MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
L. évfolyam - 2006. 1.szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Terray László

Fél évszázad

z angol nyelvhasználat szerint a jubileum szó tulajdonképpen ötven éves jubileumot jelent. Lapunkban megemlékeztünk ugyan a tizenötéves jubileumról éppúgy, mint a negyvenévesről. De mégis, más távlatokat tár fel egy ötvenedik évforduló, mint bármelyik korábbi.

Az első szerkesztőség nem ötven év távlatában gondolkodott. A lap első évfolyamának első száma 1957 áprilisában jelent meg, alig egy hónappal azután, hogy Bécsben megalakult a külföldön élő magyar evangélikusok lelkészeinek munkaközössége, a "KÉMELM", és határozatot hozott egy ilyen lap elindítására. Az Útitárs első olvasói a forradalom után világszerte szétszóródott menekültek köréből kerültek ki.

Ötven év után nemcsak ezek igénylik lapunkat. Igényt tartanak rá fiatalabbak, most már második és harmadik generációhoz tartozók is, akik már külföldön születtek, nem utolsó sorban azok, akik nagyheti ifjúsági találkozókon, gyülekezeti konferenciákon és más együttléteken, nyári táborokban tapasztalták meg a hitbeli közösség értékeit és áldásait.

Persze közben megváltozott a világ is. Eltűnt a "vasfüggöny", jött helyette az Unió és a globalizáció. De a néhai vasfüggöny mindkét oldalán változáson ment át a gondolkodás, a mentalitás is. Az összetartozás érzése még jellemezte az 50-es éveket, talán a 60-asokat is. A ma embere egyéni érdekeit védi, a "piac" versengésre készteti, egyre jobb eredményeket kell elérnie, - akár mások kárára is. Nem csoda, hogy az individualizmus és a nyomában leselkedő egoizmus bomlasztja a keresztény gyülekezetet is, a "szent összetartozást" - hogy Berggrav egykori norvég püspök kifejezését használjam.

Éppen ezért lesz szükség az Útitársra az előttünk álló években is. Kell, hogy továbbra is legyen összekötő kapocs a külföldön élő magyar nyelvű evangéliumi keresztények között, hogy el ne némuljon a magyar nyelvű imádság, ének, igeolvasás, és az annak nyomán épülő hitbeli közösség.

Lapunk negyvenedik évfordulója alkalmából megjegyezte id.Hafenscher Károly a "Lelkipásztor" c. budapesti folyóirat 1996. évi negyedik számában, hogy szereti az Útitárs első oldalán található egyház-szimbólumot, a hajót, duzzadó vitorlával és Krisztus-monogramú árbócával. (Ezt a motívumot különben egy jóhírű norvég festőművész készítette baráti segítségként az akkori szerkesztőség számára a lap tizenötödik évi jubileuma alkalmából.) "Jobb ez a jelkép, írta Hafenscher, mint amit Genfben használnak. Az Oikumené feliratú egyházhajó szimbólumon hiányzik a vitorlavászon. Az üres árbócot pedig hiába fújja a szél."

Az a reményünk, hogy Isten Szentlelke továbbra is felhasználja az Útitárs lapjait arra, hogy rajtuk keresztül is élessze lehelletével magyar nyelvű gyülekezetét szerte a világon.

*

A jubileumi évben nem feledkezünk meg arról sem, hogy lapunkat immár harmincöt éve (!) szerkeszti Gémes István, és negyvenedik évében nyomtatja a Lahr városbeli St. Johannis Druckerei. Nekik külön is köszönetet mondunk jubileumuk alkalmából!

50 éves az ÚTITÁRS

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van" (Jn 3,36a)

KIVEL TÖLTÖD AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGOT?

Az ötvenedik évfolyamába lépett ÚTITÁRS 2006. évi első kérdésére a mi Útitársunk, az Úr Jézus igéje alapján keressük a saját válaszunkat, hiszen földi életünknek ezt a sorsdöntő létkérdését senki sem kerülheti meg!

Az ÚRisten arra teremtette az embert, hogy örökké vele éljen teljes szeretetközösségben. Az ember azonban a Sátánnak hitt, s nem Isten parancsának engedelmeskedett; így az engedetlenség ősbűnébe esett, mert olyanná akart lenni, mint Isten. A bűn mindig céltévesztés. Az Úr Jézus szerint "a bűn az, hogy nem hisznek énbennem" (Jn 16,9). Miként nyerhetjük vissza az elveszett paradicsomot, hogy juthatunk vissza az atyai házba? János apostol szavai által maga az ÚRisten jön segítségünkre, mert e földről nem vezet út a mennybe. De a Szentírás legismertebb mondata, az arany-evangélium (Jn 3,16) és ez az útravaló igénk egybecsengően eligazítja az Istent kereső embert; mert nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik őbenne!

Reformátoraink szerint egyedül Krisztus érdeméért, ingyen kegyelemből, hit által nyerhetjük el az üdvösséget, minden emberi cselekedettől függetlenül. S ez a hit is Isten ajándéka, amit minden, magát előtte bűnösnek elismerő embernek ingyen felkínál! A hitetlenség engedetlenséget jelent Istennel szemben. Igénk így folytatódik: "Aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36b). János evangéliumában csak itt olvasható a harag kifejezés, ami a végítéletet, az örök kárhozatot jelenti, tehát az Isten nélküli örökkévalóságot, ami maga a pokol. Mert ahol nincs az Isten, ott a Sátán birodalma van!

Választanunk kell, mert a Biblia oly világosan tanítja, hogy nem üdvözül mindenki, csak aki az Úr Jézust ebben a földi életében személyes Megváltójának fogadta el! S aki nem hisz benne, az önmagát zárja ki az örök életből és ítélet alatt marad. Mert ki az örök élet? János apostol segít a mi válaszadásunkban: "Jézus Krisztus az igaz Isten és ő az örök élet" (1Jn 5,20)! "Ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk" (1Jn 1,2). Szentlelke által, igéjében és szentségeiben mindenki találkozhat vele és választhat, mert ő Isten! Személyes döntésünknek most, jelen időben kell megtörténnie, és annak következménye is azonnal életbe lép. Aki az örök Vagyok, ő von életközösségbe önmagával, és így számomra az örökkévalóság már elkezdődött! "Csak" benne kell hinnem. Isten azt tanácsolja: Válaszd az életet!

Kivel töltöm az örökkévalóságot? Nem érhet meglepetés, hiszen üdvbizonyosságot nyertem, s hittel válaszolhatom: Jézus Krisztussal, aki már az én Uram és az én Istenem!

Garai András

***

Ima sarok

Amikor Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk sokat fecsegők, akkor ezzel utat nyitott a "mini"-imádkozásra. Ha nincs időd, fogd rövidre! De imádkozz mindig, és rendszeresen! Például:

... ha az ébresztőórádat kikapcsolod: "Új napra ébresztettél fel, Uram: Őrizz meg, és vezess át rajta!"

... ha beülsz a járműbe, hogy munkába indulj: "Óvj meg kapkodástól és figyelmetlenségtől, nehogy miattam essék baja bárkinek is az úti forgalomban. Jézusért kérlek, Uram!"

***

A.Gryphius

Gondolatok az időről

Az időmet elrabló évek
ó, nem az enyémek.

Sem a még tán jönni szándékozó
esetleges évek.

Enyém most a jelen pillanat,
s ha azt viszont komolyan veszem,

Maga Az lesz enyém, Aki
öröklétet, s éveket ad nekem.

***

Rövid hírek

Hamburg, NSzK. Az Észak-Elbiai Ev. Egyház új Evangélikus Akadémia működését határozta el. Az ország többi 16 ilyen intézményétől eltérően nem lesz saját épülete, sem főállású munkatársai. 60 évvel ezelőtt alapították meg az első ilyen akadémiát Bad Bollban. Célja a modern világ és az ev. egyházak akadémiai szintű kapcsolatápolása.

Saana, Jemen. Régészek egy 7 méter hosszú, vésett feliratú kőlapot találtak, amelyről megállapították, hogy Sába királynője idejéből való. Ez a királynő látogatta meg a bibliai Salamon királyt a Királyok Könyve (1 Kir 10) közlése szerint.

Hannover, NSzK. Jelentések szerint a világ lakossága az utolsó hat évben félmilliárddal szaporodott. Jelenleg hat és fél milliárd ember népesíti be Földünket.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

" a szeretet miatt inkább csak kérlek ..."

18. Pál levele Filemonhoz

NAGY FELINDULTSÁGÁBAN

írhatta Pál apostol az általunk ismert legrövidebb levelét, a Filemonhoz címzettet. Hiszen közben kellett járnia egy rabszolgáért, akinek szökését a törvény halállal büntette. Ez a halál-jelölt azonban időközben a szívéhez nőtt és ő Krisztushitre térítette. Levele ékes példa az ízig-vérig misszionárius tusakodásának a törvény sérthetetlensége és a szeretet mindent legyőző ereje között. Fáradozásának sikeres vagy sikertelen kimeneteléről a levélből mit sem tudunk meg. Ettől függetlenül már a legkorábbi időktől kezdve ott találjuk ezt a kedves írást a páli levelek gyűjteményében. Sőt Antióchiai Ignác többszörösen említ egy efezusi püspököt, akit Onézimusznak hívtak. Lehetséges, hogy az egykori szökött rabszolgából - hihetetlen karriert befutva! - egyenesen püspök lett? Egy másik levelében utal Pál arra, hogy a címzettek közül való volt Onézimusz, tehát Filemon és családja kolosszéi polgárok voltak (Kol 4,9). Levelét valószínűleg Efezusból írta Pál, valamikor Kr.u. 53-55 között.

KÖVETKEZETLENSÉGÉT

kritikusok többször vetették szemére Pál apostolnak. Itt Onézimusz, a szökött rabszolga számára nemcsak büntetlenséget, de egykori gazdája családjába való újra fölvételét is kéri. Egy másik levelében még úgy látszik, más volt a véleménye. Ezt írta Korintusba: "Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhivatott. Rabszolgaként hivattál el? Ne törődj vele. Sőt, ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal." (1Kor 7,20-21) - Kettős válasszal utasíthatjuk vissza a kritikát. Egyrészt ezt a nehezen fordítható utolsó mondatot Károlyitól eltérően úgy kell lefordítani, hogy: "Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal." S bár igaz, hogy az ókori kereszténység nem volt rabszolga-felszabadító mozgalom (Spartacus-féle felkelés!), már itt látható, hogy az apostol tudott a szabadság méltóságáról és minden előnyéről, s azt Korintusban sem titkolta el. - Másrészt jó, ha figyelünk Pál kérésének egészen más megindokolására. A megtérítettet a saját fiának nevezi, s a Filemon által befogadandót pedig a saját szívével (12), azaz önmagával azonosítja (17. v.), s mint ilyet bízza rá Filemon szeretetére és hitére. Pál itt is hű önmagához és evangéliumához: tudja, hogy a törvény (szigora) nem old meg semmit, inkább teherré lesz. Ám a szeretet "nem rójja fel a gonoszt ... mindent elfedez ... mindent eltűr ... s a szeretet soha el nem fogy" - ahogy az a szeretet-himnuszában áll (1Kor 13,4-8). Lehet a római törvény a rabszolgakérdésben következetesen igazságos, de még akkor is messze elmarad attól, amire csak a szeretet képes! Ez kihívás volt Filemon felé, s most kellett tettel bizonyítania.

HÁROM TOVÁBBI

oka is van annak, hogy kincsnek tartjuk ezt a kis levelet. Félreértjük Pált, ha írását valami magánlevélként értelmezzük. Nemcsak Filemonnak szól, akinek valószínűleg nagy háza és udvartartása van, tehetős ember és jog szerint Onézimusz tulajdonosa. Igen, a tulajdonosa, hiszen a rabszolga nem volt személy, hanem csak birtoktárgy. Appiának, a címzett feleségének is szól a levél, ami nem lényegtelen, hiszen római házban a háziasszony volt a rabszolgák felelőse. Pál nyomatékkal említi őt, akinek valószínű hibájából szökhetett meg Onézimusz, s akit a családban emiatt meg is szólhattak vagy elmarasztaltak. - Sőt, ezen túlmenően a "házadban levő gyülekezetnek" is szólt az üzenet, amelynek Arkippusz lehetett a lelki vezetője. S ez a második értékes értesülés: az első kereszténység nem volt templomos közösség. Házaknál jöttek össze a hívők istentiszteleteik megtartása végett. Tudunk jeruzsálemi (ApCsel 1,13; 2,46; 5,42), korintusi (ApCsel 18,2), troászi (ApCsel 20,8), római (Rm15,5.14.15), laodiceai (Kol 4,15) házi gyülekezetekről. Arról is, hogy "házanként törték meg a kenyeret", azaz az Úr vacsoráját ünnepelték (ApCsel 2,46). Fontos volt tehát, hogy a Krisztus követői "házi" közösségben éltek, ahol megszűnt az úr és a szolga, a szegény és a gazdag, a férfi és nő, a felnőtt és a gyermek közötti különbség. Az egyedüli biztos összekötő kapcsot közöttük Jézus Krisztus jelentette (Gal 3,26-29).

VÉGÜL A LEVÉL

egyik mélyértelmű szójátékára is fel kell hívnunk a figyelmet. Pál elismeri, hogy Onézimusz haszontalan szolga volt, amikor urától megszökött. Most viszont hasznos mind Pálnak - akit talán még gondozott is börtönében - mind pedig Filemonnak (11.v.). A szójáték sajnos csak az eredeti szövegből derül ki: görögül chrésztosz hasznosat, achrésztosz haszontalant jelent. Viszont rokon mindkettő a Jézus messiási nevével, amely görögül chrésztoszt, azaz Krisztust jelent. ő az Isten chrisztosza, azaz felkentje. És ha most nagyon szószerint értelmezzük Pál mondatát, akkor nem kevesebbet mond itt, mint hogy Onézimusz előbb nem volt a Krisztusé, most viszont igen. Így helyettesítheti Filemont, az apostolt szolgálva (13.v.), s így fogadhatja őt szeretettel vissza, mint "szolgánál nagyobbat" (16.v.), mint szeretett testvért, egykori tulajdonosa. Most "hasznossá" lett, ahogy azt már a neve is mutatja.

A 12. versből kitűnik, hogy Onézimusz időközben visszatért urához, s magával vihette, biztonság kedvéért, magát a páli levelet is. Nem tudjuk, hogy a kisérő levéllel Pál elérte-e célját? Mindenesetre ő és Onézimusz is nagy kockázatot vállalt a hazamenetellel, ill. hazaküldéssel. S talán ennek enyhítéséül jelentette be a maga személyes látogatását is Filemon házába (22.v.), sőt még az Onézimusz-okozta anyagi kár kiegyenlítését is kilátásba helyezte (18.v). Munkaerőkiesést kellett kárpótolni, vagy Onézimusz szökése előtt meg is lopta volna gazdáját? Nem tudjuk.

Pál magánál tarthatta volna a megtérítettet, de inkább lemondott erről a jogáról, a szeretet végett. Luther ebben látja, hogy az apostol milyen jó tanítványa Krisztusnak. Aki megtarthatta volna isteni méltóságát, de inkább "megüresítette" magát (Fil 2,7) és hozzánk hasonlóvá lett, hogy Isten előtt közbenjárjon értünk. "Így vagyunk mi mindnyájan a Krisztus Onézimuszai, ha hiszünk."

G.I.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Szárnyad árnyékában

1. A sötéten át

Amikor az istentisztelet, amelyet az otthon egyik meghitt sarkában tartunk, végéhez közeledik, erőteljes hanggal rázendítek az "Áldjad én lelkem az Urat" kezdetű dícséret éneklésére. Mind a nyolc nyolcvan éven felüli résztvevő erejét megfeszítve velem énekel. Váratlanul, lépéseit támogató kocsijára támaszkodva, odatipeg egy idős hölgy, nagy, csodálkozó szemeivel a kis gyülekezetet szemlélve. Mellettem helyet készítek neki, amikor az éneknek épen ezt a sorát énekeljük: "csodaképpen megalkotott téged".

Az éneklés után az áldást is fogadja. Miután egyenként elbúcsúzom a kör résztvevőitől, őt már nem látom. Elindulok keresésére, s mint gyakran, most is a szobájában találom, szépen felöltözve az ágyán feküdve.

Szemeit csukva tartja, puha párnájába mélyen bebújva fekszik. Megsimítom karját, arra gondolva, nem alhat, hiszen néhány perce még "úton volt". Megszólítom, kérdezve hogy van, örömömet fejezem ki azért, hogy körünkben láthattam. Mozdulatlanul fekszik.

Az otthon ezen osztályán nem szokatlan ez a jelenet számomra. Amikor az említett dícséret dallamát halkan dudolva felé hajlok, felpillant rám és a tőle már jól ismert mondatot ismétli: "Jó lenne, ha már nem élnék". Szemét újra becsukta és fejével még mélyebbre bújik párnájába. Leülök az ágya szélére, kezemet karjára teszem, egy ideig hall-gatok. Majd halkan megszólítva elmondom, tudom, mennyire szenved a depressziótól. Azt is megértem, hogy néha elege van az ilyen életből. Mégis, én úgy látom, hogy napjaink soha sem egyformák: egyik világosabb, a másik árnyékosabb - sötétebb. A sötétre azonban mindig egy világos nap következik. Fény derítette pillanatainkban újra vágy, bátorság, öröm és bizalom születik lelkünkben, ilyenkor életünket újra értékesnek és szépnek érezhetjük. Ugy hiszem, folytatom szavaimat, hogy a fény és a közelség ilyen érzése indította arra, hogy előbb eljött az istentiszteletre. Így érzi? - kérdezem tőle.

Szavaimra kinyitja szemét, rámtekint és szótlan pillantással igenlően válaszol. Ugye bátorító volt az Ige: "Veled leszek...nem maradok el tőled, nem hagylak el" (Józsué könyve 1,5) - kérdezem, idézve az istentisztelet záró mondatát. Józsué Istene minket is hűségéről biztosít, ma is velünk van, ő hordoz minket. Éppen a szükség és sötétség perceiben hatalmas biztatás ez!

Megmozdul, mint egy áramütés fut át egész lényén a kérés, tágra nyílt szemekkel mondja: Maradjon még velem egy kicsit és énekelje el mégegyszer "Áldjad én lelkem az Urat...". Szívből teljesítem kívánságát. Így lett nekem is világosságtól ragyogóvá ez a nap!

Cseriné Nagy Katalin

***

A csónakos kiszállt

A német római katolikus egyház egyik legprominensebb és legvitatottabb tanítóját veszítette el: Eugen Drewermann teológus és pszichoterápeuta kilépett az egyházából. A veszteség óriási és pótolhatatlan, mondják azok, akiket ez a legmélyebb tudományosságot is népszerűsíteni és közvetíteni tudó, szelídlelkű tudós erősített és tartott meg a hitükben. Szerencsére végre megszabadultunk tőle, mondják az egyházi hatalom emberei, akiknek Drewermann sok borsot tört az orra alá, s akik ezért bőségesen meg is hurcolták fenyegetésekkel, felfüggesztéssel, eltiltással és kizárással.

Drewermann lépése várható és mégis váratlan volt. Régen meghasonlott már egyházával, a szerinte ember-deformáló, a félelemre építő, de az emberi lélek problémáival tulajdonképpen soha nem szembesülő hatalommal. Ez az egyház "elnéz a dolgok fölött és ezt még erénynek is tartja" - panaszolta. Igy kellett érteni erős kifakadását is, amelyet a Máté evangéliumához írt kommentárjában olvashatunk: "Múljék el ez az egyház!" - Most jött volna rá, hogy az nem múlik el olyan könnyen, s hogy őt is túl fogja még élni?

Mégis váratlanul érte a lépése még hívei nagyon nagy táborát is. Mindig is szívesen emlegették őt az egyház másik nagy félreállítottjával, Hans Küng-gel együtt. Úgy tekintettek mindkettőre, mint akik "tovább is húzzák az evezőt az egyház csónakjában", - ahogy azt Küng egyszer szemléletesen kifejezte. Minden vád, megalázás, félreállítási és elhallgattatási kisérlet ellenére... Pedig alig is lehet nagyobb ellentétet elképzelni, mint ahogy a sorsuk most alakult. Küngöt, saját kérésére, nem régen fogadta egykori tübingeni professzortársa, majd az elmozdításánál ellenfele, most pedig mint római pápa, Josef Ratzinger. Ha hinni lehet a sajtójelentéseknek, akkor a találkozás békés és harmonikus légkörben zajlott le. És itt igen nehéz nem arra gondolni, hogy talán Küngnek ezt a kiszállását a "közös evezésből" Drewermann nem tudta feldolgozni, s most a maga módján válaszolt, felmondva ezzel még a csónakban-maradás közösségét is?

Kétségkívül egész generációk nőttek fel Drewermann nagy kisérlete segítségével, amennyiben megpróbálta - sikerrel - mindennapi kenyérré változtatni a bibliai szövegeket a mélylélektan segítségével. Nem-katolikusokat is magával ragadott reformokra való törekvése, buzdítása, sőt azok erélyes követelése. Mint egykori lelkes hallgatója, e sorok írója nagyra értékelte, ahogy ezt a munkáját mégis az egyházán belül végezte. Gondot okozhat most, hogy minden ezután elmondandó, leírandó szava biztosítja-e még neki az eddig belülállónak kijáró tiszteletet? Drewermann - mert ilyen a mi médiavilágunk! - ezentúl a felekezetenkívüliek hangos táborába átváltott kritikusok egyike lesz csupán, akiknek erőteljes hangzavarában hamar elveszhet a hangja.

Nem tudjuk, hogy mi a további szándéka. Lehetne evangélikussá? - kérdezik nem kevesen. Hiszen édesapja is az volt, s ő maga, főleg a nagy tömegeket mozgósító előadásaiban, sose titkolta a reformáció és a protestantizmus iránti rokonszenvét. Az evangélikus egyház is Krisztus egyháza, annak ellenére, hogy a jelenlegi római pápa nem is olyan régen csak "vallásos közösség-nek" nevezte! Csak akkor nagyon sok álmot, mitoszt és legendát kellene félretennie, hogy egyedül a Szentírást, mint a hit és üdvösség egyedüli forrását tekintse, - éppen az általa tisztelt reformáció szellemében!

G.I.

***

Schorndorf, NSzK.Egy "Új eszmélés" nevű mozgalom gyűlése követelte, hogy az evangélikus egyház térjen vissza a reformáció négyes alapelvéhez: egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül kegyelemből, egyedül hit által. Enélkül vesztébe rohan a reformáció egyháza.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

"Johansen-né

MÁR NYUGDÍJAS voltam, mikor a 90-es évek közepén egy őszi estén egy magyarul beszélő asszony hívott fel telefonon. Norvég férje utónevén mutatkozott be, az anonimitás kedvéért hívjuk őt "Johansenné"-nek.

Elmondta, hogy férje már jó néhány éve elhúnyt, ő maga elérte már a korhatárt és kapja a szokványos norvég "alap-nyugdíjat", amely éppen csak hogy biztosítja megélhetését. Megtudta ugyan, hogy kaphatna egy pót-nyugdíjat, ha be tudná bizonyítani, hogy ő politikai menekült. Dehát neki nincs ilyen bizonyítványa, így meg kell elégednie az alap-nyugdíjjal. Nem akar ő tőlem semmiféle segítséget se kérni, de mivel tudja, hogy evangélikus lelkész vagyok és néhányszor már találkoztunk, gondolta, megosztja velem bánatát.

Hosszú beszélgetés lett a hívásból, sok mindent elmondott, hangján érezni lehetett, hogy könnyebbedést jelentett neki, hogy meghallgattam a mondókáját. A végén jó egészséget kívántunk egymásnak és letettük a kagylót.

*

Gondolkodóba estem. Ezzel az asszonnyal én alighanem találkoztam 1956/57-ben egy ausztriai vagy jugoszláviai táborban. 1956 novemberében én már hét éves norvégiai tartózkodásra tekinthettem vissza (a Norvég Misszió-tudományi Intézetben volt állásom), s akkor engem a norvég egyházi segély-szervezet, a Kirkens Nřdhjelp (Norwegian Church Aid ) "kölcsönkért" és leküldött Bécsbe, hogy "bármilyen módon" legyek segítségére az Ausztriába érkező magyar menekülteknek. Egy hetes bécsi tájékozódás és Szépfalusi Pistával való együttműködés után telefon jött Osloból: a norvég hatóságok 1500 magyar menekültet készek befogadni. A norvég Népjóléti Minisztérium e célból egy háromtagú "áttelepítési bizottságot" állít fel, ketten már rövidesen indulnak Bécsbe, legyek én a harmadik tag. December elejétől február közepéig róttuk a menekült táborokat, karácsony után már elnöke voltam a bizottságnak. Minden egyes Norvégiába készülő menekülttel beszélgetést, interjút folytattunk és 75-ös csoportokban, bérelt repülőgépeken küldtünk 1500 magyar menekültet Norvégiába.

Minden beszélgetésről volt legalább néhány soros feljegyzésem. Most gondolkoztam, hátha megtalálom jegyzeteimben ezt az asszonyt is. Leánynevét már megmondta, az áttelepítési irataimat tartalmazó dobozban hamar megtaláltam jegyzeteimet és a nevét, sőt azt is, melyik repülőgéppel küldtük őt Norvégiába s még hozzá azt is, 1957 őszén melyik norvég városban volt munkahelye. A Népjóléti Minisztérium ugyanis egy évi szabadságot kért számomra a Kirkens Nřdhjelptől (ez nekem akkor már munkaadóm volt), hogy végiglátogassam a Norvégiába érkezett magyar menekülteket (már amennyit ebben a hosszúra nyúlt országban egy év alatt el lehet érni) és - felekezetre való tekintet nélkül - segítségükre legyek a Norvégiába való beilleszkedésükben, mint afféle "szociális gondozó". Ennek során őt is meglátogattam Lillehammerben, erről is volt jegyzetem. Ez a megbízás mellesleg arra is lehetőséget adott, hogy szerte az országban a protestánsokat istentiszteletekre és más együttlétekre is összehívjam, Bergenben, Trondheimben, Stavangerben és más városokban is. Osloban istentiszteleteken kívül vasárnapi iskolát is tartottam, s ezeket a lehetőségeket ennek az egyéves "szociális szolgálatnak" a lejártával is nyitva tartottam. A későbbi "Johansenné" nem tartozott a protestáns "gyülekezethez", de mindenesetre volt egy sereg adatom róla.

*

Még aznap este leültem és megírtam egy nyilatkozatot. Elmondtam ebben, milyen állami bizottságnak voltam tagja 1956/57-ben, s hogy jegyzeteim szerint Johansenné, akit akkor így és így hívtak, egyike volt annak az 1500 politikai menekültnek, akiket a norvég állam befogadott. Pontosan megadtam, mikor és hol volt vele interjúm, melyik napon hova érkezett repülőgépen Norvégiába, rá kilenc hónappal hol volt a munkahelye stb. Jegyzeteimet kívánságra késséggel rendelkezésre bocsáthatom, írtam, olyan norvég szerveknek, amelyeknek erre szükségük van, de csak titoktartás kötelezettsége mellett, mivel a jegyzetek sok, egészen más személyekre vonatkozó adatot is tartalmaznak. A nyilatkozatot másnap postára adtam Johansennének.

Alig néhány hét múlt el, Johansenné jelentkezett a telefonon. Nyilatkozatomat leadta a népjóléti minisztérium helyi irodájának, azok továbbították felsőbb helyre, megérkezett a válasz: megkapja a pót-nyugdíjat.

*

Sokan közülünk, "nyugati" magyar evangélikus lelkészek közül nem egyszer afféle mindenesként is működtünk. A magam részéről egy egész évet fordítottam erre, mint "profán" szociális munkás. Ebben az évben rengeteget tanultam. Megismertem honfitársak hétköznapját, annak búját-baját, de örömeit is. Néha a munkaadóval vagy szállásadóval kellett veszekednem a menekült érdekében, máskor a menekültekkel tűztem össze a munkaadó mellett érvelve. Mindenesetre közelebb kerültem hozzájuk, mint a szószékről kerültem volna, s adott esetben konkrétabban tudtam személyi, lelki, hitbeli segítséget is adni. Talán minden lelkésznek jót tenne egy ilyen egy éves szolgálat egy "profán" munkahelyen.

De tanulsága ennek a történetnek az is, hogy jegyzeteinket nem érdemes eldobni. Ötven év után is lehet rájuk szükségünk...

Terray László

***
Piliscsabán tartott teológiai konferenciát a KÉMELM
Piliscsabán tartott teológiai konferenciát a KÉMELM, amelyen a múltszázadi "diakóniai teológiával" foglalkozott

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ÚTITÁRSam volt
"Az "ÚTITÁRS"-at évek óta figyelemmel olvasom.
Tájékoztat az egyházi életről, eseményekről, találkozásokról... "Kitekintés"-eket, bibliai elmélkedéseket, verseket közöl. Többek között Túrmezei Erzsébet, diakonissza testvér felemelő, szép költeményeit, fordításait. Ezek emlékeztetnek fiatalkori, Klotild-ligeti, majd később, 1991-ben, a budapesti együttléteinkre.
A lap kapcsolatot jelent itt, a messziségben."
Tomaj Gusztáv, USA.
          "Mit is jelent nekem az ÚTITÁRS? Nekem történelem, egyháztörténelem, egyházi események ismertetése, a nagyvilágba is kitekint. Hitem erősítését is jelenti és abban is segít, hogy tovább is adjak valamit a tapasztalataimból - emberi méltóságot megőrizve, hittel tűrve, akarattal tenni, egymást segíteni. Útmutató, hogy mindezt hogyan is csinálhatom. Útmutató, hogy mindezt hogyan is tették elődeink, meg hogyan is teszik azt a ma élő keresztények.
A minden vasárnapi istentiszteletet látogatni nem tudom, a távolság miatt. De mióta hozzám is eljutott az ÚTITÁRS, úgy érzem egy kicsit, mintha az Önök gyülekezetének, egyházközségének tagja is lennék. Jó érzés valahova tartozni. Köszönöm."
Zsoldos Márta, Németország
***
***

100 évvel ezelőtt

alakult meg Clevelandban (USA) az első magyarnyelvű evangélikus gyülekezet, vagy ahogy önmagát nevezte: a Clevelandi Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. Erre emlékezve közlünk részletet az alapító lelkész özvegyének, Ruzsa Istvánnénak 1967-ben írt visszaemlékezéseiből.

*

"A presbiteri gyűléseken tanácskozva a hívek elmondták a lelkésznek az elmúlt esztendő eseményeit és kísérleteit. Voltak egynéhányan, akik németül vagy tótul is beszéltek, s időnként elmentek német vagy tót evangélikus templomba; de legtöbbször a magy. református templomba mentek, mert a magyar nyelv vonzotta őket, ezt értették a legjobban. Egynéhányan oda is tartoztak és mint rendes tagok pártolták a ref. egyházat. A templomban észrevették, hogy ők, az evangélikusok szép számmal vannak. Egymásközt megbeszélve gyűlésre jöttek össze az Önképzőkörben 1905. október 9-én. Ez volt az első gyűlés. A második gyűlés a keleti oldalon, az Iván-teremben volt. Egyik alkalommal meghívták és felkérték Csernitcky Gyula, tót ev. lelkészt Pennsylvaniából, hogy tartson nekik magyarul istentiszteletet. Több gyűlést is tartottak, hol a város nyugati, hol a keleti részén. Közben kérvényeket írtak a Magyarországi Egyetemes Evangélikus Egyházhoz, melyeknek elküldését a ref. lelkészre bízták; sajnos ezeket a papírkosárban találták meg, s így válaszra hiába is vártak.

Több gyűlés után 1906. ja-nuár 11-én kimondták a Clevelandi Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház megalakulását és megválasztották az előljárókat, vagyis a presbitériumot. Az első tisztikar a következőkből állott: Masztics Elemér, elnök vagy gondnok; Tóth Mihály, jegyző; Géczy Márton, pénztárnok; Domby György, pénztári titkár.

Megszavazták a havi díjakat és gyűjtőket is választottak, akiknek ezeket a díjakat be kellett gyűjteniük. Magánosok 50 centet, családosok 1 dollárt fizettek havonta.

Bizottságot választottak azzal a céllal, hogy az mostmár a megalakult egyház nevében forduljon a magyarországi püspökökhöz lelkész kiküldése és a magyarhoni egyházhoz való tartozás ügyében. Erre 1906. március havában lesujtó válasz érkezett: lelkész kiküldéséről nem eshetik szó. De a hívek nem adták fel a reményt. 1906. április 23-án Ohio állam törvényes rendje szerint az egyház jogilag bejegyzett szervezetté vált.

A hívek összejöttek éneklésre és imádságra Öschleges Ferenc ev.tanító vezetése mellett, ki teljesen díjtalanul munkálkodott közöttük. Tehát az egy magyar nyelvű istentiszteleten és a jogi bejegyzésen kívül egyéb alig történt. Ezért tartották Ruzsa Istvánt az egyház alapító lelkészének (a clevelandin kívül még több egyházat is alapított.)"

*

(Ruzsa István 1907-ben, saját elhatározásból érkezett az Amerikai Egyesült Államokba és a már megalakult, de lelkész nélküli gyülekezet élére állt. Szerk.)

***

Ezt írtuk 50 éve:

1.évfolyam 1.szám, Dr. Vajta vilmos
***

"NEM MARADOK EL TŐLED,
NEM HAGYLAK EL."

(Józsué 1,5)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

SZAPORODUNK VAGY ELÖREGEDÜNK?

Erről tanácskoztunk hatvanhárman a Württembergi Magyar Prot.Gyülekezet 34. őszi konferenciáján Ludwigsburgban. Magyarországi vendégelőadónk dr.Péterfia Katalin volt, aki megdöbbentett lakóhelye, a 7 ezer lakosú Balatonalmádi népességalakulása "korfájával". - Viszont megörvendeztetett levélbeli beszámolójával, amelyből részleteket közlünk.

*

"Évtizedek óta vágyódtam Stuttgartba, s most Isten gazdagon túltett minden várakozásomon. A konferencia a gyülekezet évenkénti szokásos kerületi összejövetele volt.

A reggeli és esti áhítatok mintegy keretbe foglalták a mondanivalót, figyelmünket Isten útmutatására irányítva a családdal kapcsolatos kérdésekben: "Ádámból Éva?" 1Móz 2,18-24, "Kettesben, vagy hármasban?" Préd. 4,8-12, "Áldott vagy te az asszonyok között" Lk 1,39-42, "Tiszteljétek,….ne ingereljétek" Ef.6, 1-4 alapján. Pál apostol "házi táblák"-ban tanította a híveket az Istennek tetsző keresztény életre. Forradalmian új tanítás volt, hogy asszonyokról és gyermekekről is úgy szólt, mint akiknek jogaik vannak. Tisztelni kell a szülőt, de ezzel nem szabad visszaélni. Manapság apátlan nemzedék nő fel, az atyák pedig gyakran ingerlik gyermekeiket. Az igazi középpontot veszítették el a családok a társadalomban.

Jobbnál jobb előadásokat hallhattunk két napon keresztül. Elsőként egy dialógus-előadást "Házasság - elvárások és tapasztalatok között." Gémesné Katalin a házasság előtti, és a házasságban egymás iránt támasztott elvárásokról szólt. A jó házasság közös mű, melyben az Én helyére a Mi, az Enyém helyére a Mienk kerül. Erre az előadásra rímelt R. Gyökössy Kinga mondandója, továbbra is a házasságról. Pompás meghatározás a vállalkozói szféra kifejezésével, KFT, mint Kölcsönös Felelősségű Társaság. A másikat akarjuk boldoggá tenni de úgy, ahogyan azt ő akarja.

Szombat délután nagyon érdekes kerekasztal beszélgetésnek voltunk tanúi, résztvevői. "Gyermekvállalás - öröm, vagy teher?" összefoglaló címen sok szempontból vizsgáltuk a kérdést. Elsőként Gémesné Nóra, az öt-gyermekes anya szólt arról, hogy miként alakította ki a "nagycsaládos" elképzeléseit: nem teher a gyerek, jó, ha sok testvér, unokatestvér van. Ezután én magam ismertettem egy vizsgálatom anyagát, melyben egy nyolcadik osztályos gyerekcsoport írta le, hogyan képzeli el a családi életét. Majd Molnár Csilla szólt arról, miként kellett választania a szerelem, s az elképzelt jövőkép, a tanulás között. Sauerweinné Ili mint négy gyermekes anya arról szólt, hogy korai házassága után gyorsan jöttek a gyermekek, s a Németországba való kitelepedés. Sok idő eltelt a beilleszkedéssel, munkával, s a kicsik egyszer csak felnőttek. Férjével együtt úgy érezték, kell még valami, azaz valaki: egy kisgyermek, kinek a születése után még egy gyermeket kaptak. őket Isten ajándékaként fogadták. A kétszer-két gyermek között 18 év telt el. Végezetül Kovácsné, Edit mesélte el csodálatos élményeit, melyekkel öt unokái naponta megajándékozzák.

Szombat este gyönyörű élményben volt részünk. A feltett költői kérdés így szólt: "Hiánycikk a szerelem?" Erre a kérdésre nem is jöhetett frappánsabb válasz, mint az a gyönyörű versösszeállítás, mellyel B. Opfermann Klára ajándékozott meg bennünket. Vasárnap délelőtt az áhítat után ismét előadások következtek. A balatonalmádi korfa elemzése után a "kétgyermekes család-modell" drasztikus népességcsökkentő hatását beszéltük meg. V.Pál Irén "Öregedő társadalom - elöregedett gyülekezetek" című előadása zárta a konferenciát. ő a világi értelemben vett "vidám" öregség ecsetelése után a Zsoltáros szavait vette mondandója alapjául. A 92. Zsolt. 13-15. versei: "Öregen is gyümölcsöznek", "sarjat hajtanak" csodaszép megfogalmazása a tartalmas, családnak, társadalomnak hasznos megöregedésnek.

Balatonalmádi, Korfa 2004

Ismerkedésre és beszélgetésre volt sok jó alkalom, minden közös étkezésnél és az éjszakába nyúló éneklések során. Számomra különleges volt az énekeskönyv, melyben a szívemnek kedves énekek olyan csokrát találtam, mint még egy énekeskönyvben sem. Az éneklés által keltett áhítatot fokozta a zenei kíséret, a hegedűszó, a zongora, a gitárkíséret. A láthatóan összeszokott hallgatóság egy szívvel, lélekkel volt együtt, de számomra külön élmény volt a sokféle, érdekes emberrel való megismerkedés, új kapcsolatok kialakulása.

Mindezekkel feltöltődve vettünk részt a vasárnapi úrvacsorai istentiszteleten, melyen Gémes Pál prédikált Pál apostol efezusi levele 2, 13-19 alapján arról, micsoda megtiszteltetés számunkra, bűnös emberek számára az, hogy Isten családja lehetünk. Az istentiszteletet követő szeretetvendégség idején már meghitt, családias kapcsolatban voltam a testvérekkel, könnyű volt néhány gondolatot elmondani több évtizedes gyermekorvosi pályám néhány érdekesebb tapasztalatáról, gondozott családjaimról.

Nehéz volt elbúcsúzni új barátaimtól ..."

Dr. Péterfia Katalin

***

INNEN - ONNAN

Wiesbaden, NSzK. Elgondolkodtató adatokat közölt a Statisztikai Hivatal 2004-ről. Az országban 706 ezer gyermek született. Szomorú ennek felekezeti felbontása. Eszerint a gyerekek 17,7%-a rk., 16,1%-a vallás nélküli, 14,3 %-a protestáns és 9,1%-a mohamedán szülőktől származik. Tehát még a vallástalanok is megelőzik a protestánsokat, ami a gyermekvállalást illeti!

*

Den Haag, Hollandia. Az ország lakosságának 28%-a a rk. egyház tagja. Viszont az egy évben megszületett gyermekek közül csak 18% részesült katolikus ritus szerinti keresztségben. Az egyház nyomorúsága a paphiány: összesen 778, többségében koros pap végez szolgálatot, ugyanakkor az egyház 257 ezer önkéntes munkással, segítővel dicsekedhet.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Hannover, NSzK. Huber püspök, az EKD elnökeként, szerbiai egyházak küldöttségét fogadva, kijelentette, hogy a német evangéliumi kereszténység minden lehető segítséget megad ahhoz, hogy az egyházak is hozzájárulhassanak a balkáni megbékéléshez. A küldöttségben foglalt helyet Hocevar rk. érsek és Bilovics ortodox püspök mellett Dolinszki Árpád, a vajdasági Magyar Lutheránus Egyház szuperintendense.

Trier, NSzK. A helyi rk. püspökség hatévi vizsgálat után elutasította a Marpingen nevű helységben 1876-ban állítólag megtörtént Mária megjelenéseknek a hivatalos elismerését. 1999-ben három "látnok" asszony újra látta volna Máriát és nem kevesebb, mint 25 ezer zarándokot vonzott az erdei tisztásra, ahol nekik a fehérbe öltözött Mária tizenháromszor jelent volna meg. A püspökség nem igazolja, hogy "természetfölötti" jelenségről lett volna szó.

Washington, USA. A Gallup Intézet szerint az amerikai lakosság 94 %-a hisz az Istenben. Csupán egy százalék állította meggyőződéssel, hogy ateista. - Ezzel szemben a német lakosság állítólag inkább hisz az őrangyalokban, mint az Istenben...

Moszkva, Oroszország. Az 1905-ben épült evangélikus Péter-Pál katedrálist hosszú évek munkájával rendbehozták és most az új harangokat is beszerelték. Az orosz főváros német lakóinak épített templomát a szovjet időkben elvették, utolsó papját agyonlőtték, sőt a második világháború után a tornyát is "levágták", mert állítólag egy magas pártfunkcionáriusnak zavarta a kilátást irodája ablakából.

Róma, Olaszország. Az olasz tömegközlési eszközök egyre nyugtalanabbak a rk. egyháznak a napi politikába való "túlságos" beleszólása miatt. Igy buktatott meg az egyház egy mesterséges megtermékenyítésről tartott memorandumot, azáltal, hogy felszólította híveit a szavazástól való tartózkodásra.

El Paso, USA. A rk. egyház felszólította a kormányt, hogy vizsgálja felül bevándorlási politikáját. A mexikói határ közelében levő város püspöke küzd az illegálisan bevándorolt latinamerikaiak lelkigondozásáért és jogaiknak elismeréséért. Tíz év alatt több, mint 750 ezer latinamerikai jutott be az országba illegálisan. Ma már az ország 290 millió lakosából 40 millió a "latino", míg a feketék száma 30 millió.

Prága, Csehország. Vlk rk. kardinális tiltakozott az új vallásügyi törvény ellen, mert szerinte az állam "hétvégi-ház-egyesületekként" kezeli az egyházakat. Európa legvallástalanabb országának elnöke, Václav Klaus államelnök visszautasította a kardinális tiltakozását és aláírta a törvényt.

Baijnath, India. December elején radikális hinduk rontottak be egy evangélikus templomba, elkergették a gyülekezet tagjait, lelkészüket kitették az utcára a lakásából és hindu szentélyt rendeztek be a templomban. Országszerte egyre nagyobb nyomást gyakorolnak radikális szervezetek különösen is azokra a hindukra, akik keresztény hitre tértek.

Xiapigang, Kína. Röviddel karácsony előtt 40 rendőr fogta körül azt a házat, amelyben 80 keresztény gyülekezeti vezető tárgyalt és 29 személyt közülük le is tartóztatott. A konferencia résztvevői éppen az AIDS-betegek gondozásáról tárgyaltak és szerették volna összehangolni a munkájukat.

Birmingham, Anglia. 100 éves fennállását ünnepelte a Baptista Világszövetség. Innen indult el a 17. században a baptista egységmozgalom, hogy 1905-ben, főleg angol és amerikai ösztönzésre, megalakuljon a "Baptist World Alliance".

Tübingen, NSzK. A világhírű egyetem teológiai karai egyre inkább "elnőiesednek". Az elmúlt tanévben az evangélikus hallgatók 51%-a, a római katolikusoké 61%-a volt nő.

Katmandu, Nepál. 35 éve dolgozik az országban a berlini Gossner misszió és a nepáli ifjúság köreiben igen nagy tekintélyt élvez. A fiatalok a misszió következetes békeküzdelmét értékelik. Egy nemrég megtartott konferencián 500 résztvevő tárgyalt a misszió munkájának kiterjesztéséről.

Ramallah, Palesztina. Az új államelnök hivatalosan fogadta III. Theophilost, Jeruzsálem újonnan kinevezett görög-ortodox pátriárkáját. Igéretet tett arra, hogy a sötét üzelmek miatt eladásra került egyházi vagyon visszaszármaztatásáért tesz lépéseket.

London, Anglia. Augusztusra tervezik az Evangéliumi Világalliance és az Adventista Egyház következő gyűlését, amelyen a törvény és evangélium kérdését tárgyalják. Az Alliance azt állítja, hogy 123 országból 380 millió hívő nevében beszél, az adventisták szerint a világon összesen 14 millió ember tartozik hozzájuk.

Rossdorf, NSzK. 27 jós elmúlt évre vonatkozó "jövendöléseit" vizsgálta felül egy tudományos társaság, kimutatva azok "baklövéseit". Így jósolta meg egy berlini "jósnő" többek között Philipp angol herceg és az amerikai szinésznő, Doris Day halálát, - szerencsére mindketten életben vannak. Egy másik Bush elnök elleni merényletet "látott" a kártyáiban, ám ez se "jött be".

Észak-Korea. A kommunista kormány kiutasította az országból az Egyesült Nemzetek és egy sereg egyházi segélyszerv valamennyi munkatársát. Köztük van egy adventista szervezet is, amely, saját közlése szerint, naponként 25 ezer éhező gyermeknek sütött kenyeret és 450 óvodájában 32 ezer gyermeket gondozott. Megfigyelők szerint már 2 millió embert halt éhen az országban.

Hannover, NSzK. A Svájcban székelő Dignitas ( = méltóság) nevű szervezet itt nyitotta meg első, németországi fiókját, hogy gyógyíthatatlan betegek önelpusztításához nyújtson "segítséget". Bár a jelenlegi német törvények ezt tiltják, a szervezet a német törvényhozás hamaros "liberalizálódásában" reménykedik. Az egyházak heves ellenállását Friedrich bajor ev. püspök ezzel indokolta meg: "Végül is az aktív halálbasegítés nem más, mint gyilkosság".

Bagdad, Irak. Az új alkotmánytervezet kimondottan iszlám jog szerinti államot kíván megvalósítani. Erre hívták föl a figyelmet iraki keresztények. Bár a terv szól egyenjogúságról, ám ez a gyakorlat Egyiptomban sem hozott védelmet a keresztények számára.

Marburg, NSzK. A keresztény egyházaknak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie gyászolók lelkigondozására. Nem elég a temetés alkalmával "átadni a halottat Isten kezébe", de a gyászolóknak is segíteni kell, hogy veszteségüket keresztény módon dolgozzák föl. Ha ezt elhanyagoljuk, mindenféle "pótmegoldásokhoz" folyamodnak a gyászukban magukra hagyottak. Erre figyelmeztet az egyetem evangélikus teológiai előadója.

***
***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra