MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
L. évfolyam - 2006. 6.szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

A soknevű Jézus

A soknevű Jézus

    "... íme, Királyod jön hozzád ..." (Mt 21,5)
    "... nagy főpapunk van ..." (Zsid 4,14)
    "... ez a galileai próféta ..." (Mt 21,10-11)
    "... a hit fejedelme ..." (Zsid 12,2)
    "... én vagyok az ajtó ..." (Jn 10,9)
    "... Jézus Krisztus Úr ..." (Fil 2,11)
    "... én vagyok a jó Pásztor ..." (Jn 10,11)
    "... mert ő a mi békességünk ..." (Ef 2,14)
    "... Immánuelnek neveznek ..." (Mt 1,23)
    "... te vagy az Isten Szentje ..." (Jn 6,69)
    "... én vagyok az igazi szőlőtő ..." (Jn 15,1)
    "... íme, az Isten Báránya ..." (Jn 1,29)
    "... Dávid Fia, könyörülj ..." (Mk 10,47)
    "... Isten Fia vagy ..." (Mt 4,3)
    "... te vagy a Krisztus ..." (Mt 16,16)
    "... az Ember Fia ura a szombatnak ..." (Mt 12,8)

A Dél-Koreában élő Kim Yong Nim festette ezt a képet. Középpontjában a Gyermeket átölelő Anya van. Arcán nyugalom, a Gyermekén bizalom tükröződik. Mindketten a keresztre támaszkodnak, amely összeköti őket a földdel és száraz ágaiból új élet fakad. Természet, születés, oltalom, halál és feltámadás - ez az igazi karácsonyünneplés.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent." (Jel 21,5a)

A GYŐZTESEK ÖRÖK ÖRÖKSÉGE!

Isten újjáteremtett világában örökké vele élhetnek gyermekei, akik a Krisztusért megváltást nyertek. Az egyházi és polgári év vége felé közeledve, tekintetünket a földi örökségről - amely elenyészik és elfogy, tehát egyszer véget ér - maga az Úristen irányítja az ő ígéretére, a mennyei örökségre, a 2006. évünk utolsó kéthavi útravaló igéjében. János apostol által, az örök "Vagyok, aki leszek" üzeni ezt a királyi székéről. őt a négy élőlény így imádja: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" (Jel 4,8); mert mindent ő teremtett és minden, s mindenki az ő akaratából állt elő.

Az első teremtés az ég és a föld megalkotásával kezdődött el, s az ember teremtésével lezárult ez a régi teremtés. "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó" (1Móz 1,31). De az első emberpár bűnbeesése után ez a megromlott világ az Isten ítélete alá kerül, és elpusztul az utolsó ítélet során: A nagy fehér trónuson ülő Úristen "színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely" (Jel 20,11). Isten az új teremtés idején mégis véghez viszi örök üdvtervét. De ennél a második teremtésnél fordított a sorrend! Az új ember teremtése Jézus Urunkkal kezdődött el, ő lett az utolsó, s egyben az új, örök Ádám. "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2Kor 5,17). őbenne nem számít más, mint Isten kegyelme s hűsége, "hanem csak az új teremtés" (Gal 6,15), amely az új ég és új föld megalkotásával fejeződik majd be, amikor valóban minden teljesen újjá lesz.

Sorsdöntő kérdésünk: hogyan részesülhetünk mi is az újjáteremtett világ örök örökségében? Maga a Teremtő válaszol: "Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" (Jel 21,7). "Megtörtént!" - "Elvégeztetett!" Pál mindezt úgy érti: az Isten "munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok" (1Kor 1,30). S "akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai" (Róm 8,14) - és leányai. Az ÚR kezdetben, teremtő "legyen!" szavával hozta létre a mindenséget, és ő most is szuverén Úrként munkálkodik. A mindenható Isten újjáteremtő munkája az ember felülről, újonnan születése is, aminek egyetlen emberi feltétele a megfeszített, de feltámadott s élő Krisztusban való személyes hit, az arany-evangélium (Jn 3,16) szerint, de ez is az ő ingyen kegyelmi ajándéka! Ezt az életváltozást Jézus hozza létre bennünk, aki Isten, s egylényegű az Atyával, és mi csak vele győzhetünk. Mind a hét kisázsiai gyülekezetnek megüzeni az első és az utolsó, és az élő, mit is jelent Isten egyetlen feltétele: "Aki győz" (l. Jel 2, 3. rész). Ez a győzelem a mi hitünk! Isten újjászületett gyermekei legyőzik ezt a világot, mert hiszik, hogy Jézus az Isten Fia. Ezért lett az örök Ige testté, aki nélkül ezen a világon semmi sem lett, ami létrejött.

Ezt az új egyházi és polgári évet is a szabadító, megváltó Úr Jézus Krisztus nevében kezdhetjük el. Minden elmúló ó-, és kezdődő újesztendő a mindeneket újjáteremtő Isten színe elé visz egyre közelebb az elfogyó időnkben, miközben hisszük és tudjuk: az örökkévalóság már elkezdődött a mi számunkra. A mennyei jelenések szemtanúja ezt is megírta nekünk jelen időben: "akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1Jn 5,13). Ez a győztesek örökkévaló öröksége és - a pogányok apostola szerint is - a mindent újjáteremtő Úristen kegyelmi ajándéka "az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6, 23)! Győztesek vagyunk-e már?

Garai András (www.garainyh.hu)

***

MEGHÍVÓ

Szeretettel hívunk fiatalokat, családokat és örökifjakat az

Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia
47. nagyheti találkozójára,

amelyet 2007.március 31-április 6-ig Németországban, Holzhausenben (Köln és Frankfurt között) tartunk. 

Kereszténynek lenni nem csak belső meggyőződést jelent, Isten minden hívőnek ad másokért való felelősséget és feladatot. Jövő évi konferenciánkon megvizsgáljuk, miben áll keresztény küldetésünk a biblia szerint, megismerkedünk egy-két ember életével, akik példaképeink lehetnek a küldetés teljesítésé-ben. Elgondolkodunk azon, hogy mi a feladatunk a gyülekezetben és hogyan tudunk nem keresztény környezetünkben tanúk lenni.

A témát egy négy részes bibliatanulmány és négy előadás dolgozza föl.

Istentisztelet, csoportmegbeszélés, kirándulás, este kultúrális előadások egészítik ki a programot. Gyermekfoglalkozásról gondoskodunk.

Jelentkezések:
Jaskó Irén, 16 Melrose Place,
GB - Watford WD17 4LN
Anglia - Tel.: +44 1923 240 796
drótposta: emeik@yahoo.co.uk
http://church.lutheran.hu/emeik

***

Ima-sarok

... fiatalokért:

"Igaz lenne, hogy újra divatba jön fiataljainknál a vallásos érdeklődés? Szentlélek, szállj meg bennünket, hogy ne tudjunk ellenállni a Te erődnek!"

***

ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓ
5. Presbiteri Konferencia Nyugat-Európában

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége szeretettel hívja a gyülekezetek presbitereit, gondnokait, munkatársait és lelkészeit az 5. magyar presbiteri konferenciára, ismét a németországi Holzhausenbe. Erre a találkozóra 2007-ben is közvetlenül az Ifjúsági Konferencia előtti hétvégén kerül sor március 30.-tól április 1.-ig.

A 2007-es presbiteri találkozó témája: Ismerkedjünk a magyar egyháztörténettel - a magyar protestáns történelmi egyházak kialakulásának története.

Felkért előadók: Dr. Hermán János, ref. lelkipásztor (Hollandia), Molnár-Veress Pál evang. lelkipásztor (Svédország) és egy unitárius előadó Erdélyből.

Hivatalos meghívót és jelentkezési ívet a 2006-os karácsonyi körlevélben küld ki a Szövetség elnöksége.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Az egy Egyház "Aranybullája"

23. Efezusi levél

MAJD CSAK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN

fogjuk véglegesen és minden kétséget kizáróan megtudni, hogy ki és kinek írta ezt az "Efezusi" levelet? Legrégibb kéziratokból hiányzik ugyanis az "Efezus" szó, amit egyesek a Laodicea városnévvel szeretnének helyettesíteni, Kol. 4,16-ra hivatkozva. Vannak, akik ezért is állítják, hogy ez a levél inkább hasonlít körlevélre, mint egy páli iratra. Ismét mások azt hangsúlyozzák, hogy ennek az írásnak nagyon sok részletét már a kolosszéi levélben is olvashattuk. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy már a Kr.u. 2.században is úgy olvasták ezt a levelet, mint amit Pál apostol írt az Efezusban létező keresztény gyülekezetnek. Miért vonnánk hát mindezt ma kétségbe?

HÁROM NAGY RÉSZRE

lehet felosztani a levelet. Az első három fejezete egyetlen hálaadás Isten Jézusban megjelent titkáért, amelyet mind zsidóknak, mind a pogányoknak jelentett. A hálaadás ezért ámennel is végződik (3,21). A második rész könyörgő imádság azért, hogy a két rész-gyülekezet - a zsidókból és a pogányokból való - tartsa meg az egységet, hiszen egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség (4,5). - A harmadik rész pedig a hitben való növekedésre, az óember le- és az új ember felöltésére, az Isten követéséhez méltó életvitelre int. Ezen belül megkülönböztetett figyelmünket érdemli meg az, amit a házasságról (5,31-33) és a nemzedékek egymáshoz való viszonyáról ír (6,1-4).

FELTŰNŐ KIFEJEZÉSE

a levélnek az "őbenne", azaz Jézus Krisztusban. Olvasóit azzal erősíti, hogy őbenne kiválasztottak a világ teremtésétől fogva (1,4), hogy őbenne vagyunk örökösök (1,11), s hogy őbenne teremttettünk jó cselekedetekre (2,10). őbenne lettünk mi, nemzsidók, az ő közösségének részesei (2,13), hogy újjáteremtsen (2,15). őbenne épül fel az egyház épülete (2,1), s vagyunk ígéreteinek részesei (3,6), hogy megbocsássunk egymásnak (4,32).

FELTŰNŐEN

nagy teret foglal el a levélben az élet-vitel nyomatékos hangsúlyozása. Ez azonban több, mint csak valami polgári morális viselkedésre való felszólítás. Szerzőnk arra inti olvasóit, hogy "elhivatásuknak megfelelően" éljenek. Akik megismerték Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét (3,19), azokat éppen ez serkenti arra, hogy mindennapi életükben váltsák aprópénzre a szeretetet. Az általános szabályok után konkrét utasításokat kapnak a házastársak és a család más tagjai, külön a férjek, a feleségek, a gyermekek, a szülők, a szolgák (5,21-6,10). Ezek betartása azonban soha nem magától értetődő. A keresztény élet nem esik az ölünkbe, azért tenni, sőt küzdeni is kell. Isten "felfegyverezhet" bennünket, hogy "ellenállhassunk" és megállhassunk a hitben (6,11-20).

A LEVÉL SZÍVEKÖZEPE

azonban egészen másutt van: valaki az efezusi levelet "az egyház magna chartájának" nevezte. Joggal, hiszen már az első versben is Istennek arról a munkájáról szól, amellyel a mennyeieket és a földieket "egybefoglalja" (1,10) az ő Fiában, akiből él az egyház, amely az apostolokra és prófétákra épül (2,13-21). Ennek a "Krisztus-testnek" lehetnek tagjai zsidók és nem zsidók, hogy elnyerjék a Lélek minden ajándékát. Ebben a tanításában a szerző nem átallja Krisztus és az egyház bensőséges kapcsolatát a férfi és az asszony egymáshoz való vonzódásával összehasonlítani (5,22-33), s ezt "nagy titoknak" nevezi. Azért kéri olvasóit, hogy ébredjenek fel (5,14), vessék le az óembert magukról (4,22), öltözzék fel a Krisztust, az új embert (4,24) és ne adjanak helyet az ördögnek (4,27). S eközben mindig hivatkozhatnak arra, aki "kegyelemből üdvözít", éppen az egyház Urára, Jézus Krisztusra, "a mi békességünkre" való tekintettel (2,14). Ezt az egyházát, amelyet megszentelt, megtisztított, állítja majd maga elé dicsőségben teremtő Ura (5,6-27).

AZ EFEZUSI LEVÉL

az összkereszténységet tartja szem előtt. Nem felekezetekben gondolkozik, hanem Isten nagy művét dicsőíti: az egy egyházat a földön és a mennyben. S ez az alapvetően fontos üzenete a mai kereszténység számára is. Mintha csak a jézusi imádság visszhangja lenne: "...hogy mindnyájan egyek legyenek ..." (Jn 17,21).

G.I.

***

Ima-sarok

Amikor Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk sokat fecsegők, akkor ezzel utat nyitott a "mini"-imádkozásra. Ha nincs időd, fogd rövidre! De imádkozz mindig, és rendszeresen! Például:

... veszteségemben:

"Fáj, hogy barátomat hazahívtad. Köszönöm a barátságát, segítő- és szolgálatkészségét, szerető ragaszkodását. No meg mindent, amit rajta keresztül Tőled kaptam."

***
Ritter Lajos András:

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

6. Másokra utalva élt

Tolókocsijában ült háttal az ajtónak, mint mindig. Előtte kis asztala. Olvasott. Kopogtatásomra halk "tessék"-kel válaszolt, nem tudott az ajtó felé fordulni. Minden reggel elszenvedi a "reggeli ceremóniát", ami után a tolókocsiba ültetik. Ott ül állapotával megalkudva délig. Toilettre csak mások segítségével tud menni. Szükség esetén csenget és reméli, hogy még időben jön valaki segíteni. Kellemetlen ennek a fegyelmezett asszonynak, hogy ápolónők és ápolók segítségére van ráutalva. Csengetés után gyakran sokáig kell várakoznia, a segítség néha túl későn érkezik. Erős személyiség volt mindig. Nem akart pelenkát viselni, sem más technikai vagy mesterséges megoldást. "Nem akarok géppé válni, nem akarom, hogy tőlem teljesen függetlenül csak folyjon." - osztotta meg egyszer velem az érzését.

Sokat olvasott. A kiolvasott vaskos könyvek széke mellett tornyosodtak. Imakönyve a kis asztalon feküdt. Tudásszomját és a szellemi táplálék utáni éhségét megőrizte. Amikor mellé ültem, felemelte mosolygós tekintetét, a könyvet kezéből az asztalra helyezte. Ekkor osztotta meg bizalmasan velem túlélésének titkát: "Tudja, ha olvasok, teljesen beleélem magamat ezeknek az embereknek a világába. Mindent átélek velük, amit tesznek vagy ami velük történik." Szünetet tartott és kitekintett az ablakon.

Gyermekei fényképére tekintett, amely a kis asztalon állt. Mikor látta utóljára gyermekeit? - kérdeztem. "Nem régen", válaszolta. "Nagyon elfoglaltak, keményen kell dolgozniuk", fűzte hozzá. "Mi értelme van annak, hogy még élek?" - tört ki belőle hirtelen a keserűség. "Régen én élhettem másokért. Ma ez a múlté. Egész nap itt ülök és várok. Aggódom mindig, hogy időben jön-e a segítség. Este megmosdatnak, mint egy kisgyermeket és ágyba tesznek. Semmit nem tudok egyedül csinálni."

Elnémultam, látva ennek az asszonynak a szenvedését. Gyermekei fényképére vetődik tekintetem és szikraként ötlik fel bennem a gondolat: "Ahogyan szenvedését hordozza, az kérdésére a felelet!" - mondtam neki. "Ahogyan szenvedését elfogadja, ahogyan a nyomorúságban emberi méltóságát megőrzi, az mások számára bátorító és vígasztaló példamutatás: gyermekei számára, a nővérek és ápolók számára, de az én számomra is. Az, ahogyan a csendben értünk imádkozik, mert tudom, hogy ezt teszi. Ez Isten ajándéka, hogy úgy él közöttünk, ahogyan él."

Elcsendesedett, arcára visszatért a mosoly, amikor gyermekei fényképére tekintett, majd könyvei egyikét, amelyek mások élettörténetében részesítik, felém nyújtotta: "Ez jó könyv, feltétlenül olvassa el!"

Cseriné Nagy Katalin

***

HÁLAADÁS

100 éves a Clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház.

Az 1905. október 9-én kelt első hivatalos jegyzőkönyv tanúskodik clevelandi magyar evangélikus egyházi szervezésről. A törvényes bejegyzésről szóló alapítólevél pedig 1906. április 23-i keltezésű, mely azt jelenti, hogy az Első Magyar Evangéli-kus Egyház ettől az időtől fogva élő, szolgáló és bizonyságtevő gyülekezetként jogi személynek is számít.

*

A gyülekezet első ténykedései közé tartozott, hogy lelkipásztort hívott meg egyházi élete vezetésére Nt. Ruzsa István személyében. Majd templom- és iskolaépületet vásárolt. Megalakította a gyülekezeti szolgálat egyik szervezetét, az Oltáregyletet. 1909-en felszentelte első harangját, melyet Kossuth-harangnak neveztek el. A harang hirdette a gyülekezet népének a háláját és buzgóságát, amint az idevándoroltak közötti küldetésére vállalkozott.

