MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVIII. évfolyam - 2004. 6. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Pátkai Róbert:

Karácsony a feltámadás fényében
Ézsaiás 11, 1-9

 

Az Újtestámentum nem tesz említést arról, hogy a korai keresztények megünnepelték volna Jézus Krisztus születését. Az evangéliumokban inkább arról olvasunk, hogy Jézus halálára, nem pedig születésére való emlékezést parancsolta meg tanítványainak. Továbbá a levelek egyikében sincs szó olyan Krisztusban újjászületett emberekről, akik Istent szent fia születése révén dicsőítették volna.

A fiatal gyülekezetek hittudatában elsősorban a csodálatos feltámadás nyert visszhangot. Emellett persze aligha gondolhatunk arra, hogy az első keresztények nem ismerték a betlehemi csecsemő történetét. Inkább az lehetett a helyzet, hogy gondolataik elsősorban a feltámadással voltak kapcsolatosak és ebből a győzelmi tényből bizonyították a maguk hite, valamint hitvallástételük számára azt, hogy Jézus valóban az volt, akinek felismerték, ti. Messiás. A halált és bűnt győzte le, aminek mindennapi következménye lehet a feltámadott Úr győzelmében való részvétel, a Benne való hit és bizodalom által.

Érthetőnek látszik az első keresztények e magatartása, hiszen sokkal közelebb voltak hozzájuk a feltámadással kapcsolatos események, mint Jézus életének kezdeti történései. Nem is beszélve arról, hogy csak a megváltói mű végéről lehet érteni, akár Jézus korábbi életét, akár pedig az ószövetségi próféciák Krisztusra mutatását. Azonban, miután hitük hordozója lett annak a felismerésnek, hogy a názáreti Jézus valóban Isten Krisztusa, figyelmük a Názáreti e világba érkezésére terelődött.

 

Így fogják nevezni:
IMMÁNUEL

 

Jellemző példa lehet Lukács evangélista élete, aki miután pogány családból származott, minden bizonnyal a feltámadott Úr révén lett kereszténnyé, nem pedig közvetlen elhívás által, mint például a tanítványok, vagy Pál apostol. Mivel nem lehetett Jézus földi munkálkodásának tanúja, ezért – amint írja – " gondosan utánajárt" Jézus élete történetének olyanoknál, akik "kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének". Majdnem azt mondhatnánk, hogy Lukács életén keresztül a kor kereszténységét mérhetjük. Hiszi az újra élő Krisztust, de már kérdez a Názáreti élete felől is.

Ha az ősegyház akár korábbi, akár viszonylag későbbi (Krisztus halála utáni 25-30 évvel, tehát 55-61) szakaszára tesszük a karácsonyi történet ismertté válását, annyi több, mint bizonyos, hogy nagy örömmel fogadták a hívők, de különösebb meglepődés nélkül. Mert hiszen a már ismert szerető Isten arcát fedezték fel abban a csendes és alázatos világba jövésben, ahogyan Jézus született. Többen közülük ismerhették az ember Jézust, aki nem szégyellte az egyszerű munkát apja műhelyében, vállalta alázatosan az életirányító prédikáció visszahatását emberek részéről, tanítványai megnemértését, végül a halált az ember ellensége kezéből. Milyen nagyszerűen és pontosan illett a karácsony, az apró gyermek Jézus képe abba a történetbe, amelyet már a nagypéntek és húsvét Jézusáról ismertek.

Az őskeresztények lényegében visszafelé néztek a karácsony eseményére, nem úgy, mint mi, akik az ádventtel kezdődő ünnepkörön át jutunk el a böjti, húsvéti és pünkösdi időszakhoz. De csak néhány emberöltő kellett ahhoz, hogy karácsony tényét nagy örömmel ünnepeljék, mint hitük központi tartalmát: Isten értünk lett emberré! Mert megértették, hogy bár időrendben az Újszövetség története a bölcsőnél kezdődik, de számunkra a megértés mégis mindig a Jézus halálával és feltámadásával van adva. Az Isten bűnbocsátó kegyelmét látó ember veszi igazán észre karácsony mondanivalóját: Isten érted lett emberré! Ezt a gondolatot fejezi ki látnoki vizióban Ézsaiás próféta textusunk első két versében: "És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik, Akin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke".

A negyedik században Nagy Konstantin (aki különben a mostani angliai York-ban született) rendelete a pogány napforduló ünnepét egyházi ünneppé nyilvánította, amelyen Jézus születésére emlékeztek. Azonban ettől az időtől kezdve, mivel már előnyt jelentett kereszténynek lenni, kezdett erősen keveredni a pogány vigalom a keresztény örvendezéssel. Ezért kell minden karácsonykor megfontoltan és mélyen nekünk is visszatekinteni karácsony igaz jellegére.

Az első karácsonykor az angyalok és a pásztorok békességet és jóakaratot hirdettek. Üzenetük harmónikus folytatása, – szimbólikus – beteljesedése Ézsaiás próféciájának: "És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat" (6.vers). Ma nagyon disszonánsnak tetszhet ez a beszéd. Naivnak, a "realitásokkal" nem számolónak. Mégis a mi teremtő, megváltó és gondviselő Istenünk ma is egy új – időt és teret átfogó – realitást, békességet hirdet és jóakaratot munkál. Tudja, hogy háborúval, félelemmel, gonddal, rettegéssel van tele az életünk. De a rémület és az elhagyatottság szűnik, oldódik, ha szívünkkel és értelmünkkel elfogadjuk: Isten az emberközelítés és a szeretet legszebb példáját adta Jézus Urunk születésében.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MEGTUDJÁTOK: JÖN A SZABADÍTÓ!

Miért kell nekünk Szabadító, és honnan tudhatjuk, hogy eljön?

Speratus Pál gyönyörű hitvalló énekében tömören így felel az első kérdésre: "Mit a törvény rendelt nekünk, / Nem tudtuk betölteni; / S kárhozatot érdemeltünk / Mi, harag gyermekei. /A test és vér nem engedett, / A lélek sírva szenvedett, / S mi vesztünkbe rohantunk". De mivel is sértjük meg a törvények törvényét, a számunkra is "hatályban lévő" s érvényes, Jézus által összefoglalt agapé, "isteni" szeretet kettős nagy parancsolatát? Néhány bűnvallásra késztető kérdés a törvény szavaival: Valóban egyedül Isten a mi Urunk? S mi van a mai házi bálványainkkal, amik semmik, mégis elrabolják időnket, erőnket, energiánkat, pénzünket, stb. őtőle? Teljes szívünkből szeretjük-e az Úristent, és közben az elménk gondolatai, testi-lelki erőink mire, kire irányulnak? Félszívvel akarunk-e neki szolgálni? S magunkat szeretjük-e igazán, vagy "előre megfontolt szándékkal" pusztítjuk testünket-lelkünket, s ugyanezt tesszük embertársainkkal is? Az ördög eszköztára igen változatos, például az ital, drogok, a mindent szabad szerelem, a jóga, horoszkóp és társaik; a sort mindenki folytathatja. De, mert "Eljött hozzánk az üdvösség", nem kell az örök kárhozatban maradnunk! Jézus neve ezt jelenti: "Az ÚR megszabadít, megvált"! "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2Kor 5,17). Túrmezei Erzsébet erről a Jézus Krisztusban való hit által, kegyelemből elnyert új életről így énekel: "Elmúlt a régi. / Kezdhetem az újat. / Adj erőt nékem, / hogy bátran induljak / Új úton, mindig / teutánad. / Véled új élet / hajnala támad".

 

... így fogják nevezni:
Békesség Fejedelme

 

Az Ószövetség evangélistája, Ézsaiás, (nevének jelentése: "Az ÚR megszabadít"!) örömhírt hirdet ez esztendő fordulóján is nekünk, s Istennel már most új életet kezdhetünk, amelynek soha nem lesz vége! Urunk nemcsak bennünk, hanem általunk is újat kíván cselekedni. Akarunk-e Isten cselekvésének részesei lenni? S "mert ő előbb szeretett minket" (1Jn 4,19), ezért cselekedhetünk igazságosan, megtartva az ő törvényét hálából, örömmel teremve a hit gyümölcsét. "A szeretet tehát a törvény betöltése" (Róm 13,10), összegez Pál. S János, a szeretet apostola így tanít: "Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent" (1Jn 4,7)! Luther minderről így vélekedik: "A hit megigazít, de nem tölti be a törvényt, a szeretet nem igazít meg, de betölti a törvényt, a törvény pedig követeli a szeretetet és cselekedetet, de erőt nem ad hozzá. A hit kap Lelket és szeretetet a törvény betöltéséhez". A mi Jézus Krisztusba vetett élő hitünk tehát a záloga annak, hogy a kapott Útravaló tanítását megfogadva, Isten új cselekvésének hírnökei lehessünk, tovább adva az örömhírt sokaknak: Megtudjátok: jön a Szabadító!

Garai András

***

SEPSISZENTGYÖRGY, ERDÉLY.

Október 8-án iktatta be püspöki tisztségébe Adorjáni Dezső Zoltán bukaresti lelkészt a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Mózes Árpád püspök utódjaként, aki 12 év püspöki szolgálat után most nyugalomba vonult. Az új püspökre, szolgálatára és egyházára az ÚTITÁRS olvasótábora nevében is Isten gazdag áldását és segítségét kérjük.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

"A legvilágosabb evangélium"

12. Pál Rómaiakhoz írt levele

Pál apostol írásai élén az Újtestámentumban a Római gyülekezethez írt levél áll, bár tudjuk, hogy az valószínűleg élete utolsó irása lehetett. Már korai időktől nagy becsben állt és a történelem folyamán ismételten ösztönözte az írásmagyarázat legjobbjait.

MIÉRT ÍRTA PÁL EZT A LEVELET?

Megírásának okául az apostolnak az a terve szolgált, hogy a Földközi tenger keleti végéről a nyugati végére tegye át működése színhelyét, egészen pontosan a mai Spanyolországba: "Ha Hispániába utazom, el is megyek hozzátok" – írja a rómaiaknak. Ez pedig magában foglalja a kérését, hogy fogadják, vállalkozásában anyagilag is támogassák, sőt a hispániai útjára el is kisérjék (15,24). Míg keleten Antióchia és Jeruzsálem volt a hidfőállása, egy jövendő munkában ezt a szerepet Rómának szánná. Két kérdés itt már izgalmassá teheti a levéllel való foglalkozást: honnan vette azt a bátorságot, hogy olyan gyülekezethez forduljon segítségért, amelyet nem ő alapított, s ahol biztosan soha nem járt? Éppen ezzel a levéllel szeretne bemutatkozni. A 16. fejezetben előforduló sok név pedig mutatja azt is, hogy bár a gyülekezetet, mint olyat, nem ismerte, de annak egyes tagjaival nyilván üdvözlő viszonyban volt. Elég csak a Priszka-Akvila házaspárra utalnunk, akik keleten a munkatársai voltak. Pál nyilván tudta, hogy rájuk biztosan számíthatna, ha eljutna Rómába. – A másik kérdés: miért nem foglalkozik ez a levél a rómaiak gyülekezeti problémáival? Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy bár pontosan ismerhette azokat, mégis – bemutatkozása alátámasztása végett – inkább az üzenetének, tanításának összefoglalását kívánta a gyülekezet elé tárni. Nehogy esetleges odaérkezésekor kelljen "magyarázkodnia". Levele ennek megfelelően, kimondottan "tanító" írás.

A NYOLCADIK FEJEZETET

tekinthetjük a levél szíve közepének: nagy himnusz ez az Isten Szentlelkéről. őt adja az Isten, hogy Benne járjunk, ő ösztönöz az Isten ügyeivel való foglalkozásra, ő lakik bennünk, mint a feltámasztás letéteményese; ő elevenít meg, sőt űz-hajt, hogy Isten fiai legyünk; elveszi a félelmünket, szavatolja a szabadságunkat; erőtlenségeinkben is velünk van és szükségünkben "kimondhatatlan fohászkodással esedezik értünk" (26.v.). Pál szent meggyőződése, hogy egyedül ennek az isteni közbenjárónak a birtokában állhatunk meg mindenféle ítélő bíróság előtt: semmi kárhoztató ítélet nincs ellenünk (1.v.). És kicsoda vádolna, ítélne kárhozatra (33-34.v.), ha a Lélek uralma alatt élünk? Ennek tudata ad erőt a szenvedésben is (17.v.), mint ahogy azt is bizonyítja, hogy velünk az Isten: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (31.v.). Sehol másutt nem foglalkozik Pál ennyit a Szentlélekkel, mint éppen itt. Bach csodálatos motettájára is gondolhatunk, amely egyetlen örömujjongássá teszi ezt a fejezetet.

 

... így fogják nevezni:
Isten Szentje

 

ENNEK AZ UJJONGÁSNAK

a hangjaival a fülünkben kell a többi fejezetet is olvasnunk. S ez még az elég lehangoló első háromra is vonatkozik. Nagyon sötét színekkel dolgozik itt Pál, de ez mintha elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a rábízott evangéliumot annál erőteljesebben mutassa be. Minden szépítés nélkül ábrázolja az Istentől elszakadt emberiséget (1,18-32), majd kifejti, hogye ebben a zsidók semmiben sem különböznek a pogányoktól. S bár a zsidónak ismernie kellene az Isten akaratát (2,17), de mindkettejükre ugyanúgy áll az elsöprő megítélés: "...nincsen igaz ember egy sem."(3,10). Ám nem áll meg itt valami örök lamentálásnál, hanem éppen ellenkezőleg: Isten lehajló, mindeneket a törvény alá "rekesztő" irgalmát hirdeti, aki örök evangéliumát éppen "minden hívő üdvösségére" rendelte el (1,17), aminek kihirdetését rá, Pálra bízta (1,5.15). Ezáltal lehetünk igazak Isten szemében is (3,28), amennyiben hiszünk az Isten igéreteinek. Akár Ábrahám, aki még "reménysége ellenében" is (4,18) ráhagyta magát a Jézus Krisztust feltámasztó Istenre. Igy nyerhetünk békességet az "új Ádám", a Jézus Krisztus által (5.fej.), s a vele való teljes közösségre jutunk a keresztség által (6.fej.). Annak ellenére, hogy a bűnt nem tudjuk végleg kiiktatni az életünkből (7.fej.).

ISTEN KIKUTATHATATLAN

útjai Pált is állandóan foglalkoztatják. Főleg fajtestvérei sorsa izgatja nagyon, hiszen Isten sokféle ajándéka ellenére, nem hajlandók elfogadni a Jézus Krisztusban felajánlott üdvösség útját. Három teljes fejezetet szán arra – nyilván a római gyülekezetben élő, zsidó származású tagokra külön is gondolva! – hogy bebizonyítsa Isten eredeti akaratának megváltoztathatatlanságát. Mert Isten igéretei nem veszíthetik el érvényüket. S az igéretek Izráel megtérését ugyanúgy feltételezik, mint ahogy a nem-zsidók Krisztushoz térését is. – De nem nélkülözheti levele az istenfiúságot elnyertek gyakorlati-erkölcsi kérdései tárgyalását sem (12-14. fej.). Ennek csúcsa az egymás kölcsönös szeretetben való elhordozására való felhívás (15,7) és a világ "sémájától" való elfordulás (12,1) – A 15.fejezetben megismétli Hispániával kapcsolatos terveit, s bejelenti, hogy előbb még Jeruzsálembe kell mennie, hogy az ottani gyülekezet szegényei számára gyűjtött pénzt leadhassa a rászorultaknak. De mintha már itt megérezné (15,30-31), hogy ott nagy nehézségek várnak rá! Szinte előre megsejti, hogy tervezett missziói utazása helyett fogolyként hurcolják el a fővárosba, amelybe annyira vágyott. Tudjuk, hogy ott nyoma is veszett. Ilyen értelemben "utolsó testamentumának" is nevezhetjük a Római levelet.

AZ UTOLSÓ FEJEZETBEN

27 nevet és 9 házi gyülekezetet említ üdvözlésre méltónak (16,1-18). Legtöbbjükkel bizonyára kiterjedt missziói útjain találkozott. Majd három versben mintegy összefoglalását találjuk egész evangéliumának (25-27). Szívesen adunk igazat Luthernek, aki szerint ez a levél "valóban az Újtestámentum legfontosabb része és a legvilágosabb evangélium". Nyomatékkal ajánlhatjuk hát olvasásra mindenkinek, aki szeretné mélyebben megismerni a kereszténységet.

G.I.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

"Mindeddig megsegített bennünket az Úr!"

50 éves a Berni Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet!

 

50. jubileumunk megünneplése

Szeptember 5-én ünnepeltük a Berni Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet hivatalos megalakulásának 50. év-fordulóját. Az ünnepségen vendégünk volt Dr. Samuel Lutz, a Bern-Jura-Solothurni Kantonális Református Egyház zsinati elnöke, aki az igehirdetés szolgálatát is vállalta. Isten igéje Ezékiel könyvének 18. fejezetéből, az egyéni felelősségről szóló részből szólt hozzánk. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy Isten minden nemzedéket egyformán komolyan vesz, minden nemzedéknek megadja az esélyt arra, hogy Nála áldást és kegyelmet találjon. Fueter-Stauffer Erna, gyülekezetünk legrégebbi tagja Isten iránti hálával számolt be az elmúlt 50 évről. Elmondta, hogy a gyülekezet hivatalosan 1954-ben alakult meg, a Gutenbergstr. 4. szám alatt, a berni Heiliggeist Kirche gyülekezeti termében.

Az ünneplő gyülekezet
Az ünneplő gyülekezet

Első elnökévé Burgert Annát választották. Első lelkipásztora Lemesi József volt, majd 25 éven át Dr.Krüzsely József, őt követően Antal Béla, majd 1989-től Péter Iván és jelenleg 2003-tól Szabó Emőke. A gyülekezet elnöke, Dr. Krüzsely Mária, – Dr. Krüzsely József özvegye, és alelnöke, Jónás Albert, köszöntötték a résztvevőket és megköszönték a gyülekezeti tagok áldozatos szerepvállalását a közösség életében. Prőhle Gergely nagykövet úr gyülekezetünk létjogosultságát és munkáját elismerő levelét felesége olvasta fel. Az istentiszteleti szolgálatba a gyülekezet tagjai igeolvasással, ének- és zeneszámokkal, versekkel kapcsolódtak be. A szeretetvendégség előkészítésében nem csak az évtizedek óta hűséges asszony-testvérek vettek részt, a munka oroszlánrészét fiatal presbitereink és családjaik vállalták mindenki nagy örömére. A magyaros hangulatot a berni magyar Figurás néptáncegyüttes fiatal zenészei biztosították.

A gyülekezet életéről

A gyülekezet neve Bern-Jura Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet. A tagok 7 különböző kantonban (provin-ciában), több, mint 50 településen élnek. Két helyen tartunk istentiszteletet: Svájc fővárosában: Bernben és a tőle Észak-Nyugatra fekvő, már részben francia nyelvű Bielben. A bieli istentiszteleti közösség kicsi, így szervezetileg ők is a berni gyülekezethez tartoznak. A közös taglétszám 180 fő. A berni-bieli gyülekezet 1999-ben lépett be a Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetségébe és jelenleg a szövetség legnagyobb gyülekezete (zürichi gyülekeztünk taglétszáma csak kettővel kevesebb). Mivel a Berni Kantonális Református Egyház évekig szüneteltette támogatásunkat, a gyülekezet fennmaradásához hozzájárult a szövetség biztos háttere.

2003/2004-ben Dr. Krüzsely Mária – aki nem csak a berni-bieli gyülekezet, hanem a szövetség elnöke is – ismét tárgyalásokat folytatott a Berni Kantonális Református Egyházzal, akik ennek eredményeként megígérték, hogy 2005-től újra támogatják gyülekezetünket. Tisztújítás 2004 januárjában volt legutóbb gyülekezetünkben. Azóta 5 aktív presbiterünk van, egy Bielből és négy Bernből. A presbitérium ebben a gyülekezetben a legfiatalabb: csak egy 60 év feletti presbiterünk van, a többiek 25-45 év közöttiek. A hatvanévesek korosztályából több volt presbiterünk aktív, áldozatvállalásra kész ma is. Bernben havonta két, Bielben havonta egy istentiszteletet tartunk. Bernben minden szerdán van igei alkalom: az egyik héten gyülekezeti bibliaóra, a másik héten ifjúsági óra (ez utóbbi 2004. tavasza óta). A résztvevők száma a bieli istentiszteleten 10 fő, a berni istentiszteleten 15-22, a bibliaórán 6-10 fő. Az ifjúsági órán az itt felnőtt magyar fiatalok, a házasság révén idekerültek és az ösztöndíjas teológusok vagy zeneakadémiai hallgatók egy közösséggé kovácsolódnak. A fiatalok közül többen az istentiszteleteken is rendszeresen részt vesznek. A generációs különbségek nem okoznak problémát, hála Istennek, békesség és szeretet uralkodik tagjaink között.

A helyi magyar nyelvű római katolikus gyülekezettel minden évben két magyar nyelvű ökumenikus istentiszteletet tartunk: augusztus 20-án és adventben. Az október 23-i koszorúzáson is mindkét lelkipásztor imádságot mond. Bernben magyar cserkészet is működik, amelyet Cserháti Ferenc római katolikus és Dr. Krüzsely József református lelkipásztorok alapítottak 1974-ben. A cserkészcsapat egyházi kötődésének erősítésén ma újra munkálkodnunk kell.

Gyülekezetünkkel egyre több fiatal család veszi fel a kapcsolatot. Reméljük, hamarosan számukra is kezdhetünk valamilyen programot.

Imádkozunk azért, hogy gyülekezetünk ezután is végezhesse Istentől kapott feladatát, az evangélium hirdetését és a szeretetszolgálatot. Beszámolómat Prőhle Gergely, evangélikus nagykövetünk szeptember 5-én elhangzott köszöntő levelének néhány, szolgálatunk igazi lényegét megragadó sorával zárom:

"Kálvin és Zwingli hazájában idegenbe szakadt honfitársainknak magyarul hirdetni az igét nem más, mint a diaszpórában megvalósítani a reformáció egyik legfőbb célkitűzését: a Biblia tanításainak anyanyelven való terjesztését... Az anyanyelven történő közös bibliaolvasás erős lelki támaszt nyújt azoknak, akik ugyan elismert és kedvelt tagjai a svájci polgárok közösségének, de a végső kérdéseket, amíg élnek, anyanyelvükön fogják maguknak feltenni és a választ is így várják."

Szabó Emőke

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KARÁCSONY HARMADNAPI
MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG.

A következő élményem 71 esztendővel ezelőtt, 1933. december 27-én történt velem és cserkészbarátaimmal. Helye a Mátra hegység északi részében, Nagybátony község és a Galyatető nevű hegyvonulat között elterülő sűrű erdő volt.

Hogyan kerültem ebben az időpontban oda? Ebben az esztendőben, betöltvén 12. életévemet, szüleim elhatározták, hogy engem és idősebb öcsémet beiratnak a Budapest-Deák téri Evangélikus Egyházközség 223-as számú cserkészcsapatába. Ehhez a cserkészcsapathoz tartozó legény- és öregcserkészek kis csoportja, a huszas évekre visszanyúló idő óta minden télen sítábort rendezett egy, a Galyatető lábánál fekvő kis hegyi faluban, Szuhahután, amely általában december 26-án az esti órákban kezdődött és a következő év január 2-án a késő délutáni órákban fejeződött be. A résztvétel feltétele betöltött 15 év és "kezdőfokú" sielni tudás volt. Ez nem csak korom miatt nem tette volna lehetővé résztvételemet, hanem azért sem, mert sítalpakhoz csak 24-én, azaz karácsony estén jutottam, amelyek ott feküdtek családi karácsonyfánk alatt, egészen télitáborba való elindulásomig. Addig csak vágyakozva tekintettem ilyen "sport-eszközre" a Hold utcai Cserkészbolt kirakatában, ahol 12 pengő 50 fillér volt az ára és nem voltam biztos abban, hogy szüleim hajlandók lesznek-e "ilyen nagy összeget" a nekem szánt ajándékra költeni, hiszen még két öcsémre is kellett gondolniok. Végül is – más rokonok segítségével – megoldódott ez a probléma. Ami a síruhát illette, azt édesanyám apámnak egy vastag, de már nem hordott téli öltönye szétfejtésével és újra való összevarrásával megoldotta és egy ismerős cipésszel rézpántokat veretett a duplatalpú hegymászó cipőmre. Így családom részéről elmondhattam: felkészítettek a télitáborra. Mindezt jelentettem B. Dini-bá táborparancsnoknak, aki közölte, hogy a veterán télitáborozók, azaz hét személy hozzájárultak jövetelemhez és még két "kezdő" sielőjéhez, A. Lajcsiéhoz, aki velem együtt túl fiatal lett volna a résztvétel számára, valamint H. Béni segédörsvezetőm, aki ugyan elmúlt 15 éves, de csak kezdő sielő volt. Közölte, hogy december 26-án este 10-kor találkozunk a Keleti Pályaudvar főbejáratánál, az óra alatt. Ide, persze, szüleim kikísértek, megköszönték az idősebbeknek, hogy engedélyezték résztvételemet és kérték, hogy vigyázzanak rám. Így azután mind a tizen felszálltunk a Salgótarján felé menő vonatra. Nem volt sok utas, én pedig igen fáradt voltam, így megkérdeztem, hogy lefekhetem-e egy fapadra, amihez hozzájárultak és elaludtam.

Arra ébredtem, hogy egy cserkésztársam rázza a vállamat. "A következő állomás Nagybátony, itt le kell szállnunk. Kelj fel, mert itthagyunk, ha nem jössz!" Persze hogy igyekeztem, de nagy hátizsákkal, egy pár hosszú sível és azokhoz erősített fabottal nem ment könnyen leszállni a vonatról. Mindjárt megláttuk, hogy a már fagyott hóra frissen esett hószőnyeg terült. A felnőtt résztvevők mindjárt a vasútállomáson felállították a magukkal hozott hosszú ródlit, amelyre nagy kartondobozt helyeztek el. Mint mondták, abban játékok és használt gyermekruhák vannak, amit a szuhahutai gyerekeknek gyűjtöttek. Évek óta szereznek örömöt az ottani gyerekeknek, akik – persze – nagy örömmel várják a cserkészek látogatását. De ők maguk is örülnek annak, hogy ezt a szolgálatot évekkel előbb elkezdték.

Indulás előtt ketten vagy hárman összedugták fejüket, valamit megbeszéltek, majd hozzám jöttek. "Gyurka – mondták – te vagy köztünk a legfiatalabb. Van még a ródlin egy kis hely a nagy doboz mellett, megengedjük, hogy oda feltedd hátizsákodat és így könnyebben tudsz követni minket, mert számítanod kell arra, hogy esetleg három órát kell velük erdei kocsiúton Szuhahutáig gyalogolnod. A síkkel valahogy elboldogulsz magad is, de a hátizsák már sok lenne számodra." Megköszöntem a javaslatot, ők felkötözték hátizsákomat a doboz mellé, ketten befogták magukat a ródliba, egy harmadik mögöttük haladt, hogyha tolni kell ezt a szállítóeszközt, megtegye, illetőleg vigyázzon, hogy ne essen le arról semmi. Félóránként mások vették át hármuk munkáját. Én pedig megkönnyebbülten haladtam a csoporttal Szuhahuta felé.

Legalább is azt hittük. Ekkor úgy négy óra lehetett, mindenütt teljes sötét volt. Megfigyeltük, hogy az idősebb "veteránok", azok is, akik a ródlit húzták, egyre gyakrabban megálltak és megbeszélést tartottak, amibe minket, fiatalokat nem vontak be. Azután újból elindultak, majd újból megálltak. Hozzánk jutó hangfoszlányokból azt vettük ki, hogy valamilyen útelágazást keresnek, amihez már régebben meg kellett volna érkeznünk, de azt egyikük sem látta. Egyesek azt javasolták, hogy vissza kellene fordulni, Nagybátonyban megvárni a reggelt, majd ott érdeklődni és világoson újra útnak indulni. A másik csoport ezt ellenezte. Javasolta, hogy menjünk csak tovább, majd eljutunk az útelágazáshoz.

Mi, fiatalok, persze ebben a vitában nem tudtunk és nem is akartunk résztvenni, de egyikünk odaszólt a "veteránokhoz": "Segíthetünk, mi újoncok, nektek valamiben?"

A szinte kórusban adott válasz az volt, hogy "Nem", de egyikük hozzáfűzte: "Ti imádkozzatok, hogy szerencsésen megérkezhessünk Szuhahutára!" Így mi hárman körbe álltunk és némán vártunk. Pár percig nem történt semmi. Ekkor egyikünk megszólalt: "Hallottátok mit mondtak? Imádkozzunk!"

Teljes némaság volt első válaszunk. Így telt el egy-két perc. A többiek még tanácskoztak. Majd az előbb felszólaló megfogta a másik kettő kezét és így egy kört képezve azt mondta: "Jóisten, segíts meg, hogy jól megérkezzünk Szuhahutára!" A három fiatal lehajtott fejjel, egymás kezét fogva a havas földet nézte, az idősebbek még csendesen vitatkoztak.

 

... így fogják nevezni:
ERŐS ISTEN

 

Akkor az egyik fiatal felemelte tekintetét, a szemben levő hegyhát felé nézett és az azon álló fák, mintha mögöttük feljött volna a nap, aranyfényben kezdtek ragyogni. "Nézzétek! Ilyet még nem láttatok." Azok felnéztek és együtt ezt mondták: "Talán ez már a napkelte." "Nem lehet az, hiszen a világosság csak egy kis helyre terjed ki, de ott annál erősebben. Ez olyan, mint amit a Bibliában, a karácsonyi történetben olvashatunk." – "Akkor ez csoda lenne!" – felelt a másik. A harmadik nem szólt semmit egy darabig, csak gondolkozott, majd így szólt: "Ez nem csoda, hanem emberek lámpásokkal, akik egymás után haladnak valami minket keresztezni akaró útfélén."

Ekkor már az idősebbek is abbahagyták a vitát és odaszóltak hozzánk: "Nézzétek, onnan vagy nyolc bányász jön (Nagybátony környékén akkor szénbánya volt). Talán befejezték a műszakukat és hazamennek. Fejükön védősisak van és kezükben bányászlámpa. Siessünk eléjük, mert nemsokára keresztezni fogják útunkat és ott beszélni kell velük, hogy mondják el, hogyan kerülünk Szuhahutára."

Felkerekedtünk és hamarosan találkoztunk a nyolc vagy tíz "fénythordó" (fizikai és tudásbeli világosságot hordozó) férfivel. Azok készségesen útbaigazítottak és a szokott időben meg is érkeztünk Szuhahutára, ahol a kéttermes iskola egyik terme – kérésünk szerint – már befűtve várt ránk.

Mi fiatalok meg bevallottuk egymásnak, hogy a fényhordozó embereknek a szükséges időben való eljövetele, ha nem is csoda, de imádságmeghallgatás és – talán – Isten nekünk szánt karácsonyi ajándéka volt.

Pósfay György

***

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Stuttgarti látogatás

2003. júniusában a szlovákiai Sajógömörön járt a württembergi magyar protestáns gyülekezet csoportja. Viszonzásul a sajógömöri evangélikus gyülekezet néhány tagja 2004. június 10-15-ig Stuttgartban tett látogatást a testvér-gyülekezetnél.

Kis csoportunkat Rusznyák Dezső lelkészünk vezette. A fárasztó utazás után sok szeretettel fogadtak bennünket a stuttgartiak. Megismertük a programot és máris elindultunk felfedező útunkra.

Először az 1181-ben alapított bebenhauseni volt cisztercita kolostort és a mellette álló királyi vadászkastélyt tekintettük meg, amely egyike Württemberg legszebb műemlékeinek. Majd Tübingenbe mentünk, ahol megnéztük a történelmi belvárost. Visszatérve Stuttgartba a koraesti órákban a csoport tagjai elfoglalták szálláshelyüket a kedves magyar családoknál.

A következő napon magával Stuttgarttal ismerkedtünk. Meglátogattuk az Altes Schloss vármúzeumot és sétáltunk a város főterén. Ebéd után következett a 210m magas TV torony megtekintése. A kilátóról lenyűgöző látványban volt részünk! Visszatérve a belvárosba, felmentünk a Hauptbahnhof tornyába, ahol a pályaudvart modernizáló terveket láttuk.

A vasárnapot nagy izgalommal vártuk. Résztvehettünk a testvér-gyülekezet istentiszteletén a gyönyörű Lutherkircheben, Bad Cannstattban. Az istentisztelet keretében és a rákövetkező szeretetvendégségen bemutatkozott újonnan alakult énekkarunk. A kedves megvendégelést a szeretet és barátság szelleme járta át.

A sajógömöri csoport a stuttgarti Bibelhaus bejáratánál
A sajógömöri csoport a stuttgarti Bibelhaus bejáratánál

A hétfői nap a Biblia Múzeum megtekintésével kezdődött. Majd a Hohenzollern várkastélyt néztük meg. Ebből a német uralkodó családból származtak a porosz királyok és német császárok. A visszaúton ellátogattunk Esslingenbe, ahol a város főterével és gyönyörű templomaival ismerkedtünk. Az estét a gyülekezet ifjúsági találkozóján töltöttük, ahol sok érdekes beszélgetésben volt részünk.

Kirándulásunk utolsó napjára is maradt látnivaló: a Mercedes Múzeum, ahol végigtekinthettük az autógyártás fejlődését.

Őszinte szívvel köszönjük a kinti magyarok és a württembergi gyülekezet és lelkészházaspárja szeretetét és példás szervezését – úgyszintén a vendéglátó családok barátságát, akik szinte családtagként gondoskodtak rólunk.

Nem feledjük el kedves "idegenvezetőinket" sem, akik szabadidejüket áldozták kis csoportunkra. Örök hála nékik!

Isten bőséges áldását kérjük a gyülekezet minden tagjára, ezzel az igével:

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja barátaiért!" (Jn 15,13)

Kiss Tamás

***

CSALÁDI HÍR

Ifj. Joób Olivér lelkésznek és feleségének, Juditnak 2004. augusztus 31-én második kisfia született: Oszkár Dávid Brúnó. Gratulálunk és Isten áldását kérjük az újszülöttre és családjára.

***

 


MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KIS BIBLIAI ANATÓMIA

6. A láb

Állásunk, járásunk, mozgásunk legfőbb eszköze a lábunk. Ha mozdítjuk, elindulunk, mint Jákób (1Móz 29,1), ahová betesszük a lábunkat, ott vagyunk (1Sám 23,22), ha lábra állunk, akkor felkeltünk vagy újrakezdünk (2Kir 13,21), s ha végül "felhúzzuk az ágyra", akkor meghalunk (1Móz 49,33). A láb néha azonos a személyünkkel. Hogy Jézus lábát ne üsse a kőbe, ez az egész személyére vonatkozik (Mt 4,6), ha a lábunkat kell a békesség evangéliuma hirdetésének készségével felsaruzni, ott rólunk van szó (Ef 6,15), ha lábunk botránkoztat meg, amögött is mi állunk ott teljes személyünkben (Mk 9,45), ha fejünk búbjától a sarkunkig betegek vagyunk (3Móz 13,12), egész emberségünk az, ha lábunk a városba megy, ott vagyunk személyesen (1Kir 14,13).

Munkánkhoz is elengedhetetlen a lábfej, a lábszár, a térd, amelyek – nemcsak fizikailag, de a Szentírásban is –, összetartozó szerveink. Kézzel-lábbal dolgoztak Egyiptomban József idején (1Móz 41,44), törött lábú pap nem végezhette a templomi szolgálatot (3Móz 21,19). Az állásban, járásban, munkában, de főleg az egyenes tartásban – amit a lábunknak köszönhetünk! – vagyunk igazán emberek: az ember görög neve, anthróposz annyit tesz, mint "fölfelé néző", tehát lábon álló!

Lábunkkal érintkezünk közvetlenül az anyafölddel is, amelyből vétettünk, s amelybe visszatérünk (1Móz 3,19). Ezért helyez hangsúlyt az Ótestámentum a szent helyen való sarú-levetésre, s a vendégnek kijáró lábmosó víz nyújtására (1Móz 18,4), nehogy megsértsük a szent helyet, ill. hogy a föld szennye be ne kerüljön ott-honunkba.

Leginkább azonban inkább metafórikus használata fontos a Szentírásban. Így mondja Jób, hogy "a bénának lába voltam" (29,15), Pál pedig Ézsaiást idézve, az örömhírt hozó lábai szépségét dicséri (Róm 10, 16), s a Prédikátor szerint "megfontolt lábbal" kell az Isten házába menni (Préd 4,17). A láb jelentheti a birtokot, ahová a lábamat teszem (Józsué 1,3), s csodálkozom, hogy az Isten mindent a lábam alá helyezett (Zsolt 8,7), akár az ellenségeimet is (Zsolt 110,1). Elvesztette hatalmát, akinek lábujját levágták (Bír 1,6).

Szó van az Írásokban az Isten lábáról is (2Móz 24,10), az Olajfák hegyén (Zak 14,4), akinek lába zsámolya Sion vagy Jeruzsálem (Jer.Sir 2,1). ő abban is magasabbrendű, hogy a bálványok lába járásképtelen (Zsolt 18,10). Sőt az újtestámentumi gyógyítási történetek szinte mindegyike kiemeli, hogy a meggyógyítottak a nagy orvos, Jézus lábaihoz borulnak vagy azt ölelik át. De tanulás céljából is leülnek emberek a Mester lá-bához (Lk 10,39; Ján 11,32).

A zsoltárok tudnak az emberi láb megingásáról (38,17), a biztos talajon járásáról (26,12). Ezért kell az Isten igéje, hogy lába mécsese legyen (119,105), ezért kell az Úrra néznie, hogy "kihúzza lábamat a csapdából" (25,15), s hogy "tágas térre állítsa" (31,9).

Két újtestámentumi történet szinte a bibliai üzenet közepébe helyezi a láb jelentőségét. Többször tudósítanak az evangélisták arról, hogy Jézus lábát megkenik. A tisztálkodási, udvariassági szinten messze túl mutat – ebben az értelemben – a bűnös asszony története Lk 7,36-50-ben. Ez az asszony könnyeivel mossa Jézus lábát – víz helyett; hajával törli – törülköző helyett; drága krémmel/kenőccsel keni meg – olaj helyett. Ezek a "túlzások" mutatják, hogy Jézus már egy más, felsőbb világban él. Az asszony legfeljebb a lábát "éri még el" – a feje helyett. Már csak azt csókolhatja, moshatja, törölgetheti. De már ez is elég ahhoz, hogy békességet nyerjen, hiszen adósságát elengedte az Úr.

Mindennek szinte az ellenkezőjét jeleníti meg Jézus az utolsó vacsora előtti történetben. ő, akinek lába elé hulltak tanítványok, hódolók, betegek és pásztor nélküli juhok, – az most – minden emberi logika ellenében! – leül és megmossa a tanítványai lábát (Jn 13)! Leereszkedik Benne az isteni dicsőség és fenség és példát ad övéinek, hogy az igazi nagyság nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban mutatkozik meg igazán!

 

... így fogják nevezni:
CSODÁLATOS TANÁCSOS

 

JÖVEL!

Olaszország egyik legnevesebb modern írója, Giovanni Papini (1881-1955), aki évtizedeken át volt istentagadó anarchista, az első világháború után megnyitotta szívét Jézus Krisztus előtt. Ezután csaknem másfél évre visszavonult a világtól és megírta híres könyvét: "A Krisztus története" címen. Egyik műve utolsó fejezetét a következő imával fejezi be:

(Üzenet)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

London, Anglia. A Bibliatársulatok Világszövetsége George Barton, újzélandi jogászt választotta új elnökévé. Hivatalát Samuel Escobar, perui baptista lelkésztől vette át.

Bukarest, Románia. A 3. Európai Ökuménikus Találkozót 2007-re tervezik az erdélyi Nagyszebenben. A találkozó központi témája lesz: Krisztus a jövő világossága. Akkorra reméli az ország EU-felvételét is.

Vatikánváros. Nyári lakhelyén látogatta meg a pápát dr. Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök, az EKD elnöke. Kettejük beszélgetése az egyházi hivatal értelmezése körül forgott. Ez a téma áll az evangélikus-római katolikus tárgyalások középpontjában is.

Genf, Svájc. Az Evangélikus Világszövetség a család, a házasság és a szekszualitás tárgyalására munkacsoportot szervezett. Azért van erre szükség, mert a legutóbbi, Winnipeg/Kanadai világgyűlésen kiderült, hogy ezekben a kérdésekben nem egyöntetű a tagegyházak véleménye.

Genf, Svájc. Az EVSZ új "pénzügyminisztere" azt javasolta a Tanácsnak, hogy a szövetség központját a túl drága Genfből költöztessék el sokkal olcsóbb helyre. A württembergi egyházból jött Peter Stoll szerint azzal is sokszáz ezer svájci frankot lehetne megtakarítani, ha a szövetség adminisztrációja kizárólag angol nyelven folyna.

Moszkva, Oroszország. Walter Kasper kardinális, a vatikáni egységtitkárság elnöke átadta II. Alekszij moszkvai pátriárkának a római pápa ajándékát. A nagyon értékes Mária-ikon valamikor a 18. században készült, majd az októberi forradalom zűrzavarában nyoma veszett, s a múlt század kilencvenes éveiben amerikaiak adták ajándékba a pápának.

Freudenstadt, NSzK. Az itt tartott első Európai Ökuménikus Hitvallásos Konvent szerint Európát csak az összes keresztény felekezet együttes összefogása mentheti meg. Végső soron az egyházak a tanítás alapjaiban már most egyeznek. Fokozott figyelmet kell szentelniök a "világi" szférának. Így kellene együttesen fellépniök a politikában és a joggyakorlatban elharapódzó, egyre élesebb keresztényellenes jelenségek ellen. Óvó példaként emlegették a svéd pünkösdista prédikátor civil bíróság általi elítélését, aki prédikálni mert a homoszekszualitás ellen.

 

... így fogják nevezni:
A MI ÜDVÖZÍTŐNK

 

Tallinn, Észtország. 275 évvel ezelőtt érkezett az országba Christian David, az első herrnhuti misszionárius. Ebből az alkalomból országos ünnepségeket rendeztek a herrnhutiak mozgalmát tárgyaló konferenciával együtt.

Oslo, Norvégia. Jelentések szerint Észak-Koreában ma is rendszeres keresztényüldözés folyik. Államellenesként ítélik el azt, akinél Dél-Koreából becsempészett Bibliát fedeznek fel. 2003-ban halálra ítélték és ki is végezték a hadsereg egyik tábornokát, mert megtért és katonái között misszionálni kezdett.

Vilnius, Litvánia. Az ország három és fél millió lakosa 79%-ban a római katolikus egyházhoz tartozik. 5% az ortodox oroszok aránya, 20 ezer lutheránus és 10 ezer református hívőt tartanak nyilván. A lutheránus egyház új püspöke a mindössze 28 éves Mindaugas Sabutis, s egyházának 54 gyülekezete van.

Peking, Kína. W. Huber, az EKD elnök-püspöke a kínai kormánynál járt el, hogy a városban élő kb. 3 ezer német evangélikusnak szabad legyen Németországból lelkészt hozatnia. Jelenleg egy württembergi teológus gondozza a nagyobbára diplomatákból, nagy cégek alkalmazottaiból és újságírókból álló közösséget, ám nem mint lelkész, hanem a helyi német iskola vallástanáraként. A kormány képviselője az "ügy felülvizsgálását" igérte meg – diplomatikusan.

Riga, Lettország. Első ízben jelent meg lett nyelven a Magyaroszágon is kedvelt Útmutató, azaz a herrnhuti testvérgyülekezet "Losung" bibliaolvasó kalauza. Ebben az év minden napjára egy-egy ótestámentumi igét "sorsolnak" ki, innen a Losung név, s egy megfelelő újtestámentumi igét választanak még hozzá.

Riga, Lettország. Francia szakértők jelentése alapján azonnali hatállyal bezárták a híres rigai evangélikus dómot. Az épület közveszélyessé vált, ezért átfogó, nagy javításokra lesz szükség, amelyeknek megvalósítása igen sok pénzt és időt vesz majd igénybe.

Berlin, NSzK. "Semlegességi törvénynek" nevezi a szenátus azt a tervet, amely szerint nemcsak muzulmán tanítónők nem viselhetnek fejkendőt az iskolákban, de a tantermekből a keresztény szimbólumokat is el kell távolítani. A keresztény szocialisták, az egyházak és a zsidó közösség szokatlan élességgel ítélték el a törvénytervezetet.

Majnafrankfurt, NSzK. Törökország EU-ba való felvétele ellen tiltakozott Ch. Kähler türingiai evangélikus püspök. Szerinte csak nemmel lehet válaszolni a politikai nyomásra, amely nem akarja tudomásul venni, hogy a török rendszer nem ismeri a vallásszabadság fogalmát sem. Az ottani, elnyomott keresztény egyházaknak sem vagyona nem lehet, de vezetőképző-utánpótlásról sem tudnak gondoskodni. A hivatalos politika a lassú kihalásukra számít.

Saratov, Oroszország. A helyi ortodox egyház és a mohamedán közösség vezetőinek heves tiltakozása meghiúsította egy mormon centrum építését a város központjában. A helyi ortodox püspök nagy tüntetést is szervezett, mert az építési tervekben a város vallási békéjének veszélyeztetését látja.

Róma, Olaszország. Az 1990. óta a valdensekkel és a metodistákkal "egyház-közösségben" élő olasz baptisták először választottak női elnököt, a nápolyi Anna Maffei lelkész személyében. A kis egyház 108 gyülekezetében 4500 hívőt tart számon.

Trinec, Csehország. Az iskolai hatóság rendeletével megszüntették a helyi iskolában a "keresztény osztályokat". Ezek fenntartásáról a római katolikus, a lutheránus, a Cseh testvérek, az apostoli és az adventista egyház gondoskodott. A rendelet szerint ezeknek az osztályoknak a létezése alkotmány-ellenes és "sérti a vallástalan tanulók érzelmeit". Ugyancsak emiatt kell eltávolítani minden egyéb osztályból is a feszületeket és tilos nyilvánosan imádkoztatni a diákokat.

Minszk, Fehéroroszország. Az 1992. óta fennálló, Szent Cirill és Metódról elnevezett Keresztény Oktatási Központ működési engedélyét megvonták az állami szervek. Az intézet nyolc fakultásán ezer diák végzett teológiai tanulmányokat. A fehér-orosz hatóságoknak nem tetszett, hogy a központ együttműködési szerződést kötött a svájci, fribourgi egyetemmel.

 

"Az a szent karácsony csodája,
hogy egy segítségre szoruló gyermek lett
mindnyájunk megsegítőjévé."

Friedrich von Bodelschwingh

 

ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.