MM-ÖSSZEÁLLÍTÁS

"KÖVETJÜK ISTEN STRATÉGIÁJÁT…

Beszélgetés Mátis Andrással

 

A missziónak számos lehetséges megvalósulási formája van. A cél azonban mindig ugyanaz: elérni az evangéliummal a világot, Krisztushoz vezetni az embereket. Személyes bizonyságtevéssel, vonzó, követésre méltó életpéldával, vagy ahogyan a Gedeon Társaság tagjai teszik, egészen kézzelfoghatóan, a szó szoros értelmében "megragadható" módon: átnyújtani az Élet Könyvét, kézbe adni a Szentírást. Azoknak, akik talán még soha nem nyitották fel, akik krízishelyzetben, döntési szituációban vannak, akik tanácsra, biztató szóra várnak. A gedeoniták szolgálatuk során jelen vannak szállodákban, kórházakban, katonai létesítményekben, börtönökben, orvosi rendelőkben. Mátis Andrást, a magyarországi Gedeon Társaság tagját arra kértem, mutassa be ezt a nálunk még kevéssé ismert, de külföldön nagy hagyományokkal bíró missziós munkaágat.

 

Miért éppen az említett célterületeket jelölték ki szolgálatuk végzésére a gedeoniták?

A Nemzetközi Gedeon Társaság 100 esztendős múltra tekint vissza. A gedeoniták a szolgálat indulásának hajnalán azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy eljuttatják az evangéliumot oda is, ahol ez szinte nem is várható, sőt, kifejezetten váratlanul, a meglepetés erejével hat. Azaz minden olyan helyre, ahol az emberek rövidebb-hosszabb ideig úgy tartózkodnak, hogy nem szakrális, hanem világi környezetben vannak, a rendőrőrstől kezdve a fogászati váróteremig. Nincs az életnek olyan “profán” területe, amely el lenne zárva Isten és az Ő igéje elől, a megfelelő személyekkel, eszközökkel, stratégiával ott kell lennünk, ahol az emberek vannak, és hirdetni az evangéliumot.

 

Stratégiát említesz. Milyen “missziói haditerv” szerint működik a Társaság, és egyáltalán, helyénvaló-e a katonai nyelv használata?

A Gedeon-munkában valóban sok katonai fogalommal találkozhatunk, hiszen a Társaság névadója maga is híres hadvezér, Izrael megbecsült bírája volt, történetét a Bírák könyvében olvashatjuk. Az Úr rábízott egy igen kétes kimenetelű csatát, amelyben a túlerővel szemben csak azért győzhettek Izrael fiai, mert elfogadták Isten stratégiáját. Ez a szó nagyon fontos. Úgy vélem, a misszió a világon mindenütt stratégiai kérdés. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy egy gedeonita tartozzon valamely gyülekezethez. Ennek azután egy kicsit a képviselője is, bár nem a gyülekezet érdekeit juttatja érvényre, hanem az evangélium üzenetét. Igen fontos szerepe lehet egy gedeonitának a gyülekezetén belül, hiszen ő lehet az a személy, aki aktív, naprakész, tájékozott, híreket tud hozni a világnak abból a részéből, ahol az egyház általában nincs jelen hétköznap. (A gedeoniták független üzletemberek, vállalkozók, ld. A Gedeon társaság története.)

 

Ki lehet tag, és milyen feltételeknek kell megfelelnie?

A gedeoniták munkahelyükön, környezetükben észreveszik a leendő társakat, akiknek azután egy ideig figyelemmel is kísérik az életét, és elhívják egy összejövetelre. Vagy egy úgynevezett “tagtoborzó vacsorát” rendez a Társaság, amelyen előadások hangzanak el arról, hogy kik a gedeoniták, miből áll a szolgálatuk, stb. Szeretném hangsúlyozni: ez az erősek és bátrak területe (“Aki fél és retteg, az térjen vissza…” Bírák 7,3a), hiszen nagyon rövid idő alatt óriási dolgokat kell megoldani, bravúros módon. A Bibliák terjesztése személyes bizonyságtétellel párosul, de nem valamiféle nagyhangú, lehengerlő stílusban, hanem egy nagyon stabil, kialakult véleménnyel Istenről és emberről, s ezt a lehető legrövidebb idő alatt összefoglalva kell átadni úgy, hogy sikeresen készítsük elő az Újszövetség útját.

 

András, téged mikor, hogyan toboroztak, és milyen tisztséget töltesz be a Gedeon Társaságban?

Nem toborzás útján kerültem a Társaságba, hanem a Nógrád megyei közgyűlés tagjaként gyakran utaztam külföldre, az Európai Régióban képviseltem a megyét. Egy utazásom során a szállodában találkoztam egy Gedeon-Bibliával, ami akkor a világ nyugati felén egészen természetes dolog volt. A hotelszobába a szobaasszony nem csak a tiszta törülközőt, a divatlapot, a bonbont, virágcsokrot helyezi el, hanem ezeket az igényes kiállítású Újszövetségeket is. Ott volt tehát az éjjeliszekrényem fiókjában ez a szép kötésű, ízléses, három nyelvű Biblia, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ez egy osztrák szállodában történt. Megkérdeztem, kiktől való, s megtudtam, hogy a helyi Gedeon-csoporttól. Később személyesen felvettem velük a kapcsolatot.

 

Ezzel a találkozással indult tehát a magyarországi Gedeon-munka?

Az osztrák gedeoniták azt mondták, hogy megvan annak a lehetősége, hogy nálunk is elinduljon a szolgálat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem én voltam az “első fecske”, velem párhuzamosan a baptista egyház képviselői és evangélikus lelkészek is érdeklődtek. Egy elég furcsa helyzet alakult ki, hiszen a szabályzat szerint lelkész nem lehet tagja a Társaságnak, márpedig a hazai kezdeményezők mind lelkészek voltak. Így gyakorlatilag létre sem jöhetett volna a csoport. Azután született egy áthidaló megoldás, és miután új helyzetek új megoldásokat kényszerítenek ki, az Egyesült Államok-béli, Nashville-i központ engedélyezte a megalakulást. Én abban az időben lelkész és szállodaigazgató voltam, ez volt az egyetlen indok, amiért tiszteletbeli Gedeon-tag lehettem. A szabályzat szerint ugyanis független üzletemberek léphetnek csak be a Társaságba. Töltöttem már be Biblia-titkári, kápláni tisztséget, jelenleg "közkatona" vagyok.

 

Hosszú évek óta végzed ezt a szolgálatot. Milyen személyes tapasztalatod, visszajelzésed van, amit megosztanál velünk?

Nagyon sok őszinte bizonyságtétel tanúskodik arról, hogy menynyire meglepi az embereket, ha egy teljesen váratlan környezetben találkoznak a Bibliáinkkal. Én is kaptam már ilyen tartalmú levelet, telefonhívást. Valakinek az életét, a döntését alapvetően megváltoztathatja, ha kezébe kap egy szállodában, egy kórházban, egy börtönben egy ilyen Bibliát. A másik nagyon fontos visszajelzés pedig azokon a személyeken keresztül érkezik hozzánk, akikkel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, az intézmények személyzete. A feléjük végzett szolgálat is döntően fontos, hiszen nem csak egy “technikai ügyet” szeretnénk elintézni általuk, hanem őket is Krisztushoz kívánjuk vezetni.

K.D.