*

1913-ban már árvaházat is felszenteltek. Ez egész Amerika földjén, mint intézmény elsőként nyújtott oltalmat és menedéket a magyar bevándorlók árváinak. Hasonló indíttatásból jött létre az egymás terhét való hordozás szolgálataként a Luther Márton Segélyegylet.

1923-ban Nt. Ruzsa László követte testvérbátyját, mint a gyülekezet új lelkipásztora. A fejlődés útján való haladást új gyülekezeti szervezetek alakítása jelezte, mint pl. az Ev. Ifjúsági Kör létrehívása. A gyülekezet életéhez tartozott az is, hogy 1941-ben színhelye volt az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia megalakulásának, akkor másféltucatnyi lelkészt és tucatnyi gyülekezetet fogva egybe.

*

1955-ben iktatták be új lelkészként Nt.D.Brachna Gábort. A beiktatás és a gyülekezet 50 éves jubileuma együttes, a békés jövő felé indító, ígéretes ünneppé vált. De alig telt el újabb esztendő, a kétfelé osztott Európában a magyar szabadságharc vérbefojtása jelentett népünkre további tragédiát, tízezrek halálát, kétszázezer ember menekülését. Gyülekezetünk áldott alkalomnak tekintette, hogy a keresztény szeretet és a magyarsághoz való ragaszkodás jegyében segíthetett a menekülteken.

*

A hatvanas évek egyházi és amerikai vonatkozásban nagyon mozgalmasak voltak. Az idő változása a gyülekezetre is rányomta bélyegét. A templom környékén erős lakosságcsere indult meg. Új igények jelentkeztek.

*

A hetvenes évek végén a Buckeye-negyedben egyre komolyabbá váltak a demográfiai változások, melyek gyülekezetünk létét is fenyegették. 1983-ban a Clevelandi Műemlékek Társasága gyönyörű templomunkat "történelmi műemléknek" nyilvánította ki. Tudomásul kell vennünk azt, hogy megváltozott a környezetünk. Az egykori magyar negyed felmorzsolódott. 1996-ban a gyülekezet fennállásának 90. jubileumát szerényen, de hálaadással ünnepeltük meg.

*

Most a 100. évfordulón is hálával és tisztelettel vigyázunk drága örökségünkre. Imádkozunk erőért, bátorságért, bölcseségért, merészségért, s főként alázatos hitért, hogy Isten tetszésére ezután is betölthessük hivatásunkat, mint Szent Fiában, Krisztusban megváltott népe. Szálljon az ő szent Nevére áldás és dicsőség mindazokért a kegyelmekért, amelyekben ő sokféleképpen és bőségesen részesített mindeddig 100 éven át.

(Erős Vár, részlet)

***

"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el,
mennyi jót tett veled!"
Zsolt. 103,2

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Tizenhárman Orosházán

Meghívásnak tettünk eleget, amikor Stuttgartból résztvettünk a MAEK (Magyar Evang. Konferencia) világtalálkozóján, egyrészt a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet, másrészt a Nyugat-Európai Magyar Prot. Gyülekezetek Szövetsége képviseletében.

Nagy élményt jelentett a hatalmas orosházi ev. templomban megtartott nyitó istentisztelet, amelyen magyarországi, kárpátmedencei és nyugati képviselők szolgáltak. Még a magyar országgyűlés képviselői és más közéleti személyiségek is részt vettek. Jó, hogy őket köszöntötték - de hogy bennünket: az USA-ból, Németországból, Szlovákiából, Erdélyből eljötteket kifelejtettek - azt furcsának találtuk.

Munkanapnak szánták a szervezők a másnapot. Itt nyílt alkalom a bemutatkozásra és egymás megismerésére. Szövetségünket és gyülekezetünket Gémes Pál lelkész, a Szövetség társelnöke mutatta be és vázolta elvárásainkat a MAEK-kel szemben. Nyugalmazott lelkészünk szerkesztőként az ÚTITÁRS és KOINONIA lapokat ismertette és köszönte azok kárpátmedencei egyre táguló olvasottságát és támogatását. Reménységgel nézünk a lapok szerkesztése és a MAEK közötti együttműködés elébe.

Örömmel számoltunk be testvérgyülekezeti kapcsolatainkról is. A szlovákiai Sajógömör evangélikus és az erdélyi Luka-Ilencfalva református gyülekezeteivel szeretnénk egyre szorosabbra fűzni a kapcsolatainkat. Küldöttségünk is híven tükrözte ökuménikus elkötelezettségünket: öt református, öt evangélikus, két katolikus és egy unitárius képviselt bennünket.

A volt zsinagógában tartott záróáhítat szétszóratásunk és egybegyűjtésünk nagy gondját helyezte a középpontba. A MAEK megalakulásával feltámadt a remény, hogy bár területileg távol élünk egymástól, a meghalt és feltámadott Jézus Urunk köré egybegyűjtetünk közös hitünk által.

Örömmel mentünk el Orosházára és bizakodva tértünk "haza" Stuttgartba. Köszönjük a "hazaiak" ránkgondolását. S feszülten várjuk a bőségesen elhangzott ígéretek beváltását.

G. I.

***

Életjel Tallinnból

Az 1991. hivatalos adatok szerint 241 magyar élt abban az évben Észtországban. Rövid időn belül az itt élő magyarok nagyobb részét sikerült bevonni a munkába és az egyesületnek 120 regisztrált tagja lett.

Egyesületünk megalakulásától hála az Isteni gondviselésnek lelkészt is adott nekünk Asszonyi István nyugalmazott kárpátaljai lelkipásztor személyében. Három évig lehettünk boldog részesei Pista bácsink igehirdetéseinek. A kapcsolattartás és nemzeti identitástudat meghatározó elemévé váltak az évente néhány alkalommal tartott magyar nyelvű istentiszteletek. Az első tallinni karácsonyi magyarnyelvű istentiszteleten 1988-ban 80-an vettünk részt. Halála után több lelkész is szolgált közöttünk: Békefi Lajos budapesti református lelkész 1993-94-ben két alkalommal, Kis Dániel és Hegedüs Lóránt püspök úr. Istentiszteleteinket tagjaink felekezeti hovatartozástól függetlenül látogatják, mivel magyar nyelvű misét a tíz év alatt csak egyszer sikerült szervezni 1996. április 7-én, melyet Juhász Ferenc egri érsek celebrált. Anyanyelvű ökumenikus hitéletünk rendszeressége azonban csak akkor lett biztosítva, miután Molnár-Veres Pál svédországi magyar evangélikus lelkész Észtországra is kiterjesztette szolgálatát.

2005-ben sajnos istentiszteleti alkalmaink száma háromra csökkent, ami nagy lelki veszteség gyülekezetünk tagjainak. Ugyanakkor nagy örömmel és odaadással voltunk társszervezői a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége évi konferenciájának. Ennek keretében Tallinnban láttuk vendégül a résztvevők népes seregét és a középkori tallinni dómtemplomban kétnyelvű ünnepi istentisztelet keretében adtunk hálát az Úrnak emberi és nemzeti megmaradásunkért. 2005. novemberében Gábri Sándor kölni lelkész tisztelt meg szolgálatával.

2006-ban újra volt vendéglelkészünk is és ezúttal szülőföldünkről, Pocsai Vince tiszteletes személyében Kárpátaljáról. Szeptember 3-án pedig Varga Pál, a NyEMPGySz elnöke szolgált közöttünk.

Dr.Bán István

A tallinni gyülekezet, Pocsai Vince ref. lelkésszel.
A tallinni gyülekezet, Pocsai Vince ref. lelkésszel.
***

Sajógömöri morzsák

Bensőséges istentiszteleten vehetett részt az evangélikus gyülekezet 2006. július l6-án a felújított gyönyörű templomunkban a konfirmációi ünnepségen. Három fiatal erősítette meg hitét a konfirmációi hűségfogadalomban. A gyerekek jelesen vizsgáztak. A gyülekezet ifjú tagjainak Barna Mária, gyülekezeti felügyelő mondott köszönetet kitartásukért, ezekkel a szavakkal: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jel. 2,10)

*

Templomunk felújítása óta egyre több örömteli eseményre kerülhet sor.

Augusztus 23-án fogadhattuk ugyancsak templomunkban a budapesti PRO VOCAL evangélikus énekkar tagjait, akik szlovákiai kirándulásuk alkalmából látogattak meg bennünket. Az énekkar tagjai főleg egyházi énekeket, spirituálékat, gospeleket adtak elő magyar, szlovák és angol nyelven.

*

Szeptember 16 - 17-én vendégül látta gyülekezetünk a budaörsi evangélikus gyülekezet tagjait. Ez a találkozó is templomunkban kezdődött. A két gyülekezet tagjai kötetlen beszélgetés keretében mutatkoztak be egymásnak. A közös téma a hitélet megújulása, az ifjúság hitéletre való nevelése és a tapasztalatok átadása volt. A vasárnapi istentiszteleten az igét Endreffy Géza budaörsi lelkész hirdette.

Kiss Tamás

Tábori élmények

Augusztusban lehetőséget kaptunk, hogy részt vehessünk a batizovcei (batizfalvai) keresztény gyerektáborban. Falunkból többen indultunk útnak. Vasárnap szlovák istentiszteletre mentünk, ahol két énekkel szerepeltük. Este megérkeztek Erzsinéni-lelkésznő és férje, Gyuribácsi. A további napokban Erzsinéni tanította nekünk érthetően a Tízparancsolatot. Mindig használt szemléltető eszközöket is. Vezetőink minden napra kitaláltak új és érdekes programokat. Nagyon kellemes élményekkel térhettünk haza.

Valaszkay Csaba (10 éves)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ÚTITÁRSam volt
*

"... köszönöm a hűséges munkátokat is. Kívánom, hogy sok gyümölcsöt teremjen. A szétszórt magyar evangélikusokat összekötötte az Útitárs, reméljük, lesz folytatása."
Ludván Margit, Ausztria

***

Ezt írtuk 50 éve:

***

Rácsok mögött szabadon

Kis szolgáló csoporttal jártam a váci börtönben. Nem tarthatom meg magamnak, amit ott kaptam, átéltem.

Figyelnünk kell Isten munkájára! Merre jár ma Jézus Magyarországon?

Többek között fegyházban, betörők és gyilkosok között! Nem új jelenség ez, hiszen maga az Úr mondta: "börtönben voltam és eljöttetek hozzám" (Mt 25, 36). Jézus ott van, ahol az emberek a bűn, betegség, baj, nyomorúság foglyai. Megváltónk elvárja az övéitől, hogy ők is ott legyenek, ahol ő van, bennük és általuk is.

Egyeztetések és beléptetés után ott töltöttünk néhány órát, de Jézus a börtönben nem "vendég", "meghívott prédikátor", hanem lakó! Ezt a tényt néhány külső jellel bizonyítom.

A túlzsúfolt intézményben nyolcszázötvenen raboskodnak. Több, mint háromszáz az alkalmazott. (Sokba kerül a bűn.) Jelentős része a foglyoknak súlyos bűncselekmény miatt kapta az ítéletet.

A lakók huszonöt százaléka (!) látogatja a rendszeres keresztény alkalmakat. Katolikusok, reformátusok, baptisták viszik a szolgálat terhét. Mi, egy szombat délelőtti bibliaórára kaptunk meghívást. Négy szolgatársam bizonyságot tett Isten szeretetéről, én hirdethettem az Igét, és hívtam megtérésre a hallgatókat a jánosi ige alapján: "A Mester itt van, és hív téged." "Lázár, jöjj ki! És kijött a halott." (Jn 11,28-44)

Az elmúlt években sokan hitre jutottak fegyházban. Ezt ébredésnek nevezzük az egyházban. Az éneklést a rabok vezették. Több, mint fél órán át dicsőítették Istent. Az ismert ébredési ének itt egyedien hangzott : "Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogódzva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz. Nem hagy a bűn pihenést, Mosd le ó, mert megemészt!" Ha nincsenek vendégek, egy órát szoktak énekelni.

A különös gyülekezet tagjai is szolgálnak, bizonyságot tesznek ilyenkor. Az alkalom utolsó fél órájában imaközösségben voltunk! Miközben imádkoztunk jól hallható zúgó szél támadt (viharos volt az időjárás), tüzes nyelvek nem jelentek meg, de a szemekben ott volt a mennyei láng.

Az a testvérünk, aki hívott a szolgálatra, korábban öt évet töltött az egyik itteni cellában. Már sok éve szabadult, az Úr tartja és használja őt. A Lélek gyümölcseiről tanította egykori rabtársait.

Mélyen érintett egy bentlakó története. Velem egy korú, negyvenhét éves. Élete nagyobb részét rácsok mögött töltötte, de tizenkét évvel ezelőtt megtért, újjászületett. Ma ő az egyik megbízott lelki munkás a börtönben. Megtanult zenélni, ő vezette az éneklést elektromos orgonán. Még kilenc éve van, de lélekben, szellemben szabad.

Egyházaink nem lennének sanyarú állapotban, ha ilyen egyértelműen hirdetnénk a megtérés evangéliumát, élnénk Isten erejéből, amely "erőtlenség által jut célba".

Csodálatos ajándéka Istennek, hogy a börtönparancsnok is megtért (evangélikus) és lehetőségei szerint segíti a lelki munkát.

Meghívtam őket, akik szabadok lélekben, hogy jöjjenek el a nyári pilis-csabai missziós konferenciánkra és az őszi országos evangélizációra, a Deák téri templomba, hogy hirdessék nekünk a szabad raboknak az igét. Imádkozzunk, hogy mindez létrejöhessen! Még inkább azért könyörögjünk, hogy a Lélek munkája nyomán mi is felébredjünk.

Szeverényi János

***

KARÁCSONY!!!

Milyen könnyű leírnom: Karácsony! Pedig ezt a szót senki nem írta le úgy, hogy minden benne legyen, amit jelent. Nem lehet leírni. Érezni is ritkán s egyre ritkábban. Karácsony! Egy ifjú tudós, egy materialista tudós, vagy magyar tudós-tudós felfedezte vagy kitalálta, hogy ez a szó a "harácsolás" szóból ered.

Hogy ki harácsol, kitől és mit: ezt nem írta meg az ifjú tudós.

Nyilván a Kisded, a Gyermek harácsol, aki még csak egynapos, de már harácsol. Most még csak istállóbűzt az állatoktól, de - vigyázni kell! - majd később szíveket fog harácsolni, értékes fát, amire felfeszítik materialista poroszlók és ismételten felfeszítik materialista tudósok, akik azt mondják, hogy őket nem teremtette senki, ők csak úgy lettek, valami majomból, és ezen kár is lenne vitatkozni velük.

Karácsony!

A szívek és lelkek szent Örök Ünnepe, mi lesz, ha nem lesz? Vagy mi lenne, ha nem lenne? Mit adnak helyette az ifjú tudósok, akik Kaifás tanítványának tanítványai? Fel tudják-e építeni a templomot reszkető és átkozott öregségükben, amikor már késő lesz?

Karácsony!

Talán fel tudják építeni, ha majd a Gyermek elharácsolta tőlük ostobaságukat és gyengeségüket.

(Almárium: Fekete István füveskönyve)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Jótett helyébe jót várj . . .

Fiatalok körében az önzetlenségről, és nagy ellenlábasáról, az önzésről beszélgettünk Stuttgartban a közelmúltban.

SZERESD FELEBARÁTODAT

A témaválasztás apropóját egy könyv nyitósorai indították el, mely szerint: "Kétezer éven át azt tanultuk otthon, az iskolában, a templomban, hogy szeresd felebarátodat! Áldozd föl magad másokért! Légy becsületes! Most napi 24 órán át azt harsogják nekünk, hogy szeresd önmagadat! Teljesítsd ki önmagadat! Légy sikeres! Mi történik velünk? Mi történik az európai civilizációval?" Maga a mű az évszázados, keresztény, európai kultúra nyomába ered, elemzi a különböző korok életszemléletét, filozófiáját, választ keresve korunk legnagyobb betegségére, az önzésre, és ennek következményeire az emberiségre nézve. Társadalomkutatók közül sokan úgy vélik, hogy a nagy átalakulások korát éljük és ebben a folyamatban örökérvényű gondolatok, melyek erkölcsi vázként, tartóoszlopként az emberi együttélés formáit szolgálták, mára már értelmüket vesztett, elavult klisének bélyegezve eltűnnek a fogyasztói társadalom cséphadarójában, helyet adva a magát megvalósítani képes, sikeres, csakis saját érdekeit szem előtt tartó új embertípusnak.

DON QUIJOTE

Valóban ilyen rosszul állna a szénánk ? Létezik-e még az önzetlenség mint tett, vagy csak néhány idealista Don Quijote szélmalomharca a jobb világért ?

A kérdések megválaszolásához térjünk vissza a kezdetekhez, és vegyük szemügyre magát az emberi életet. Azt hiszem elmondható, hogy mindenki kivétel nélkül az önzés csírájával születik, kicsit talán olyan ez mint az áteredő bűn fogalma, "kiérdemeltük, megörököltük", alaptermészetünk része lett anélkül, hogy tettünk volna valamit ezért. Az állatvilágban ezekre az ösztönökre szükség van ahhoz, hogy az egyedek életben maradhassanak, hogy túlélésük biztosítva legyen. Csecsemő és kisgyermek-korban ezek az ösztönök munkálkodnak bennünk, emberekben is, már első szavaink is erre az én-képre utalnak: én, enyém, nekem, és persze ahogy növünk ez a genetikai program egyre erőteljesebben fejti, vagy fejtené ki hatását, ha nem lennénk úgynevezett erkölcsi, etikai értékrendek, írott és íratlan szabályok (család, templom, iskola) közé bekeretezve, melyeket kisebb-nagyobb sikerrel, intenzitással sajátítgatunk életünk folyamán. És ha őszinték vagyunk saját magunkhoz, be kell ismernünk, hogy felnőtt korunkra mégiscsak a saját énünk az, ami számunkra a legfontosabb, mert hiszen ki az, aki ne a legjobbat akarná saját magának? Ki az, aki nem szeretne sikeres, boldog ember lenni? Ki az, aki nem vágyik arra, hogy lehetőleg, ha nem is gazdagon, de jó kö-rülmények között éljen? Talán csak nagyon kevesen vannak, ha vannak, mert a legtöbb szentnek mégis maga felé hajlik a keze, mondja a közmondás is. Ez a nagy társadalmi összkép, ez az emberiség.

A LÉTEZŐ ÖNZÉS

Ez a létező önzés szüli a békétlenséget a családokban (egyéni önzés), a társadalom egészében és a nemzetek között (kollektív önzés). Minden ember, legyen az egyéni vagy csoportos érdek, csak önmaga érdekeit hajszolja, függetlenül attól, hogy mit okoz cselekedetével másoknak.

Mi hát a megoldás? Az alapgondolat, útmutatás, kérés vagy parancs adva van, ez keresztény erkölcsi normánk legfontosabbika: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Milyen egyszerűen hangzik a mondat, és mégis, milyen mély gondolatokat rejt. A magát helyesen szerető, saját magához helyesen viszonyuló ember, kilépve énjéből, ajtót nyit mások felé, és önmagán is továbblépve eljut oda, hogy másokért is tegyen valamit. A mai kor emberében bizonyára fölvetődnek újabb kérdések. Lehetséges-e úgy másokat szeretnünk, hogy saját magunkat sem veszítjük szem elől? Szükséges-e az énszeretet ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk? Képesek vagyunk-e még egyáltalán a mai világban a saját önszeretetünkön túl mások szeretetére, és ennél továbblépve, az önzetlenségre?

ELŐSZÖR ISTENRE

A kérdések jogosak, de észre kellene vennünk valami nagyon fontosat. Az idézett gondolatsor nem teljes. A hiányzó láncszem az a Teremtő Erő, amely mindennemű szeretet alfája és ómegája. Tehát, az énközpontúságból kilépve először Istenre kell tekintenünk, az Ö gondviselésében, kegyelmében pedig már valóra válthatjuk magát az isteni parancsot, " Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig mint önmagadat." Így zárulhat be a kör, így bontakozhat ki az a törekvés, amely az "önmegvalósítást" már keresztény alapokra helyezi. Az út, amely az önzetlenségbe vezet, igencsak rázós, kátyúkkal teli, sokszor csak nagyon lassan, zötykölődve, az akadályokon pedig nem átvágva, hanem azokat inkább kikerülve szeretnénk előbbrejutni. És a küzdelem egész életünkön át folytatódik, újra meg újra nekirugaszkodunk, erről szólnak a mindennapjaink. Elkívánás helyett önkéntes adás, uralomvágy helyett szolgálat, érvényesülés helyett saját érdekeink mellőzése fontosabb nemesebb célok érdekében, ez a jellemformálás magasiskolája, ez az a küldetés, amit teljesíteni lenne hivatásunk itt a földi létben. Az önzetlen magatartás egyik legkézenfekvőbb, leg-természetesebb megnyilvánulási formája a vér szerinti utódért való szülői gondoskodás, feltétlen szeretet, de a mindennapok élethelyzetei is elegendő alkalmat kínálnak, csak föl kellene ismernünk azokat. Sokszor nem is cselekedhetünk másként, csakis önzetlenül, és mert adni jó, mi magunk is részesévé válunk a másik örömének.

JÉZUS ÉS KANT

A modern filozófia atyja, Immanuel Kant, "A gyakorlati ész kritikája" című művében megfogalmazta erkölcsi alaptételét, kategorikus imperativuszát, azt a feltétlen parancsot, mely szerint a feltáruló lelkiismeret tartalmát kell tiszta elvvé formálni, leegyszerűsítve: "ne tegyünk másnak olyat, amit magunknak sem tennénk". Jézus üzenete viszont már jóval korábban megfogalmazta e gondolat pozitív, élhetőbb formáját: "Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik." "Jótett helyébe jót várjatok" - mondaná az egyszeri szegénylegény, minden magyar népmesék hőse. S bár mi még sokszor kételkedünk, de valahol mégis tudjuk, hogy csak így érdemes.

Schultheis Éva

***

Ima-sarok

... amikor szeretnék megváltozni:

"Önző voltam újra.
Miért nem szóltál rám, hogy önzetlen és segítőkész legyek?
Vedd ki szívemből a belémgyökerezett önzést, Uram!"

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Kiel, NSzK. 10 éve létezik a Gyászbeszéd-tartók Szövetsége, erre emlékezett a csaknem 100 résztvevő a jubileum alkalmából. Az országban évente átlag 500 olyan pap-nélküli temetés van, ahol ők búcsúztatják a halottat. Egy beszéd - amely a tapasztalat szerint Goethe, Rilke idézetekből, antropozófus vagy teozófus szókincsből tevődik össze, 250 eurójába kerül a gyászolóknak.

Rio de Janeiro, Brazília. 75 éve áll a riói öböl bejárata melletti Corcovado hegyén a kitárt karú Krisztus 38m magas szobra. Öt évi építés után 1931. október 12-én avatták fel a volt főváros világszerte ismert védjegyét.

Lipcse, NSzK. Wolfgang Huber, a Német Ev. Egyházszövetség elnöke, óva intette a lelkészeket a keresztelések, esketések, konfirmációk és temetések "rutinos elintézésétől". Gyakori sajnálatos tapasztalat, hogy lelkészek nem veszik figyelembe az érintettek és hozzátartozóik helyzetét és lelki elvárásait. Ezeket az alkalmakat kellene a legjobban és nagy szeretettel elvégezni, hogy egyháztól távolállók is felfigyeljenek az evangéliumra.

Jeruzsálem, Izrael. Az új tanév kezdete óta a gimnáziumokban választható tantárgy lett a kereszténység tanítása és története, s ebből érettségizni is lehet. Mindez azonban csak keresztény és muszlim arab diákok számára lehetséges.

Kalkutta, India. 5000 résztvevője volt a Taizé-i közösség által szervezett ifjúsági találkozónak. A fiatalok Indián kívül még a Thaiföldről, a Fülöp-szigetekről és Bangladesből jöttek. Ezév végére Zágrábba zarándokolhat majd az ifjúság.

Bagdad, Irak. Egyre fenyegetőbb az ország keresztényeinek helyzete. A fővárosban több gyülekezetet megfenyegettek síita vagy szunnita muszlimok, ezért már istentiszteleteket sem tartanak templomaikban. Paulos Eskander szír ortodox pap meggyilkolásával mintegy felszólították a gyülekezete tagjait, hogy tűnjenek el Kirkuk városából. Andreos Abouna káldeus püspök szerint az egykor az országban élt csaknem másfél millió keresztényből mára legfeljebb 600 ezer nem menekült (még) el.

Wolfensbüttel, NSzK. A Herzog August könyvtár Luther 6000, 1564-ig, a reformátor haláláig megjelent iratát digitalizálta.

Himmelpforten, NSzK. A furcsanevű ("Mennyei Kapu") alsószász városka idén is berendezte "Mikulás" vagy "Karácsony apó" postaládáját, amelyre gyerekek megírhatják a kívánságaikat. Tavaly a "postafőnök" 38 ezer, hat földrészről jött levélre kellett válaszoljon. Ebben 20 önkéntes munkatárs állott rendelkezésére.

Róma, Olaszország. Nem sok sikerre számíthat a pápa az olasz nemzeti katolikus kongresszuson elmondott beszédével, ahol szigorúan az egyház és állam szétválasztásáért szállt síkra. - Ugyanakkor élesen elítélte nemcsak a terrorizmust és a háborút, hanem a szegénység, éhség és AIDS egyre rohamosabb terjedését, Keresztény politikusoknak egyenesen kötelességévé tette a család védelmét az ún. "egyneműek házasságával" szemben. Bírálta a jelenkorban eluralkodott, vallástalan emberképet, amely az embert csak amolyan "természetes gyártmányra" zsugorítja össze.

Drezda, NSzK.A híres Frauenkirche több, mint egy évtizedig tartó templomrenoválása 180 millió euróba került.

***

POLITIKUS-BIBLIA

50 vezető, aktiv német politikust kérdeztek meg, hogy melyik a számára legfontosabb bibliai vers, s ezt meg is kellett magyaráznia. A válaszokat kézzel kellett megírni, s így az összeállított "Politikus-Biblia" grafológusok számára is érdekes felfedezésekkel járhat.

A kancellárnő 1Kor 13,13-at választotta: "Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet" és magyarázata egyenes, erős jellemre utal. Bölcs előrelátásról tanúskodott a külügyminiszter, aki Péld 13,10-et magyarázta: "A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van." A CDU főtitkár izgalmas "programot" keresett ki: "... mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg..." (1Thessz 5,21) - ami a hivatalában óvatosságra kell intse. A mezőgazdasági miniszter Jézus aranyszabályát idézte Mt 7,12-ből: "Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük ..." A gazdák biztosan nem haragudnának, ha a miniszterük ezt komolyan venné a munkájában. Az egészségügy női minisztere Péld 3,1: "Fiam, ne felejtsd el tanításomat, s parancsaimat őrizze meg szíved" mellett döntött. Bizony erre nagy szüksége is van, miután már évek óta bütyköl - nem sok eredménnyel - az új egészségügyi reformon.

***

TEMPLOM NÉLKÜLI VÁROS

A nigériai Dultse városában eddig békésen éltek együtt muszlimok és keresztények. Amióta néhány kerületben bevezették a muszlim törvényhozást, mintha felborult volna minden. A helyzetet még csak rontotta a dán újság Mohamed-karikatúrája és a pápa nemrégi regensburgi beszéde. A februárban kitört zavargásokban 50 ember vesztette életét. Százával menekültek el a városból vagy kerestek menedéket a rendőrségnél a megfélemlített keresztények, akiknek pár nap alatt 16 templomát gyújtották fel.

A tartományi kormányzó értesítette a keresztény gyülekezetek vezetőit, hogy annyi földet ajándékoz nekik, amennyi kell, hogy újra felépíthessék templomaikat - de csak a városon kívül, és felkérte a város keresztény lakosságát, hogy települjön ki a városból! A városi iskolákba nem vesznek fel keresztény gyermekeket, ha csak át nem térnek az iszlám vallásra.

Nigéria 130 millió lakosának a fele keresztény. Imádságainkat kérik, hogy hitüket gyakorolhassák és egyáltalán túléljék az emberi jogok ilyen durva megsértését.

***
MINDEN KEDVES OVASÓNKNAK, TERJESZTŐNKNEK
ÁLDOTT, BOLDOG ÜNNEPEKET
ÉS BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
***
***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra