Az Úr a te õrizõd... (Zsolt 121,5)

...vacsora közben az egyik kis táborozó egyszer csak így szólt az ablaknak háttal ülõ ifivezetõjéhez:
- Képzeld, láttam egy tornádót.
- Valóban? - jött a válasz - és mikor?
- Pont most, a hátad mögött...

Ez nem egy filmbõl való történet, sem az õrimagyarósdi tábor egyik aranyos jelenete. Megtörtént velem. 2001 nyarán ifivezetõként dolgoztam az Egyesült Államokban egy észak-dakotai evangélikus gyerektáborban. Egyik este békésen vacsoráztunk, amikor egyik pillanatról a másikra elsötétült az ég, és megjelent a mintegy 4 km átmérõjü forgószél a közvetlen szomszédságunkban. Mit mondjak, nem vágtam olyan elégedett arcot, mint a mellékelt képen. Akkor kicsit átéreztem azt, amit Luther is érezhetett azon a sorsfordító útján, amikor a villámlás közepette megtette szerzetesi fogadalmát. Nem szégyellem bevallani, hogy halálfélelmem volt. De az Úr megõrizte aznap a táborunk miden kis (és nagy) lakóját, mert az õ türelme hosszú és a szeretete nagy.

Sághy Balázs, ötödéves teológus hallgató vagyok, és az ismerõseim többnyire a Maci fedõnévvel illetnek. 1995-ben kezdtem el teológiai tanulmányaimat. Az azóta eltelt jónéhány évbe belefért egy bajorországi teológiai ösztöndíj, két nyári gyerektáboroztatás az USA-ban, és még sok más ország meglátogatása, konferenciázás, kirándulás. Ebbõl talán következtetni lehet arra, hogy mi is a hobbim. Az utazás valóban egyik kedvenc idõtöltésem, mert úgy vélem hogy idegen kultúrák, emberek megismerésébõl sokkal többet lehet tanulni, mint több könyvtárnyi könyv elolvasásából. Persze a legjobb mégis itthon lenni. Az egyházban az ifjúsági munka (többek között õrimagyarósdi gyerektáborok) mellett igyekszem más irányokban is hasznosítani magamat. Részt veszek néhány év óta a MEVISZ Bárka szakcsoportjának mozgássérült munkájában. 1996 óta a Magyar Testvéri Börtöntársaság tagjaként teológus barátaimmal együtt rendszeresen bejárok a budapesti (és más országos) börtönbe misszionálni, hogy elmondjam a raboknak: Isten õket is szereti. Ez a munka különösen is sokat adott nekem lelkileg, ezért a késõbbiekben lelkészként is szeretném folytatni. Ez pedig remélhetõleg hamarosan bekövetkezik, hiszen néhány hónap múlva lezárom teológus éveimet, és lelkész lesz belõlem (és akkor valószínüleg errõl az oldalról is eltünök). Végezetül álljon itt a kedvenc Biblia versem üdvözletként mindazoknak, akik vették a fáradságot, hogy ezt a hosszú és unalmas szöveget végigolvassák.

Boldogok a szelídek, mert õk öröklik a földet. (Mt 5,5)

A saghy.balazs@freemail.hu email címen szívesen állok bárki rendelkezésére.

.