MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLIX. évfolyam - 2005. 6. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Gémes István:

Kis kép nagy üzenete

Ne lapozz tovább, kedves Olvasó, hogy Te ilyen giccses képekkel nem vagy hajlandó foglalkozni! Mert ezt a képet egy alpesi naív festő festette, s nem biztos, hogy a naív festészet és a giccs közé egyenlőségi jel tehető. A naív festő valamit nagyon élethűen akar a szemünk elé varázsolni, ebben van az értéke.

Kis kép nagy üzenete - ÚTITÁRS 2005.6.szám, címlap

Mit varázsol hát szemünk elé ez az ismeretlen festő ezzel a képpel? Mindenekelőtt egy formás kis gyermektestet. A lábkörmétől a feje búbjáig normális gyerekember ez (talán egy kicsit túl kerekded formákkal). Hát nem ezt akarták az újszövetségi írók kifejezésre jutttatni, amikor olyan nyomatékosan az Isten Fia emberré levését hirdették? János levelei a bizonyítékai annak, hogy ezt már szinte a legelső esztendőkben mennyire kellett hangsúlyozni. S hogy később is vitatott volt a kérdés, azért János félreérthetetlenül jelenti ki: „Az Ige testté = valóságos emberré lett és közöttünk ütötte föl sátorát.“(Ján 1,14)

Igen szembeötlő a képen a Gyermek figyelmes, gondolkodó arca. Bal könyökére támaszkodva mintha valami biztos irányba tekintene a távolba. Nem arra gondolhatott a festő, hogy már ebben az újszülöttben „benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve“? (Kol 2,3). Vagy talán azt fejezi ki a gondolkodó, csodálkozó arc, hogy már most Arra figyel, Aki őt a világba küldte: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak, aki elküldött engem...“? (Ján 5,30)

Szegényes jászolágyról, szalmán fekvő, betlehemi gyermekről szólnak legkedvesebb betlehemes énekeink, szamár és ökör társaságában ábrázolják őt a festők. Nos, mindez hiányzik itt. Annál fontosabb az a három társítás, amelyet festőnk a Gyermek születéséhez kapcsol. Ott van például a szép, mélykék lepedő, amelybe belefektette. A festészetben a kék szín a hit, a bizalom színe. Vajon azt jelentené ez, hogy még a Gecsemánei kertben gyötrődve sem vonta kétségbe Atyja akaratát, s hitte, hogy Istennek igaza volt az ő elküldésével? „...legyen meg a te akaratod“ (Mt 26,42). – De a kék szín nekem, a nézőnek is szól: az itt fekvő Isten-ajándék nem kíván kevesebbet tőlem, mint hogy minden fenntartás nélkül higgyek Benne. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...“ – biztat bennünket az apostoli üzenet.(Zsid 12,2)

Szalma-ökör-szamár helyett szép, virágos hátteret látunk a Gyermek mögött. A kép alján pedig mintha dombvonulatokat és ritkás bokrokat lehetne felfedezni. Hát nem az volt az első dolga Teremtőnknek, hogy a megteremtett Ádámot egy nagy kertbe helyezze? Lám ez az „új Ádám“, ez a betlehemi Gyermek már születésétől kezdve szinte belesimul az Isten nagy és szépen megteremtett világába. Csoda-e, ha később maga is olyan meggyőzően ajánlotta, hogy Arra bízzuk rá magunkat, Aki az ég madarait és a mezők liliomait is bőkezűen felruházza? (Mt 6,28)

Képünk legnagyobb üzenete azonban mégis abban van, ahogy ez a Gyermek fekszik: teste fejtől lejt a lábak felé. Mint hogyha csak a Filippi-i levélben olvasható gyönyörű Krisztus-himnuszt ábrázolná így a festő: a Fiú az Atyja mennyei magasságából „száll alá“ egészen a mélypontig: a kereszten való megfeszítéséig (Fil 2,5-11). Festőnk ennek megfelelően a jászolágy deszkáit keresztté ácsolja. Kifejezve azt, hogy ez a most született már megérkezése pillanatától a kikerülhetetlen vég, a halál felé halad. Mint minden ember-társa, mi valamennyien! Mégsem kikerülhetetlen vég képünkön a kereszt, hiszen a Gyermek sem rákötözve, sem rászögezve nincsen. Isten ezt a már most felmutatott keresztet fogja arra felhasználni, hogy rajta mutassa meg dicsőségét és irántunk érzett végtelen szeretetét.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23)

TELJES ÁLDÁST NYERHETÜNK A TELJESSÉGIG!

A közelmúltban bemutatott, méltán nagysikerű filmben Luther így kiált fel cellájában:„Jézus! Tied vagyok! Ments meg!” Egész élete a bizonyíték rá, hogy elnyerte Ura teljes áldását a teljességig. Most, az esztendő utolsó két hónapjában Pál, útravalóul nekünk is felkínálja ezt a teljes, tökéletes és a mi egész valónkat körülölelő áldást, amelynek hatóköre Isten teljességéig tart. Ott az időn túli végtelen időtlenségben az örök „Vagyok”-kal, a minden áldás Urával leszünk közösségben. A mi számunkra az örökkévalóság a megtérésünkkor kezdődik el s Jézus Urunk második eljövetelekor válik nyilvánvalóvá. Néhány verssel korábban az apostol így ír erről a reménységünkről: „maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhúnytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 5,16–17).

Az egyházi esztendő végén Jézusnak erre a második eljövetelére gondolunk, s az örök életre, amelyet már az ő első testi eljövetelekor, az első ádventkor megígért a békesség Istene. S az első karácsony éjszakáján angyalok hirdették: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”(Lk 2,14)! Teremtőnk jóakarata, hogy „minden ember üdvözüljön”(1Tim 2,4); de az is „az Isten akarata, hogy megszentelődjetek” (1Thessz 4,3)! Ez a megszentelődés egész földi életünkön tartó folyamat. Már a megtérése előtt is „a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által” (1Kor 7,14). Újjászületésünkkor pedig valóban Isten különített el a maga számára. Egész keresztény (Krisztust követő) életünk során igéjével és Szentlelkével bennünk is végzi a megszentelődés munkáját Istenünk, miközben sem bűntelenek, sem tökéletesek nem leszünk e földön.

De a teljes és tökéletes megszentelődés az Isten teljességében valóra válik, amikor az Úrral leszünk. Addig viszont ő őrzi meg mindenünk, lényünk teljességét; figyeljünk a helyes sorrendre: szellemünk, lelkünk és testünk! Tudjuk, hogy a bibliai antropológia, és a görög filozófiai lélektan is megkülönbözteti az emberben ezt a három, lényegileg eltérő alkotórészt. Isten, mint Lélek, elsősorban az ember szellemén át tud kapcsolatba lépni velünk, kevésbé a lélek (psziché) által, amely az ember énjének, öntudatának (akarat, értelem és érzés) a székhelye. A teremtéskor Isten az élet leheletét lehelte az ember orrába, s az újjászületéskor minden hívő megkapja a Szentlélek ajándékát is. Arról pedig már Jób is tud, és úgy hiszi, a feltámadáskor „testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más” (Jób 19,26–27).

Személyiségünk mindhárom részének szüksége van a teljes megőrzésre, hogy ép és egészséges legyen, és maradjon a mi Urunk eljövetelére. Az ároni áldás szavai juthatnak az eszünkbe: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24-26) Kedves Testvéreim! Ki ne szeretne erre a teljességre eljutni és ezt a teljes áldást elnyerni? Az igazi örömhír az, hogy az egyházi és a polgári év végén s életünk végéig elnyerhetjük ezt a teljes áldást, amely a teljességig, Isten örökkévaló országáig elkísér; s ehhez csak egyet kell tenni, Egyben kell hinni: Bízd Újra Életed Krisztusra!

Garai András

***

Keresztény „sikertörténet“

A Stuttgart melletti Esslingenben, a helyi újság egyik 1830-as számában szokatlan hirdetés látott napvilágot. A helyi káplán, egy bizonyos Christoph Ulrich Hahn, felszólította a város jómódú üzletembereit, hogy adományokkal segítsenek neki keresztény szellemű röpiratok terjesztésében. A hirdetés nem várt, hatalmas visszhangra talált és a megszólított kereskedők megalapították az „Evangelische Gesellschaft“ (Ev. Társaság) nevű egyesületet, amely hamarosan a tartományi fővárosba, Stuttgartba települt át.

*

A társaság céljai azóta gyökeresen megváltoztak, mert az egyesület az emberi nyomorúság enyhítése felé fordult.
Ma 70 intézményében nemcsak vidékről felkerült fiatalok kaphatnak óvó menedéket, hanem a hátrányos helyzetűek lakáskeresésében is segítenek. AIDS-betegeket ápolnak, eladósodottaknak nyúlnak a hóna alá, terhességi és házassági konfliktusokba kerülteket tanácsolnak, gyógyíthatatlanokat gondoznak. 800 főállású és 600 önkéntes munkás így törődik ma is 14 ezer ember sorsával. Évenként 24 ezer tál ételt osztanak szét, amit négy stuttgarti nagyüzemi konyha önköltségi áron bocsát a rendelkezésükre. Hajléktalanok számára is találnak megoldást. „Új Munka“ nevű osztályuk pedig évenként ezer, évek óta munkanélkülit segít normális munkaviszonyba való kerülésben.

*

Bár a társaság szoros kapcsolatot tart fenn a tartományi Ev. Egyházzal, mégsem „egyházi intézmény“. Hívő emberek ilyen konkrét segítségnyújtással gyakorolják ma is a felebaráti szeretetet. Bízvást lehet tehát az elmúlt 175 évüket a keresztény szeretet „sikertörténetének“ nevezni.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Krisztus él bennem

17. Pál levele a Galatákhoz

AKI AMIATT PANASZKODIK,

hogy Pál igen szűkszavú, ha saját magáról kellene néhány adatot közölnie, azt bőségesen kárpótolja az apostol a Galata levelében. Többi levelében összesen nincs annyi személyére vonatkozó adat, mint éppen itt. Hogy Isten már – Jeremiás módján –, a születése előtt szemet vetett rá, s hogy kegyelme által elhívta követéül (ApCsel 9), azt már amolyan „lelki életrajznak” tekinthetjük. De hogy utána konkrét földrajzi és idői adatokkal is szolgál, az már igen jelentős tény. Megtérése után Arábiában járt, majd onan visszatért Damaszkuszba. Három év mulva Jeruzsálemben időzött Kéfás-Péternél, s ott Jakabbal is találkozott. Majd Szíria és Cilicia vidékeire ment, ahová megelőzte rossz híre és félve fogadták őt a keresztény gyülekezetek. További tizenegy esztendő után ismét Jeruzsálemben található, ahol „megállapodást köt“ az „oszlopapostolokkal“ és felosztják a missziói mezőket: Péter misszionál a zsidók, Pál Barnabással együtt, a pogányok között. Mégis meggyült Antiókhiában a baja éppen Péterrel, aki zsidó létére nemcsak alakoskodott, de még Pál munkatársát, Barnabást is elcsábította tőle. Sajnos nincs más forrásunk, hogy ezeket az adatait össze tudnánk hasonlítani. Mégis abból kell kiindulnunk, hogy Pál egészen pontosan számol be egyébként ismeretlen idejéről.

A GALATÁK TERÜLETE

körülbelül a mai Törökországgal azonos. Ide menekültek – hosszú, szenvedésekkel és üldözésekkel teli vándorlás után – a Középrajna vidékéről elűzött kelták, vagy más néven: a galaták. Amikor Pál megküldte hozzájuk írt levelét, akkor már elveszítették önállóságukat és egész egykori országuk a római birodalom egyik provinciájába tagolódott be. Ebből adódik a bizonytalanság is, hogy ti. kinek is írhatta Pál a levelét? A kelta származásúaknak vagy az északi részek területei lakóinak általában? Vagy talán csak azoknak a gyülekezeteknek, amelyeket ő maga alapított? Ugyancsak azt sem tudjuk pontosan, hogy kik lehettek azok a rendbontók, akik ellen írta Pál kétségkívül legharciasabb levelét? Ha egykori pogányok voltak a levél címzettei, akkor nehezen érthették meg Pál érvelését Ábrahámról és a „közbejött“ törvényről. Ha zsidó származásúak voltak, akkor nem csodálkozhatunk rajta, ha Pálról azt állítják, hogy a zsidó hit megvetője és az attól való szabadulásra lázít.

FÉLREÉRTÉSEK ELLEN

harcol az egész levél. Ellenfelei szerint más evangélium is van a Pálé mellett. Levele első érvelése éppen az ő kiválasztása és elhívása által bizonyított evangélium egyedüli volta mellett szól. Nincs más evangélium, – kiáltja oda, s ha valaki mégis mást hozna, az átok alá kell kerüljön (1,9). – Ellenfelei valószínűleg azt is a szemére vetették, hogy ő nem tartozik a „tekintélyesek“, tehát az általában elismertek közé, aki már személyében is szavatolni tudná evangéliuma igazságát. Pál erre nem győzi hangsúlyozni, hogy az isteni elhívás és küldés a mérvadó és nem az, hogy a küldöttnek milyen tekintélye van (2,6). – Vád lehetett ellene az is, hogy a zsidók által szentnek tartott törvény, az isteni tóra ellen dolgozik és tagadja annak érvényét a krisztushívők számára. Pál erre egész teológiai tudását mozgósítja, hogy megmagyarázza, hogy az Istennel való teljes megbékélés nem úgy jön létre, ha mi rakosgatjuk egymásra jótetteink falának tégláit. Hogy a belső megbékélés létrejőjjön, ahhoz a Jézus Krisztusban való hitre van szükség. Nem akkor vagyok a kiengesztelődés állapotában, ha nagyon igyekeztem a törvény előírásainak eleget tenni, hanem akkor, amikor „ő él bennem“, s ezt mint az Isten Fiában való létet élem át (2,20). Innen kapom a világos látást, hogy a törvény semmiképpen nem megvetendő, hiszen amíg Jézus el nem jött, addig a nevelő mesterünk is volt. Azóta viszont Isten fiai a Benne való hit által lettünk (3,25-29). Akárcsak Ábrahám, aki teljesen reménytelen helyzete ellenére teljes bizalmát vetette a neki igéretet tevő Istenbe. Azóta nagyot fordult a világ: mi mindnyájan egyek lehetünk az ő nagy családjában.

A HIT MELLETT

a levél másik nagy központi gondolata a szabadság körül forog. Úgy tűnik, hogy soha nem vigyázunk eleget a mindenféle törvényeskedésbe való visszaesés nagy veszélyére. A galaták is ennek lettek áldozataivá,miután megjelentek közöttük a hamis tanítók. Az őket felbujtók minden bizonnyal a régi „lelkiismeretükre“ apelláltak és azt hirdethették, hogyha Pál ilyen lazán kezeli a törvényt, akkor ahhoz nem csak újra vissza kell térni, de még inkább egyed-uralkodóvá kell tenni az életükben. – Mintha csak magunkra ismernénk akkor, amikor korunk lazasága és erkölcsi zűrzavara közepette, szigorúbb törvényeket, merevebb előírásokat és súlyosabb büntetéseket követelünk. De Pálra ebben egyáltalán nem hivatkozhatunk. ő éppen ez ellen harcol. Ahol a Krisztusban élt élet megvalósul, ott megnyílt a szabadság széles kapuja is. Nem kell azt bezárni vagy beszűkíteni. Engedni kell, hogy az Isten Szentlelke járja át, mielőtt újra vagy teljesen bezárkóznánk előtte. Semmiképpen nem a törvényeket kell szigorítani, hanem a szívnek, a belső embernek kell megújulnia – Krisztusban.

IGAZ, HOGY A TÖRVÉNY

felfedné a „test cselekedeteit“, de nem vinne bennünket előre a hit útján. De ahol a Lélek gyümölcse érett be, ott szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás van. „Az ilyenek ellen nincsen törvény“(5,22-23). Ezért szabad a jó cselekvésére biztatni (6,9), de ez már a „Krisztus törvénye“(6,2). Azaz, mindez nem újabb kisérlet a magam üdvössége görcsös és makacs építésére, hanem az öröm, békesség, stb. áldásos és hálás következménye!(6,10) Ahogy azt Jézus is tanította: „Nekünk, amíg nappal van, annak cselekedeteit kell elvégeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhat“( Ján 9,4).

Ezért a hamisítatlan evangéliumért küzd Pál apostol ebben a forró levegőjű iratában. S talán, mert rokon lélek volt vele, azért szerette Luther mindenekfelett a Galata levelét. Élete folyamán legalább ötször magyarázta. Így vallott róla: „Kedvenc levelem a Galata levél, amelynek hűséget esküdtem. ő az én Bóra Katám.“

G.I.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Útban Betlehem felé . . .

Az útonállók

Micsoda bolond nap volt ez! Egy karaván kicsúszott a kezünkből. Aztán jöttek a csendőrök, utánuk meg az ács a szamarával … Az állat alig birta a terhét, gondoltuk, talán egy pár zsák arany alatt roskadozik. Éppen rajtuk akartunk ütni, mikor észrevettük, hogy terhes asszonyt cipel. És az ács még felénk is fordult és barátságosan üdvözölt: “Áldjon meg titeket a Magasságos!” – A végén megszántuk és még mi adtunk neki pénzt: no, jó lesz a további utadra …
A vendégfogadós

Nem is volt rossz a császár ötlete, ez a népszámálás! Jó kis pénz áll a házhoz, micsoda tömegek jöttek a városunkba! Tegnap egy kis szimpatikus fiatal párocska is megjelent. Az asszonynak már nem sok ideje van a szülésig! A férfi ács és azt állítja, hogy gyerekkorunkban együtt játszottunk. De el kellett küldenem őket, tele már a vendégfogadóm, egy ágy se szabad. Talán az öreg Sámuel még helyet szorít nekik valahol – ha csak az istállóban is.
Az énekes

Levi barátom, hagyjuk abba a gyászénekeket. Hátha az Úr megmentőt küld nekünk? Betlehemből, Dávid városából kellene jönnie. Letöröl majd minden könnyet és nevetésünktől hangos lesz a világ. Közeledőben van Isten országa, énekeljünk hát valami vidám dalt! Gyere, menjünk Betlehembe!
Mária

Még mindig nem tudom felfogni, hogy Isten engem választott ki Fia kihordására … El se merem mesélni Józsefnek az angyal látogatását. Igazat mondott Gábriel angyal? Istennek ajándékozzak életet? Fel sem foghatom. Tényleg így jön el hozzánk az Isten?

 

József

Előre örülök, hogy a népszámlálás végett Betlehembe kell mennünk. Vajon az öreg Sámuel él-e még? Csak Máriának ne történjék baja az úton! No meg a gyermeknek! Ha felnő, átvehetné a műhelyt. Vagy akár tudós rabbi is lehetne belőle. Csak már békességben odaérnénk!
Túrmezei Erzsébet:

      Betlehem

      Végre, végre Betlehem házai!
      Nagy nehéz út volt, szinte végtelen!
      Csak legyen hol fejük lehajtani!
      Hiszen ... talán ... ezen az éjjelen ...

      Mária arca halotthalavány.
      A kapukat sorra megzörgetik.
      Kinyílik és bezárul mindahány.
      Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik.

      Légy áldott, kedves barlang, kis istálló,
      zizegő széna, pihenést kínáló!
      De jó a kínban leroskadni rád! ...

      S Szűz Mária már boldogan ringatja,
      odafekteti egyszerű jászladra
      a testté lett igét, Isten Fiát.

A rokon

Mennyit törtem a fejem, hogy mit ajándékozzak a gyermeknek, ha mégis Betlehemben születik meg? Gondolom, tetszik majd neki ez a kis kakas? Ha mégsem örülne neki, viszakérem. És annak adom, aki leginkább örömét leli benne. De azért sietek fel, Betlehembe.

 

A szökött rabszolga

Kétéves szenvedés után sikerült megszöknöm a hajóról. Egy jószívű kovács leverte a bilincseimet. Azt mondják, menjek Betlehembe, ott kell megszületnie a Messiásnak. ő nem lesz rabszolga-kínzó, hiszen azt ígérték róla a próféták, hogy a béke országát hozza el. Ahol nincs különbség úr és szolga, szegény és gazdag, férfi és nő, öreg és fiatal között. Ez lesz talán Isten országa a földön?
A szamár

Az emberek filozófusnak mondanak, mert olyan hallgatag és türelmes vagyok. Máskor meg észre sem veszik, milyen sértő számomra, ha egymást így csúfolják: te szamár! Ez az asszony, akit már napok óta cipelek a hátamon, egészen más: amióta elindultunk Názáretből, még csak nem is veszekedett a férjével. Félig még gyermek és máris babát vár! Sietnem kell, nehogy valahol félúton szűlje meg a gyermekét! De ő egyáltalán nem fél, mintha csak Isten személyesen kísérné.
A csillagjós

Otthon nagy tisztelet vett körül a tudományom miatt. Míg csak pár nappal ezelőtt fel nem tûnt az égen egy igen fényes csillag. Elhatároztam, hogy megfejtem a titkát. Útrakeltem, hogy kövessem, családom, munkatársaim nem tudtak visszatartani. Aztán másokkal is találkoztam, akik a csillagot követték. Úgy tûnik, valami rendkívüli eseményhez vezet el a csillag. Hosszú utunk végéhez érkeztünk, talán... Itt vagyunk Betlehem határában ... Nyomorúságos kis hely! Tényleg ide kellett jönnünk?
A béna

A falusiak eleget gúnyolódtak anyámon és rajtam. Fogyatékosnak születtem, hogy miért éppen én, azon már sokat törtem a fejem. Sokszor mégis arról álmodom, hogy valaki megáll egyszer előttem, rámnéz és így kérdez: akarsz-e meggyógyulni? S amikor boldogan mondok igent, így szól: kelj fel, vedd a vackodat és járj! Milyen új életet kezdenék! És minden nyomorultnak segítenék ...

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Az Evangélium ügye Magyarországon
–1686 után –

A törököktől a 17. század végén visszahódított és nagyrészt lakatlan területeket a bécsi kormány eredetileg csak római katolikus és – lehetőleg – nem magyar anyanyelvű telepesekkel szerette volna benépesíteni, hogy az ország jobban hasonlítson a Habsburg uralomhoz tartozó egyéb országrészekhez, de ez a terv csak részben volt megvalósítható. Igaz, először a német fejedelemségekből a Reformáció hatása alá csak kismértékben került lakosok érkezhettek Magyarországra, de ezek száma nem volt kielégítő. Igy őket evangélikus és – kisszámban – református németországi telepesek követték.

Az 1681-i soproni országgyűlés határozatát a megyénkét két protestáns gyülekezet engedélyezéséről úgy értelmezték, hogy ez a törvény nem csak az idegen országokból érkező telepesek számára érvényes, akik egy új országban kivántak letelepedni és a jövőben élni. Ezt a lehetőséget – a külföldi telepesek lassú érkezése miatt – kiterjesztették lassanként a Magyar Királyság lakóira is, akik az ország túlzsúfolt és főleg hegyes, kevés szántófölddel rendelkező részében laktak és összefogtak, hogy együtt, a törököktől visszaszerzett országrészekben (a Dél-Dunántúlon, a Nagyalföldön, a déli megyékben és egyebütt) földet szerezzenek és ott falvakat alapítsanak. Ezek egy része a hegyvidéki tót (szlovák) nyelvet és annak a nyelvjárásait jól beszélő jobbágyok voltak, akiknek előbbi földesuruk evangélikus volt, és gondoskodott arról, hogy legyenek iskoláik, jó evangélikus tanítóik és lelkipásztoraik, akik nem egy esetben elkísérték áttelepülni akaró híveiket új, kiválasztott lakóhelyükre. Igy ezek az ország szegényebb vidékéről érkező „telepesek” tanítóik és lelkészeik irányításával nem sokkal megérkezésük után belefogtak a templom- és iskolaépítő munkába.

A 17. század végén és a 18. század elején felvett statisztikai adatok sok érdekes adattal világítják meg az akkori helyzetet. Igy elmondják, hogy a törökök visszaszorítása után Békés megyében négy ottlakó személyt találtak a számlálóbiztosok. Ennek a megyének 200 év múlva már 300.000-nél több lakosa lett és ezek 40%-a evangélikus volt!

Persze, a lakosság nagy mozgása nem csak németországi telepesek érkezését és a felvidéki tótoknak (szlovákoknak) az Alföldre és más ritkán lakott területekre való csoportos megérkezését jelentette, hanem sok magyar evangélikus is áttelepült a Dunántúlról Békés és más alföldi megyékbe. Igy keletkezett az evangélikusokból álló Orosháza, amely ma már város, de sokáig „a legnagyobb magyar falu” névvel büszkélkedett.

Megemlékezhetünk a Vas megye dél-nyugati részében lakó vendekről (ma „szlovénoknak” nevezik őket), akik közül sokan áttelepültek a velük szomszédos Somogy megyébe, mert az valamikor török megszállás alatt volt és ott szabad volt a protestánsoknak templomot építeni, nem úgy, mint szülőföldjükön.

Mindez azt jelentette, hogy a Magyar Királyságban az evangélikusok száma jelentősen megszaporodott és egyenletesebben oszlott el, viszont nyelvi összetételük megsokasodott. Ha egy pillanatig nem szólunk újra a „vendekről“, elmondhatjuk, hogy a 17. század közepe felé a Magyar Királyságban élő evangélikusok egyharmada magyar anyanyelvű, egyharmada német eredetű és egyharmada szlovák származású volt, azaz ezeket a nyelveket használták istentiszteleteiken.

Bár Magyarország Bécsből diktált törvényei alapjukban nem változtak meg, de a l7. századvégi Thököly-féle felkelés, majd a 18. század elején II.Rákóczi Ferenc szabadságharca gyakorlatilag bevezette a „telepesek” által elfoglalt területen az ún.„Erdélyi rendszert”, amely kölcsönös türelmességen és a vallásszabadság elvén épült fel, azaz a már Bocskay István által kiharcolt és a „Bécsi békében” leszögezett törvényes alapokon állt, bár II.Mátyás császáron és magyar királyon kívül azt szinte egyik uralkodó sem vette komolyan. Csak 1781-ben, II.József császár „Türelmi rendeletével” lett a már az 1605-ben magyarországi viszonylatban elfogadott megegyezés az egész Habsburg Birodalomban törvénnyé.

Pósfay György

***
"Vallások piacán"
Meghívó az
Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciára
2006. április 8-14. Holzhausen, Németország

Úgy tűnik, hogy korunkban a vallás terén is a piac törvénye érvényesül. A vallások egyre bővülő piacán könnyen az az érzésünk támad, hogy tetszés szerint válogathatunk a kínálatból. Konferenciánkon segítséget szeretnénk nyújtani a vallások terén való tájékozódáshoz, protestáns öntudatunk erősítéséhez és a más vallásokhoz való helyes viszonyulásunkhoz.
A témát négy főelőadás dolgozza fel, de a négyrészes bibliatanulmány és az esti áhítatok is a főtémához igazodnak. Nyitó- és záróistentisztelet, csoportmegbeszélés, kirándulás, kulturális és szórakoztató esti alkalom egészíti ki a programot, de jut idő kötetlen együttlétre, sportra, játékra is. Gyermekfoglalkozásról gondoskodunk.
Szeretettel hívjuk a konferencia eddigi résztvevőit és minden új érdeklődőt.
Részletes tájékoztatást ad, jelentkezési lapot küld: Joób Szilárd, Bergstr. 5, CH-8103
Unterengstringen / Svájc
Tel.: +41-1-751 02 88
Drótposta: szilard@joob.org
A konferencia honlapja:
http://church.lutheran.hu/emeik
***

Isten közel!

Csillag, angyal, pásztorok és bölcsek
mind a nagy csodát beszélik el.
Örül, ujjong, énekel a szívünk:
Isten közel!

Fölemeljük bízva könnyes arcunk.
Elfeledünk gyászt, fájdalmakat.
Hiszen a föld minden éjjelére hajnal hasad.

Fiát adja érettünk az Isten,
hogy halála legyen életünk.
És ne adna Vele ajándékul
mindent nekünk?!

Ki benne hisz, nem elhagyott, árva,
nem lehet úttalan és elveszett.
Van Megváltónk! Vigasza a világnak
megszületett!

(O.Bruder után németből Túrmezei Erzsébet)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

6. A liliom

A liliomról mindjárt Jézus csodálatos prédikációja a rólunk gondoskodó Istenről jut eszünkbe: „Miért aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akárcsak egy is.“(Mt 6,28-29) Jézus erre a szép virágra hívta föl a figyelmet, amikor Isten gondoskodó szeretetéről szólt. Az összehasonlítás egyszerű: ha ezt a „mező füvét“ 1-2 nap mulva elégetik, s mégis ennyire szépnek teremtette az Isten, hogyan lehetnének hát ruházatuk felől aggódók az ő gyermekei?

Már a legősibb kultúrákból is ismerjük ezt a szép virágot. A legfeljebb másfél méterre növő bokrot Egyiptomban, Asszíriában vagy a minoszi kultúrában ugyancsak nagy tisztelet övezte. Ha királyok palotát építettek, az oszlopfőt mindig a liliom kellett díszítse, akár csak Salamon templomáét (1 Kir 7,19). Ha pedig a szerelmes a kedvese szépségét kívánta dicsérni, akkor így udvarolt: „Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.“(ÉnÉn 2,2). A megtért népnek azt igéri Isten, hogy számára harmattá lesz, hogy „virágozzék, mint a liliom“ (Hózs 14,6), és, hogy jövetelének még a pusztaság is úgy örül, hogy „kivirágzik rajta a liliom“(Ézs 35,1).

Kedves virágjává lett a liliom a kereszténységnek is. Szívesen ültették templomaik közelébe, s a tisztaság, ártatlanság, szentség és a feltámadás szimbólumává lett. Gábriel arkangyal liliomot tart a kezében, amikor meghirdeti Máriának fia születését, sőt Máriát magát is gyakran ábrázolták liliommal, főleg a 17.század óta. Ha pedig valamelyik ábrázoláson Jézus szájából liliom nőtt ki, akkor az az ő kegyelmét jelentette, amiben az utolsó ítéletkor részesülnek az elébe járulók. Valószínüleg nem csak megfestették, de meg is énekelték a liliomot (Zsolt 45,1). Mivel pedig a fenséget, a méltóságot is jelentette, azért lett a liliom Krisztus szimbóluma.

Nem csak a bibliai időkben volt igen elterjedt. Ma is megörvendezteti a látogatót Galilea mezőin vagy a Kármel hegy oldalán. Fényesen világító virágja magához csalogatja az éjjeli lepkéket, s azok termékenyítik meg a bibéit.

***
A kereszténység 7 oszlopa
6. A gyónás

AZT ÁLLÍTJUK ennek a sorozatunknak utolsó előtti cikkében, hogy a kereszténység 6. oszlopa, tehát tartó eleme, a gyónás. Lesznek bizonyára, akik itt felhörkennek és tiltakoznak. Volt idő, amikor egyházi népünk büszkén és fennen hirdette azt a téves nézetet, miszerint gyónni csak a római katolikusoknak kell, mi protestánsok ezt a kényszert nem ismerjük. Ebben a véleményben egyedül az az igazság, hogy reformátoraink tényleg ez ellen a középkori gyakorlat ellen fölemelték a szavukat, mert az egyház kényszerítette az embereket a gyónásra. Kezdettől fogva ez nem így volt, de az idők folyamán – az egyházi hatalom kiterjesztésének egyik eszközeként is! – a gyónás az egyház kezébe adta, majdnem, hogy kiszolgáltatta neki, az embereket. De a gyónás eltörléséről szó sem volt, s akik ezt állították, azok a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Soha senki az egyházban nem adott –, s főleg a reformátorok nem! – parancsot a gyónás eltörlésére. Luther éppen akkor figyelt fel a reformálás szükségességére, amikor egykori hűséges gyónó emberei maradtak el, mert valaki bebeszélte nekik, hogy bűneik ügyét bűnbocsátó cédulák megvásárlásával is el lehet intézni... Nem csoda, ha Luther erre 95 tételben foglalta össze ezzel kapcsolatos mondanivalójat, amit ezzel a mondattal kezdett: A mi Urunk Jézus Krisztus azt akarja, hogy az övéi egész élete bűnbánat legyen.

*

A bűnbánat feloldásának egyik kiváló helye lehet a gyónás. Ma sem a formán kell vitáznunk, hogy a fülbegyónás vagy nyilvános, testvér, sőt testvérek előtt tett vallomás-e a helyes? Mert komolyan kell vennünk az apostoli igét: „Ha azt mondjuk, nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg ... ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Isten, hogy megbocsássa bűneinket...“ (1 Ján 18-9). S főleg lelki válságaink közepette nem érdemes arra várni, hogy valahogy majd csak rendbejövünk magunktól, vagy esetleg hajunknál fogva húzzuk ki magunkat a csávából, mint azt a legendás Münchhausen báró tette ... Isten a gyónást nagy lehetőségként adja nekünk. Szabad gyónnunk, megvallani nyomorúságainkat és bűneinket. S a mi dolgunk, hogy keressük ennek alkalmát és lehetőségét: lelkipásztornál, gyülekezetben, lelki testvérnél, két vagy több fül hallatára. A gyónás hasznát pedig bízzuk Istenre: „hogy ember szájába adott igével feloldoz engem bűneimből“ – ahogy azt Luther fogalmazta.

*

Protestáns egyházaink ősi gyakorlata az úrvacsoravétel előtti nyilvános bűnvallás és feloldozás. Ezt még sokkal komolyabban kellene vennünk. Mint ahogy nem szabad belefáradnunk abba sem, hogy lehetőséget nyújtsunk és lehetőséget keressünk a valóságos gyónásra. Mert rohamosan szaporodó lelki természetű megbetegedéseink és a fékezhetetlen önmegvalósításra törekvésünk közepette igen hamar végzetesen magunkra maradhatunk minden gondunkkal, problémáinkkal és bűneinkkel.

*

A napokban olvastam nagyvárosi evangélikus gyülekezetekről, amelyek nyilvánosan és rendszeresen felajánlják keresőknek a gyónás lehetőségét. Nem a pszichológusoknak akarva ezzel konkurrenciát nyújtani, hanem azért, mert ez az egyház isteni megbizatásához szervesen hozzá tartozik. Akár magán- akár nyilvános gyónásként. S amely egyház nem gyakorolja a gyónást, az igen nagy vigasztaló és gyógyító lehetőségtől fosztja meg önmagát.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

G Y Ü L E K E Z E T I    É L E T

ÉVI KÖZGYŰLÉS

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége – elfogadva a Finnországban és Észtországban levő Magyar Protestáns Gyülekezetek meghívását – ezévi közgyűlését a testvéri finn evangélikus egyház egyik konferenciai központjában tartotta meg, Helsinki közelében.

A 9 nyugat-európai országból érkezett, több mint 40 résztvevő naponta élvezhette a természet szépségét, örülhetett a meglepően jó időjárásnak és a gyülekezeti találkozóknak. A magyarországi Duna-TV két munkatársa velünk volt a konferencia egész idején és remek beszámolót készített erről a találkozóról. A finn evang. egyház három képviselőjével talákoztunk ez idő alatt (kettővel, mint előadóval), míg az észt fővárosban, Tallinnban tartott magyar istentiszteleten részt vett egy észtországi esperes. Így a konferencia a nemzetközi protestáns ökuméne jegyében zajlott le, nagyon harmónikusan.

A találkozó „Zárónyilakozatában“ a résztvevők felhívást intéztek az anyaországi református és evangélikus egyház vezetőségéhez. Mivel a Nyugat-Európában élő – és egy protestáns gyülekezethez tartozó – magyarok kb. 80%-a a Szövetség tagja, így gyülekezeti kérdésekben ez a szervezet illetékes az anyaországi protestáns egyházakkal való tárgyalásokra és mint ilyen képviselet, keressük a kapcsolatot az anyaország illetékes egyházi szerveivel. Szeretnénk rendezni a Magyarországi Református Zsinattal és az Evangélikus Egyház Elnökségével a nyugat-európai gyülekezeteink jövője kérdéseit:

Erre a feladatra a közgyűlés négy képviselőt nevezett ki, hogy vegyék fel a kapcsolatot a magyarországi egyházak illetékes szerveivel.

Köszönet illeti a helyi szervezőket, a Duna-TV munkatársait és a gyülekezetekből jött résztvevők aktiv és sikeres munkáját.

Varga Pál

***

Kalandozó magyarok Augsburgban

Van-e magyar a világon, akinek erről a városról nem az jut először eszébe, hogy a honfoglalás után nyugatra „kalandozó“ őseinket Augsburgnál, a Lech folyócska mezején győzte le 995-ben a keresztény német-római birodalom?

Mi, kései utódok, a Stuttgart körül élő magyar protestánsok, ebben az évben éppen Augsburgot választottuk ki szokásos mennybemeneteli kirándulásunkra. Több mint 1000 évvel később mint eleink, lelkesen és érdeklődéssel látogattuk meg Németország második legrégibb városát. Két képzett túristavezetőnk, Beck Katrin, aki tökéletesen beszél magyarul, és egy ott tanuló magyar fiatal lány szívesen és nagy szakértelemmel kalauzolt bennünket a városban.

*

Megnéztük a tanácsháza háborúban elpusztult, de teljes eredetiben újjáépített épületét, ill. annak híres rokokó aranytermét. Ebből a korból valók a város csodálatos díszkútjai, az Augustus-, Merkur-, Herkules-kút. A 17.sz.-i város építőmestere, Elias Holl pedig „gondoskodott arról“, hogy még ma is a reneszánsz építészet bámulói lehettünk. Augsburgnak, a középkorban oly virágzó városnak, volt bőven pénze a költséges építményekhez. Kereskedők és iparosok, a híres Fugger-család, a várost a középkorban Európa pénzügyi központjává tették. Uralkodóházaknak (pl. a Habsburg-háznak) kölcsönöket adtak, természetesen jól jövedelmező ellenszolgáltatások ellenében, mint pl. a magyarországi és erdélyi ezüst- és rézbányák bérlete/művelése.

Egyedülálló a világon a Fugger Jakab által 1516-ban alapított első szociális település nincstelenek számára. 52 házból, ill. 147 lakásból áll ma is. Város a városban, kapukkal, fallal bekerítve. Funkcióját még ma is betölti a Fugger család védelmével és támogatásával. Olyan szorgalmas polgárok kaphattak és kaphatnak ma is itt otthont, akik önhibájukon kívül elszegényedtek, katolikusok és készek naponta három-szor a Fugger-családért imádkozni. Az évi lakbér szimbólikusan 80 „krajcár“. A településnek talán a leghíresebb lakója a nagy zeneszerző, Mozart nagyapja volt, aki kőművesként elkövette a középkor emberének szemében azt a nagy bűnt, hogy egy hóhér holttestét eltemette. Nem kapott többé építési megbízatást, tönkrement és elszegényedett.

*

Luther és Melanchthon nyomában jártunk itt is, éppen úgy, mint öt évvel ezelőtt Eisenachban, Wartburg várában és Wittenbergben. – Augsburgban a reformációi emlékek kiindulópontja a Szent Anna templom és a hozzá tartozó karmelita-kolostor. Ide idézték meg Luthert 1518-ban, hogy a római pápa küldötte, Cajetán kardinális rábírja őt tanai visszavonására. Tudjuk, hogy Luther soha nem vonta vissza az Írásból merített tanítását. Nem is kerülhette el Róma kiátkozását.

A reformációt azonban már nem lehetett megállítani. 1530-ban itt olvasták fel a Birodalmi Gyűlés előtt a Melanchthon által írt Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana), ami ma is hitvallása a világ mintegy 66 millió evangélikusának. Az 1555-i Birodalmi Gyűlés pedig megkötötte az augsburgi „vallási békét“ és kimondta a vallásszabadságot, azaz a római katolikus és az evangélikus hit egyenjogúságát. Azt is megfogalmazták, hogy soha többé nem szabad vallási alapon háborút indítani, ami sajnos csak vágyálom maradt.

Abban a Szt.Anna templomban tartottunk magyar istentiszteletet, ahol 1999-ben aláírták a római katolikus-evangélikus megegyezést arról, hogy a reformáció megigazulásról szóló tanítása igaz és ma is érvényes.

Óvári Éva

***
Minden kedves olvasónknak
áldott ünnepeket
és boldog új évet kívánunk!

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Bagdad, Irak. Szinte hihetetlenül hangzik a hír: abban a háború és terror által megviselt országban, ahol a terrortámadások főleg az amerikaiakkal kollaboráló rendőrség és a keresztények ellen irányulnak, – az utolsó két évben 15 új keresztény gyülekezet keletkezett!

Waren, NSzK. Az Egyesült Lutheránus Egyházak Szövetsége (VELKD) zsinatán Johannes Friedrich bajor püspök felszólította a rk. egyházat, hogy ne csak beszéljen az ökuménéről, hanem végre tegyen is érte valamit. „Mindig csak azt ismételgetni, hogy mi nem lehetséges, hovatovább az ökuménikusan gondolkodó katolikus híveket sem győzi meg. Nem beszélhet szavahihetően az egységről az, aki minden gyakorlati javaslatot és építő ötletet azzal utasít vissza, hogy annak elfogadását nem lehet tőle elvárni“ – mondotta a VELKD új püspök-elnöke.

Vatikánváros. A világ minden tájáról összesereglett 250 rk. püspök egyháza súlyos kérdéseiről tárgyalt 3 héten át. Szóba került a papi nőtlenség csak úgy, mint a nyomasztó paphiány is. Tárgyalták az elvált hívők helyzetét, de semmit nem változtattak rajta. Annál erélyesebben követelték, hogy a világegyház törvényeit és szabályait sokkal szigorúbban be kell tartatni. Elutasították a „kipróbált férfiak“ néven ismert javaslatot, amelynek értelmében házas férfiakra bízhatnák a pap nélküli plébániákat, érdekes megokolással: ha ezt megengednék, akkor az egyháznak még azok nagyszámú családjairól is anyagilag gondoskodnia kellene...

Riga, Lettország. Az 1211-ben épült világhírű dómot 1959-ben elkobozta a kommunista állam és a helyi Történelmi és Hajózási Múzeum kezelésébe adta. 1962-ben ateista múzeumot akartak benne berendezni, sikertelenül. Most a múzeum igazgatósága, 46 év után vissszaadta a dómot eredeti tulajdonosának, a Lett Evangélikus Egyháznak.

Moszkva, Oroszország. Lenin bebalzsamozott teste még mindig megtekinthető kremli mauzóleumában, bár egyre erőteljesebben követelik az eltávolítását. Nagy feltűnést keltett egy ortodox főpap ezzel kapcsolatos kijelentése, aki szerint az ortodox egyház szívesen imádkozik minden tagjáért, akinek hozzátartozói ezt tőle kérik. Ha Lenin rokonságának ez lenne a kívánsága, azt teljesíteni kellene, hiszen – Lenint soha nem zárta ki tagjai közül az egyház...

Caracas, Venezuela. Hugo Chavez szocialista államelnök kiutasítással fenyegette meg az ország indiánjai közt dolgozó egyik amerikai misszióstársaságot. Az indiók között végzett misszió mindig is szálka volt az elnök szemében. Országában nem kevesebb, mint 61 missziós társaság 21 nemzetből toborzott 840 misszionáriusa dolgozik.

Săo Leopoldo, Brazilia. A 715 ezer lelket számláló Lutheránus Egyház egysége veszélyben van, mert egyre több lelkész és gyülekezet fontolgatja – főleg pünkösdista behatásra! – az egyházból való kilépését. Nem utolsósorban annak következménye ez, hogy az egyház elhanyagolta missziói feladatát és még mindig egyoldalúan a – főleg német – bevándorlók egyháza maradt.

Tartu, Észtország. A 14. századból származó János-templomot 16 évi újjáépítés után újra használatba vehette a gyülekezete. Amikor 1944-ben a szovjet csapatok bevonultak, a templom porig égett. Sokáig senki se törődött a romjaival, majd később börtönt és raktárt helyeztek el benne.

Halki, Törökország. A török külügyminiszter szerint kormányának nem áll módjában az 1971-ben betiltott és bezárt ortodox teológiai szemináriumot újra megnyitni. A külföld tiltakozását azzal utasította vissza, hogy a konstantinápolyi patriarkátus jogköre csak Törökországra korlátozott, a szeminárium ügye tehát „török belügy“.

Kijev, Ukrajna. Az ortodox egyház heves tiltakozása ellenére Lwow-ból a fővárosba tette át székhelyét a Rómával egyesült Ukrán Görögkatolikus Egyház.

Reutlingen, NSzK. Amíg a török miniszterelnök az EU-t gúnyosan „keresztény klubnak“ csúfolja, otthon pedig mindent megtesz a keresztények elnyomása érdekéért, nem lehet szó Törökországnak az EU-ba való felvételéről, – nyilatkozta Huber berlini ev. püspök.

Heidelberg, NSzK. Az egyetem evangé-likus teológiai karán tanító neves professzor, Klaus Berger nyugdíjba vonulása előtt röviddel közölte, hogy ő eredetileg római katolikus és az egyházából soha nem is lépett ki. Magát mindig is „menekült katolikusnak“ tartotta. Van, aki a stuttgarti illetékes minisztériumhoz fordult, hogy a felekezeti bújócskát játszó professzor ellen fegyelmi eljárást indítson. A bádeni ev. egyházat pedig biztatta, hogy a pénztárába befolyt egyházi adóját fizesse vissza.

Parakou, Benin. A Trans World Radio ebben a benini városban építette fel legújabb adóállomását, amelyen keresztül egész Nyugat-Afrika elérhető az evangéliummal. A terv kezdeményezője a hívő keresztény államelnök, Mathieu Kérékou volt

Tokio, Japán. A Japán Lutheránus Egyház a 63 éves Kimio Tanako-t választotta meg elnökévé, aki már előbb is viselte ezt a tisztet az egyházban. A kis egyháznak, amely társult tagja a Világszövetségnek, 2800 tagja van.

Strassburg, Franciaország. Az Evangélikus Világszövetség Ökuménikus Intézete két vitatott témáról rendezett nyári szemináriumot: a bioetikai kutatások által felvetett kérdésekről és a homoszekszualitásról. A 60 résztvevő gyakran igen ellentétes véleményekről volt kénytelen tárgyalni.

Fürth, NSzK. A Német Humanista Társaság az ország első ateista iskolája megnyitására nyújtott be kérvényt, amelyet azonban az illetékes bajor kultuszminisztérium elutasított.

Nairobi, Kenya. Hat órán át volt a belváros egy marathoni távfutás miatt teljesen lezárva, éppen a vasárnapi istentiszteletek idején. Az egyházak együttesen tiltakoztak most a kormánynál, mert szerintük a rendezvény akadályozta a hívőket vallási jogaik gyakorlásában. A tiltakozást jó lesz komolyan vennie a kormánynak, hiszen az afrikai ország 32 millió lakosának 79%-a keresztény!

***
***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra