Vissza

Zsid 13,7-8 Nagygeresd
1999. augusztus 28.
Asbóthné Pécsinger Éva beiktatása

"Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten igéjét
hirdették nektek; figyeljetek életük végére, és kövessétek
hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz."

Emlékezés - hálaadás - követés

A lelkésziktatás eseménye elsõsorban azt a szolgatársat állítja középpontba, aki ezen a napon a gyülekezet választása alapján Isten színe elõtt ünnepélyesen kijelenti elhatároz&aeacute;lyesen kijelenti elhatározását, mi szerint Krisztus követeként, a reá bízottak pásztoraként kívánja végezni munkáját ezen a helyen, Nagygeresden és a hozzá tartozó községekben. Az ünnep jellegébõl következõen minden szem és szív a jövõ felé fordul, mert nagy várakozás él mindenkiben azzal a személlyel szemben, aki most az oltár elõtt várja Isten áldását eljövendõ munkásságára.

Ez a nap azonban nem csupán egy lelkész ünnepe, hanem az egész nagygeresdi gyülekezeté, sõt még szélesebb körben a Vasi Egyházmegye és egész magyarországi egyházunk ünnepe. Jól tudjuk mindnyájan, hogy senki sem végezheti szolgálatát elszigetelten, egyedül a saját munkaterületén. Nagy szüksége van mindenkinek a szolgatársak közösségére, az egymásért felelõsséget v&e;rt felelõsséget vállaló gyülekezetek összefogására és kölcsönös odafigyelésére. Ennek szép jele az egybegyûlt lelkészek serege, a környezõ egyházközségek képviselõinek jelenléte.

Viszont miközben a jövõ felé tekintünk, a Biblia szava a múlt felé fordítja gondolatainkat, hiszen egy gyülekezet élete valahol az elmúlt évszázadokban gyökeredzik, magában hordozza a hagyomá-nyoknak és a régi korok emlékeinek meghatározó tényezõit. A nagygeresdiek új lelkipásztora ugyan már egy ideje itt él ebben a közösségben - van már tehát múltja a testvérek emlékeiben -, mégis hasznos és szükséges, hogy nagyobb lépéseket tegyünk gondolat-ban visszafelé, hogy lássuk magunk elõtt a példákat, akik és amelyek nyomába lehet állni.

1. Emlékezünk a gyülekezet múltjára. Nagygeresd neve híressé vált az egyháztörténelemben az elmúlt évszázadok során. Néhány évvel a Türelmi Rendelet után már megépült itt a templom, s neves prédikátorok kerültek szószékére. Ezek közül kiemelkedik Haubner Máté, a volt dunántúli püspök, aki börtönbõl való kiszabadulása után végezte itt szolgálatát. Nevét emléktábla õrzi a parókia elõterében. A protestáns egyházak egyenjogúságáért végzett küzdelem egyik kiváló harcosa volt. Nem véletlen, hogy Nagygeresd lett egyházunk közéletének egyik fontos központja. Nemrég ünnepeltük a Nagygeresdi Egyezmény évfordulóját. A reformáci&oaute;t. A reformáció híveinek errõl a közös dokumentumáról érdekes módon a korábbi egyháztörténetek nem tesznek említést, ma azonban annál nagyobb jelentõséget tulajdoníthatunk neki. E gyülekezet lelkésze volt Balogh Ernõ esperes is, akinek neve szintén sokak számára ismerõs, és rokonságából köztu-dottan ma is sokan végeznek aktív lelkészi szolgálatot.

Természetesen nemcsak országos és egyházmegyei jelentõségû személyekre, eseményekre emlékezhetünk, hanem azokra a belsõ gyülekezeti alkalmakra is, amelyek a helyi evangélikusok lelki épülését szolgálták. Ha Bánfy Béla lelkész, espereshelyettes nevét kiejtem a számon bizonyára sokak szíve megdobban, sokak szemébe könny szalad. Több évtizeden át végzett lelkipásztori munkássága mély nyomot hagyott a ma még e t hagyott a ma még e padokban ülõk lelkében. Jelen voltam temetésén, és éreztem azt a fájdalmat, amelyet a gyászoló gyülekezet érzett kedves lelkészétõl való búcsúzása miatt.

Hadd említsem még meg Rác Dénes segédlelkész rövid ideig tartó, de lendületes, odaadó szolgálatát, hiszen a templom renoválásának egyre inkább sürgetõ feladatát magára vállalva sok olyan lé-pést tett, amely elõre lendítette az ügyet. Ma, amikor hálát adunk az elvégzett munkákért, Isten házának megújult belsõ teréért, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az õ nevét sem.

Amikor tehát az elõttünk járó lelkészek nevei elhangzanak, a Zsidókhoz írt levél írójának buzdítását vesszük komolyan: "Emlékezzetek meg elöljár&oackezzetek meg elöljáróitokról, … figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." Kedves Éva! Álljanak elõtted ezek a példák, legyél a hithû õsök méltó utódja!

2. Hálát adunk Isten igéjéért. Ez a második fontos feladatunk ezen a napon. Hiszen nemcsak személyekre, történelmi, egyháztörténeti eseményekre gondolhatunk vissza. Ha csak ezt tehetnénk, nem lenne semmi különleges az egyház életében. Mi viszont azért keressük a templomot, azért igyekszünk megõrizni annak állagát, mert fontos a számunkra. Nem mûemlék az Isten háza, hanem az Õ eleven igéjének lakóhelye. Itt hangzik el hálaadás, dicséret, könyörgés és vigasztalás. Hány és hány család, hívõ személy mond-hatja el, mi mindent élt át ezen a helyen! Talán egy ma is fülünkbe csengõ ülünkbe csengõ ige, talán a lelkész egyik nagyon odaillõ mondata, a gyülekezet éneke és közös imádsága az, ami bennünket ehhez a helyhez vonz.

Lenne okunk arra, hogy keseregjünk a nagygeresdi gyülekezet évszázadok során megfogyatkozott lélekszáma miatt. Mégis nagyobb okunk van arra, hogy hálát adjunk Istennek szüntelen hangzó igéjéért. A lelkész, aki az oltár elé áll, aki a szószékrõl tekint a hívekre: ennek az igének a szolgálatában áll. Azért tekintettünk vissza a múltba, hogy meggyõzõdjünk arról a gondoskodásról, amellyel mennyei Atyánk hirdettette nekünk akaratát és ígéreteit. Most újra a jövõbe tekinthetünk hálaadással és reménységgel, hiszen az Úr gondoskodott lelkipásztorról, aki továbbviszi az evangélium ügyét Nagygeresden.

3. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz - zárja az igét a levél írója. Sokak számára jól ismert ez a mondat: bá-torításként, buzdításként hangzik el a mi fülünk hallatára is. Idõsödõ híveknek, egyre fogyatkozó gyülekezetnek, anyagiakban is sokszor szûkölködõknek. Istennek legyen hála, hogy nekünk nem a változó társadalmi és politikai követelményekhez kell igazodnunk, miközben az egyház új útját keressük a mai világban. Egyetlen mértékünk van, amihez mérhetjük szolgálatunkat, amihez igazíthatjuk keresztyén életünket: a mérték Jézus Krisztus, aki nem változott 2000 év óta, és olyan is marad, amilyennek megismertük. Ez ad reménységet az egyháznak, minden hívõ embernek a bizonytalan jövõben is.

Szükség van templomra, szükség van lelkészrute;g van lelkészre, szükség van gyülekezetre, mert a világnak szüksége van Jézus Krisztusra! Õt hirdetjük, róla tanúskodunk mindnyájan!

A mai napon emlékezünk, hálát adunk és reménykedünk. Reménységünket pedig Jézusba vetjük, aki megígérte népének, hogy vele marad a világ végezetéig. A lelkipásztor feladata sem más, mint az õ követségébe állni: róla beszélni szószéken és a fõutcán, cselekedeteit követni az emberek között. Azért kérjük a Szentlelket, hogy adjon e gyülekezet új lelkészének erõs hitet, állhatatosságot és õszinte szívet, hogy szolgálatát Isten dicsõségére, a Nagygeresdi Egyházközség épülésére végezhesse.

Ámen

.