MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
L. évfolyam - 2006. 4.szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Szabó József:

Görcsoldó

Van lelki görcs is, nem csak testi. A hitbeli görcs éppen olyan kínos-káros, mert éppúgy bénít, mint a testi. De az a jó, hogy van orvossága is – lelki görcsoldó.

Százados vita folyt azon, hogy melyik fontosabb: a hit vagy a cselekedet? Csak a hit fontos, hajtogatta váltig az egyik és begörcsölt ebbe a makacsságba. Csak a cselekedet fontos, feleselt a másik s ugyanúgy begörcsölt az egyoldalú féligazságba.

Ez a vita ébredési mozgalmakat színezett, kegyességi típusokat alakított, egyházprofilokat határozott meg, országokat állított szembe, rengeteg torzsalkodást okozott, temérdek meddő moralizálást, üres dogmatizálást tenyésztett. Hajba lehetett kapni azon, hogy melyik apostolnak van igaza: Pálnak-e, a hit apostolának, vagy Jakabnak, a cselekedet apostolának? Még Lutherünk is "begörcsölt" egyszer ebben a dologban. Jakab írását "szalmalevél"-nek mondta, merthogy az a cselekedeteket hangsúlyozza.

Persze Jakab sehol sem mondja, hogy a hit nem kell. Azt mondja: A hit, cselekedetek nélkül, halott önmagában. Szó szerint: a cselekedetekben meg nem élt hit elpusztítja önmagát. Mint ahogyan a görcsberándult testrész lebénul, s ha a görcsöt fel nem oldanák, elhalna. Jakab nem a hit nélküli cselekedeteket dícséri, hanem az életté lett hitet.

Pál sem mondja sehol, hogy nem kell a jócselekedet, hanem azt mondja: Krisztus saját áldozatával feleslegessé tette a régi zsidós-ceremóniás cselekményeket – ezeket érti a "törvény cselekedetei"-n – s felszabadította a benne való hitből fakadó jó dolgok cselekvésére. Pál nem a cselekedet nélküli hitet dícséri, hanem a szolgálattá váló hitet.

*

Pál élte a hitét, Jakab is hitből élt. Nincs ellentét közöttük. A nem hitből születő cselekvés éppen úgy a dicsekvés lelki görcsébe merevedhetik, mint ahogy a cselekvéssé nem lett hit a tétlen álkegyesség görcsébe.

A hitbeli görcsoldódás két példája került elém mostanában.

Megkaptam a régi Szirák nagyasszonya, Róth Teleki Johanna 1812-ben kelt végrendeletének nyomtatott szövegét. … Végrendeletének elején ezt írja : "Áldom és halhatatlan lelkem örökké áldja a véghetetlen örök Istent, hogy … származásomat igazán jó keresztyéni szüléktől engedte, hogy velem a maga esméretének s azáltal az idvességnek igaz útját megismertette. Ezen véghetetlen irgalmasságú Istennek, kiben én mindig hittem, bíztam, reménylettem, ajánlom az én bűnös, de a Jézus Krisztus, Istennek szent Fia egyszeri elégtételének véghetetlen érdemét hittel tulajdonító lelkemet, hívén, hogy az bemegyen a véget nem érendő örömbe …"

Igeszerű, szép hitvallás. Megállhat az Ágostai Hitvallás mérlegén is. De ha Róth Teleki Johanna végrendelete csak ilyen szép s igaz hittételeknek, bizonyságtevéseknek a foglalata volna, abban csak az ortodox kegyesség igazhitűsködésének példáját kellene látnunk. De a végrendelet folytatódik.

Miután rendelkezik, hogy javaiból mit hagy "a sziráki szentegyháznak …, pesti augustana confessiót tartó gyülekezetnek…, a garamszegi evangelica ecclesiának … ", "az augustana vallást tartó" iskolák tanulóinak 100.000 forintot testál. A soproni evangélikus liceumban többen jártunk több télen át abban a cipőben, amelyet alapítványának kamat-ösztöndíjából kaphattunk. De Róth Teleki Johanna hitéből arra is telt, hogy "Egy néma, siket leányt, Cselóvszky Annát és egy Huszár Marci vak gyermeket tartottam eddig Isten nevében; fiam is legyen e nyomorultak iránt hasonló jótéteménnyel."

Ez az evangélikus nagyasszony megvallott hitének s abból fakadó jótetteinek egyensúlyában így találta meg a görcsoldót a frázishit és a tett-dicsekedés kettős görcséből.

A másik példa. A 19. század hatvanas évei során a nógrádi egyházmegyében megjelenik egy érdekes esperességi pecsét. A négy centiméteres átmérőjű pecsét közepén a Bárány – zászlaja a kereszt – az értünk meghalt, diadalmas Jézus Krisztus. Külső felirata: A Nógrádi Á. H. Ev. Esperesség Pecsétje. Belső felirata: HIGYJ TETTEL, TÉGY HITTEL!

Irattárunkban úgy találtam, hogy ez a pecsét hetvenöt évig volt használatban. Mért tűnt el, nem tudhatjuk. De azt állíthatjuk, hogy ez a pecsét remek szintézissel fogja egybe a hívő cselekedetet és a cselekvő hitet. Évszázados, görcsös hitviták csendesedhetnének görcsoldott békességbe, ha ez a szintézis életté válhatnék bennük.

Érdemes volna kideríteni, használatos volt-e ez a kitűnő szövegű pecsét más egyházmegyékben is? Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy csak Nógrádban használták. Itt ugyanis akkoriban Madách Imre már világirodalmi szinten fogalmazta meg – tulajdonképpen ugyanazt. Nagy művének utolsó mondata hamarosan közmondásként szállt szájról-szájra e tájakon: "Ember, küzdj és bízva bízzál!" Ha Madách ezt a mondatot történetesen fordított sorrendben írta volna, voltaképp ugyanazt írta volna: bízzál és küzdj!

Aki a hit és cselekvés – cselekvés és hit kétoldalú, de egységes életvalóságában a sorrendet erőlteti, görcsbe merevíti az életét. A Reformációban feszabadultunk a hívő cselekvésre – a cselekvő hitre. Mert az evangélium az egyház Urának görcsoldó orvossága.

(Igazgyöngyök – Bp. 2005.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

Jézus Krisztus mondja: "Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." (Jn 6,37b)

JÉZUS KÜLÖNÖS MEGHÍVÓJA

Ezekben az "ünneptelen" nyári hetekben különös meghívót kaptunk útravalóul. Már a címzés is furcsa: Aki, tehát lehet bárki, mindenki, még én is? Ha egy barátunk meghív, fel sem tételezzük, hogy esetleg mégis elküld, ha elmegyünk hozzá. S csak egy fél igevers szerepel a meghívón, talán, mert az első részét a hivatalosak a Könyvek Könyve nélkül is tudják: "Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön" (Jn 6,37a)? Több kérdés merülhet fel bennünk; próbáljuk megfogalmazni és a Szentírás alapján megválaszolni ezeket, hogy feltáruljon előttünk e különös meghívó üzenete!

Ki hív minket? Az igeszakasz elején így mutatkozik be: "Én vagyok az élet kenyere"! Az Úr Isten ezt a nevet mondta Mózesnek: "Vagyok, aki vagyok" (2Móz 3,14)! Tehát Jézus: Isten, egylényegű az Atyával. Az örök Vagyok hív minket önmagához! Nem minden embert adott oda az Atya a Fiúnak? Isten szuverén Úr: "Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok" (2Móz 33,19; Róm 9,15)! A Biblia tanítja, hogy Isten embereket kiválasztott az üdvösségre, de azt sehol sem tanítja, hogy némelyeket kárhozatra választott ki! "Ha az eleve elrendelésről van kedved vitatkozni, ezt Krisztus sebeinél kezdjed el, s azonnal megszűnik minden vita e felől" – tanácsolja Luther az Asztali Beszélgetésekben.

De akkor mi az Isten akarata? "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4), az ő ingyen kegyelme által! Isten általános felajánlást tesz az ún. arany-evangéliumban (Jn 3,16), hogy, ha valaki hisz az Úr Jézus Krisztusban, üdvözülni fog. De Isten nem váltja meg az embert "automatikusan", akarata ellenére! Az eredendő bűn miatt van-e nekünk szabad akaratunk arra, hogy saját képességünkből, "jó" cselekedeteink által megigazulhassunk a szent Isten előtt? Nincsen! De hiszen éppen ezért van szükségünk útravaló igénk meghívásának komolyan vételére. Jézushoz bármikor lehet menni, őhozzá megtérni bűnbánattal és hittel. Akkor Isten megvált és újjászűl örök kegyelméből. ő senkit sem vet ki, aki Krisztus által megy hozzá, hiszen Jézus önkijelentése és neve is ez: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (Jn 14,6). Főpapi imájában először értünk könyörög: "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok" (Jn 17,24)!

Így "indokolt" Jézus meghívása, mert a hitnek ezt a lépését csak az ember teheti meg önként, Isten felé. S csak az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit üdvözít! De a bűnös, és ezért kárhozatra méltó ember végül őszintén beismeri és megvallja saját alkalmatlan voltát erre a meghívásra. Ezt én reformátorunk Kiskátéból vett szavaival teszem: "Hiszem, hogy saját eszemmel és erőm-mel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival." Pünkösd után kétezer évvel gyermekei a megtérésükkor elnyerik a Lélek ajándékát is. Isten tesz késszé bennünket igéje és Szentlelke által arra, hogy Jézushoz jöjjünk, s így örök életet nyerjünk. Elfogadjuk-e ezt a különös meghívást?!

Garai András (www.garainyh.hu)

***
***

Ima-sarok

Amikor Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk sokat fecsegők, akkor ezzel utat nyitott a "mini"-imád-kozásra. Ha nincs időd, fogd rövidre! De imádkozz mindig, és rendszeresen! Például:

Bírósági tárgyalás előtt:

"Segíts, hogy ebben a percben ne a bosszúállás, se a megtorlás, hanem az igazság győzzön. Indítsd megbánásra a vádlottat, állj a kárvallottak mellé és vígasztald a veszteseket. Jézusért kérünk."

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A kezdetek könyve

21. Mózes 1. könyve

HÁROMNEVŰ

könyv áll a Bibliánk első lapjain. Az Ótestámentum népe börésit-nek nevezi, ami annyit jelent: "kezdetben". Úgy értette tehát, hogy a világ, az emberiség, a történelem legkezdetibb szakaszát írja le a könyv. – A latin és a görög fordítások a Genezis címet adták neki, ami azt teszi, hogy "a világ eredete, kezdete". Mi viszont máig is Mózes első könyvének nevezzük. Azért, mert a zsidó hagyományból átvettük azt a véleményt, miszerint a könyv szerzője maga Mózes, a nagy vallásalapító. Újabbkori rk. fordítás a "Teremtés könyvé"-nek nevezi. Ez viszont leszűkítve nem adja vissza a tulajdonképpeni teljes tartalmát.

KÉT NAGY RÉSZRE

oszthatjuk fel ezt az ötven fejezetes könyvünket: az első tizenegy fejezetet őstörténetnek szokták nevezni. Benne olyan nagy kérdésekről találunk bizonyságtételeket, mint pl. honnan származik, vagy hogy jött létre a mindenség? – A választ erre két változatban kapjuk: 1,1-2,3-ban és 2,4-25-ben. Honnan származik a kétnemű emberiség? – erre válaszol a 3.fejezet és egyúttal arra is, hogy miért szegült ellen az ember Isten akaratának. Kain gyilkosságával a gyakorlatban is megmutatkoznak az engedetlenség következményei (4.fejezet). Az így megtévedt emberiség megteremtését Isten megbánja, de az özönvízből mégis kimenti a "maradékot", amellyel szövetséget köt (8,22). Az emberiség azonban továbbra is javíthatatlan: önteltségében, hatalomvágyában megépíti Bábel tornyát, s a büntetés sem marad el, mert a nyelvek összekavarodnak és az emberek többé nem értik meg egymást.

Ma újult erővel lángol fel a vita azok között, akik a világ Isten általi teremtését hiszik (kreacionisták) – és akik a világ fejlődés révén való kialakulását vallják (evolucionisták). Az álláspontok közeledésének nem sok esélye van, mert ma érvényes tudományos feltételekből indul el az egyik – és hitvallásból a másik.

Ennél sokkal fontosabb, ahogy Isten Ábrahámnak háromszoros ígéretet tesz (12,1-3). Az első kettő még az izráeli vallásfejlődés keretei között marad. A harmadik azonban kitárja a kaput és minden népet bevon Isten ígéreteinek örökségébe.

Terjedelmesebb a második rész, amely a 12-50. fejezeteket foglalja magába. A Biblia valószínűleg legismertebb történetei írják itt le a pátriárkák, az ősatyák életét és viselt dolgait. Ábrahám és Izsák, Jákób és fiai, József és testvérei Kánaánban, József Egyiptomban, Jákób elköltözése Egyiptomba – mindezeket csodálatos, szines és fordulatos elbeszélések formájában ismerheti meg az olvasó. A könyv Jákób és József halálával végződik.

A történetek éppen valósághűségükkel lepnek meg bennünket. Mert az ősatyákat egyáltalán nem állítják be makulátlan hősöknek. Igazság és hamisság, szeretet és gyűlölet, egyenesség és fondorlat ugyanúgy jellemzi az életüket, mint bármely más emberét. Ami azonban egyedülálló, az Istennek az ígérete, amelyre a pátriárkák is építhetnek, s az ő hűséges szeretete, amely tartást és alapot ad az életüknek.

Régen folyik vita arról, hogy valóságos, megtörtént események leírásával, vagy pedig költői elbeszélésekkel van-e itt dolgunk? Újabban inkább az első felé látszik hajlani a kutatók véleménye is.

KÉT SZEMPONT

segíthet a könyvvel kapcsolatosan felvetődő kérdéseknél. Az első az a józan felismerés, hogy főleg a pátriárkákról leírt történetek az izráeli vallás kialakulásának és fejlődésének akarnak örök emléket állítani. Az elbeszélések ennek szolgálatában állnak és szerzőik – sok-sok más behatás mellett is – elsősorban bizonyságot akarnak tenni arról, hogy Isten milyen cselekvő módon formálja és befolyásolja népe történelmét. Nem arról van szó tehát, hogy van-e Isten, vagy nincs? Hanem arról, hogy Az, Aki belenyúlt népe történelmének alakításába, az az egyedüli igaz Isten. Ő a világ teremtője, őrizője, népe elhívója – s erről tesznek bizonyságot a szentírók.

A másik szempont is megfontolandó. A szentírók vallást tesznek arról az Istenről, aki nemcsak megteremtette ezt a világot, de örök rendet is szabott neki. Ebbe a rendbe helyezte el az égitesteket csakúgy, mint az emberiséget, s így szabta meg a határait. Pál apostol ezt athéni beszédében igen szemléletesen hirdette ki: "Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait" (ApCsel 17,26). Ebben a rendben játszódik le nemcsak az egyén, de a nemzetek élete is. Itt vívja harcát a gonosz a jó ellen, itt kíván Isten engedelmességet, sőt hitet önmagában mint teremtőben, gondviselőben és megtartóban. Jézus ezt a gondolatot a mezők liliomaival és az ég madaraival szinte költői magasságba emelte, kérve és buzdítva övéit: akinek ilyen mennyei Atyja van, az nem aggodalmaskodik. Ugyanakkor azt is hirdeti könyvünk, hogy Isten a teremtés után nem vonult vissza teremtett világából, hanem ma is fölötte tartja óvó, védő, áldó kezét. Jelenlétében zajlik az ember élete, az általa szabott rend kereteinek tiszteletben tartásától függ életének sikerülte.

VAGY NEGYVEN HELYEN

találunk az Újtestámentumban idézeteket az eredet könyvéből és utalások százait. A teremtéstörténetre, érdekes módon, nem térnek vissza a szentírók. Csupán az emberiség kétneműségére és egymásnak teremtettségére hivatkozik Jézus (Mt 19,4) és elutasítja az ún. "lévita házasságot", hivatkozással a Úrra, aki élők és nem holtak Istene (Mk 12, 18-2)

.

Őt hirdeti – szemben a hamis istenekkel és bálványokkal – és őt dicsőíti Mózes 1.könyve.

G.I.

***

Ima-sarok

... ha aludni térsz:

"Uram, mielőtt a fáradtság elnyom, szeretném még gyorsan elmondani Neked: köszönöm, hogy ma is olyan jó voltál hozzám."

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

4. A kő ellenére . . .

A beszélgetőkör véget ért, indulóban voltam. Feloszlóban volt a nyolc súlyos, ápolásra szoruló ember köre is. Kisérőjük, egy vékonyka asszony, lakótársuk az otthonban, gondoskodó tekintettel állt a kis csapat közelében. Megszemlélte az asztalokat is, elvitte a mosogatóba a maradék csészéket. A pultnál felém fordult és csendesen megjegyezte: "Jól van, azt hiszem mindenki elégedett. Jó történetet mesélt el nekünk a pálmafáról, amely a kő terhe alatt is nő. Azt hiszem – tette hozzá – a némaság a megragadottság jele volt. Egyébként – fűzte hozzá – a sütemény is finom volt, nagyon köszönjük." Néha süteményt is vittem a beszélgetőkör tagjainak. Egy történet felolvasása, egy ének és egy bibliai ige állandó tartozékai voltak a heti találkozásainknak.

Némán és megragadottan várt a kis csapat kisérőjére. Ekkor az asszony váratlanul még egyszer oda fordult hozzám: "Az egész hátgerincem oda van", mondta. Meglepetten néztem rá. Jobb keze mindenkinek arról árulkodik, hogy súlyos reuma betegségben szenved, ezért csak a bal kezét tudja használni. Hátfájásáról eddig még senki nem tudott. "Az anyám – buggyant ki belőle – amikor még kislány voltam gyakran alaposan elvert. A szomszédok nem tudtak erről. Azután még rosszat is beszélt rólam nekik. Azok pedig komisz, rossz gyereknek tartottak. Évekig ment ez így, borzasztó volt."

Szinte hallottam lélegzetvételünket, olyan mély csend lett körülöttünk. Néhány pillanat elteltével valami különös fény csillant fel az asszony szemében, büszkeség és diadalmas győzelem fénye! "Tudja – folytatta – tizenötévesen elköltöztem otthonról, otthagytam anyámat örökre." Amint ezt mondta, görnyedt tartásából felegyenesedett, alakja láthatóan megnőtt. "Jó volt ez így", jegyezte meg. Majd még egy vallomás tört ki belőle: "Később a férjem is vert, őt gyorsabban otthagytam."

Mi adott mindehhez erőt ennek az asszonynak, mi tette ilyen erőssé? Most évekkel később nálánál betegebbekkel törődik, kiséri, segíti őket, gondoskodik testi-lelki jólétükről, amennyire csak erejéből telik. "A bosszús harag csak megbénított volna, ha ez éltetett volna, ma már nem élnék" – jegyezte meg. Minek nevezné magatartásának rugóját, kérdeztem. A megbocsátás ad erőt neki arra, hogy nálánál is rosszabb állapotban lévő testi-lelki fogyatékosoknak szolgáljon? "Az emlékezet és az élet nyomai megmaradnak, úgy mint az előbb hallott történetben a pálmafáról. A pálmafa is érezte biztosan egész életében a nehéz követ, amelytől nem volt képes megszabadulni, amelyet nem tudott ledobni. Azt a szörnyűséges nagy követ, amelyet egy gonosz ember tett koronájára, amikor még fiatal fa volt. Ezzel a kővel nőtt fel és ha meggörbült is alakja, nagy erős pálmafává nőtt fel és sok embernek adott árnyékot lehajló törzsével és erős leveleivel. Ugye így szólt a történet vége?"

Igen, így szólt a történet. Az asszony oda lépett várakozó kis csapatához, bal-kezét feléjük nyújtotta, hogy haza kísérje őket.

Cseriné Nagy Katalin

***

KÖNYVISMERTETÉS

Bánom! Bánom? . . .

A tények: besúgás, árulás, félrevezetés, befeketítés, köpönyegforgatás, átvilágítás, ügynökügyek.

Mi a teendő? Le az álarccal! – tisztázás – kíméletlen leleplezés – üldözés – megtorlás – büntetés.

Esetleg más megoldás? – Ne bolygassuk a múltat, – ne akarjunk kipellengérezni tisztes embereket, – ne szaggassuk fel a régi sebeket, – olyan kevesen vagyunk, ne írtsuk még tovább magunkat, – ki ne lenne sáros közöttünk? – mindenki "beépített" volt a maga módján ...

Más változatban, így: még mindig vannak közöttünk áldozatok vagy azok hozzátartozói, nem lehetne – legalább a tisz-tesség kedvéért – őket megkövetni? Vagy: hagyjuk az egészet, inkább nézzünk a jövőbe, foglalkozzunk mai, időszerű, sőt égető kérdéseinkkel! Ami megtörtént, azt nem lehet meg-nem-történtté tenni. És különben is, hát nem mi hirdetjük a hétszer hetvenhétszeres megbocsátást?

*

Huszonkétezer délafrikait tartanak számon, akik a faji megkülönböztetés idején gyilkoltak az országban. Az ország egyik püspöke mozgalmat indított, hogy álljanak elő, vallják be tettüket és nyilvánosan kérjenek bocsánatot. Ennek kettős haszna lehetne, így a püspök, – egyrészt az áldozatok hozzátartozóinak adnának, legalább szimbólikusan, elégtételt. Másrészt – s ez lenne a nagyobb nyereség! – a tettesek a maguk leterhelt lelkiismeretén könnyíthetnének. – Milyen újabb tragédia: a huszonkétezerből eddig csak kétszáz merte kimondani a szót: Bánom!

*

Ennek a dél-afrikai mozgalomnak a nevét viseli az a gyűjteményes füzet, amelyet az Ev. Belmissziói Baráti Egyesület tett közzé a közelmúltban. Ügynökkérdéssel foglalkozó konferenciai előadások vannak benne. Ezek "Az egyházi közelmúlt feldolgozásának teológiai, történeti, etikai és gyakorlati kérdései"-t tárgyalják.

Nem lehet a füzetet megdöbbenés nélkül letenni. Felindulás/felháborodás a történtek miatt, elszörnyedés némely tett (szinte) démoni vonásai fölött, s a kétségbeesés amiatt, hogy mi – úgynevezett felvilágosult korunkban! – ilyenekre is képesek vagyunk. Méghozzá a saját fészken, a tágabb családunkon belül. Az a n y a - s z e n t - e g y - h á z b a n ! Nem farkasok marcangolják a nyájat, hanem az őrzésére hivatalosan kirendelt terelőpulik marnak itt-ott keményen bele – és egymásba!

A publikáció erénye, hogy nem részrehajló, amit nem is tehetne, ha a vizsgálódás alcím-adta kereteiben kíván maradni. Tárgyilagosságát a tényfeltárás és nem az itélkezni-akarás biztosítja. S mégis – mintha mindezek fölé emelkednék az az idézet, amely a könyv hátlapján olvasható: "Legelébb is bűn-bánatot kell tennünk. Mi... az elmúlt esztendőkben nem vállaltuk Jézus Krisztus keresztjét! Elképzelhetetlen én előttem meghasonlottságunk megszüntetése e nélkül a "Megbántam!" nélkül. Enélkül nem lehet valósággá a megbocsátás." Pedig ezek a szavak már 1956. decemberében hangzottak el.

(Ifj. Fabiny Tibor (szerk.): Igazság és kiengesztelődés. EBBE, Bp. 2006)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

3 x "S"

Életjelek a szórványból

SVÁJC

Sokakat elriasztott a svájci magyar-nyelvű protestánsok által szervezett idei konferencia témája: "A Gonosz világa, a világ gonoszsága", mondván, hogy pünkösdkor hogyan lehet ilyen pesszimista, "sötét" témával foglalkozni? A tény azonban figyelmen kívül maradt, hogy ez a kérdés mindennapjaink középpontjában áll, hiszen mindegyre szembesülnünk kell valamilyen formában a világban ténykedő Gonosszal. A téma, mint megtudtam, közkívánatra került a konferencia műsorára, így látszólag létezett a másik tábor, a különösen érdekelteké is ...

Így hát, aki némi nyitottsággal érkezett meg a rajnamenti Beuggen-be (Rheinfelden mellett), ahol pár napig kastélylakóvá válhatott, az felejthetetlen élményekkel távozhatott két nappal ké-sőbb.

A szép létszámú közösségben a három stuttgarti számított "kakukktojásnak", ugyanis a többiek mind Svájcból érkeztek, főleg Zürich és Basel környékéről. Első este Eszterházy Péter "Harmonia caelestis" című regényéről hallhattunk egy bemutató előadást, amelyet Dr. Küng-Hefti Paula tartott. Ezt az előadást Csapó Éva szólóénekesnő színvonalas, fület és lelket egyaránt gyönyörködtető előadása fűszerezte, német zeneszerzők műveiből. Bár az előadás nem a gonosz tematikájával foglalkozott konkrétan, mindenképpen Isten megtartó kegyelmének dicsőítése volt, amely egy családi dinasztiát annyi viszontagságos évtizeden keresztül, a világ megannyi gonoszsága között túlse-gített és megtartott.

A konferencia főelőadására a vasárnapi istentisztelet és úrvacsoraosztás után került sor, amelyet Szedlák Tibor lelkipásztor tartott. Örömüzenetet továbbított az előadó nekünk: a Sátán Isten alárendeltje, mint láncravert kutya csak azt teheti, amit az Úr engedélyez neki. Ha bízunk Istenben és tudatában vagyunk annak, hogy Jézus Krisztus nemcsak ellenállt a Sátán kísértésének, hanem le is győzte őt, így segítsége által mi magunk is képesek vagyunk győzedelmeskedni fölötte. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ő annyira szeret minket, hogy az "ő akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le fejünkről", sőt mindennek a mi üdvösségünket kell szolgálnia.

Hétfőn délelőtt egy számomra eddig ismeretlen bibliatanulmányozási formába vezetett be Hieble Erika lelkipásztor, az ú.n. "biblodrámába". A magvető példázatába kellett szemléletesen "bele-élnünk" magunkat, azaz belehelyeznünk magunkat a történet szereplőinek helyzetébe, szerepébe. Végül pedig állást kellett foglalnunk amellett a szerep mellett, amely a legközelebb állt hozzánk. Átélt élményként maradt így meg a történet bennünk és jó volt azt látni, hogy senki sem akart azonosulni a konkoly szerepével, hanem mindannyian valamilyen formában az Úr szolgálatába akartunk állni, akár szolgaként, aki a magot hinti és a növekedést felülvigyázza/szemmel kíséri, akár jó magként, amely meghozza termését, vagy esetleg szántóföldként, amely a növekedéshez szükséges feltételeket nyújtja.

Mindezt a közös együttlét, a beszélgetések, az ismerkedések, régi ismerősökkel való találkozás, együttimádkozás, gyülekezeti éneklés és népdalkincsünk felelevenítése tette igazán felejthetetlenné. Isten kegyelmében bízva reménykedünk a folytatásban…

Molnár Csilla

SVÉDORSZÁG

Gyönyörű napsütésben került sor szombaton a Tĺngagärdei Gyülekezeti Otthonunkban az idei Ige és Anyanyelv versmondó- és bibliaolvasó verseny országos döntőjére, valamint vasárnap, a Trĺgared kápolnában a pünkösdi konfirmációs istentiszteletre.

A gyerekek ezúttal is derekasan kitettek magukért a szavalóversenyen, számos nagyon ügyes szavaló fiatalt láthatott, hallhatott a Svédország különböző tájairól érkezett szépszámú közönség – szülők, nagyszülők, hozzátartozók. A Tóth Ildikó által szervezett szavalóverseny az idén immár 9. a sorrendben.

Izguló résztvevő - figyelő zsüri - a svédországi szavalóversenyen
Izguló résztvevő - figyelő zsüri - a svédországi szavalóversenyen

Amíg a zsűri a díjak odaítélésén dolgozott, a göteborgi gyülekezet gyermekeiből álló "Tavaszi Szél" tánccsoport, László Patricia vezetésével adott előadást a jelenlevőknek, nagy tapsot aratván.

Vasárnap délben került sor a konfirmációs istentiszteletre, amelyen ezúttal hat, Svédországban született fiatal konfirmált és vált ezáltal egyházunk felnőtt tagjává. Ifjaink igazán kiváltságosnak érezhették magukat, de úgyszintén az istentisztelet többi résztvevői is, mert lelkészünk mellett két kedves vendéglelkész is szolgált ez alkalommal, nevezetesen Glatz József, első svédországi alapító lelkészünk, valamint Menyes Gyula Magyarországról érkezett evangélikus lelkész, a Dunántúli Harangszó című Nyugati Evangélikus Egyházkerület lapjának szerkesztője.

Kellemes, emlékezetes élménnyel távoztunk mindannyian a két napon át tartó eseménysorozatról.

Spáda János

STUTTGART

A Württembergi Magyar Prot. Gyülekezet presbitériuma döntése alapján testvérgyülekezetévé fogadta az erdélyi Luka-Ilencfava református gyülekezetét.

A Marosvásárhelyhez közeli, nyárád-völgyi két település társegyházat alkot és a két község közé épített szép temploma köré csoportosul. Első látogatásra háromtagú küldöttségünk ment májusban, átadva gyülekezetünk tagjainak, presbitériumának és lelkészeinek szeretetteljes üdvözletét. Szövérffy Isván lelkész és felesége, Melinda vezetésével nagy szeretettel fogadták küldötteinket. Reméljük, hogy kapcsolataink elmélyülnek és hamarosan "viszontlátogatásra" is számíthatunk Stuttgartban.

Ezzel bezárult a "háromszög": sajógömöri (Felvidék) evangélikus testvér-gyülekezetünk mellé most egy (erdélyi) református új testvért kaptunk. Isten áldását kérjük mindkét testvérünk életére, szolgálatára, és a kapcsolataink fejlődésére.

***

"Ahol Isten őrködik, a pókháló is kővár."
(Szabó József)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ÚTITÁRSam volt

"Tisztelt Szerkesztő Bizottság!
Engedjék meg, hogy a Kárpátaljai Református Egyház Sajtóosztálya nevében szívünk háláját fejezzük ki Önöknek azokért az újságokért, melyekkel évek hosszú során elláttak bennünket. Az Útitárson keresztül betekintést nyerhetünk a külföldön élő testvéreink életébe, szolgálatába. Sok esemény bár tőlünk távol történik, Önök mégis közel hozták számunkra az Útitárs segítségével.
Hisszük, hogy Isten ezzel a lappal egy olyan eszközt adott az Önök kezébe, mely által emberek közelebb kerülnek és kerülhetnek egymáshoz, többet megtudhatnak egymásról, s egymás hite által épülhetnek.
Isten áldja meg ajándékozásukat és az Ö áldás kísérje életüket és további munkájukat."

Károlyi Piroska, Beregszász

 

"... nagy köszönetet mondok művetekért, az ÚTITÁRS-ért. Örömmel veszem kézbe mindig amit kapok és lapozok bele, mert friss erőre kapok a még Magyarországon elkezdett gyakorlati ökuméne szellemére. Sok sikert, fönséges építést az Isten Országa folytonos terjesztésében."

Hegyi György rk.lelkész, Bécs

 

" ... a napokban megláttam egy újságot, eddig nem ismertem, az Útitársat. Elolvastam persze és nagyon tetszett. A végén azután teljesen megvásároltnak éreztem magam, a Derüs hétköznapi hálaadás című kis cikkecske véglegesen megfogott. ... És hogy miért fogott meg? Hát én pontosan így élek! Már sok-sok évvel ezelőtt magam határoztam el, hogy így fogok élni. Bármi történik velem, bármilyen rossz is, mindig át kell fordítani a pozitiv oldalára. Néha ez bizony nem könnyű! Van egy egyszerű példám: megyek az utcán, megbotlom, elesek és eltörik a lábam. Nagyon meg vagyok elégedve, hogy milyen szerencsém van, hogy nem a nyakamat törtem ki! És ha az ember így gondolkodik, akkor bármi is történik, mindig meg van elégedve."

Svéd Ferenc, Stockholm

***

Udvari prédikátor - világméretetekben

Iván egyik legjobb munkatársam és barátom volt braziliai szolgálatom idején. Ott született fiát németországi ösztöndíjas időmben kereszteltem a hannoveri Christuskirche-ben. Leányát magyar istentiszteletünkön Rio de Janeiro-ban tartottuk keresztvíz alá. Évekkel áttelepülésük után kedves barátom és munkatársam meghalt. Kívánsága szerint a Hannover melletti Horst-ban temettem el. Két évvel ezelőtt unokáját keresztelhettem meg a csodaszép St. Jakobi-templomban, Göttingában, másik lányunokáját pedig nemrégen az alsószász Reyershausenben. Utóbbi két szolgálatomhoz egyenként több, mint nyolcszáz kilométeres utazás is szükségeltetett. Igaz, hogy távolságok ma nem számítanak, de azért nyilván több ez, mint amikor udvari prédikátor-elődeim urukat esetleg hadjáratra vagy vadászatra kísérték el...

Soha föl nem vetődött a kérdés, hogy miért vállalom ezt a "tisztet"? Nem kétséges, hogy nagy szerepet játszik a család ragaszkodása és hűsége. Elhúnyt jóbarátomnak tartozom azzal, hogy – megszeretve őket –, kérésüket, hívásukat nem tudom elutasítani. És különben is mivégre hívott és küldött szolgálatba az Úr, amelynek legfőbb célja az ő irántunk érzett szeretetének a megmutatása és gyakorlása?

De van még egy más szempontom is, amely amolyan "törlesztés“ is akar lenni. Olyan családnak vagyok "udvari prédikátora", amelynek egyik őse a 18. században alapítványt tett az észak-keleti német város, Greifswald egyetemén. Ennek a nagyvonalú alapítványnak a segítségével kétszáz éven át tanulhattak magyarországi evangélikus teológusok Greifswaldban, hogy hazamenve jól képzett lelkészekként szolgálhassák egyházuk és országuk evangéliumra váró népét. Az alapítvány utolsó ösztöndíjasa Argay György volt, aki a múlt század második felében az erdélyi magyar evangélikus egyház püspöki tisztét látta el.

Van persze önző szándék is ebben a szolgálatomban. Bevallom, hogy hihetetlen érdekes emberekkel találkozhatok minden alkalommal és kontinenseket átívelő ismeretségekre tehetek szert, ha azok mégolyan rövid életűek is. Jó orvosság a betokosodás és a magam szűkösségébe való beletespedés ellen. Ezek figyelmeztetnek arra is, hogy élet nem csak ott van, ahol én vagyok.

Nagyon szívesen és örömmel vagyok "udvari prédikátor“. S mi ez, ha nem missszió?

G.I.

***

Ima-sarok

Úton levőkért:

"Tegnap búcsúztattuk, hosszú útra indult.
Hadd tudhassuk őt az úton is a Te kezedben, Istenünk.
Segítsd, hogy minden baj nélkül odaérjen."

***

Ezt írtuk 50 éve:

***

Szarajevó, Bosznia. Puljic rk. püspök szemére vetette a nyugati kormányoknak, hogy a keresztények elnyomása és a keresztényüldözés nem érdekli őket. Egyháza most is beszélgetésre kész az ortodox szerbekkel és a mohamedán bosnyákokkal. Püspöksége területén a háború előtti 820 ezer rk.-ból csak 460 ezer maradt, mert az egyre erősödő muzulmán radikalizmustól félve, inkább kivándorolnak.

Eisenach, NSzK. 2009-ben egyesülni kíván a türingiai és a szász evangélikus egyház, amelynek együtt egymillió tagja lenne.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MIKOR IS VAN NYÁR?

Állítólag van egy dán vicc, emígyen: "Nem tudod, mikor volt a tavalyi nyár? – Úgy emlékszem, hogy egy csütörtöki napra esett!“ – A vicc már régen túlhaladott. Hovatovább nem tudjuk, hogy mikor is havazik Sziciliában, mikor tör ki a kánikula a Lappföldön, tajfun pusztíthat Kamcsatkában vagy éppen jég veri el a délfrancia szőlőskerteket. Időjárásunk már egyáltalán nincs tekintettel a naptárunkra. Gyerekkoromban Alföldünkön csontfagyasztó volt a tél, szeszélyes, de meleget sejttető a tavasz, nagyon forró a július-augusztus, és gyümölcsérlelő, de gyakran elázott az ősz. Hol van ez már? S közben még azt is meg kellett tanulnunk, hogy egyik napról a másikra 10-15 celziuszfoknyi hőmérséklet-különbség zúdulhat bármikor ránk, gyötörve vérkeringésünket, lebénítva a szívünket ...

Panaszkodunk: nincs ránk tekintettel az időjárás. Miért is lenne? Talán mi tekintettel vagyunk rá? Robbantásaink, kipuffogógázaink, ősi erdők barbár letarolása, vizeink elpazarlása és szennyezése, állataink kiirtása, – mind megannyi természetellenes tettünk, amelynek fizetsége valahol mégiscsak be kell gyűrűzzék?!

*

A Biblia földjén, Palesztinában tulajdonképpen nem is volt négy, hanem csak két évszaka az évnek. Eredetét a zsidók Isten Noéval kötött szövetségében látták. Így mondhatja a zsoltáros is, hogy Isten "alkotott nyarat és telet“ (Zsolt 74,17). Az özönvíz elvonulása után igérte meg Isten, hogy "amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.“ (1Móz 8,22) – Nem csoda hát, ha Bibliánkban szó sincs költőket inspiráló tavaszról, s az annyiszor megénekelt aranyos, szőlőérlelő őszről. Október közepétől április közepéig tartott a főleg februárban bizony igen kemény tél. Erről szól Jézus reményteljes szava is, hogy tanítványainak az utolsó idők nagy zűrzavarában se szombaton, se télidőben ne kelljen menekülniök (Mt 24,20). Egyrészt, mert ez a kiadós esők és viharok időszaka, de a vetés ideje is.

Mégis inkább a nyár előnyeiről szólnak a bibliai iratok. Hiszen a nyár az aratás, a jövő évi kenyér betakarításának ideje. Az Újtestámentum görög nyelve egyetlen szótőből származtatja a nyarat, az aratást (kaszálást) és a meleget, ezzel is jelezve, hogy szorosan együvé tartoznak. A nyár közeledtét a fügefa is jelzi: "amikor már zsendül az ága és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár“ – mondta egyszer Jézus a tanítványainak (Mt 24,32).

A Példabeszédek könyve a nyárnak, mint tanulási és szorgalmas gyűjtési alkalomnak a gyakorlati oldalát nézi. "Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.“ ( 30,25) Ezért: "Aki nyáron gyűjt, eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való.“ (10,5) Vagyis jól teszi, aki a nyári bőség idején a tél hiányaira gondolva, cselekszik. S még jobban, aki nem csak "türelemmel várja a föld drága gyümölcsét“ (Jak 5,7), hanem meg is köszöni azt Istennek, mint az ő ajándékát. Nehogy a próféta keserű mondatát kelljen ismételnie: "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár és mi nem szabadultunk meg.“ (Jer 8,20)

Hogy agyontechnizált világunkban mi a nyarat leginkább pihenésre(?), erőgyűjtésre, (szét)szórakozásra használjuk, annak előnyeiről és hátrányairól érdemes lenne egyszer elmélkedni. Éppen nyáridőben ...

***

Nápolyi gyerekszáj

(Kicsit félreértett hittanórák "termékei".)

Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába?

Szerintem nem a nyolc-kilencévesekre, hanem az egészen picikre gondolt. Ebben a korban még valóban kedvesek és jók a gyerekek, nekünk meg már eléggé kinyilt a szemünk. Azt hiszem, ennek az iskola az oka. Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de tényleg így van. Például Giovannival otthon sohasem veszekszünk, de mihelyst az iskolába érünk, kutya-macska barátság lesz köztünk. Na ugye?
A kisgyerekek nem lopnak, nem beszélnek csúnya szavakat, nem ölnek és háborút se kezdenek. Ha a világon csak kisgyerekek lennének, olyan csodaszép lenne ez a világ, mint Ádám és Éva idején az almaevés előtt. A felnőttek igazán a föld átka, s ez már a 15. évvel elkezdődik. Minden gonoszt megtesznek, ami csak az eszükbe jut: ölnek, tönkreteszik a környezetüket, csalnak és a közelkeleten már reggel hatkor elkezdik egymás kiirtását.
Nem szeretnék felnőni, de attól félek, hogy muszáj lesz!

*

Mondj el olyan bibliai történetet, amely nagyon megfogott!

Mielőtt Kain megölte volna Ábelt, az gyorsan még egy hatalmas tornyot épített, hogy kihívja a mennyet és a torony csúcsa az eget érje és nem akarta megérteni, hogy az ember sose ér föl a mennyig.
Egyik emeletet építette a másikra, mint amikor az ember plasztik poharakat dugdos egymásba.
A torony nőtt és csak nőtt és nem akart megállni. De akkor Isten, hogy Ábelt megbüntesse a tolakodásáért, megteremtette Európát és összekeverte a különböző nyelveket. A németnek most spanyolul kellett beszélni, a spanyolnak franciául és a többinek is ugyanígy.
Végül is összedőlt a torony és a téglái a földre hulltak. És mivel nálunk Nápolyban is csak ostoba fecsegés és zűr van, így imádkozom Istenhez: Mi Atyánk aki a mennyekben vagy, légy olyan szíves, ne keverd össze még a mi tájszólásunkat is...!

(M.d’Orta: Nápolyi iskolai dolgozatok – ford.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Hamburg, NSzK. F. Steffensky teológiai professzor szerint "a jövő egyháza szegény lesz és nem fogja annyira keresni a világi hatalom támogatását. Az egyház elszegényedése tisztulási folyamat lesz, hogy a tulajdonképpeni feladatára összpontosítani tudjon."

Oschatz, NSzK. J. Bohl szász ev.püspök kifogásolja, hogy mai nemzedékünk "olyan rablógazdálkodó életstílust folytat, amely szinte lehetetlenné teszi jövő nemzedékek normális életét".

Vatikánváros. Június 7.-i audienciáján XVI. Benedek felszólította a nem római keresztényeket, hogy ismerjék el a pápát, mint akit Péteren keresztül Jézus az egyház vezetésével bízott meg. Az ő hivatala az összes keresztény nevében szól, – állapította meg.

Washington, USA. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Egyháztanácsa felszólította a kormányt, hogy hírhedt Guantánamo-koncentrációs táborát haladéktalanul oszlassa fel. A tábor létezését az amerikai szabadság- és demokrácia-ideál megcsúfolásának nevezte Bob Edgar, a Tanács főtitkára.

Columbus, USA. Az anglikán-episzkopális egyház júniusi közgyűlésén bizottságot bízott meg, hogy a Szentírás "zsidóellenes szövegeit" vizsgálja fölül. Ruth A. Meyers elnöknő szerint ilyen a Jézus szenvedéstörténete (?). A két és félmilliós egyházban ebből még nagy feszültségek támadhatnak.

Dili, Kelet-Timor. A függetlenségét alig elnyert országban polgárháború dúl, amely már eddig több százezer embert menekülésre kényszerített. A helyi római katolikus egyház külföldi segélyt kér, hogy az éhezőket a legszükségesebbel elláthassa.

Jidah, Szaúd-Arábia. Négy, Kelet-Afrikából származó vendégmunkást tartóztatott le a rendőrség, mert keresztény házi istentiszteleten vettek részt. Az ország törvénye megtilt minden nem mohamedán vallásos tevékenységet.

***

Ima-sarok

... ha nehéz döntés előtt állsz:

"Jó Istenem, most keresztúthoz érkeztem s eléggé tanácstalan vagyok.
Állítsd mellém őrangyalodat, hogy segítsen a jó melletti döntésben."

***

Biskek, Kirgiz Köztársaság. Az ev. püspök szerint egyre nagyobb keresztény-ellenességet fejtenek ki radikális mohamedán csoportok. Különösen azokat a kirgizeket üldözik, akik áttértek a kereszténységre. Több keresztény istentiszteletet csak rendőri őrizet mellett lehet megtartani. A radikálisok felhívták a lakosságot a keresztények elűzésére. Az 5,3 millió kirgiz lakosság 78%-a mohamedán, 13,6%-a vallástalan és csak 7,8%-a keresztény.

Genf, Svájc. Az EVSz világszolgálati osztálya 2004-ben 87 millió dollárral támogatott 15 országban segélyprogramokat, ezen kívül 37 afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban dolgozott együtt más segélyszervekkel.

Hannover, NSzK. A hannoveri Gustav Adolf-ról elnevezett ev. templomot eladták egy alapítványnak, amely zsidó központot kíván benne működtetni. A városban 500 tagja van a neológ – azaz liberális zsidó közösségnek.

Moszkva, Oroszország. Az Orosz Bibliatársulat először adta ki az Újtestámentumot "krecsén" nyelven. Ezt a nyelvet – ma kb. 600 ezer ember beszéli – őrizték meg azok a tatárok, akiket Rettenetes Iván idején a kereszténységre térítettek.

Zhendoing, Kina. A 70 éves Jia Zighuo rk. püspököt félévi börtön után szabadon engedték. Mivel egyháza nem kért állami engedélyt, a hatóságok "földalatti egyháznak" tekintik, amely semmi jogvédelmet nem élvez.

Vatikánváros. A tiltott könyvek jegyzékének nyilvánossá tétele néhány meglepetéssel is szolgált. A rk.egyház erre a listára helyezte annak idején May Károly könyveit, valamint Beecher Stowe "Tamás bátya kunyhójá"-t.

Jakarta, Indonézia. A Jáva-szigeti földrengés hatezer ember halálát okozta, 20 ezer volt a sebesült és 200 ezer a hajléktalanokká váltak száma.

Vatikánváros. A rk. egyház "Család és az emberi élet továbbadása" nevű bizottsága 60 oldalas dokumentuma figyelmeztet a demokráciára leselkedő veszélyre, ha ilyen mértékben fogy tovább is a nyugati emberiség. Követeli a magzatelhajtás büntetését. Vádolja a gazdag nyugatot, amiért születés-szabályozó (ill. tiltó) elképzeléseit a 3. világra is ráerőltette, s most általános munkaerőhiány van.

Róma, Olaszország. A parlament új elnöke kápolna-helyet keres a nem-római-katolikus képviselők számára. Az olasz parlament 630 képviselője közül csak 6 a nem rk. vallású.

Sittard, Hollandia. 1930-ban ismerte el a pápa a karmeliták női rendjét, amely főleg gyerek- és idősgondozó munkával foglalkozik. Ma 16 országban, 53 kolostorban 425 apácanővér és 29 jelölt él és dolgozik.

Oslo, Norvégia. 2006. szeptember 1-én kezdi meg munkáját az a Nemzeti Bizottság, amelynek feladata lesz a keresztény egyházak együttműködésének erősítése. Csak a pünkösdisták maradtak a Bizottságon kívül.

***
***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra