A Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség  rövid története
Frissítve: 2018.01.02. 20:32


mvc-041.jpgA Közép-dunántúli középhegység északkeleti peremén elterülő, a Gaja-patak völgyében, mintegy 5 km hosszú, 3300 főt számláló bányásztelepülés Bakonycsernye. Etimologizáló történészeink, nyelvészeink a község nevét "Cerny" fekete jelentésű szláv szóból származtatják.

A Bakony előnevet az 1909-10. évi országos rendezéskor kapta, addig "Csernye" néven szerepelt, Veszprém vármegyéhez tartozik, majd 1956. április 1-től, amikor a megyehatárok megváltoznak, Fejér megyéhez, a móri járáshoz csatolják.

A legrégibb települések újkőkori, késő neolitikus, illetve a késő vaskori kelta, majd római időszakot is jeleznek a megtalált, fellelt tárgyak, eszközök kapcsán. A középkorból már húsznál több település nevét ismerjük. Pl. Gyón, Bihar, Pacmán, Sikátor, Tényő, Erdőinota, Dolosd. Ezek a lakott területek a későbbi Csernye közigazgatási területén helyezkedtek el, valamennyi  Bátorkő várához tartozott. A középkori Csernye említése 1341-ben történik először, ahol az Újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt már, míg a korábban említett települések közül, Dolosdot említi először legkorábban egy 1082. évi okmány. A török idők alatt Csernye és települései elnéptelenednek, a fejlődés megtorpan, a környezet ősvadon képét nyeri vissza.

Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726. között, több lépcsőben történt, hozva az erdőkiélés szakmai fogásait, a föld és szőlőművelés alapjait, valamint a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkő urai, és a Zichy grófok is biztosítják az evangélikus vallás gyakorlását, templomot és iskolát építhettek. Megindult a fejlődés, és 1730-ban a lakosság száma már 300 fő. A gyülekezet első megválasztott lelkésze Schwarzwalder Jeremiás volt. Az első kőtemplom alapjait 1785-ben rakták le, és 1786-ban készült el, megközelítően a mai formához, mert a torony építése 1816-ban fejeződött be.

1810-ben a móri földrengés Csernyét is érintette, több ház, és a templom is megsérült, igen nagy riadalmat okozott. A XIX. sz. elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt Csernye, ekkor a lakosság 80 %-a evangélikus, 20 %-a katolikus, ahol békében éltek a szlovákok és a magyarok egymás között. 1862-ben a falu egy része tűzvész kapcsán leégett, a tűzben megolvadtak a templom harangjai is, igen nagy károk keletkeztek. A károk helyrehozására 1000 korona kölcsönt vett fel az egyház, melynek utolsó törlesztő részét 1902-ben fizették ki. Az újjáépítés során a még ma is használatos padokat helyezték el, így a templom befogadóképessége 800 főre emelkedett.

A Silbermann felépítésű orgona 1867-be készült, egy felvidéki brezovai orgonakészítő műhelyében, csak néhány ilyen orgona található az országban.

orgona.jpg (21413 bytes)

Csernye gazdasági adottságai elég mostohák voltak, de fejlődésnek indult a háziipar, kézművesség, fonás, szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal, fél Dunántúlt ellátták. Az ipari fejlődés során a Zichy gróf család végleg kiszorult Csernyéről, és a környező pusztákról, helyét az új földesurak, Aztáry, Lővinger, Pick, Goldschmidt, Blum, Windczieben, és a Gründfeld családok foglalták el.

Megindult a tengerentúli kivándorlás, a jó pénzszerzés reményében, így ma csaknem minden csernyei családnak van amerikai rokoni ága.

Az 1907-ben emelt oltár 1900 koronába, a sekrestye 641 koronába került az egyházi anyakönyvek szerint.

1918. május 6-án este 23 órakor villám sújtott a torony északi ablakán, végigment a padláson, és az oltáron lement a földbe. Tüzet nem okozott, viszont az oltárkép aranyozása megfeketedett. Felújítása több ezer koronába került.

1920-ban megkezdődik a szénbányászat a környéken, Szarvasbükk, (itt 1878-ban is rövid ideig szenet bányásztak) Kisgyón, ezt követően megépül Bodajkig a keskeny-nyomtávú vasút a szén szállítására. Ettől kezdve Bakonycsernye bányászközséggé fejlődik. Az elsők között kap villanyvilágítást, gyógyszertárat, orvost. A Gaja-patak völgyében több vízimalom is épült.

A község elemi iskolájának befogadóképessége kicsinek bizonyult, ezért az evangélikus gyülekezet a falu közepén elhelyezkedő szeszgyár épületét megvásárolta és 1931-ben felavatták a község új oktatási intézményét, melyben tanító lakás is volt.

A II. világháború helyi harcai 1945. április 20-21-én zajlottak, a német és szovjet alakulatok között, a település április 21-én felszabadult. Az 1947-48. évi magyar-szlovák lakosságcsere jelentősen érintette az evangélikus gyülekezetet is. A közel 500 fő áttelepülő zömében evangélikus vallású volt, viszont csak 40 fő visszatelepülő érkezett. Az 1950-ben megépül, és termelni kezd a Balinkai bánya, ami igen sok csernyei családfenntartónak ad munkalehetőséget.

1970. július 10-én nagy árvíz pusztít a településen, a Gaján lévő valamennyi híd megrongálódik, néhányat újjá kellett építeni.

1976-ben ünnepelte a község fennállásának 250. évfordulóját. Ez alkalomból megjelent dr. Heiczinger János érdemes orvos, volt gyülekezeti felügyelő munkája "Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1848-ig" könyv formában, amelyben további adatok találhatók gyülekezetünk történetéről. Az ünnepség alkalmával a templomunk falára emléktáblát helyeztek el.

250tabla.jpg (17002 bytes)

A község vallásos élete igen színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálható a Nazarénus Gyülekezet, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Hit Gyülekezete és a Keresztyén Testvérgyülekezet is.

A sport és szabadidős tevékenység a község életében igen meghatározó, és már 60 éves múltra tekint vissza. A 800 m2 alapterületű, iskolai tornacsarnok az év minden szakában jól kihasznált.

Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztásra került a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, felvállalta a hagyományőrzést, és szlovák nyelvápolást.

1996. március 17-én márvány emléktáblát avattunk falunk szülötte, dr. Hegyi Imre néprajzkutató szülőházának falán. Néprajzi kutatásai, írásai, közül a legjelentősebb, "A népi erdőkiélés történeti formái" című könyve volt, melyet igen nagy érdeklődéssel forgatnak napjainkban is a falu lakói.

A község főbb műemlékei: XV. századból a Bakonycsernyétől mintegy 4 km-re lévő Csikling vár rommaradványai. A XVIII-XIX. században épült barokk stílusú evangélikus és katolikus templom. Megtalálható még néhány XIX. sz. elején épült tornácos parasztház. Említésre érdemes az 1848-as emlékmű, valamint a háborús áldozatok emlékműve a Pacmán hegyen, valamint a II. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temető ravatalozójának falán.

A község infrastrukturális ellátottsága jó, a központi víz, villany, telefon, gáz, és szennyvízhálózat teljesen kiépített.

Néhány jól működő kis, és középvállalkozás van a településen.

A község önkormányzatai 1997-ben avatták a település címérét és zászlaját.

1997-ben ünnepelte a helyi Bányász Sportkör 50 éves fennállását. Ez alkalomból jelent meg Varga Ferenc "Bakonycsernye sportja 50 éves" című könyve.

1998. január hónapjában belsőséges ünnep keretében "Író olvasó találkozón" dedikálta harmadik önálló, "Kancsónyi reménységgel" című verseskötetét Simek Valéria helyi költő, óvónő.

1999. D. Szebik Imre evangélikus püspök felszenteli a Hősök könyvét mely, a két világháború áldozatainak állít emléket. A könyv az evangélikus templomban van elhelyezve. A könyv Dreska Mihály gyűjtése alapján, a Bakonycsernyei Önkormányzat támogatásával készült. A falunapok és nemzetiségi napok keretein belül ünnepelte a község fennállásának 275. évfordulóját, igen nemes és érdekes programok kíséretében.

2000. Az Ady utcában felavatásra került a "Millenniumi park", valamint elkészült az evangélikus templom díszkivilágítása.

2003. Bezárásra került a Balinkai Szénbánya. A sportpálya melletti területen Bányász emlékpark lett kialakítva, bemutatva a nehéz bányamunka eszközeit. A kőbe vésett 59 név őrzi a bánya-szerencsétlenségben elhunytak emlékét.

emlpark.jpg (34528 bytes)

2004. Megjelent Varga Ferenc "Bakonycsernye 1848 - 2003" című falutörténeti könyve, ami tulajdonképpen folytatása   Dr. Heiczinger János érdemes orvos "Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1849-ig" című könyvének.

Az ősi kulturális emlékek, értékek megőrzésére kialakításra került a Régiós Szlovák Közösségi és Tájház a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szervezésében.

A községben a falusi turizmus lehetőségeinek kihasználása, megszervezése most van folyamatban, a szálláslehetőségek és az ellátás magánházaknál már biztosított. A kirándulási, pihenési lehetőség a jó bakonyi levegőben, a kisgyóni hétvégi és pihenőházak, valamint az erdő felé biztosított. Sportvadászat a környékbeli vadásztársaságoknál, a horgászati lehetőség a község tulajdonában lévő 12 Ha-os halastavakon megoldható.

A partnerkapcsolatok ápolására a településen nyitottak vagyunk, ki szeretnénk építeni az utakat a nagyvilág felé is.

Szeretettel várjuk további érdeklődésüket.

Gyülekezetünk életéről röviden 2000. évtől


2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

2011.

2012.

2013.

2014.

2015.

2016.

2017.

Szeretettel várjuk további érdeklődésüket.