MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLIX. évfolyam - 2005. 2. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Túróczy Zoltán:

A HALOTTAK FELTÁMADNAK

 

Abban a védbeszédben, melyet Jézus Krisztus elmond Keresztelő János tanítványainak, hogy messiási küldetését igazolja, tényekre hivatkozik. Emberekre mutat, akik vakok voltak és most látnak; bélpoklosokra, akik megtisztultak; és most hivatkozik emberekre, akik halottak voltak, de feltámadtak. Jól jegyezzük meg, hogy itt az Úr nem programmbeszédet mond; nem propaganda-ígéret az, hogy a halottak feltámadnak, hanem ez történelem. Ahogyan a vakot látóvá, a sántákat járóvá tette, éppen úgy történelmi tény az is, hogy a halott ember élővé vált.

Három embert tudunk, akiket az Úr feltámasztott halottaiból: Jairus leányát, a naini ifjút és Lázárt. Mind a három halottámasztás más és más állapotból való feltámasztás volt. Jairus leányát akkor támasztotta fel, mikor éppen csak hogy kiröppent belőle a lélek. Körülötte ott vannak a szülei és a fizetett halottsiratók, amikor Jézus azt mondja, hogy: kelj fel! És a leány felkelt. – A naini ifjút már akkor támasztja fel az Úr, mikor elérkezett a temetés ideje. Kihűlt teste ott van már a koporsóban s viszik a temető felé lezáratlanul, mint ahogy abban a időben temetkeztek. Mikor már minden elveszettnek látszott s csak könnyei voltak a szegény özvegyasszonynak, akkor hangzik el az Úr szava: Ifjú néked mondom, kelj fel! – A harmadik halottat már messzebb vitték. Lázárt már nemcsak vitték a temető felé, hanem el is temették. A sír mélyén porlad már és azok akik nagyon szerették őt, azok is abban a meggyőződésben vannak, hogy a múlandóság már elkezdte a munkát Lázár testén. És Jézus ennek a halottnak is azt mondja: Lázár, jőjj ki! És Lázár is kijön a koporsójából.

Tehát nem ígéret, amit az Úr mond Keresztelő János tanítványainak, hanem történelem.

Pálmafa, mint az élet fája. Szarkofág, Ravenna, 5.évsz.
Pálmafa, mint az élet fája. Szarkofág, Ravenna, 5.évsz.

Mikor Jézus Krisztus feltámadt, a feltámadás után azt a parancsolatot kapták az asszonyok, hogy menjenek el és mondják meg a tanítványoknak, hogy feltámadt a Mesterük és él. A parancshoz még ezt is hozzáteszi az Úr: és Péternek is. Tehát Péternek külön meg kell mondani, hogy él az Úr.

Mikor az asszonyok elmennek a tanítványokhoz, hogy megvigyék a hírt s bekopognak hozzájuk, félénken kérdezik belülről, hogy ki az? Mikor megtudják, hogy közülük valók jönnek, kinyitják az ajtót. Az asszonyok boldogan és dadogva mondják el, hogy Jézus feltámadt, üres a sír. A tanítványok eleinte nem hiszik, de ők bizonygatják, hogy üres a sír s ők élő üzenetet is hoznak az Úrtól, aki maga mondotta, hogy mondják el a tanítványainak, hogy él. És akkor megakad a szemük Péteren, eszükbe jut a külön üzenet s meg is mondják: Péter, neked külön is üzeni, hogy feltámadt és él. Mennyire szíven üthette Pétert ez a külön, neki személyesen szóló üzenet. Hát miért üzeni neki külön meg az Úr a feltámadását? Miért nem üzeni ezt Jakabnak, vagy a többinek, miért éppen neki? Minden bizonnyal hangosabban kezdett dobogni a Péter szíve, mert a lelkiismerete megmondta neki, hogy miért üzeni éppen neki külön ezt az Úr.

Hányszor mondják emberek koporsó mellett, hogy neki (a halottnak) már jó, neki már nem fáj semmi. Honnan tudjuk? Hogy mered te azt mondani, testvérem, hogy odalent már nem fáj semmi. Honnan mered te azt állítani, hogy a halál megsemmisülés. Emberek azt szokták mondani, hogy onnan még senki sem jött vissza. Hát Jairus leánya, a naini ifjú és Lázár? Igaz, hogy ők nem beszéltek semmit arról, hogy mi van odaát, de a halálból visszajött Jézus is és ő beszélt arról, hogy mi van a halálon túl, tehát ő tudja, hogy mit mond akkor, amikor azt mondja, hogy a halálból pedig van feltámadás.

Csodálatos dolog ez, testvéreim. Ez azt jelenti, hogy nekünk szabad remélni azt, hogy akik itt együtt voltunk, azok odaát is együtt leszünk az Úrral. Akik együtt hittünk itt a Megváltóban, azok együtt fogjuk ott dicsőíteni őt. Igaz az, hogy az angyalok nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, de az is igaz, – mert ezek a történetek ezt mutatják –, hogy azokat a megszentelt kötelékeket, melyeket az Úr itt a földön megáldott, odaát sem fogja elnyírni. Hogy ne volna hát örömhír, hogy akit te megsirattál, akihez kijársz a temetőbe, azzal találkozni fogsz újból, mert a halottak feltámadnak!

(Elhangzott Nyíregyházán, 1947.szept.1. – részlet)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KÉTHAVI ÚTRAVALÓ

"Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdettetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve." (Lk 24,46–47)

KELL NEKÜNK KRISZTUS?

Ebben a böjti időben, ez a "kéthavi útravaló igénk" három beteljesedett isteni "kell"-ről szól, s csak ezek alapján van jogunk feltenni a címben olvasható sorsdöntő létkérdést. Hiába kellett mindezeknek megtörténnie érettem, helyettem és miattam? – ha nekem ő nem kell! Igéjében Isten mondta ki e három "kell" döntését, de a negyedik "kell"-t nem mondhatja ki helyettem senki; még ő sem! Jézus engedelmesen elfogadta Atyja akaratát, önként vállalva szenvedést és kereszthalált a bűnös emberért. Isten örök tanácsvégzése ezáltal teljesedett be: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Az előttünk lévő húsvétkor s minden vasárnap Jézus feltámadását ünnepeljük; az új Ádám a mi reménységünk és hitünk egyetlen alapja. Kétezer éve szólhat az örömhír, hogy minden ember számára lehetővé váljék a felelős döntés kimondása: kell nekem Krisztus, kell az ő bűnbocsánata; de előbb újjá kell születnem, azaz meg (vissza) kell térnem ő hozzá! Istenünk beteljesítette a három "kell"-t, de számunkra ez "csak" lehetőség; igaz az egyetlen, mivel ő nem akaratnélküli báboknak teremtett bennünket. Szabad elkárhozni, bűnös, ó emberi állapotunkban megmaradva; de meg lehet térni Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenünkhöz!

Hol van ez így megírva? A teljes Írás őróla szól; Mózes, a próféták, a zsoltárok mind erről tesznek bizonyságot; de számunkra már rendelkezésre áll Isten írott Újszövetsége, amelyből megtudhatjuk azt, ami üdvösségünkre szolgál. Sőt, részesei is lehetünk ennek az új szövetségnek, ha Jézus megtöretett testét és kiontatott vérét hittel magunkhoz vesszük! Tehát az ige és a szentségek erősítik Urunkba vetett bizodalmunkat, így segítenek e negyedik "kell" kimondásában.

Jézus, feltámadása után, még mennybemenetele előtt, tizenegy tanítványának mondta ez útravaló mondatot, megdicsőült testében megjelenve közöttük. Ne gondoljuk, hogy ott nekik könnyebb volt a személyes döntés meghozatala. A mennyei erőt, az Atya-Fiú Lelkét nekünk is megadja. Senki sem mondhatja: JÉZUS KRISZTUS ÚR, csak a Szentlélek által! Ha ezt a háromszavas hitvallást szívből el tudjuk mondani, akkor Urunk Tamásnak adott ígérete mirajtunk is beteljesül: "Boldogok, akik nem látnak és hisznek". S így láthatjuk meg – "Jól csak a szívével lát az ember!" – , és ismerhetjük fel, ki is kell nekünk igazán: "Én Uram, és én Istenem!" (Jn 20,28–29) Ezáltal nemcsak tanítványokká, hanem egyben tanúkká is válunk. A tanúknak pedig el kell mondaniuk a teljes igazságot, hogy ez Útravaló címe után a kérdőjel, sokak életében, felkiáltójellé változzék! Így, e "boldog (írásjel) csere" ezt jelzi: "Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20), – mert csak ő kell nekem!

Garai András

***

MEGÉLT ÖKUMÉNE

A KMÉM – Pax Romana bécsi csoportjának szokásos, december 8-i rekollekcióját 2004-ben Gémes István evangélikus lelkész vezette.

Az 1960-as években Lakos Endre bécsi r.k. magyar egyetemi lelkész által bevezetett ádventi elmélkedések rendezését a 80-as évektől a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom itteni csoportja újra felélesztette, és sikerrel folytatja.

A tavalyi évben a Stuttgartban élő Gémes Istvánt kérték fel a "Kereszténység többlete" címen három előadásból álló elmélkedés megtartására. Az elmélkedéssorozatot bezáró szentmisét András Imre jezsuita szerzetespap, a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet vezetője mutatta be, igehirdetéssel az előadó szolgált.

A bécsi egyháztanács legutóbbi ülésén az egyháztanács egyik tagja, mint az elmélkedés egyik résztvevője nagy elismeréssel adózott az előadó témaválasztásának. Az egyháztanács örömmel vette tudomásul az ökuméne ezúton történő megélését a KMÉM által.

Szemerédi Tibor

***

Gyülekezeti hír

A Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége november 21-én Bernben tartotta évi rendes közgyűlését. A hat gyülekezetet 69 fő képviselte.

A 2005/2006. évi költségvetés elfogadása után a mandátumok lejárta miatt tisztségviselő választásra került sor. Új elnök lett Pataky Ferenc, a Szövetség eddigi alelnöke, akinek helyére Borsos Eleket választotta a közgyűlés.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Kivezetlek a szolgaságból!

14. Mózes második, azaz a Kivonulás Könyve

 

NE TÉVESSZEN MEG

bennünket az a vélemény, miszerint Mózes 2. könyve számunkra, keresztények számára nem érvényes, hiszen az csak a zsidó nép történetével foglalkozik. Ez részben igaz, és a zsidóság máig is szinte innen eredezteti a saját történetét, amely idegenbe szakadáson, elnyomáson és üldözésen, szabaduláson és tévelygő helykeresésen át az igéret földjére való bejutásig vezet. Ennek a nagyon változatos történelemnek a "főhőse" Mózes személyében adott: a könyv elmondja születését, csodálatos megmenekülését, azt, hogy hogyan hívja el és választja ki őt az Isten népe rabságból való kivezetésére. Ám ez a "főhős" csak azt teszi – mellékesen szólva, igen vonakodva ! – amire Isten kiválasztotta. A tulajdonképpeni "főszereplő" Isten maga, aki ismételten mutatkozik be így: "aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából."

MÉGSEM

sajátíthatja ki magának egy nép sem ezt az értékes ótestámentumi könyvet. Részben azért nem, mert benne találhatjuk az emberiség egyik legősibb kultúrkincsét, a 10 törvényt, azaz az Isten tíz parancsolatát. Másrészt azért nem, mert a könyv központjában az a folyamat áll, amely elnyomással, szenvedéssel, kivonulással, szabadulással és egy új cél elérésével függ össze. S ez a folyamatlánc mindegyikőnk egyéni életében bármikor ugyanúgy lejátszódhat, akár egy nemzetében vagy népében. Nem hiába lett a múlt század világi irodalmában fogalommá a könyv görögből származó címe, az EXODOS, vagy magyarosan ekszódus. Kivonulás, akár elnyomatásból, akár börtönből, akár szenvedélyekből vagy bűnből, elrontott életből vagy megszállott hazából, – olyan örök téma ez, akár a szabadulás feloldó, boldog átélése vagy a célbajutás áhított öröme.

MAGÁT A KÖNYVET

az elmondottak hátterén, a legkülönbözőbb szempontok szerint lehet olvasni. Az első, lehetséges olvasat kétségkívül a zsidó népé. Joggal állítják kutatók, hogy az Egyiptomba bevándorolt Jákób és családja (1,1) ottani helyzete alapozta meg a zsidó nép történelmi öneszmélését. Jó volt a kezdet. Amíg József élt, kíméletes bánásmódban volt része népének. Halála és egy új fáraó trónralépése után nem fordultak jóra a dolgok. Kiderült, hogy Jákóbékat nem valami áhítva várt "vendégmunkásoknak" tekintették az afrikai országban. Ásatásokból tudjuk, hogy II. Ramzesz és Meremptha fáraók a Kr.e. 13/12. században dinasztiájuk számára hatalmas "raktárvárosokat" (1,11) építtettek Pithonban, s bizony ott már – nem utolsó sorban az egészségtelen klima miatt! – a vendégmunkásokból az építkezésre kötelezett, elnyomott rabszolgák lettek. A híres Sethnacht-oszlop felirata pedig említést tesz arról, hogy ott "ázsiaiak fellázadtak" – valószínűleg az embertelen élet- és munkaviszonyok miatt, és a lázadás vége a kiűzetésük lett. Van vélemény, amely ezzel hozza kapcsolatba az izráeliek Mózes-vezette "kivonulását". Mózest használta föl Isten, hogy a "szolgaság házából" kimentse a népét, – nem csoda hát, ha olyan fontos a könyv zsidó szempontú olvasata.

RÖGTÖN HOZZÁ

kell azonban tenni, hogy nemcsak nemzeti, népi szempontból olyan fontos ez a könyv a zsidóság számára: vallásának ugyanis itt vannak a legmélyebb gyökerei is. Isten megigéri, hogy vele lesz és nem engedi ki a kezéből. Ugyanakkor igényét is bejelenti rá, s ennek a szabályozását a Tíz Törvényben foglalja össze. Ezért áll, mintegy a könyv közepén – a 20.fejezetben – ez a fontos dokumentum. Az így létrejött szövetség megköveteli a maga vallási kereteit is. Igy érthető, hogy a körülmetélkedéssel elkezdve, a szombat megünneplésének elrendelésén át, a 25-40. fejezetek a szent sátort és annak berendezését, a kőtáblák megőrzését, és egyéb ceremóniális berendezkedéseket tárgyalnak. Még minden átmeneti, amibe állandóan belejátszik az erőt felőrlő pusztai vándorlás, az aranyborjú imádása, Mózes küzdelme az örökké lázadozó, elégedetlenkedő és kételkedő népével , – no és az emberek nosztalgiázása az egyiptomi húsos fazekakról.

JÉZUS ÉS KÖVETŐI

hogyan olvashatták vajon Mózes 2. könyvét? Jézusnál – eltekintve hegyi beszédbeli parancsolat-magyarázataitól (Mt 5) –, semmi nyomát nem találjuk a rá való hivatkozásnak. Pál gondolkodását azonban igen jelentősen befolyásolta 2.Korintusi levele megírásakor. Amikor apostoli szolgálata megvédésére kényszerült, szívesen használta fel háttérnek 2.Mózest: levele első hat fejezete a könyv ismerete nélkül nehezen érthető, vagy félreérthető. Az Újtestámentumban egyébként csaknem 100 esetben történik utalás 2.Móz.-re vagy található idézet belőle. De ez súlypontszerűen csak három olyan iratra érvényes, amelyekről kimondottan tudjuk, hogy zsidó olvasóknak szánták: Máté evangéliuma, a Zsidókhoz írt levél és a Jelenések könyve. Míg azonban Máté leggyakrabban csak a törvényeket idézi és a Jelenések könyve érdeklődését 2. Móz.-nek csak az első 16 fejezete kelti fel, addig a Zsidókhoz írt levél rendkívüli figyelmet szentel a szent sátornak, a pusztai vándorlásnak, az áldozatoknak és a lázongásoknak, a szövetségnek és a szentélybe való bemenetelnek, a vérnek és a papi, közbenjáró szolgálatnak, – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindezeket azonban a szerző átviszi a maga gyülekezetére és ezek mind, természetesen, csak Krisztusban, az igazi áldozatban, az igazi főpapban, s az igazi közbenjáróban nyerik el végső és legmélyebb értelmüket.

EGÉSZEN MÁS SZEMMEL

olvasták elnyomott, kiuzsorázott népek vagy néprétegek ezt a könyvünket. Gyarmati népek gyakran vele a kézben vívták harcukat felszabadulásukért. Dél-Amerikai, szolgaságba süllyesztett tömegek rá hivatkozva követeltek földet és elnyomóiktól való szabadítást. Mindezek a mozgalmak máig is 2. Mó-zes "forgatókönyve" alapján beszélnek helyzetük kaotikus, nehezen elviselhető voltáról, az Isten igéreteinek megfelelő szabadulásról és a nyomorúságból való kivonulásról. S ezt viszont nem elvileg, hanem nagyon is "materiálisan" képzelik el, azaz anyagi sorsuk gyökeres megváltozása formájában.

ÖRÖK ÉRVÉNYŰ

2. Mózes üzenete, s ezért olvashatjuk ma is nagy, személyes haszonnal. Hiszen éppen arra szólít fel az evangélium, hogy térjünk meg a régiből, vonuljunk ki a megszokott, bűnös életfolytatásunkból, s merjünk Isten szabadító erejében bizakodni, s arra támaszkodni. Isten kész arra, hogy minden szabadítása egyúttal új teremtés is legyen, amit igen konkrétan újra meg újra megtapasztalhatunk. Ahogyan azt nem csak annak idején az Egyiptomból kimentettek élték át, hanem a babiloni fogságból hazatértek is (Ézs 40,3.9-11). Ezek a tapasztalatok pedig már előre vetítették a Krisztus gyülekezete végidei szabadulásának képét is (Ézs 11,11-16). S ezt élheti át mindenki ma is, aki "Krisztusban van" (Gal 2,20). Hiszen, végső soron, a mi Urunk Jézus Krisztus az, akiben végérvényesen megvalósult és ma is megvalósul a régiek vágya és reménysége: ő a mi Szabadítónk! Ahogy ezt már maga a Jézus neve (Jehosua=szabadító) is elárulja.

G.I.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

 

2. Tövis és izsóp

Ez a két növény játszik nagy szerepet Krisztus Urunk szenvedéstörténetében.

Máté evangélista szerint Pilátus átadja a vádlott Jézust a katona-csapatnak. Ez azt jelenti, hogy kényükre-kedvükre kiszolgáltatja őt nekik. Ezek élnek is a megalázás minden lehetőségével: levetkxűtetik, bíborpalástot vetnek a vállára, nádszálat adnak a kezébe és a fejére "tövisből font koronát" tesznek (Mt 27,27-29).

János is tanúsítja, hogy királyként gúnyolják Jézust a katonák, s hogy Pilátus a "töviskoronát" viselőt így mutatja meg a tömegnek: "Íme, az ember!" – felkiáltással. (Jn 19,5)

Nem egészen tudjuk, hogy milyen tövises növényről van itt szó, mert a Bibliában legalább egy tucatnyit illetnek a "tövis" gyűjtőnévvel. Valószínű azonban, hogy a latinul zizyphus spina-christi-nek nevezettből készülhetett a Jézus fejére tett korona/koszorú. Annál is inkább, mert a jeruzsálemi templomhegy keleti lejtőjén most is található néhány ilyen "tövisfa". Némelyik 10 méter magasra is megnő, sűrű koronájú, csaknem az egész éven át virágzik és cseresznyenagyságú sárga gyümölcsöt terem.

*

János evangélista tudósít arról, hogy a kereszten szenvedő Jézusnak szomja oltására ecetbe mártott izsópot nyújtottak (Jn 19,28-30). A izsóp 50-80 cm magasra növő bokor, magyarul: vad majoránna, amelynek szárait összekötve, folyadékok széthintésére használták.

A húsvéti áldozati bárány vérébe mártották és azzal kenték be a páska-ünnep alkalmából ajtójuk szemöldökfáját és a két ajtófélfát (2Móz 12, 21-22). Használták templomi szertartásoknál és leprások gyógyításánál. Érdekes, hogy mindkét esetben együtt említik az izsópot a cédrussal és a karmazsinnal (3Móz 14,4 és 4Móz 19,6).

Ezzel a jelentéktelennek tartott növénnyel búcsúzott a jelentéktelenként megfeszített Jézus, akit pedig Isten a világ megváltójául rendelt (1Kir 5,13 – Jn 4,42).

"Izsóp" szavunk latin és görög közvetítéssel a bibliai, héber ezov szóból származik. "Az ajakosok családjába tartozó, sötétkék virágú, a népi gyógyászatban is felhasznált alacsony félcserje." Egyes szárain apró szőröcskék nőnek, amelyek állítólag a véráramlás szabályozására valók. Valószínű, hogy ez az elvárás áll a zsoltáros kérése mögött is: "Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek ..." (Zsolt 51,9).

***

JÓ HÍR NYÍREGYHÁZÁRÓL

A nyíregyházi 252 éves evangélikus gyülekezet nagytemplomának a máriapócsi templomból származó rokokó oltárán az 1780 körül festett, megfeszített Krisztust ábrázoló kép látható.

Ev.Nagytemplom, Nyíregyháza - oltárkép
Ev.Nagytemplom, Nyíregyháza - oltárkép

A Nyíregyházán lévő hét keresztény felekezet által évek óta közösen megrendezésre kerülő januári ökumenikus imahét perselypénz adományát az idén ennek az oltárképnek a restaurálására ajánlották fel.

Az esti alkalmakat a felekezetek templomaiban felváltva tartották, melyeken a résztvevő egyházak püspökei, esperesei és helyi lelkészei szolgáltak igehirdetéssel. A nyitó és záró vasárnap esti istentiszteletek több ezer fős ökumenikus gyülekezete megtöltötte a negyedévezredes évfordulóra kívülről teljesen felújított műemlék evangélikus nagytemplom padsorait és az alkalmi énekfüzetből egy szívvel-szájjal zengte a Szentháromság Isten dicséretét.

A megfeszített, de feltámadott és élő Jézus Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma (1Kor 3,1-23), – ez volt világszerte a lakott földön, ennek a nyolcnapos ökumenikus imahétnek a közös főtémája. Reformátoraink is ezt hirdették: Solus Christus!

(G. A.)

 

  
   Áldott és boldog húsvéti ünnepeket   
kívánunk minden kedves olvasónknak.
  

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Egyháztörténelmünk "csillagai"

2. Károlyi Gáspár

 

Ha valaki megkérdezne, hogy kit mondhatunk a magyarok között annak, akinek a munkája a mai napig a legnagyobb példányszámban forgott az olvasók kezében, akkor csak egy nevet tudnék említeni, Károlyi Gáspár református lelkész nevét, aki a teljes Szentírást magyar nyelvre lefordította, majd 1590-ben Vizsolyon, Abaúj megyében, nyomtatásban kiadta. Azóta fordítása számos kiadásban, Magyarországon és külföldön egyaránt megjelent és ma is állandóan keresett kötet, nem csak egyházi könyvkereskedésekben, hanem világiakban is. Ez az érdeklődés Károlyi Gáspár kassavölgyi esperes fordítómunkája iránt 465 éve elkezdődött és ma sem szünt meg.

Mit tudunk erről a – lassan fél évezreddel ezelőtt élt – lelkészről?

**

1530-ban, valószínűleg a ma Romániához tartozó Nagykároly (Carei) városában született. Lehet, hogy a családja Dél-Magyarországról származott, mert néha a "Radics" családi nevet használja. Elképzelhető, hogy szülei a törökök támadásai elől költöztek északabbra, egy olyan helyre, ahol Gáspár nevű fiuk megszületett, vagy csupán felnőtt.

Tudomásunk van arról, hogy 26 éves korában a németországi Wittenberg egyetemének volt a diákja, tehát ott, ahol Luther Márton pro-fesszor volt. Talán az ő bibliafordítói munkája (a nagy reformátor 1522-ben, Wartburg várában fejezte be az Újszövetség német nyelvre való átültetését, 12 évvel később pedig megjelent teljes németnyelvű biblia-fordítása) ihlette meg őt erre a munkára.

Hazatérve Magyarországra, néhány rövid évig tartó tanítói vagy lelkipásztori szolgálat után (ebben az időben munkálkodott – valószínűleg – a hegyaljai Tállyán), 1563-ban gönci lelkésznek választották meg, ahol haláláig, azaz 1591-ig szolgált. Itt azután elkezdte régen melengetett terve megvalósítását: a teljes Szentírás eredeti nyelvekből magyarra való átültetését.

Tudta, hogy ez nem lesz könnyű munka és ezért mindjárt a kezdet-kezdetén bekapcsolta ebbe a környező falvakban és városkákban szolgáló lelkipásztortársait is. Továbbá felkutatta a már korábban megkezdett, de soha be nem fejezett, fordítási részleteket és azokat kritikus szemmel tanulmányozva, felhasználta munkájában.

Itt megemlíthetünk néhány nevet. Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvet 1533-ban adták ki. Ezt Pál apostol magyarra fordított és Krakkóban kinyomtatott levelei alkották. A fordító Komjáthy Benedek volt. Ezt követte három évvel később Pesti Gábornak a négy evangéliumot magyar olvasók számára lefordított munkája. 1541-ben, majd második kiadásban 1574-ben megjelent Sárváron Sylvester János – szép verssel kezdődő – újtestámentum-fordítása és Erdélyben Benczédi Székely István zsoltárfordítása, amely 1548-ban látott napvilágot. A legtöbb segítséget Károlyi – aki akkor már esperes lett – Kolozsvárról kapta, még pedig Heltai Gáspár ottani gyülekezeti lelkésztől, aki 1551-től 1565-ig a Szentírás sok részét lefordította magyarra. A Károlyi-fordítás első, 1590. évi megjelenése előtt, már rendelkezésre álltak Károlyiék munkacsoportja számára Mélius Juhász Péter, Félegyházi Tamás és Gönczi Fabricius György rövidebb, magyarra lefordított bibliai szövegei.

Vizsolyi biblia - címlap

A teljes Szentírást kinyomtató nyomda a közeli Vizsoly nevű kis falu sekrestyéjében működött, ezért kapta ez a bibliafordítás a "Vizsolyi Biblia" nevet. Ennek az előszavában olvassuk, hogy a bibliafordító lelkipásztor hogyan írt a Szentírás jelentőségéről. "Amiképpen tehát külsőképpen Isten az, aki minket eltart és a mi életünket táplálja, de úgy, hogy ha a mi hivatalunk szerint kenyeret keresünk, úgy az Isten lelke az, aki a mi szívünkben, lelkünkben cselekszik, hitet formál, újjászűl, de nem másképpen, hanem az igének hallgatásából. Ha azért azt akarjuk, hogy az Isten bennünk cselekedjék, ne legyen előttünk semmi megbecsültebb az Isten igéjénél, annak hallgatásánál, olvasásánál és tanulásánál." Saját maga munkáját pedig így értékelte: "Az Isten és az én jó lelkiesméretem nékem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére, az ő házának épülésére néztem e dologban. Más az, hogy szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek felajánlani, de véghöz nem vihették."

Pósfay György

***
Reményik Sándor:

A fordító
Károli Gáspár emlékezetének

Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát ...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás – alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva,
Félig őt vinni, félig vele menni.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A kereszténység 7 oszlopa

2. A hitvallás

Az ótestámentumi kegyesség legfontosabb megnyilatkozása volt hitvallásuk naponként háromszori elmondása: "Az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr." (5Móz 6,4) Az első keresztények pedig valószínűleg így fogalmazták meg legelső hitvallásukat: Kyrios Jesus = azaz: Úr a Jézus! A homológia szót használták erre később, amely olyan kijelentést, tanítást jelentett, amiben "mindnyájan megegyeztek". Később a martüria kifejezést is meghonosították, amivel azt akarták kifejezni, hogy Jézus Krisztusban való hitüket bizonyítják, s ha kell, azt még mártírokként sem tagadják meg.

A hit megvallása szerves, letagadhatatlan része a keresztény kegyességnek. Már Pál apostol így érvelt: "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." (Rm 10,9-10) Ez pedig nem más, mint visszhang Jézus szavaira: "Aki tehát vallást tesz énrólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32-33)

 

A hitvallás

 

Korunk nagy tévedései között kell felsorolnunk azt a "szégyenkezést", amely megakadályoz bennünket a boldog, bátor bizonyságtevésben, hitvallásban. Igaz, hogy a hitvallás nem csupán emberi bátorság kérdése, hiszen "... senki sem mondhatja: Jézus az Úr!, csakis a Szentlélek által" (1Kor 12,3). Ugyanakkor igaz az is, hogy bátor hitvallás nélkül elsorvad tulajdonképpen a hitünk, hiszen ezzel szinte megakadályozzuk azt, hogy Isten neve és az ő tisztelete, a Krisztus-hit nyilvánossá váljék ebben a világban.

Ma újra kell tanulnunk Péter intését: "... az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek a szívetekben és legyetek készek mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek ..." (1Pt 3, 15-16)

A hitvallás megtagadása vagy elhanyagolása bűn, hiszen kereszténységünk egyik fontos oszlopát távolítja el a helyéről, amely mással nem pótolható.

"Minden kereszténynek nyilvánosan meg kell vallania a hitét, hogy ezzel másokat is hitre juttasson." (Luther)

***

Pecznyík Pál:

NINCS A SÍRBAN Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.

Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
Haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!

***

Rajzok a homokban

Az ausztráliai warlpiri őslakos-törzs nyelvére is lefordították a Bibliát. A szöveget viszont az őslakók sajátos rajzaival kellett illusztrálni: körök, félkörök, ívek, hullámok, szaggatott vonalak nagy szerepet játszanak életükben. Homokba rajzolják vagy testükre festik őket.

Márk evangéliuma warlpiri nyelven

A mellékelt rajz Jézus útját ábrázolja Márk evangéliuma nyomán. A Szentháromság Istentől kiküldött Fiú oda is tér vissza, – elvégezve földi munkáját.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Nem jó kilátások

Huszonkilenc évvel ezelőtt

a jeruzsálemi Olajfák hegyén volt alkalmam egy Angliából Izraelbe hazatelepült mérnökkel beszélgetni. Két meglepetést tartogatott számomra ez a találkozás. Amikor azt találtam kérdezni tőle, hogy ugye ő a vallása miatt vándorolt be, akkor legyintve azt válaszolta, hogy őt az öreg Mózes egyáltalán nem érdekli! ő zsidó fajú és neki itt a helye, a hazájában. A másik meglepetés akkor ért, amikor a 40 év körüli férfi kiszámította, hogy az ő saját életének megvan a valószínűsége, hogy a hazájában éli le azt. Nem értem, mondtam, hogy mit akar ezzel kifejezni? Hát nem örül annak, hogy évezredes szétszóródás után a népe végre a saját hazájában élhet még további évezredekig? – "De meddig még?" – kérdezett vissza nagy szemeket meresztve, majd így folytatta: "Nézze, reálisan kell néznünk a helyzetünket. Nekem ugyan három gyermekem van, de az itteni családoknál alig egynél több az átlag, míg a palesztinoknál nem ritka a 12, sőt 15 gyermek családonként. Harminc évet se adok, és kisebbségben leszünk a saját országunkban ..."

Csak pár évet tévedett

olajfákhegyi beszélgető társam. Az izráeli rádió interjút közölt Amnon Soter-ral, a tel-avivi egyetem egyik kutatójával, aki beszámolt népesedésfejlődési kutatásáról, amely egész Izraelre kiterjedt, beleértve Ciszjordániát és a gázai övezetet is. Megállapította, hogy – amennyiben nem következik be nagyarányú zsidó bevándorlás, amiben az izráeli hatóságok az Európában állítólag egyre növekvő antijudaizmus miatt reménykednek – akkor hamarosan izráeli útlevéllel rendelkező palesztinok alkotják majd az állam lakosságának többségét. Mivel viszont az EU rasszizmus- és idegenellenesség-szakértője a zsidó állam által készíttetett "antiszemitizmus- tanulmány" vádjait hevesen visszautasította, s ugyanilyen hevesen reagált nemrég a francia államfő is az országát ért hasonló vádaskodásokra, – nem sok jóval kecsegtet az európai zsidó lakosság tömeges, Izráelbe történő bevándorlásának az álma.

Ebben az összefüggésben

érthető az izraeli kormány részéről a német kormánynak tett szemrehányás, mivel 2003-ban először fordult elő, hogy a volt Szovjetunió területéről kivándorlók közül többen maradtak Németországban, mint ahányan Izraelbe vándoroltak ki. Ami pedig kevésbé ismert, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hosszú sorai állnak az izraeli amerikai követség előtt azoknak, akik szeretnének USA útlevelet kapni. S a kérvényezők legtöbbje fiatal, aki nem lát jövőt a saját hazájában.

*

Kettős szorítóba

kerül a Szentföld keresztény lakossága is. Egyrészt az izraeli földfoglalások és a "fal" építése miatt amúgy is elmérgesedett helyzetben szintén nem látják semmi biztosítékát az emberhez méltó megélhetésnek. Inkább kivándorolnak. Statisztikák szerint ma már több betlehemi keresztény él Braziliában és Ar-gentinában, mint Betlehemben magában! Másrészt látják, hogy a többségében mohamedán palesztin lakosság hatalmas szaporulata nem lesz kedvező hatással a békés egymás melletti élésre. Valószínű, hogy puszta álom marad a három vallás békés együttélésének elképzelése. Ha az izraelik "etnikai tisztaságú" államot akarnak, nem fognak kesztyüs kézzel bánni keresztény kortársaikkal sem. Ha pedig "bárkit" beengednek az országukba, akkor nem csak a tiszta zsidó állam tervét kell feladniok hamarosan, de kérdés, hogy az egyre növekvő mohamedán többség ellenében készek lesznek-e éppen keresztény polgáraikkal összefogni? Az utóbbi évek számadatai megdöbbentőek: az utolsó öt évben két milliónyian vándoroltak ki a szír, kopt, örmény és etióp keresztény egyházakból az USA-ba és az EU-ba.

Ha ez a szomorú exodus valami csoda folytán meg nem áll, pár évtized alatt szinte kihal a kereszténység, ott, ahol valaha megszületett.

***

Könyvismertetés

Gondolat-töredékek Balla Bálint: "Szűkösség" című kultúrszociológiai kötetének tanulmányozása közben.

A társadalomfejlődés elemi mozgató-erőinek analitikus, működésbeli fölismerésével, felvillan előttünk a tradicionális (dualista-metafizikus) és a modern (pragmatikus-relativista) gondolkodásmód egymásra való hatásának lehetősége és ezzel áthidalhatók a vallásos és tudományos gondolkodás látszólagos ellentétei.

A társadalomtudományban nem felsőfokon képzett számára, lépésről-lépésre világosodnak meg a társadalom működésének törvényszerűségei, fejlődésének, vagy hanyatlásának okai, ellentétes energiáinak esetleges, vagy elkerülhetetlen konfliktussá alakulása. A materialista valóság részletigazságát, az örök emberi ideálok szellemi értékeinek tükrében vizsgálva, következtetései reménytkeltő biztatások.

A leglelkiismeretesebb alapossággal indokolt érvei, örökérvényű igazságok fölismerésével, egy igazságosabb, egy jobb társadalmi rendszert vetít elénk, amelyben nem csupán egyoldalú, anyagi érdekek és az egoizmus prioritása a döntő és amelyben emberibbé válhat az egyén és a társadalom, a közösség élete egyaránt.

Keresztény kultúrszociológusként, meggyőző erővel ismeri föl és hirdeti, a krisztusi tanítás etikai felsőbbrendűségének az egyénre és a társadalomra ható, átalakító képességét és értékét.

A zsákutcába jutott emberiség kiútat keres, életmentő sürgősségi beavatkozás lehetősége után kutat. Szerte a világban filzófusok, pszichológusok, szociológusok és az etika kiválóságainak egész sora analizálja korunk társadalmának égető problémáit. A társadalomtudomány szakemberei örömmel ismerhetik föl, hogy a letűnt XX.-ik század közepétől, egy föltartózhatatlan kultúrszociológiai átalakulás kezdődött el és párhuzamosan halad a század dekadenciájával, az eljövendő századok megvalósításai felé. Prófétikus meglátások, korszakalkotó új fölismerések születnek, mutatnak utat és a kortárs lelkületében ébresztgetik a már-már halványuló reményt: az Emberiség jövőjébe vetett hitet.

(Balla Bálint: Szűkösség, Bp. 2001.)

Ritter Lajos András

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Bombay, India. A szökőár-katasztrófát arra használja fel a városvezetés, hogy megszabaduljon 200 ezer nyomortanya-lakójától. Eddig már 30 ezer viskót romboltatott le.

Moszkva, Oroszország. Megjelent az osztják nyelvű teljes Biblia, amelyet 10 évi munka után bocsátott közre a Bibliafordító Intézet. A Kaukázusban élő nép csaknem az egyedüli, amely ebben a térségben az ortodox egyház tagja – a többi mind mohamedán.

Bagdad, Irak. A Veszélyeztetett Népek Társasága jelentése szerint a háború-sújtotta Irakból tömegével menekülnek az asszír-káldeus keresztények a kurdok-lakta északi területekre, Libanonba, Jordániába vagy Szíriába. Legutóbb Moszul érsekét, Basile Georges Casmoussa-t hurcolták el a felkelők. A háború kezdete óta több, mint 300 keresztény esett áldozatul az üldözéseknek és 25 keresztény templomot robbantottak fel. Az országban még 600 ezerre tehető az asszír-káldeus keresztények száma.

Majnafranfurt, NSzK. A német nyelv 2004. évi legelítélendőbb szavává a "Humankapital"-t választották. A gonosz szó elárulja, hogy használói az embert már csak gazdasági értéke szerint veszik komolyan.

Hannover, NSzK. A Német Ev. Egyház-szövetség (EKD) 28 millió eurót gyűjtött a délázsiai szökőár-katasztrófa áldozatai megsegítésére.

Washington, USA. Megfigyelők szerint kettős irányban haladnak az Egyesült Államokban a felekezetek. Minél liberálisabb az egyház, annál több tagot veszít, minél szigorúbb és következetesebb, annál nagyobb a visszhangja. A szigorú szekták növekvő irányban haladnak – régi, elkényelmesedett egyházak, pl. metodisták, anglikánok pedig a vesztesek. A római katolikus egyház sem kivétel: 50 év alatt az istentiszteleti látogatottság 75%-ról 45%-ra csökkent.

Vatikánváros. A Péterdómban először állították fel egy nem-római katolikus egyházi tanító szobrát. Megvilágosító Gergely, az örmény egyház megalapítója, akinek a szobrát most felszentelték, Kr.u. 300 körül térítette meg az örmény népet. Ekkor vált a kereszténység a világon először állam-vallássá.

Szabadság? Az elmúlt év volt eddig a legvéresebb év az újságírók számára. Különböző országokban 1146 riportert fenyegettek vagy támadtak meg, 907 esetben tartóztatták le őket átmenetileg, 622 esetben cenzúrázták jelentéseiket vagy nem engedték azokat megjelenni, s végül 53 újságírót gyilkoltak meg.

Lisszabon, Portugália. A portugál állam és a Szentszék új konkordátumot kötött egymással. Az állam elismeri, hogy a püspökök kinevezése egyedül az egyház joga, és az egyházi esketést polgárinak is elfogadja.

Nepal. A kormány újabban megszigorította az országba belépők számára a tartózkodási engedélyt. A rendelkezés súlyosan érinti az itt dolgozó keresztény misszionáriusokat.

Párizs, Franciaország. Az UNICEF jelentése szerint világszerte 90 millió gyermeknek nincs elegendő tápláléka, 640 milliónak nincs biztos lakása, 500 millió nem tisztálkodhat rendesen, 400 millió nem jut tiszta ivóvízhez és 140 millió még soha nem járt iskolába. – Ezzel szemben 20 különböző háborúban harcolnak gyerek-katonák – minden tiltás és tiltakozás ellenére is.

Párizs, Franciaország. A "La Croix" rk.lap felmérése szerint 1986-ban száz francia közül 81 vallotta magát római katolikusnak. Ez a szám 2004-ben 64-re esett vissza, és ezek fele 65 éven felüli. – Az evangélikusok aránya az országban 2%, a mohamedánoké 7%.

Tirana, Albánia. A kommunista időkben azzal kérkedett a párt, hogy Albánia "a világ leghitetlenebb országa". A római katolikus egyház most egyetemet nyitott meg a fővárosban, amely Teréz anya nevét viseli.

***

Fejes István:

Lelkem, nézz! a Golgothára

Lelkem, nézz! a Golgothára,
Jézusodnak nézd fejét!
Tövissel van koronázva,
Mégis áldva néz feléd!
Szenved Isten bajnoka,
És bár vérzik homloka,
A világot nem átkozza,
Meghal érte imádkozva.

Nincs szebb halál Jézusénál,
Aki megfeszíttetett,
Noha nagyobb nincs a kínnál,
Melyben ő kiszenvedett:
Áldva nézd hát sebeit,
Melybe rejti bűneid,
Ki az embert úgy szerette,
Hogy keresztfán halt érette.

Lelkem, nézz a Golgothára,
Nézd a nemes szenvedőt,
Mert kiömlő vére ára
Megváltóddá tette őt;
Áldva hallgasd szavait,
Még halála is tanít;
Amit szentnek hitt a lelke,
Vére azt megpecsételte.

Nincs szebb halál Jézusénál,
Hívek, őrá nézzetek!
Bár a világ epét kínál,
Csak szeressen szívetek;
Megdicsőül a kereszt,
Mert a Krisztus hordta ezt,
Csak te is légy hű Istenhez,
Könyörülő az emberhez!

***

Zavar a Megfeszített ...

Egy belga kisváros bírósági tárgyalóterméből el kell távolítani a falon függő feszületet. A megokolás szerint "túlságosan egyértelmű vallásos szimbólumról" van szó, amely a bírók vallási semlegességét károsan befolyásolhatja. Németországban nyert ügye volt évekkel ezelőtt egy ateista apának, aki szerint gyermekét "zavarta és fejlődésében gátolta" az iskolateremben függő feszület.

Úgy tűnik, az Ateista és Humanista Világunió párizsi gyűlésének követelései lépésről-lépésre megvalósulnak. A Világunió ott azt a célt tűzte ki magának, hogy a vallást ki kell szorítani a közélet minden területéről és beszorítani a "vallásosak magánszférájába". Az Európai Unió honatyái sem tudták elképzelni az új alkotmányt a legfontosabb vallási "szimbólum", Isten neve említésével.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a nagy stratégia apró, de fontos láncszemeit lássuk ezekben. A harcos kisebbség soha nem elégedett meg felemás megoldásokkal: az ellenfél teljes megsemmisítése, ebben az esetben a ki- és beszorítása a nagy végcél.

Ahogy azt János, a Mennyei Jelenésekről írt könyvében már kétezer évvel ezelőtt megírta ... (Jel 13)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.