MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
L. évfolyam - 2006. 2.szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Szent-Gály Kata:

Keresztúton

Feszület, Kloster Kirchberg (Sulz/Neckar)
                        

    "Azt mondja az Úr:
    Kevés az, hogy a szolgám légy,
    s fölemeld Jákob törzseit,
    és visszatérítsd Izrael maradékát.
    Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
    hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."
    (Ézs 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

"Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus,
az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." (Jn 11,27)

MILYEN MESSIÁST VÁRUNK?

Márta az Isten Fiát várta és találkozott vele. A zsidók még mindig várják a megígért Messiást, pedig ő kétezer éve eljött e világba. Mi várjuk-e még, vagy már találkoztunk vele? E böjti és húsvéti kegyelmi idő különösen is alkalmas erre a személyes találkozásra. Életutunkon szembe jön velünk az Úr. Akár elébe megyünk, mint Márta, akár otthon maradunk, mint Mária, a döntést nem kerülhetjük el, állást kell foglalnunk személyét illetően! Lehet, hogy éppen koporsó mellett tesszük ezt, vagy menyegzőn, ahová Jézus is hivatalos; akár mi megyünk az ő szállására, mint András, akár ő látogat el hozzánk, mint a farizeus Simonhoz.

Az evangéliumokban rengeteg példát találunk a Jézussal való találkozásra, de mindegyiknek volt valamilyen következménye: Szomorúan ment el a gazdag ifjú, de örült Zákeus; vigadozott a tékozló fiú, de megharagudott az idősebb fiú, így válaszolt apja hívására. András nem tudta magában tartani felfedezése jó hírét: "Megtaláltuk a Messiást!", hanem elmondta testvérének és odavitte Pétert Jézushoz. Íme a tanítvánnyá létel és a tanítvánnyá tétel titka!

Jézusnál a nőknek sincs alárendelt szerepe. Márta is szólt testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged!" És mi ki(k)nek szóltunk? Márta nem tartotta meg az örömhírt, azt a csodálatos felfedezését, hogy a várva várt Messiás azonos az Isten Fiával! Teljes hittel tudta válaszolni Jézusnak, a hét közül a legnagyobb jelentőségű önkijelentésére: "Én vagyok a feltámadás és az élet!" Igen, Uram, te vagy az én számomra is a világba eljött Krisztus! Húsvét, és testvére feltámadása előtt élő hitre jut Márta. De Tamás, aki meg akart halni Lázárral együtt (Jn 11,16), csak Jézus feltámadása után tapasztalja meg, kézzel foghatóan is: "Én Uram, és én Istenem!"

Luther szavai szerint a halálban is élettel van körülvéve az, aki hisz Krisztusban. Pál tanítása is arról szól, hogy a halál sem szünteti meg a hívők Krisztussal való közösségét (Rm 8,38-39)! Márta kéthavi útravalónkul kapott felelete bizonyságtétel a megígért Messiás mellett. Péter is ezt mondta el János evangélista szerint: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje" (Jn 6,68-69). Károlinál: "te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia"; a görögben is: "az Istennek Szentje".

Böjti útravalónk egyetlen célja, hogy mi is élő hittel tudjuk elmondani személyesen a minket evangéliumával hívó és kereső Úr Jézusnak a Márta vallomását! Miért sorsdöntő létkérdés az, hogy még e földi életünkben megnyissuk szívünk ajtaját a Messiás előtt és beengedjük őt az életünkbe? Mert a Messiás második eljövetelekor beteljesedik ez a Mártának is adott önkijelentése. Azon hívők számára, akik már meghaltak, ő lesz "a feltámadás", mert "először feltámadnak a Krisztusban elhunytak", és haza viszi őket a mennybe. S azután, azon "christiánusok" számára pedig, akik megérik és "megélik" az ő második visszajövetelét, Jézus lesz "az élet", mert soha meg nem halnak, hanem elváltoznak egy szempillantás alatt és elragadtatnak "velük együtt s az Úrral" lesznek (1Thessz 4,16-17). Egyetlen nyitott kérdés maradt "csak": "Hiszed-e ezt?"

Garai András

***

Ima-sarok

Amikor Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk sokat fecsegők, akkor ezzel utat nyitott a "mini"-imádkozásra. Ha nincs időd, fogd rövidre! De imádkozz mindig, és rendszeresen! Például:

... ha szemafor előtt kell várnod:
"Milyen jó, hogy különböző színeket teremtettél, Uram! Tudom, hogy a várakozásom most másokat részesít előnyben, mint ahogy ők is várnak majd, ha rajtam a sor a továbbjutásban. Taníts mindig újra a türelemre!"

***

A Protestáns Szabadegyetem Rimaszombaton

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1971 óta minden évben megrendezésre kerülő Akadémiai Napjait az idén először tartja a Felvidéken, a szlovákiai Rimaszombatban, 2006. május 21-27 között. A tanulmányi héten Határtalan régiók programmal az országhatárokon átívelő - korábban kulturálisan és gazdaságilag összetartozó - területek együttműködésének lehetőségeivel kívánnak foglalkozni, amelyek az Európai Uniós tagság által döntő mértékben bővültek.

Május 21-én d.u. 4 órakor, a konferencia megnyitása előtt Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese avatja fel Radnóti Miklós szobrát Nemesradnóton. Az 56-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójára Gimes Miklós "Anya" c. filmjével emlékeznek, továbbá hangverseny, a kassai magyar színház előadása, Esterházy Péter és Grendel Lajos, valamint fiatal felvidéki írók irodalmi estje teszi teljessé a kulturális programot.

