Róm 10,9-10 Répcelak
2000. március 18.
egyházmegyei csendesnap - záró áhítat
"Ha tehát száddal Úrnak
vallod Jézust, és szíveddel hiszed,
hogy Isten feltámasztotta õt a halálból, akkor
üdvözülsz.
Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk,
és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk."
- Az Úrra nézve -
Út az üdvösség felé
A csendesnap megnyitásakor urakat és hölgyeket köszöntöttem: püspök- és felügyelõ-jelöltek urakat, elnök urat, mindenféle urat. A most felolvasott ige pedig arra kérdez rá: Ki az igazi &rra kérdez rá: Ki az igazi Úr közöttünk? Feszültségek jelennek meg, hatalmi harcok alakulhatnak ki, mérlegelések történnek: ki lesz, ki lenne a jó vezetõ, aki egy új úton indíthatja el Jézus Krisztus földi egyházát? Fontosnak tartjuk, hogy átalakuljon az egyház belsõ szerkezete, átformálódjanak a személyes és hivatali kapcsolatok az egyházkormányzás különbözõ szintjein.
Természetesen jól tudja mindenki, hogy ez csak egy külsõ jel, ami az egyház tagjainak szándékát fejezi ki a változásra. Sokkal fontosabb az, hogy a megújulást Istentõl várjuk! (Egy FraterNet levélben ezt olvastam: Alulról vagy felülrõl kezdõdjön el a megújulás? Csakis Felülrõl képzelhetõ el! …) Ahhoz, hogy ezt komolyan vegyük: helyet kell engednünk ebben a megújulási / megújítási folyamatban magának az Úrnak.
1. Úrnak valljuk Jézust. Az úr szó
négyféle módon értelmezhetõ abban a
hellenista környezetben, amelyben Jézus élt:
földi tisztelet
császár
pogány isten
Isten neve (Jahve)
Jézust úrnak vallani annyit jelent, hogy megadjuk neki nemcsak
a földi uraknak járó tiszteletet, hanem Istennek ismerjük
el, aki ura az életünknek, sorsunknak! Ezt ki kell mondanunk:
erre való a száj!
2. Hiszünk a feltámadásban. Jézusban hinni nemcsak azt jelenti, hogy történeti létezését elismerjük. Nem elég azt mondani: Jézus élt. Mi kimondjuk: Jézus él! Jézus nemcsak mártír, hanem gyõztes is! Ezért Úr Õ mindenek felett!
Errõl nem elég szájjal vallást tenni! Szívvel, a szív mélyén gyökerezõ hittel lehet tanúskodni róla: a "hittan"-óra erre nem elég! Ennek el kell kezdõdnie a ute;g! Ennek el kell kezdõdnie a születésnél: szülõk, keresztszülõk, stb. tanúságtételénél, példaadásánál. Ezzel kezdõdik / kezdõdhet meg a megújulás egyházunkban is.
3. Célunk a megigazulás és az üdvösség. Két fontos teológiai szakkifejezés hangzik el: a megigazulás - belsõ, lelki dolognak érezzük (bûntõl való megszabadulás, lelkiismereti terhektõl való megkönnyebbülés); az üdvösség -- a jövendõ sors tényszerûsége (van élet a halál után, van öröm a bánat után, van közösség a magány után, stb.) A megigazulás a "szív" ügye, az üdvösségrõl való beszéd pedig a "száj" ügye. …
A szív hite és a száj bizonyságtétele szorosan kapcsolódik egymáshoz, amint a délelõtt elhangzott két elõalhangzott két elõadás is kapcsolódott egymáshoz. Nem hangsúlyozhatjuk az egyiket a másik rovására. Ha egyházunkhoz hûséges keresztyének akarunk lenni, és jövendõnket akarjuk munkálni, akkor hagynunk kell, hogy szívünk hite mozdítsa szájunkat bizonyságtételre; s hogy bizonyságtételünk mások szívét is elmozdítsa a hit felé. Ezért könyörögjünk az Úrhoz, aki felettünk, mellettünk és bennünk munkálkodva építi tovább örök egyházát!
Ámen
.