Az áldozócsütörtöki ökumenikus istentiszteleten Erdélyi Géza református püspök hirdeti az igét és Joób Olivér evangélikus lelkész oszt úrvacsorát, a reggeli áhítatokat szlovákiai protestáns lelkészek - és egy ízben Tarnai Imre nagyoroszi róm. kat. plébános - tartják. Érdeklődés, jelentkezés (márc. 31-ig):
Demeter Gellért, Hársfa u. 18, II. 25., H-1074 Budapest,
tel.: (+36) 20 520 1243

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Egyedül Krisztus!

19. Pál levele Kolosséba

IDŐSZERŰ LEVÉL

Ha valaki megkérdezi, hogy a Biblia melyik részét tartom legidőszerűbbnek (bár mind időszerű, mert Isten örökké érvényes igéje), azt felelném, hogy a Kolosséi levelet. Ahogy egyrészt a Jézus Krisztus evangéliuma kizárólagos érvényéért száll síkra. Másrészt, ahogy emberi életünk szinte minden szeletét "Krisztusban elrejtettnek" látja, azaz nem engedi meg, hogy Krisztus keresztjét csupán nyakunkban vagy kabátunk hajtókáján viseljük. A Krisztusba vetett hit az "Úrhoz méltó" életvitelre kötelez.

A MAI TÖRÖKORSZÁG

területén volt a korai kereszténység missziói súlypontja. Komoly gyülekezetek keletkeztek a városokban, amelyeket vagy a Jelenések könyvéből is-merünk (Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea), vagy a Cselekedetek könyvéből (Ikónium, Lisztra, Derbe), vagy Antióchiai Ignác leveleiből (Magnézia, Tralles). Laodiceával és Hierapolissal mintegy háromszöget alkotott Kolossé, ahol valószínűleg Epafrász missziója nyomán keletkezett a gyülekezet, amelyhez Pál ezt a levelet írta. A városkát Kr.u. 61-ben földrengés pusztította el és soha többé nem épült fel újra. Egy 5.századi spanyol "presbiter", Eutrepiusz szerint a földrengés egy évvel Pál halála után történt. A Kolosséi levél keletkezési idejét már csak ezért is korábbra kell tennünk, hiszen nem létező gyülekezetnek nem kellett volna Pálnak levelet írnia, ill. akkor már nem is élt. De a levélben Onézimuszról is szó van, aki a kolosséi házaspár, Filemon és Appia házából szökött meg, s akit Pál fogságában térített a keresztény hitre.

MÁS HANGVÉTELŰ

Pálnak ez a levele, mint a többi. Itt is bemutatja ugyan magát és munkatársát, Timóteus testvért, s a végén nemcsak megnevezett személyek üdvözletét közli, hanem az utolsó versben még azt is megerősíti, hogy ő sajátkezűleg írta a levelet. De ha folyamatosan olvassa az ember Pál összes levelét, észreveszi, hogy ezt inkább amolyan "értekezésnek" vagy "pamfletnek" lehetne nevezni. Talán az is más jelleget kölcsönöz neki, hogy Pál körlevélnek szánta. Legalább is arra biztatta a kolosséi hí-veket, hogy leveleit kölcsönösen olvas-sák a laodiceaiakkal (4,16).

A LEVÉL IDŐSZERŰSÉGÉT

még csak aláhúzza, hogy a mi korunk problémái igen hasonlítanak azokra, amelyekkel a kolosséi gyülekezetnek kellett megküzdenie. Olyan, gyakran vallásos mezben jelentkező világnézetet hirdettek a legkülönbözőbb iskolák, amelyek a legszélsőségesebb elemeket igyekeztek összeolvasztani. Valószínűleg "magasabbrendű filozófiaként" akarták eladni mindezt az embereknek. Gnosztikus angyaltisztelet, vegetáriánus étkezési előírások, magukat bölcseknek tartók elképzelt látomásai, sőt az ősi alapelemek - föld, tűz, víz, levegő - életet meghatározó befolyása, a sabbát és más ünnepek, a csillagok járásától függő, összeszőtt hiedelme is mind helyet kapott ebben az egyvelegben. Mint hogyha csak mai, magukat ultramodernnek tartó emberek "nagybevásárló-gondolkozását" látnánk: "végy egy kis keresztény erkölcsöt, tégy hozzá valamilyen lehetőleg távol-keleti bölcsességet, fűszerezd meg teljesen új egészségi szabályokkal, figyeld közben a holdnaptárt, no és készíttess horoszkópot magadnak, hiszen sorsod teljesen a csillagokban van megírva".

MINDEZZEL

száll szembe Pál a leghatározottabban. Csaknem egy egész fejezetben foglalkozik Isten nagy tettével, amit Jézus Krisztus által hajtott végre a mi üdvösségünkre: megszabadított a sötétség hatalmából (mely örökösen fenyeget), átvitt az ő országába (amelybe törekednünk kell), bűneinket megbocsátotta (a visszaesés veszélye mindig fennáll!). Jézus Krisztus nemcsak az Isten képe, nemcsak ővele és Benne érjük el a tökéletes teljességet, hanem kereszten kiontott vére a biztosítéka annak, hogy Istennel és emberekkel békességet nyerünk.

MÉLYEN KIFEJEZŐ

vonásokkal írja le a levél nagyobbik fele azt, ahogyan mi ennek a nagy áldozatot hozó Krisztusnak a követői vagyunk, amikor azt írja, hogy "... mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben". Ez a keresztény élet: nem puszta ismeret a vallásról, még csak nem is csupán vallástétel Krisztusról, hanem a Krisztussal való azonosulás, az ő életében való részvétel, vagy ahogy Pál írja: a Krisztus felöltése. Ebben a felöltözöttségben új szemlélete van a magánéletnek, a családi kapcsolatoknak, a fölé- és alárendeltek viszonyának, a kegyességgyakorlásnak, s a Krisztusban való élet kifelé való bizonyításának.

Ha Krisztus a miénk, s mi az övéi, akkor semmiféle pótlékra nincs szükségünk. Sem távolkeletről, sem a tudományoktól, sem divatos, ilyen vagy olyan világnézetektől. Hiszen "Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve". S ő az "eljövendő dicsőség reménysége". Ezért a vígasztaló biztatás: "Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel".

Krisztusunk van, s ez elég nekünk!

G.I.

***

Andreas Gryphius:

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

2. "És még egy kérés ..."

"Be akarok lépni az evangélikus egyházba, tiszteletes asszony!" - szólít meg egy mozgássérült férfi, az egyik otthon lakója, amelynek lelkésznője vagyok. "Oda szeretnék tartozni, ahova ön is tartozik. Maguknál van mégis valami abban, hogy létezik Isten." A férfi 40-en túl lehet, mankóira támaszkodik. Ezek nélkül nagy testével és betegsége miatt egy lépést sem tud tenni. Tíz év óta kísérői a mankók, szinte megszerette őket.

Amióta ismerem, még soha nem szólított meg ilyen határozottan. Beszélgetéseink témái hétköznapiak és általánosak voltak, mint az időjárás, az ellátás vagy a lakótársak. Most különös módon és jelentőségteljesen nézett rám. Megállapodtunk egy időpontban, amikor nyugodtan megbeszélhetjük kérését. Ez az első alkalom, hogy szobájában meglátogatom, érzem, hogy valami nagyon fontos kérdés foglalkoztatja. Mankójára támaszkodva lassan, de nyugtalanul járt fel-alá szobájában. Ugyanazt a feszültséget éreztem a levegőben, mint gyermekkorom egyik kedves játékánál, a kincskeresésnél, amikor már egészen közel jártam a keresett kincshez. Olyan éberen figyeltem rá, hogy szinte szíve dobbanását is hallottam. Vártam, hogy végre kimondja azt, ami olyan lázasan foglalkoztatja.

Ehelyett öreg szekrényéhez fordult és komótosan kinyitotta. Nagy meglepetésemre modell vasúti mozdonyok és kocsik sorakoztak példás rendben a polcokon. Egyet óvatosan leemelt a polcról és büszkén mutatta: "Legszívesebben ezt futtatom a síneken". Bicegve megy egy asztalitenisz laphoz, amelyet ágya mellett állított fel és amelyen egy játékvasút sínrendszere állt. "Az egész rengetegbe került" - mondja - "összes megtakarított pénzemet erre adtam". Óvatosan ráhelyezte a kis fekete mozdonyt a sínekre, amely egy gombnyomásra lassan elindult. Némán és megilletődve figyeljük egymás mellett a kis mozdonyt, amint halad. Majd minden összefüggés nélkül hirtelen felém fordulva megjegyzi: " Számomra Isten sem nem evangélikus sem nem katolikus, de én azzal az Istennel szeretnék kapcsolatba kerülni, akinek a nevében maga itt szolgál és aki olyan emberekhez küldi magát, mint én is vagyok." Kérlelve nézett rám és folytatta: "Legyen velem, ha meghalok és kísérjen engem is el úgy, mint Fritz barátomat, akit nemrégiben temetett el. Ez volt csak, amit mondani akartam. De még valamit, imádkozzon értem." Megható csend töltötte be a szobát. Biztatóan fordultam hozzá, erősítve abban a hitben, hogy Isten őt is szeretetében hordozza és ebben a felekezeti hovatartozásunk nem játszik szerepet. Öröme lehet szenvedései ellenére is, ha Istenre bízza teljesen magát. Távozóban láttam, amint gondolataiba merülve és egyben szenvedélyesen egy vonatszerelvény szerelésének szentelte figyelmét, de azért szótlanul bólintva hálásan búcsut intett nekem.

Másnap az ápolók holtan fekve találták a vonatjai között, szívinfarktusban halt meg. Elment ahhoz az Istenhez, akit keresett. Katolikus szertartás szerint temettük el. Elkísértem utolsó földi útjára és imádkoztam érte.

Cseriné Nagy Katalin

***

Feltámadás?

A három könyvvallás különböző választ ad erre a kérdésre.
Érdemes összehasonlítani őket.

A ZSIDÓSÁGBAN

csak nagyon későn, a babiloni fogság után kezdtek a feltámadásról beszélni. Még Jézus korában is voltak határozott ellenzői, mint például a szaddúceusok, akik kimondottan tagadták a feltámadást. "Evilágról"és a "jövendő világról" beszélnek inkább, de köztük ott a halál, mint áthághatatlan határ. E kettő között nem áll a feltámadás, mert az igaz ember a "jövendő világ" részese, hiszen a törvénynek engedelmeskedett. A seolt = poklot igen általánosan gondolták babiloni és hellén hatásra, de nem volt nagyobb jelentősége a zsidó gondolkodásban.

A KERESZTÉNYSÉG

vallja, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása a hívő számára is hatástalanná teszi a halált, mint végső határt és lezárást. Remélheti ezért, hogy Isten hűsége a halálon is átsegíti. Ezt az isteni ígéretet semmiféle tanítás a "halhatatlan lélekről" nem helyettesítheti. Az apostoli üzenet világosan "átváltozásról" beszél (1Kor 15,52). A feltámadáskor tehát "feltámasztott testet" kapunk, de ennek elképzelése meghaladja emberi gondolkodásunkat. Két biztos pontja van a feltámadáshitnek: az egyik Isten örök és soha meg nem szűnő hűsége teremtményeihez. A másik a felhívás a felelősségteljes életre éppen a feltámadás reménységében bízva. Mindennek mintegy garanciája Jézus Krisztus feltámasztása a halottak közül. ő az elhúnytak "zsengéje" (1Kor 15,20) azaz elsője.

AZ ISZLÁM

szerint a halál után egy órával jön a feltámadás. Ez egyben az utolsó ítéletet is jelenti. Angyali trombitaszóra a halottak összegyűlnek és Allah a tettek könyve bejegyzései alapján küld egyeseket a gyehenna (pokol) tüzébe, másokat pedig a paradicsomba. A feltámadás tehát egy köztes állapot, főtéma a paradicsom, amelyet igen fantáziadúsan ábrázolnak.

Az összehasonlítás alapján elmondhatjuk, hogy a feltámadás tanítása a kereszténység "többletéhez" tartozik.

***

Kairo, Egyiptom. Az ország 70 millió lakosából 9 millió a keresztény. Először fordult elő, hogy egy tartományt keresztény kormányoz: Quena tartomány új főnöke Magoli Ayoub Iskanda rendőrtábornok a kopt egyház tagja.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A VALLÁSSZABADSÁG ÜGYE

- a török kiűzése után -

A magyar uralkodók tanácsadói között voltak olyanok, akik Buda visszafoglalásának az éve, 1686 után arra sürgették a magyar királyokat, hogy miután az oszmán birodalom már nem veszélyezteti többé a Habsburg-ház uralma alá tartozó országokat, eljött annak az ideje, hogy a birodalom egységének utolsó "ellensége", a protestantizmus elleni hadjárat is győzelmes befejezéshez jusson.

Más tanácsadók nem osztották ezt a véleményt és egyes királyok meglátták azt is, hogy új szelek fújdogálnak a gondolkodó emberek között Európa sok államában, nem beszélve arról, hogy a török által eddig megszállt és most felszabadult magyarországi területek újratelepítése sem abba az irányba haladt, ahogy egyesek azt remélték, mert általuk Magyarország protestánsainak a száma szaporodott. A legnagyobb csalódást számukra azonban az jelentette, hogy a magyar függetlenség és vallásszabadság helyreállítása érdekében, úgy, mint a XVII. században, nem szűntek meg a protestáns vallási közösségekhez tartozó erdélyi fejedelmek és egy felvidéki nagyúr által vezetett felkelések. Ezek a bécsi hatalmasokat néha engedékenyebb magatartásra ösztönözték.

A XVIII. század elején egy újabb, minden eddiginél nagyobb sikerhez vezetni látszó mozgalom indult meg észak-kelet Magyarországon és kiterjedt szinte az egész ország területére. A római katolikus vallású fejedelem, II. Rákóczi Ferenc vezette ezt, a vallásszabadság, a felekezetek közti egyetértés és a magyar politikai szabadság érdekében. Bár ez a kísérlet sem vezetett - főleg az európai hatalmak közti erőviszonyok megváltozása miatt - végleges eredményhez, nagy benyomást tett a magyar népre a II. Rákóczi Ferenc által összehívott szécsényi országgyűlésnek a vallási kérdések békés rendezését elérő törvénye. Ennek kihirdetése után a fejedelem emlékpénzt veretett, amelyiknek az egyik oldalán a fejedelme képe áll a felirattal: Franciscus II. D(ei) G(ratia) Transsyl(vaniae) Prin(ceps) Rakoczi Dux Confoeder(atorum) H(ungariae) Stat(uum), azaz: II. Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből Erdély fejedelme és a szövetséges magyar rendek vezére. Az érem hátlapján három személy közösen gyújtja meg az áldozati tüzet egy oltáron és felirataiban olvasható ezen emlékpénznek a vallásszabadság terén való jelentősége. A felső, latin-nyelvű körirat - Concurrunt ut alant - magyarra fordítva így szól: "Egyesülnek, hogy élesszék (az oltár tüzét)". Lent: Concordia Religionum Animata Libertate A(nno) MDCCV, azaz: "A vallások egyessége élesztve a szabadságtól, 1705-ik évben". Az ábrázolt személyek nyilvánvalóan a három magyar történelmi felekezetet jelentik. Ettől kezdve II. Rákóczi Ferenc emlékpénzének a felirata a magyar nép emlékezetébe szinte úgy vonult be, mint a fejedelem hitvallása.

II.Rákóczi Ferenc érme
II.Rákóczi Ferenc érme a vallásügyben létrejött egység emlékére.

Több mint hét és fél évtizednek kellett elmúlnia ezután, hogy a II. József által 1781. októberében kihirdetett ún. "Türelmi Rendelet" révén a vallások egymás iránt türelmet követelő, és az állam részéről (több kivételtől eltekintve) a felekezetek közötti különbségtétel megszüntetésének az elve része legyen a magyar törvényeknek.

*

Magyarország politikai szabadságának az elérése nem haladt egy ütemben a vallásszabadság elérésével. Mégis, Magyarország lakóinak az életében összeforrt a teljes vallásegyenlőség eléréséért folyó küzdelem és a magyar politikai, kulturális, gazdasági és egyéb területeknek a szabadságáért vállalt munkával és áldozathozatallal. Igy szinte minden kiemelkedő magyar személy, aki ezen célkitűzések eléréséért dolgozott, egyben a teljes vallásszabadság és türelmesség elérésének a harcosa is volt. Ezek közé tartozott Kossuth Lajos is.

A magyar keresztények számára Magyarországon (és Erdélyben) csak az 1848. esztendő 20. törvénycikke hozta meg a teljes vallásszabadságot és erősítette meg az állam részéről a felekezetek közti egyenlőség elvét.

Pósfay György

***

Protestáns Világszövetségek - Genf, Svájc

A Református Világszövetséget 1875-ben alapították. Később csatlakoztak hozzá ún. "kongregacionalisták" (angolul a gyülekezet neve: congregation, ez a felekezet az egyes gyülekezetek önállóságára épít) és uniáltak, azaz olyan egyházak, amelyek különböző felekezetekből (unió=egyesség) álltak össze.

A Református Világszövetségben jelenleg 107 országban élő 214 egyház tömörült és 75 millió ke-resztényt foglal magába.

*

Az 1947-ben megalakult Evangélikus Világszövetség elődje az 1923-as alapítású Lutheránus Világkonvent volt. Jelenleg csaknem 70 millió evangélikus tartozik hozzá, aki 78 ország 144 egyházában él. Számuk az elmúlt évben 230 ezerrel növekedett.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ÚTITÁRSam volt
"Nehéz lenne kiemelni, milyen témakör kötött le az évek, ill. az évtizedek folyamán. - Lényegében a kisterjedelmű lap, széleskörű tájékoztatást ad protestáns, ill. keresztény életünk helyzetéről világ-viszonylatban is, mely érthetően érdeklődésem középpontjában áll.
A Biblia ismertetése, ma és korábban élő lelkészek írásai, prédikációi, egyháztörténetünk magyarországi alakulása évszázadokra visszamenően, mind érdeklődésemre adnak számot.
Így utólag köszönöm meg vándorutunk cél-hoz vezető ÚTITÁRS-át, általa "nem élek idegenül embertársaim között, hanem vannak velem együttérző, velem hasonlóképen gondolkozó, velem egy hitben egyesülő lelki testvéreim, ez az én gyülekezetem (Kapi Béla: Békesség)".
Biszkup Margit, Németország
"Amikor fiatal koromban Rio de Janeiróban (Brazilia) részt vettem a kicsi magyar evangélikus gyülekezet életében, akkor találkoztam először az Utitárssal. Munkatársa, Gémes István volt a mi lelkészünk, aki havonta átjött Săo Pauloból istentiszteletet és bibliaórát tartani a felnőtt gyülekezetnek, többek között kedves szüleimnek is. A 60-as években kaptam hitbeli kiképzésemet, s később konfirmandus is lettem.
Életem folyamán többször megszakadt a kapcsolat a folyóirattal, mert a sors a világ minden sarkába küldött s nehezebbé tette a kapcsolatot. Bár többnyelvűségem és nemzetközi tapasztalatom könnyűvé teszi azt, hogy mindenütt megálljam a helyemet s alkalmazkodhassak úgy Braziliában, Európában s az "Amerikákban", az Útitárs most már évtizedeken keresztül ápolja nem csak a hitemet, hanem a magyarságom ki nem oltható és erős lángját is, annak ellenére, hogy külföldön születtem és növekedtem fel. Ezért örökké hálás vagyok. Ez a folyóirat tényleg 'Útitársam' és Útisegédem volt és lesz mindig!
Becht Gábor, Braziliai-magyar - USA
***

Mégis elment ...

Szigethy Sándor

Valószínűleg úgy is bevonulhatna a magyar evangélikusság történetébe, mint az első (és egyetlen) lelkész, akinek repülő- és rénszarvas-hajtási engedélye volt. A távoli északon nem rossz, ha valaki ilyennel is rendelkezik. Gyermeki örömmel tudott lelkesedni, ha valamelyik kollegájának a magasból mutogathatta a dél-svéd Skĺne szépségeit.

Ifjúsági konferenciáink történetében úgy tartjuk őt számon, mint a jó szervezőt, a soha előtérbe nem nyomakodó, az ifjúság szemével és fülével megáldott, jó humorú előadót. Ha itt-ott felszólalt, biztos, hogy vagy szellemes és találó mondanivalójával keltette fel az érdeklődést, vagy türelemre, egymás megértésére és a másik véleménye tiszteletben tartására intett. Egyik legutolsó levelében is kedves igéjére hivatkozott: "Mint aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott ige". Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ifjúsági lelkészsége idején a konferencia Isten szabadon gondolkozó gyermekei tág ölelésű, hiterősítő és egyúttal gondolkodásra serkentő fóruma legyen.

Vallástanárként dolgozott Svédországban és ez nyomta rá a bélyegét egész hivatásfelfogására. Mivel idősebb diákokat tanított, megtanulta értékelni a dialógust - ahogy ő mondta: a debattot, - teret adva minden véleménynek. Nem szerette a kioktató dogmatizmusnak semmilyen fajtáját. De ugyanúgy vigyázott arra, hogy evangélikus hitét jól elhatárolja más véleményektől, sőt vallásoktól. Hogy ezt hitelesen tehesse, a távolkeletet többször megjárta, mintegy zarándokként, ott ismerkedve a hinduizmus, buddhizmus és sintoizmus bölcsőjével és tanításával.

Régtől sajnáltuk, hogy ez a szeretetre vágyó és csupaszív, szeretetre méltó ember magára maradt. Édesanyja Magyarországról való kihozatalával magánya átmenetileg enyhült. Ám az édesanya gyors elvesztése csak nagyobb egyedüllétbe vitte. Élesebbé vált a hangja, ha meg-nem-értéssel találkozott. Egyházi múltunk vitái - amelyeket ő acsarkodásoknak nevezett - kezdték a végletekig menően idegesíteni. Úgy érezte, hogy visszatekintve, több bűnbánatra, mint dicsekedésre van szükségünk. "Vasi magyar evangélikusként" féltette az eluralkodó, "nem magyar" vezető rétegtől az egyházát. Majd utolsó éveiben, mindezt feldolgozva, igaz bűnbánattal kért bocsánatot minden megbántottjától.

Az ÚTITÁRS jó munkatársát veszíti el benne. A lap 50 éves történetében soha nem kapott annyi olvasólevelet egy cikkre sem, mint Szigethy Sándor - jellemző módon titulált - vezércikkére: "Mikor lövik le nagymamát?" - A kevés kollega egyike volt, aki rendszeresen támogatta anyagilag is lapunkat.

Távolból, vele éltük át élete utolsó hónapjait. Megdöbbenéssel és féltéssel, mert sejtettük azt, ami bekövetkezik. Hogy Isten megállította a szívét és hazahívta, azt az ő különös szeretete jelének tekintjük. Sándorunk mégis elment ...

Gémes István

***

Ezt írtuk 50 éve:

Ezt írtuk 50 éve
***

Ima-sarok

... ha megérkeztél munkahelyedre:

"Istenem, a Te nevedben kezdek el dolgozni.
Add, hogy értelmét találjam munkámnak,
s hogy annak eredményén mások is örülni tudjanak.
Adj erőt és jó kedvet, Istenem!"

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Svájc: huszonöt éves a Szövetség

Svájcban már régóta, kivált a két világháború közti években tartott alkalmanként egy-egy svájci egyetemen tanuló protestáns teológus vagy Magyarországról idelátogató lelkész istentiszteletet magyar nyelven. Rendszeres magyar istentiszteletekre Kálvin városában, Genfben 1947-től kezdve került sor, Kupa László, Soós Géza, Vatai László, majd 1981-ig Krüzsely József református lelkészek, utánuk pedig többnyire Pósfay György evangélikus lelkész szolgálatával. Lemesi József 1952-től Bázelban, 1954-től Bernben, majd Zürichben is havonta tartott magyar nyelvű istentiszteletet. 1956 után az istentiszteleti helyek száma megnőtt: "A levél" 1959 márciusi száma szerint 20 svájci városban volt magyarnyelvű igehirdetés. A két magyar református lelkész szerény javadalmazását és a szolgálattal kapcsolatos költségeiket 25 éven át teljes egészében a HEKS, a svájci protestáns egyházak segélyszerve viselte.

1979. december 16-án váratlanul elhunyt Lemesi József lelkipásztor, aki addig a magyar protestánsok lelkigondozását Német-Svájcban látta el (Bern kanton kivételével, amely 1957 óta Francia-Svájccal együtt Krüzsely József szolgálati területéhez tartozott). A svájci magyar protestánsok ezzel új helyzetbe kerültek. A magyar lelkigondozók megbízatása személyre szóló volt; Lemesi halálával állását a HEKS megszűntnek tekintette, s nem kívánta egy új, teljesállású magyar lelkész anyagi terhét egyedül viselni. A helyzetet még súlyosbította, hogy a másik magyar lelkész, Krüzsely József röviddel 1981-ben esedékes nyugdíjaztatása előtt állt. Veszélybe került a magyar lelkigondozás fennmaradása, mert gyülekezeteink jogi szervezettel, elismeréssel nem rendelkeztek, valójában csak mint "prédikáló állomások" működtek. Egyes kantonok református egyházaiban az a nézet kapott hangot, hogy az ’56-os menekültek svájci letelepedése óta eltelt 24 évben a magyarok már jól megtanulhattak németül, integrálódhatnak a lakóhelyük szerinti svájci egyházközségben, de ha mégis igényt tartanak magyarnyelvű pasztorációra, úgy annak fenntartását vállalják maguk. Vagyis eddig a HEKS gondoskodott a magyar szolgálatról, mostantól saját lábunkra kellett állnunk.

Ilyen körülmények között döntő jelentőségű volt, hogy mellénk állt Zürich kanton Egyháztanácsának elnöke, A. Custer lelkész és a bázeli Egyháztanács elnöke, P. Rotach, akikkel az érintett magyar közösségek részéről néhányan kapcsolatba léptünk, segítségüket kérve. Az ő kezdeményezésükre 1980. február 21-én összeültek Zürich, Bázel, St. Gallen, Schaffhausen és a Közép-Svájc egyháztanácsainak elnökei, valamint a HEKS főtitkára. A magyar gyülekezeteket Kaplony Péter professzor (Zürich), Kovács Andor (Bázel), Marton Rudolf (Luzern) és Szöllősy Pál (Zürich) képviselte. A tárgyalás eredményeként a résztvevők egyetértettek egy főállású magyar lelkész alkalmazásával a magyarnyelvű lelkigondozás további biztosítására. E feladatra javasolták a német-svájci magyar gyülekezeteket tömörítő egyetlen jogi személy létrehozását egyesületi formában, melynek költségvetéséhez az érintett kantonális egyházak a területükön lakó magyar protestáns egyháztagok számarányában járuljanak anyagilag hozzá. A feledhetetlen emlékű Zsindely Endre professzor közvetítésének köszönhetően H. Schaffert lelkész is, a HEKS képviseletében hajlandónak mutatkozott, hogy további kilenc éven át támogassa a magyar pasztorációt.

Az ülésen kijelölt munkacsoport P.Rotach és Marion Roemer asszony, a zürichi Egyháztanács tagjának elnökletével, Dr. W. Bräm egyházjogász segítségével kidolgozta a tervezett egyesület alapszabályát, munkájukhoz Soós Jenő, majd az ő váratlan halála után Karsai-Mesterházy Vilma (Baden), továbbá Bohnhoff-Pálffy Marika (Zürich) csatlakozott. Az alapszabályt a munkacsoport hat jelenlevő tagja 1980. június 10-én elfogadta, és ezzel a svájci polgári jog szabályai szerint formailag megalakult a gyülekezeteinket egybefogó szervezet, Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége néven. A tényleges alapító közgyűlésre 1980. szeptember 28-án került sor Zürichben.

November folyamán zajlott le az elnökválasztás urnás, titkos szavazással, ahol gyülekezeti tagjaink többsége e sorok íróját tüntette ki bizalmával. Ezután kezdődött a munka java a lelkészválasztással. Kérésemre a svájci egyházak hozzájárultak a magyaroknak biztosított egy lelkészi állás két 50-50%-os állásra osztásához, s a bázeli egyház Szathmári László, a zürichi Bán József részére a magyar szolgálat mellett svájci fél-munkaidős állást biztosított. Ez a gyakorlatban bevált, mert lelkészeink így szoros kapcsolatot tartottak a bennünket támogató svájci testvéregyházakkal és akadályoztatás vagy szabadság esetén helyettesíthették egymást. 1981. november 22-én ünnepélyes istentiszteleten iktatta be lelkészeinket Bázelban fő pártfogónk, a sajnos egy félév múlva elhúnyt Peter Rotach egyházelnök. Ezzel indult meg igazán a munka, ami Szövetségünk fő feladata és egyben létjogosultsága: Isten igéjének, az Evangéliumnak hirdetése Svájcban magyar nyelven, a magyar anyanyelvű evangéliumi keresztények, emellett mindazok számára, akik Jézus tanítását hallani és követni szeretnék.

Szövetségünk az elmúlt években a berni és a bieli gyülekezetek belépésével gyarapodott, másrészt az évtizedek során sok kedves testvérünk távozott az élők sorából vagy költözött el tőlünk. Reménykedünk, hogy az Úrnak, aki idáig megsegített, a jövőben is van terve velünk. Ehhez az is szükséges, hogy amikor hálát adunk az elmúlt 25 évért, készek legyünk erőnkhöz mérten folytatni a megkezdett munkát.

Szöllősy Pál ("A levél" - részlet)

***

RÖVID HÍREK

Mora, Izrael. Norbert Lutz, a württembergi minisztérium egyik tisztviselője vezeti a hat éve itt folyó ásatásokat. Itt vélik megtalálni azt az Emmaus nevű települést, ahová Jézus keresztrefeszítése után két tanítványa vándorolt.

Ramallah, Palesztina. Jordánia és Palesztina 10 keresztény egyháza a palesztin választások eredményének elfogadására szólította fel a világ közvéleményét. Bár a Hamasz győzelemmel kapcsolatban nekik is fenntartásaik vannak, mégis "történelmük új szakaszát" imádsággal szeretnék kísérni és mindenkivel együtt dolgoznak, aki a közjóért és a békéért tesz.

***
ÁLDOTT ÉS BOLDOG
HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Moszkva, Oroszország. Az itteni Biblia Intézet közlése szerint hosszú évek munkája nyomán először vehetik most kézbe anyanyelvükön a Kamcsatkában élő korjákok Lukács evangéliumát. Az Intézetet 1973-ban, Stockholmban alapították azzal a céllal, hogy az akkori SzU-ban élő összes nép nyelvére lefordítsák a Szentírást. Az intézet 1997-ben települt át Moszkvába.

Santiago, Csile. Lagos államelnök az elmúlt évben október 31-ét, a reformáció emlékünnepét hivatalosan az "Evangélikus Egyház nemzeti ünnepévé" nyilvánította ki. Az ország lakossága 70%-a római katolikus, 15%-a evangélikus.

Kopenhága, Dánia. Egy dán állampolgársággal rendelkező fiatal libanoni muzulmán tüzelte fel az arab világot a Mohamedet kigúnyoló karikatúrákkal. A vidéki lapban megjelent rajzokkal kezdetben senki sem törődött, Ahmed Akkari viszont a dán miniszterelnökkel kívánt beszélni róluk. Miután választ sem kapott kérésére, elvitte a rajzokat Kairóba, az Arab Liga főnökéhez és az egyiptomi külügyminiszterhez. Csomagjában olyan rajzok is voltak, amelyek dán újságokban soha nem jelentek meg.

Róma, Olaszország. Decemberre tervezik a római katolikus egyház és az ortodoxok új tárgyalását, amely évek óta szünetel. Az új pápának szívügye az ortodoxokkal való megbékélés. Az erre a célra szervezett bizottság az amerikai Baltimoreban tárgyalt hat évvel ezelőtt, ahol a Róma által elismert, ún. "uniált egyházak" (görög katolikus) ügyében nem tudtak megegyezni.

Jeruzsálem, Izrael. Mivel egyre nő a fegyveres szolgálatot megtagadó katona-kötelesek száma, a kormány civil szolgálatról szóló törvényjavaslatot terjesztett a Knesset (=parlament) elé. Legelsőként 200 jesivát - azaz teológiai hallgatót, akik eddig nem voltak kötelesek fegyveres szolgálatot teljesíteni, lehetne bevonni egy éves civil szolgálatra.

Berlin, NSzK. Február 7-én, a berlini Dómban búcsúztak a németek volt államelnöküktől, Johannes Rau-tól. A "János testvérnek" hívott elnök édesapja református prédikátor volt, s ő maga - politikusként is - soha sem rejtette véka alá keresztény hitét. Kofi Annan, az UNO főtitkára úgy méltatta, mint aki sokat tett Németország és a nemzetközi közösség jó kapcsolatáért.

Uganda. John Baptist Odama rk. érsek az UNO Biztonsági Tanácsát közbelépésre szólította fel az észak-ugandai menekült táborokban uralkodó katasztrófa megszüntetésére. A csaknem két millió menekült közül hetenként ezer ember hal meg - vagy a teljes gyógyszerhiány miatt, vagy mert önmaga vet véget az életének.

Oslo, Norvégia. Az ország lakosságának 85%-a tartozik a 4,5 milliós lutheránus egyházba. Egy kormány által kinevezett bizottság most azt javasolja, hogy állam és egyház váljanak el egymástól. Az év végéig kell a különböző szervezeteknek és az egyháznak is állást foglalnia az elválás kérdéséről.

Bécs, Ausztria. Nagy fellélegzés az országban: 2005-ben nyolcezerrel kevesebben léptek ki az osztrák rk. egyházból, mint egy évvel azelőtt, és megnőtt az egyházba újra felvételüket kérők száma. Ausztria 8 millió lakosa közül 5,7 millió római katolikus.

Den Haag, Hollandia. Nagy vita tört ki az egyházak média-adásai körül. Az egyházak hevesen reagáltak azokra a javaslatokra, amelyek úgy vélik, hogy ha az egyházak "világnézetüket" népszerűsíteni akarják, akkor fizessék is egyedül az adásokat.

*
Egy korty víz - gyógyszer a szomjúság ellen;
egy falat kenyér elűzi az éhséget;
Krisztus gyógyszer a halál ellen.
*

Magdeburg, NSzK. Egy 350 személyt befogadó képességű, orosz ortodox fatemplomot készülnek behozni ide Oroszországból. A város e célra telket adott, amelyen azelőtt egy református templom állt.

Münster, NSzK. Az 1964-ben alapított Hermann-Kunst-Alapítvány az Újtestámentum görög szövegének tanulmányozásával foglalkozik és minden olyan fáradozást támogat, amely ebben a témakörben dolgozik. A kuratórium elnökévé most választották meg Horst Köhler német államelnököt.

London, Anglia. Az anglikán Westminster apátságban szobrot állítottak Dietrich Bonhoeffernek, a 2.világháború utolsó napjaiban kivégzett német evangélikus lelkésznek. Bonhoeffert Hitler elleni összeesküvés miatt kötél általi halálra ítélték. Száz évvel ezelőtt született és emlékére hazájában számtalan ünnepséget rendeztek.

Wittenberg, NSzK. Az Anglikán Egyház létezése óta egyetlen vezetője sem látogatta meg eddig a reformáció városát, Wittenberget. Az anglikán egyház és az EKD közös tárgyalása alkalmából most februárban meglátogatta a várost a jelenlegi canterbury-i érsek, Rowan Williams.

Guatemala. Gebhard Fürst württembergi rk. püspök Guatemalába és Kubába utazott, hogy az ottani papképzés helyzetét vizsgálja. Mindkét ország katolikus egyházainak szociális munkáját és papképzését a württembergi katolikusok finanszirozzák.

Vatikánváros. A pápa "Az Isten szeretet" című apostoli irata "bestseller" lett: megjelenése után öt nap alatt fél millió pédányt adtak el.

Chicago, USA. Carl E. Braaten teológiai professzor nyílt levelet írt az Amerikai Lutheránus Egyház (ELCA) püspökének, aki egyben az Ev.Világszövetség mostani elnöke is. A professzor levelében panaszt emel sok, neves evangélikus egyházból való távozása miatt. Nyolc egyházi tanító hagyta el az ELCA-t annak, szerintük, túlliberális felfogása és a Szentírás tanításának elhanyagolása miatt. A professzor kérdése, hogy az egyház nem esett-e vissza a régi "kulturprotestantizmusba"?

***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra