MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVIII. évfolyam - 2004. 5. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Vajta Vilmos:

A Lélek ereje

 

 

A reformáció népe évenként emlékezik Isten azon cselekedetére, amellyel belenyúlt az egyház életébe, hogy megmentse népét a Lélek országa számára. Ma is sokféleképpen veszélyeztetve tudjuk az evangélium ügyét. Külső és belső ellenségek fenyegetik az evangélium hirdetését. Sokszor aggódva kérdezzük: hogyan menti meg az Isten az evangélium ügyét? Hallgassunk a prófétai szóra (Zakariás 4,6), nehogy hamis várfalakat építsünk, amelyek nem védenek meg.

"Nem erővel, sem hatalommal..."

Valljuk meg, hogy nehezen értjük ezt az intést. Ki tagadhatná ugyanis, hogy a történelem során s a mai világban is, milyen jelentősége van hadseregeknek, amelyek elegendő erővel és hatalommal rendelkeznek, hogy akaratukat rákényszerítsék másokra ... Isten ügyét is sokszor gondolták hatalom által megvédhetőnek a keresztény hit vallói. Ma is hányan reménykednek abban, hogy az egyház és az evangélium szabadsága csak akkor lesz biztosítható azon országokban, ahol leszűkítik munkaterét vagy egyenesen megakadályozzák a szolgálatát, ha hatalmi erővel, sőt fegyverekkel sikerül ezen az állapoton változtatni. Sokan gondolják, hogy a világi hatalom anyagi támogatása szükséges az egyház szolgálatához, s ha ezt elfogadjuk, megtarthatjuk a szabadságunkat. Nagyon ennek ellentétét tanítja a történelem. Ahol az egyház földi hatalmak árnyékában keresett magának "erős várat", Istenének oltalma helyett, mindig kárt tett az evangélium ügyének, mert "...sem erővel, sem hatalommal..." nincs biztosítva az üdvösség üzenete.

"...hanem az én Lelkemmel..."

Nehezen emésztjük meg a prófétának ezt a mondanivalóját is. Hát a reformáció népe nem kapott-e segítséget a történelem folyamán a vallásszabadságért harcoló seregek által? Hát nem ebben a meggyőződésben énekeltük sokszor a reformáció "harcias" énekeit is? Persze, ha jobban odafigyelünk Luther "Erős várunk"jára, akkor aligha érvelhetünk így. Isten az erős vár, az oltalom, a fegyver, a pajzs! Krisztus küzd a mi oldalunkon, s tudjuk róla, hogy a kardot hüvelyébe parancsolta, amikor csak egyszerű önvédelemről volt szó (Mt 26,51).

Ha valahol, akkor itt kell átértékelni fogalmainkat. Jézus, a Békesség Fejedelme, elutasította népe külső erőre és hatalomra épülő segítségét, hogy egyedül Istenbe vessük bizalmunkat. ő más erőről szól a prófétai üzenettel egybehangzóan: "...Hanem vesztek erőt, miután a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim..." (Csel 1,8) Ezt ígérte, és pünkösdkor kitöltötte Lelkét a tanítványokra. Akkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy milyen hatalomról szólt, s milyen "hatalmat" adott a tanítványainak (Mt 10,1).

A Lélek erejében

és hatalmában csak hinni lehet. Vajon képesek vagyunk-e Isten Szentlelkére hagyatkozni teljesen, irányítása alatt járni utunkat, tenni és szólni, amire ő indít s elindulni az úton, amely csak egy ígéretet tartalmaz: "A seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (Zsolt 46,8).

Így énekeld az "Erős vár"-unkat, ezzel a hittel. Akkor megújulsz Isten Szentlelke által, megújul az egyház és elcsodálkoznak a világ hatalmasai az erőtlenek erején. Így válhat a reformáció ünnepe a Szentlélek ünnepévé ma közöttünk.

 

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

JOBB VELEM A VILÁG?

 

Az nem tagadható, hogy amikor Saulusból Paulus lett, valóban jobb lett vele a világ, hiszen a pogányok apostolának munkálkodása nyomán a Jézus által hirdetett Isten országának evangéliuma elterjedt ebben a pogány világban, s a kereszténnyé lett embermilliók tették szeretetükkel jobbá ezt a bűn által megrontott világot. S ez a folyamat Isten kegyelméből a mai napig tart – általunk is!

Jobb velem a világ? – tettem fel a magam számára ezt a kérdést, és több választ is idéztem a jóról, annak tudatában, hogy e világ végül is emberek által meg nem javítható, és Isten ítéletére vár. De mivel ezen-, és nem a ”más-” világon dől el minden ember örök sorsa is, tehát nem a világot, hanem a benne élő embereket kell nem megjobbítani, hanem ahhoz az Úrhoz segíteni, aki egyedül újjá tudja teremteni minden ”jobb sorsra érdemes” teremtménye életét. De azt is tudom, hogy Krisztusban "csak a szeretet által munkálkodó hit" számít (Gal 5,6). S Pál szerint "az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«" (Gal 5,14)! Nem jobban, csak ugyanolyan jól… De ne feledjük, nem azért szeretjük az embereket, hogy megtérjenek; hanem azért térnek meg, mert szeretjük őket!

Végezetül mindazokkal, akik velem együtt felvállalták ennek a címben megfogalmazott kérdésnek a súlyát, és őszintén keresik a választ is; biztatásul szeretném megosztani Isten feleletét, amit egy szívhez szóló igehirdetésben én is ”úgy” kaptam, amikor rámszakadt alkalmatlanságom tudatának teljes súlya; hiszen ha körül- (és magamra) nézek, mégsem látom, hogy jobb volna velem, s általam ez a világ. Talán nélkülem? De ezt már nem hagyta végig gondolni sem Uram, ezért mondhatom: Merjük megkérdezni (Meg- és újjá-)Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenünket, s beszélgessünk vele erről is: Te arra szántál engem, hogy jobb legyen velem ez a világ, de ki vagyok én a Te számodra, és ki vagyok neked, milyen vagyok neked, én Uram és Istenem, hogy ezt várod tőlem? Próbáljuk meg ezt a fajta "párbeszédet" is, és ilyen, vagy ehhez hasonló válaszokat kaphatunk, mint amilyen például ez: "Gyermekem, az vagy nekem; akit örökkévaló szeretettel szerettelek; akit Jézusnak adtalak; akit fiammá fogadtalak; akinek a Lelkemet adtam; s akivel az örökkévalóságot is együtt tervezem"!

Garai András

***

A halál a képernyőn

MIKÖZBEN a legtöbb embernek nem kell közvetlenül a halállal foglalkoznia, a TV képernyője ezerszeresen szállítja házhoz a haláleseteket. Egy jelenlegi felmérés szerint a mai fiatalok és gyerekek átlagban 18 ezer halálesetet látnak a képernyőn, mire elérik a 18. évüket. Nem szembesülnek ugyan magával a halál tényével, nem kell a halállal szembe nézniök. Ugy jelenik meg az a képernyőn, mint valami távoli, valótlan, idegen jelenség, amellyel egyébként is csak a legeslegutolsó pillanatban kell találkozni, – ahogy az a műsorban szokásos. Nem más, mint valami illúzió, hiszen sok "halott" egyszerre csak újra megjelenik vidám elevenként a színen.

*

Századokon át közügy volt a halál: a nyilvánosság előtt, illetve a közösségen belül játszódott le, amihez virrasztás, halottsiratás, a temetési menet nyilvános vonulása, a temetési szertartás mind hozzátartozott. Mindezek segítettek a halál "megszelídítésében", hiszen az az élet egy utolsó szeletét jelentette csupán. Ma a haláleset beállta után tüneményes gyorsasággal lépnek színre az “eltakarító profik” és végzik el a munkájukat. A halott elvitelétől kezdve a temetési szertartás valószínűtlenségig negédes dekorációjáig minden gondoskodik afelől, hogy a halottat csak amolyan “másodkézből” tudjuk még magunk között.

*

Újabban megnőtt a halott iránti érdeklődés. Hála a képernyőnek, kíváncsian követte 500, magas beléptidíjat fizető néző a német professzor gyors kezét, amikor kamerák nagyító lencséje előtt boncolta egy 72 évesen meghalt férfi testét Londonban. A halál nem tabu, nem ellenség, nem titok többé, amióta ez a “Frankenstein-művész” – ahogy angol lapok nevezték! – minden varázsától megfosztotta. Nem, hogy félni nem kell tőle, de még készülni sem kell rá, hiszen a képernyő a maga egyszeriségében mutatja a halottat, aki azonnal el is tűnik az ismeretlenség süllyesztőjében.

*

Kutatások mutatták ki, hogy miért nincs egyáltalán jelentősége a TV-n bemutatott tömegmészárlásoknak, természeti katasztrófák vagy közlekedési balesetek holttömegeinek? Egyrészt azért nem, mert ezeket szinte naponként szállitja televíziónk a szobánkba, s a tartós képáramlás ellen egyszerre úgy kezd védekezni a lelkünk, hogy felölti a közöny páncélját, amelyről attól kezdve minden lepereg. Másrészt eleve tudjuk, hogy a mégoly megdöbbentő képsorozat után is óhatatlanul megszólal a szimpatikus bemondó: “...és most halljunk még valamit az időjárásról ...” S ezzel szinte kivette a szelet a halál vitorlájából, – hiszen így tulajdonképpen csak egyfajta szórakoztató műsorkellékké tette.

(Német cikk nyomán)

***

« Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. »
Jn 8,51

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

 

Őr a vártán!

11. Habakuk próféta könyve

 

SZERÉNYEN

húzódik meg az Ótestámentum prófétai könyvei sorában Habakuk könyve, s az olvasó inkább csak a szerző furcsa nevére figyel fel, mint a könyvecske tartalmára. Különben se nagyon biztató a fölirata: “fenyegető jövendölés” – s ez bizony nem sok jót sejttet. Szerzőjéről összesen két adatunk van: Habakuk a neve és maga hangsúlyozza, hogy ő próféta. Furcsa neve ölelést, de egy bizonyos kerti növényt is jelenthet. Mint próféta azok közé tartozik, akik az Isten akaratának népük életében való megvalósításáért szálltak síkra.

KIEMELT POSZTON

tudja magát ez az őrálló: a bástyán figyel és szemmel tartja a napi eseményeket, de azok megoldását az Úrtól várja (2,1). Habakuk zűrzavaros, politikailag szinte áttekinthetetlen korban élt. Valószínűleg megélte a nagy változásokat, amelyeknek két malom közé került áldozata éppen az ő hazája és népe. Az asszir birodalom megingott, s az egyiptomi Nékó fáraó leigázza a kis Judeát, azonban jön a babiloniai Nebukadneccár és Karkemisnél szétveri a fáraó seregeit. De hogy nyugalom ne legyen, feltűnnek hirtelen a káldeusok és a káoszt és a pusztulást már nem lehet tovább fokozni!

Jeremiás és Náhum kortársa, Habakuk, Isten elé menekül, hogy ebben a zűrzavaros világban vele vitassa meg a világpolitikai kérdéseket. Két panasza 1,2-5-ben és 1,12-21-ben olvasható, Isten válasza pedig 1,6-11-ben és 2,2-4-ben. Habakuk összpanasza az, hogy miért nézi Isten tétlenül a hatalmasok gonosz nyüzsgését ebben az élet-halál küzdelemben? Sem nem kellemes, sem nem veszélytelen ez a prófétai szolgálat: egyrészt Isten elé való bátor kiállást követel meg, másrészt gyakran éppen azok értik félre, akikért a próféta kiáll. Sőt Isten sem kényezteti el, s amikor az őrálló enyhülésért könyörög, még a jelenleginél is nagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet: jönnek a kegyetlen káldeusok! (1,6). Ugyanakkor szinte szétfeszíti az őrálló idegeit, amikor Isten még további, váratlan fordulatokat helyez kilátásba (1,5) és olyan kijelentést, amely hamarosan be is következik (2,3). Marad-e más megoldás az őrálló számára, minthogy minden könyörgését és bánatát Isten előtti mély imádságban öntse ki?

IMÁDSÁG

tulajdonképpen Habakuk kis könyvecskéjének csaknem a fele. Benne sorra kerül a gazdagság veszélye, a másik kiuzsorázása, az embertárs gonosz leitatása, a bálványok utáni futkosás csak-úgy, mint a – mindennek ellenére – mégiscsak töretlen reménykedés az Isten szabadító erejében (3,18). Nem magáért áll a bástyán, hanem népéért könyörög. Abban a meggyőződésben, hogy Isten ott van a templomában, s amíg ő jelen van, addig még mindig szabad reménykedni. Neki mindig igaza van, akár segít, akár büntet (2,20). De ha netalán az utóbbira szánná el magát, akkor se hárítsa el a próféta kérését: "De haragodban is gondolj az irgalomra!" (3,2)

VAN-E MA IS

érvényes üzenete e kis könyvecskének? Úgy gondolom, hogy háromszoros az üzenet.

Az elsőt Pál apostol egyik antiókhiai beszédén keresztül kapjuk. Ő is foglalkozik népe történetével, de Hab 1,5-öt akkor idézi, amikor hallgatóit óvja attól, hogy félvállról vegyék az Isten bűnbocsátó kegyelmét. Szerinte ennek legfőbb bizonyítéka Jézus Krisztus feltámasztása. Világpolitikai zűrzavarok miatt megrendült bizalmunk mélypontján így irányítja tekintetünket Habakuk Arra, Aki fia feltámasztásával egyedül szavahihetőnek és bizalomra méltónak bizonyult (Csel 13,16-41). Hát nem aktuális és mai ez az üzenet, amikor olyan nagystílüen lett szalonképessé hazugságokra és megtévesztésekre felépített egész világpolitikánk? Ez az, amit el se hinnénk, ha nem az Isten mondaná!

A másodikat a Zsidókhoz írt levél közvetíti. Szerzője a hitében megingott gyülekezetét Habakuktól vett gondolattal igyekezett vígasztalni és erősíteni. De míg a próféta egy adott helyzetben bekövetkező eseményre várt (2,3), addig a Zsidókhoz írt levél egy valakinek hamaros eljövetelével vígasztalt, s itt vitán felül Jézus Krisztusra gondolt (Zsid 10,37). Valószínűleg ez villanyozta fel a fantáziáját a korai legenda szerzőjének is, aki szerint Habakuk volt az a negyedik férfi, akit Dániellel és két társával együtt az oroszlánok között találtak a tüzes kemencében! Angyal csempészte volna be a prófétát oda, hogy élelmet vigyen a halálra itélteknek (Dán 3,24-25). Igy hirdeti tehát ez a kis próféta, hogy Isten segítségével és kegyelmével a legválságosabb helyzeteinkben is számolhatunk, mert ez az Eljövendő a mi Urunk Jézus Krisztus, aki volt, aki van és aki eljön, közbenjár értünk. Kell-e ennél határozottabb vígasztalás?

HARMADIK ÜZENETE

bejárta már az egész világot, Pál apostolnak köszönhetően. Azt írta Rómába, hogy az Isten ereje legjobban a Jézus Krisztusról szóló evangéliumban van jelen. Ezt pedig ott tapasztalják meg igazán, ahol azt hittel, bizalommal fogadják. S ez a bizalom ”kifizetődik”: ebből élni lehet! S itt idézi prófétánk szavát: ”Az igaz ember hite által él” (Hab 2,4).

Ezt a Pál-közvetítette Habakuk-idézetet kürtölte szét az egyház egyik legnagyobb ébresztője az egész világra. Luther Mártonnak hívták, s az emberiségnek azzal tette a legnagyobb szol-gálatot, hogy hirdette – konok makacssággal –, hogy Isten előtt elveszettek vagyunk, de egyedül Jézus Krisztusért menekülhetünk meg a büntetés elől. Ha ebben bízunk, hiszünk, akkor egyedül e hit által leszünk igazakká Isten előtt. Igaz, hogy csaknem 500 évet tartott, mire ebbe az alapvető tanításba a római katolikus kereszténység is beleegyezett, amikor Augsburgban megegyezése jelét írásban is adta. S ezt az egyedülálló hírt is – végső soron – Habakuknak köszönhetjük.

Ezért ne csak a próféta furcsa nevén csodálkozzunk, hanem "öleljük át" hármas üzenetét is.

G.I.

***

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Imádkozzunk Európáért!

Megjegyzések egy új statisztikához

 

Keresztény Európa

Amióta Pál apostol Kr.u. 48-ban Filippi városában megszervezte az első keresztény gyülekezetet Európa földjén, ez a földrész lett hovatovább a kereszténység központja. Hosszú üldözések, belső feszültségek és harcok ellenére ez a hit akklimatizálódott a legerőteljesebben és nyomta rá összetéveszthetetlen bélyegét erre a kontinensre. Aki tehát Európa történelmét, kultúráját, szellemi fejlődését, de tudományos, sőt gazdasági ívelését akarja megismerni és megérteni, annak mindenekelőtt azokat a pozitiv és negatív tényezőket kell komolyan vennie, amelyekkel a kereszténység szolgált.

Az így európaivá lett kereszténységből terjedt el az egész világra a Krisztusról szóló evangélium is. Misszionáriusok százezrei rajzottak ki a világ szinte minden csücskébe, hogy eleget tegyenek Uruk küldő parancsának: “Menjetek el e széles világra és tegyetek tanítvánnyá minden népet...”. A sok visszaélés ellenére, amelyre sokan használták fel a misszió munkáját, az európai kereszténységnek tagadhatatlan a kontinensekre kiható munkája, amely történeti valóság, s része az egyetemes emberi társadalom- és kultúrtörténetnek.

Sajnálatos jelenség, hogy a kereszténység zászlaja alatt nem csupán építő és áldásos események történtek, ezt is világosan látnunk kell. Akarjuk, nem akarjuk, nevét már korán összekapcsolták a másképpen gondolkozókkal szembeni türelmetlenséggel, később a keresztes-háborúkkal, inkvizícióval, de a felvilágosodással elindult elvilágiasodással, szekularizációval is. Ennek megfelelően nőtt az idők folyamán a mozgalmak száma és intenzitása is, amelyek ezt a mindenütt jelenvaló keresztény befolyást enyhíteni, sőt hatálytalanítani akarták – a filozófia, az önállósodó társadalomtudományok, az államvezetés laicizálódása, az emberi jogok megjelenése és a tudományos kutatás segítségével. Ugyanakkor a kereszténység ismételten nem csak szakadásokat szenvedett el, de mindig, újra meg újra megmutatta, hogy reformációra, megújulásra is képes.

Mindezek ellenére az elvilágiasodás, szekularizáció egyre felgyorsuló menetét nem lehetett feltartóztatni. A kereszténység egyrészt maga is sok tényezővel járult hozzá e folyamathoz, másrészt a 19/20. század fordulójára maga is belátta, hogy Európában már nem tudja tovább fenntartani évszázadokon át gyakorolt befolyását. A két világháború pedig még megtette a magáét: hihetetlen sok szenvedést hozott népeknek és egyéneknek, szinte minden pusztító erőt felszabadított, népeket szakított szét és állított szembe egymással, földönfutóvá és gyökértelenné téve milliókat. Ezekkel szemben nem csak tehetetlennek bizonyult a kereszténység, sőt engedte, hogy őt magát is ellenséges táborokra osszák fel, s tulajdonképpen a front mindkét oldalán ugyanannak az Istennek a nevében indultak el pusztításra a harcosok. Hogy egy-egy háború befejeztével általában a keresztény egyházak képviselői voltak az elsők, akik békenyújtásra késztették a volt hadviselő feleket, az mit sem von le annak bűnéből, hogy ezt a gesztust nem tudták a konfliktusok kitörésének megakadályozására bevetni.

Az új évezred Európája

A 20. század folyamán olyan nagy változások történtek, amelyekről korábbi évszázadok álmodni sem mertek volna. S a változások egyik legszembeötlőbb jellemzője éppen a szédületes gyorsaság, amely párját ritkítja. Valószínű, hogy – sok más irányzattal és szervezettel együtt –, a kereszténység sem tudott ezzel lépést tartani.

Egyre azonban nagy kisérletet tett a kereszténység: az egység gondolatára. A 20. században többet tett a kereszténység az egység felé vezető út megtalálásáért, mint az előző nyolc-kilenc században. A misszió, a teológiai kutatás, egyháztestek egymáshoz közelítése, az ökuménikus mozgalom, a felekezeti világszervezetek, a kontinenseken belüli egységkeresés olyan úttörő munkát végzett, amellyel a kereszténység talán utóljára és még egyszer határozott modellt állított oda az európai szekuláris társadalmak elé.

Meg is jelent a második világháború katasztrófája után az egység gondolata, s ez soha nem látott távlatokat nyitott meg Európa számára is. Ez már elsősorban azért is tűnt illúziónak, hiszen a két háború győztesei – felosztva egymás között a világ fölötti teljes uralmat –Európát öröknek látszó hasadásra kárhoztatták. Az ún. keleti és nyugati tömböt csak az akkori Németország-ban 1800 km-es senki földje, drótsövény és elektrónikusan raffinált “védőfal” választotta el egymástól. S a “szerzők” elérték nem csak azt, hogy a fal két oldalán élők nem beszélhettek egymással, de elkezdtek egyre idegenebb nyelvet kifejleszteni, nehogy megértsék valaha is egymást. A szakítás véglegesnek tűnt – emberileg, s ehhez többé-kevésbé mindenki hozzá is szokott. Amíg a történelem URA jónak nem látta, hogy – minden emberi beavatkozást mellőzve! – véget vessen ennek az átkos, ördögi folyamatnak.

Még a szigorú kettéosztottság idejére esik a belátás megérlelődése, hogy addig nem lehet Európában béke és nyugalom, míg a két “ősellenség”, a francia és a német kezet nem nyújt egymásnak. Mégpedig nemcsak baráti kézfogásra, hanem a szilárd fogadalom megpecsételéséül, hogy együtt kívánnak élni békességben és nem emelnek egymásra kezet. A kezdeti zárt körben fokozatosan 12, majd 15 állam jelentette be együttműködési készségét, behozva az Unióba 335 millió lakost, a századok folyamán kialakult kapcsolatrendszerekkel és tapasztalatokkal. 2004. május elsejével pedig 25-re bővült a kör, s jelenleg 454 millió mondhatja magát az EU polgárának.

A vallások Európája

A nemrég közzétett statisztika néhány elgondolkodtató, csaknem meditációs anyagot nyújt az egyházak és a vallások helyzetéről a megnagyobbodott EU-ban.

A bővítéssel kerek százmilliónyit nőtt a lakosság száma, 454 millióra. A felekezeti, ill. vallási megoszlást a következő táblázat mutatja:

     
  2003 2004 Növekedés
Vallástalan 89,00 mi. 114,28 mi. 25,28 mi.
Keresztény 230,45 mi. 291,53 mi. 61,18 mi.
Ebből:
Róm.kath. 170,23 mi. 222,50 mi. 52,27 mi.
Protestáns 48,50 mi. 55,86 mi. 7,36 mi.
Ortodox 11,72 mi. 13,27 mi. 1,55 mi.
Mohamedán 14,04 mi. 14,58 mi. 0,54 mi.
Zsidó 1,28 mi. 1,47 mi. 0,19 mi.

Első pillanatra látható, hogy a római katolicizmus a bővítés első számú nyertese: több, mint 50 millióval nőtt hívei száma, míg a protestánsok szerény 7 millió-val kell beérjék. Az ortodoxok másfél milliós többletét Ciprus garantálta, a zsidók enyhe számemelkedésének okozója valószínűleg a volt SzU-ból még mindig tartó kivonulás és az Európában való letelepedés. – A sokat emlegetett "iszlám inváziótól" (még) nem kell félni: a félmilliós emelkedés inkább a török és az arab természetes szaporulat számlájára írható.

Annál szembetűnőbb a táblázat utolsó adata. Talán jobb lenne itt “vallástalan” helyett “egyéb”-et írni. Hiszen Európa missziói területe lett a világon létező összes vallási irányzatnak, az újjáéledő pogány vallásoktól kezdve a legzavarosabb misztikus áramlatokon át a legmodernebb köntösben fellépő ezoterikáig. Ezek követői is nyilván bennfoglaltatnak a hatalmas 25 milliós szaporulatban.

Ám ez sem szépíti a kiábrándító tényállást! Az egykor keresztény Európa minden ötödik polgárát egyáltalán nem érdekli, hogy az új alkotmányban nincs utalás Istenre és a keresztény gyökerekre, hiszen ő ezektől a gyökerektől rég elszakadt. Ezt tudomásul kell vennünk, mind azokkal a következményekkel, amelyekkel ez a nevelésben, az iskolázásban, a társadalomban, a kultúrális életben együttjár.

Van reménység?

Két pislákoló csillagot láthatunk sötét vallási egünkön, még ha bizarrnak tűnik is mindkettő. Az egyik azoknak a közösségeknek a sokasodása, amelyek tudatosan nem tengeren túlra küldik misszionáriusaikat, hanem a mi kontinensünket, a mi országunkat, a mi városunkat/falunkat, a mi utcánkat, a családjainkat tekintik missziós mezőnek. Ezek közé tartozik egyik-másik magyarnyelvű szolgálatunk is a nyugati, teljesen elvilágiasodott társadalomban. – A másik az Európán kívüli országokból jövő és közöttünk misszionáló munkások növekvő száma. Talán nincs is olyan messze az az idő, amikor majd több távoli misszionárius dolgozik a megtérítésünkön, mint ahányat a mi gyengélkedő európai egyházaink a tengerentúlra küldeni tudnak?!

Kétségtelen azonban, hogy akinek Isten ügye európai sorsa a szívén fekszik, azt annál intenzívebb feladattal bízza meg az Úr: imádkozzunk Európáért!

Gémes István

***

MIBE VETIK BIZALMUKAT AZ EURÓPAIAK?

Az amerikai Reader’s Digest németországi szerkesztősége azt állítja, hogy ismeri az európaiak bizalmi barométerét. Arra a kérdésre, hogy miben bíznak legjobban, ezt a sorrendet kapták, százalékben kifejezve: a házasságban 73%, a rádió hírszolgálatában 72%, a posta megbízhatóságában 71%, az egyházakban 42%, a kormányokban 28%, a szakszervezetekben 29%. Az egyházakba vetett bizalom országonként teljesen különböző fokú. Legnagyobb bizalmat Finnországban élveznek (66 %), Portugáliában 57-et, Oroszországban 56-ot, Lengyelországban 54-et. Legbizalmatlanabbak az emberek Belgiumban (33 %), s a sor végén Csehország áll 19%-al.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Szívesen emlékszem ...

ezidei gyülekezeti kirándulásunkra ... a prágai magyarokra és az istentiszteletre a prágai magyar reformátusokkal. Igen, most szabad vagyok, nem nyomnak a hétköznapok, írok hát Prágáról, a városról, amelyet eddig nem ismertem. A csehekről is keveset tudtam. Az egyház elvilágiasodását elitélő, 15. századbeli reformátor prédikátor Husz Jánost és a kivégzése utáni huszita mozgalmat megőrizte emlékezetem. – Mit még? Arany János Toldi-jában Miklós legyőzi a cseh vitézt; igazságos Mátyás királyunk cseh királlyá koronáztatta magát Olmützben; a 16. században Csehországot is bekebelezték a Habsburgok. – Nagyot ugorva az időben, a 20. században velünk együtt lehengerelte őket is a “felszabadító” vörös hadsereg. A "prágai tavasz" is fogalommá lett a világon, akár a mi 56-unk. Üveg-porcellángyártás, ékszeripar, sokszínű kultúrális, művészeti életük...

Württembergi kolozsváriak a prágai Szent György szobor előtt
Württembergi kolozsváriak a prágai Szent György szobor előtt.

Stuttgartból indultunk el Prága megismerésére, s verőfényes pünkösdszombaton futott be vonatunk. Örömünkre várt ránk Tóbiás Attila, az ottani magyar gyülekezet fiatal tiszteletese. Elszállásolás után Kamasz Anna, a "megrögzött magyar" vezetésével indultunk el a háborútól csaknem teljesen megkímélt város felfedezésére. Smetana Moldvája kettéválasztja a várost, akár a Duna Budapestet. A fölötte ívelő Károly-hídon olyan világgal találkoztam, amilyet még nem láttam. Kétoldalát 30, neves alkotóktól származó, szenteket ábrázoló szobor díszíti. A hídon magán a keleti bazárok hangulatát idéző, tarka, soknyelvű tömeg hullámzik, művészek dolgoznak képeiken és árulják őket. Békésen megfér a középkori muzsikát játszó zenés csoport a hegedű-szólózó fiúval és az operettmelódiákat lelkesen kurblizó verklissel.

A város összességében, de különösen a vár, igazi kincseskamrája az építészeti stílusoknak, csodálatos román, gótikus, barokk, reneszánsz templomok, épületek, terek és kertek váltakoznak. A pünkösdi teljes tolongás közepette Anna asszony ragyogóan ismertette meg velünk ezt a sok szépséget. Ami nekem hiányzott ebben a városban, – a várnegyedtől eltekintve –, azok a fák, bokrok, zöld füves terek, virágok. Szépek az utcák a díszes, gazdag házakkal, de valahogy lélektelenek.

*

De lelke volt, nagy lelke a kis magyar protestáns gyülekezetnek, amelynek istentiszteletén vendégeik voltunk. Nagyrészben fiatal felvidéki, szlovákiai magyarok a tagjai, egyetemi tanulók vagy jobb munkalehetőséget vállalók. Minden tiszteletünk a fiatal lelkészé, aki összefogja és gondozza ezt a maroknyi magyart. Dicsérjék még sokáig magyarul az Istent, ezt kívánom nekik!

*

Figyeltem az embereket is. A prágaiak “elviselik” az idegenforgalmat, de az volt az érzésem, hogy nem szeretik különösebben. A turistákhoz nem is kedvesek, nem segítőkészek, nem udvariasak az utcán, étteremben meg különösen nem.

Mindennek ellenére tetszett Prága városa. Nem titkolhatom, fáj az összehasonlítás Budapesttel. Ám ez történelmi okokból nem is lenne helytálló. Amíg Prága századokon át gazdagodott, IV. Károly német-római császár birodalmának dédelgetett központja is volt, addig a magyarok országát tatárok, törökök dúlták, rabolták, pusztították. A Habsburgok kiuzsorázták, sanyargatták és tönkretették, a szabadságharcokat vérbefojtották. A főnemesség Bécsben vagy Párizsban élt, költötte az ország pénzét és építtetett palotát. Gróf Széchenyi Istvánig talán nem is volt igazából senki főúr, akinek az ország fejlődése a szívügye lett volna. A közelmultban Budapest kétszer pusztúlt el teljesen: a második világháború végén és 56-ban, míg Prága csodálatosképpen mindezt megúszta ... Nincs, nem is lehet közös nevező a két város egy esetleges összehasonlításához!

*

Köszönjük a szervezőknek és a prágai magyar protestáns gyülekezetnek ezt a feledhetetlen kirándulást!

Óvári Éva

***

Kelemen Erzsébet
diakonissza testvér
94. évében, rövid betegeskedés után,
Augsburgban, 2004. augusztus 11-én hazatért Urához.
Kelemen Erzsébet diakonissza testvér 1910 - 2004

"... aki bízik az Úrban,
azt ő kegyelmes szeretettel veszi körül."
Zsolt. 32,10

***

 

M. Kaléko:

Önnön halálom nem okoz sok gondot,
de mennyire azoké, kiket szeretek:
hogy éljek nélkülük, ha már előrementek?

Egyedül matatok a halál mentén,
a sötétben, a ködben céltalan botorkálás.
Félannyit sem fáj az elmenetel, mint az ittmaradás.

A tapasztaltak ezt mind jól ismerik,
s aki átélte már, bocsásson meg nekem.
Mert saját halálát, úgye, elszenvedi az ember,
ám a másokét mennyivel nehezebben.

(ford.: G. I.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KIS BIBLIAI ANATÓMIA

5. A nyelv

Egy emberi ténykedésre sem használ a Szentírás annyi kifejezést, mint a beszédre és a nyelvre. Másrészt szinte végtelen azoknak a műveleteknek a sora, amelyeket a nyelv végez. De ez érthető is. Az Ótestámentum alapállása az, hogy maga a világ, s benne főleg az ember, Isten szavának köszöni a létét. Ezt fejezi ki nagyon világosan az ismert ige: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából származik” (5Móz 8,3). S ezt húzza alá az igéret is, hogy a süketté vált emberiségnek az utolsó időben Isten elveszi a süketségét és újra hallhatja a neki szóló szavát és akkor “újjong a néma nyelve" (Ézs 35,5).

Erre a szóra Isten feleletet vár tőlünk, s erre ajkat, szájat, szájpadlást, torkot, de főleg n y e l v e t adott.

Beszédre a nyelvet akkor tanította meg, amikor a teremtéskor Ádám maga adhatott nevet az állatoknak (1Móz 2,19-20). Amikor pedig Évában társat kapott, ámulatában minden élők anyjának nevezte őt (1Móz 2,23). Ettől kezdve megszámlálhatatlan a nyelv ténykedése. Az Ótestámentum legalább 25 olyan igét ismer, amellyel a nyelv funkcióját jelöli meg. A teremtmények között csak az embernek van meg ez a páratlan képessége. Sőt az Ótestámentum szerint abban mutatkozik meg legjobban igazi mivolta, hogy válaszolni tud.

Már innen érthető, hogy a Biblia az emberi nyelv legfontosabb feladatának az Istennel való beszélgetést tartja. Az ő dicsérete, magasztalása, dicsőítése, nevének emlegetése, megszólítottságára való feleletadása ugyanúgy elsődleges feladata a nyelvnek, mint a kérés, könyörgés, segítségkérés és a köszönet. Ahogy az ember a nyelvét használja, azzal mintegy be is mutatkozik: hogy figyel a szóra (Péld 19,20), hogy megfelelő időben beszél (Péld 25,11) és nem elhamarkodottan (Péld 29, 20), hanem türelemmel és szelíden (Péld 25,15). S mindezt jól foglalja össze a mondat: “Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv." (Péld 16,1)

Különbség van aközött, hogy valaki szája átokkal, csalással, durvasággal van tele, amivel "nyomorúságot és bajt okoz" (Zsolt 10,7), – vagy "bölcsen beszél az igaz szája és a nyelve igazat mond" (Zsolt 37,30).

Ugyanezen a vonalon mozog Jakab levele is. Egyrészt látja, hogy a nyelvet kordában kell tartani, másrészt szinte borúlátóan mondja, hogy “a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik.” S ebből adódik a végzetes ellentmondásosság: “...ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." (Jak 3,1-12)

Az Újtestámentumban leírt két esemény azonban egészen más megvilágításban látja a nyelvvel kapcsolatos kérdéseket. Mindenekelőtt tud a “megkötött nyelvről”: süketnémát hoztak Jézushoz, akinek úgy segített, hogy “nyelve bilincse azonnal megoldódott, úgy, hogy hibátlanul beszélt” (Mk 7,31-37). Biztatás ez mai, megkötött nyelvű, azaz istendicséretre képtelen embereknek is, hogy csak az Úr oldhatja fel némaságukat. Istennel való beszélgetéstől elszokottakat ő tud megnyílásra késztetni, hogy nyelvüket elsősorban Istennel való beszélgetésre használják.

Ugyanilyen biztatást és erősítést kapunk, ha figyelmesen olvassuk a pünkösdi történetet is. Hogy ott lángnyelvek jelennek meg, s bizonyítják a Szentlélek jelenlétét, az már maga csoda. Ahol néma az emberi nyelv, ott Isten teremt lehetőséget a beszédre, imádatra, csodálkozásra. Amit a bábeli torony építésénél elrontott az emberiség, hogy tudniillik határtalan gőgjében felül akart emelkedni az Istenen és ennek a nyelvek összekavarása lett a következménye, ezt teszi jóvá most a lángnyelvekkel megjelenő Szentlélek. Ahol ő van jelen, ott meggyógyíthatja a mi nyelvünk romlottságát. Igy leszünk "gyorsak a hallásra, késedelmesek a beszédre és késedelmesek a haragra" (Jak 1,19).

Legyünk elővigyázatosak! Nyelvünkkel sérteni, bántani, ledorongolni, szidni, tönkretenni tudunk embereket, – sajnálatos módon. De Isten elsősorban másra adta a nyelvünket. Ajándékul, hogy vele dicsérni, simogatni, erősíteni, vígasztalni, feloldani és menteni tudjunk. Ilyenkor mondhatjuk jogosan a zsoltárossal: “... megtelt a szánk nevetéssel és örömkiáltás volt nyelvünkön” (Zsolt 126,2).

***

Luther levele Spengler Lázárhoz Nürnbergbe

(ebben a levelében magyarázta meg a reformátor Spengler Lázár nürnbergi tanácsjegyzőnek az ő nagy szimbólumát, az ún. Luther-rózsát)

Az ún. Luther-rózsa

“Mivel tudni szeretted volna pecsétem jelentését, hadd mondjam el hát, jó társaságban, pecsétemre írt legelső gondolataimat, mint teológiám védjegyét.

Mindenekelőtt k e r e s z t n e k kell lennie, feketén a s z í v b e n, amelynek meg kell eredeti színe maradjon, hogy emlékezetembe vésse, hogy a Megfeszítettbe vetett hitünk tesz igazzá. Mert akkor lesz igaz az ember, ha szívből hisz (Róm 10,10). A fekete kereszt megöldököl, sőt fájdalmat is kell okoznia, mégis meghagyja a szív eredeti színét: nem öli meg, hanem életben hagyja. Justus enim fide vivet, sed fide crucifixi, azaz az igaz hite által, de a megfeszítettbe vetett hite által él. A szív egy fehér r ó z s a közepében kell álljon, így mutatja, hogy a hit örömöt, vígaszt és békét ad; röviden: fehér, vidám rózsában álljon, nem úgy, ahogy a világ ad békét és örömöt; ezért legyen fehér és ne vörös a rózsa, mert a fehér a lelkek és az angyalok színe. A rózsa égkék m e z ő b e n áll, mivel a lélekben és hitben való öröm a jövendő, mennyei öröm kezdete, s a reménység szintjén már most benne van, de még nem nyilvánvalóan. E mezőt arany g y ű r ű fogja körül, jeléül annak, hogy a mennyei boldogság örökké tart és végtelen, s hogy ez mindazon javak fölött áll, amelyeknek az arany a legértékesebbje." (1530. júl. 8.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Vatikánváros. A Pápai Tanács emigrációról szóló instrukciója igen sok vitára adott alkalmat májusi megjelenése óta. Az irat óvja a római katolikus nőket muzulmánokkal való házasságtól, a sok rossz tapasztalat alapján. Óvatosan int a nem-keresztény fél vallási hagyományainak tiszteletben tartására. Egyúttal azonban figyelmeztet is, hogy a keresztény nő egy esetleges házasságban is meg kell őrizze “az élet transzcendentális dimenzióját.” Az instrukció megtiltja, hogy rk. templomokat más vallásúak használjanak, missziói szempontból azonban megengedhetőnek tartja, hogy iskolái nem-keresztény tanulókat is felvegyenek.

Vietnam. A Vietnami Evangélikus Egyház 1975-ben 150 ezer lelket számlált. Időközben rá is nagy nyomás nehezült: 300 templomát lerombolták, 3 lelkészképző intézetét bezárták, sok lelkészét bebörtönözték. Ennek ellenére nőtt az egyház létszáma. 15 évi kényszerszünet után most májusban tarthatott az egyház első zsinatot. Sajnos nem sikerült a hmong-törzsből való mintegy 200 ezer lelket számláló erős evangélikus csoportokat integrálnia. Ezek kb. 3000 házi közösségben élnek és a hivatalos egyház szerint illegálisak. A házi közösségek párttal való kollaborálást vetnek az egyház szemére és inkább vállalják az üldöztetést.

Vietnam. A kommunista párt a hatalom egyedüli birtokosa az országban. Valószínűleg ezért hagyta el az országot kb. egy millió menekült. Az egyházakat is szigorúan ellenőrzi a párt. Szinte minden rendezvényüket, lelkészeik kinevezését, szeretetszolgálatát jelenteni és engedélyeztetni kell, ami gyakran éveket vesz igénybe. A régi recept mintha ismerős lenne: az alkotmány 70. paragrafusa szerint "minden vietnaminak garantálják a teljes lelkiismereti- és vallásszabadságát..."

Boroszló, Lengyelország. Az Evangélikus Egyháznak 80 ezer tagja van a hat egyházkerületben. 30 szeretetotthont üzemeltet, hat iskolát tart fenn, saját lapja a Zwiastun Ewangelicki (Ev.Hírnök). Lelkészeit a varsói Keresztény Teológiai Akadémián képezik ki.

Varsó, Lengyelország. A lengyelországi római katolikus egyház a világ legnagyobb “pap-exportőrje” lett. 11 érseksége és 25 püspöksége papjai Európa szinte minden országában megtalálhatók. A nyugati országok egyházaiban minden harmadik pap innen származik. Odahaza 28 ezer pap szolgál 10 ezer plébánián.

Tallin, Észtország. Az Egyházak Ökuménikus Tanácsa szerint az országban 180 ezer evangélikus él 165 gyülekezetben és 217 lelkész gondozza; 150 ezer (többnyire orosz) ortodox él 32 gyülekezetben, 48 pap dolgozik köztük; a baptisták hatezren, a római katolikusok ötezren vannak.

Freiburg, NSzK. A dél-német városban júliusban szentelték fel az évezred legelső ökuménikus templomát, amelyet evangélikusok és római katolikusok közösen építettek és használnak majd. A bádeni evangélikus és a helyi rk.püspök az ökuménikus beszélgetések fokozását sürgették a szentelési istentiszteleten.

Kassel, NSzK. Az Egyházak Ökuménikus Tanácsának volt főtitkára a “piac diktatúrájának” nevezte a jelenlegi újliberális gazdasági rendszert. Szerinte teljesen magán viseli az eddigi diktatúrák minden ismérvét, s ez sem tűr meg maga mellett más vetély-társat. Áldozatai a szegények és nincstelenek, haszonélvezői pedig a gátlástalanul meggazdagodók.

Genf, Svájc. Bár világszerte túlnyomó többségben nők az egyházak legbuzgóbb és legaktivabb tagjai, mégsem lehetséges minden egyházban, hogy lelkészi szolgálatot vállaljanak. A római katolikus és az ortodox egyház egyértelműen megtiltja ezt. Az Evangélikus Világszövetség 136 tagegyházának egyharmadában is ugyanez a helyzet. A Református Világszövetség tagegyházainak egy negyede nem akar hallani női lelkészekről.

Amsterdam, Hollandia. Statisztikusok szerint az országban csökkent a zsidók ellen elkövetett bűntények száma. Mivel azonban sok a marokkói muzulmán bevándorló, velük van ezen a téren a legtöbb gond. Megfigyelések szerint mindig akkor növekszik az incidensek száma, amikor Izrael palesztinok házát rombolja le vagy szerinte terrorizmussal vádolt személyeket tesz el láb alól.

Katari Emirátus. Hamad bin-Kalifa al Thani sejk, az emirátus feje, keresztény közösségeknek 500 ezer négyzetméternyi telket ajándékozott, hogy felépíthessék saját templomaikat. A nagylelkű adomány a kopt, az ortodox, a római katolikus és a protestáns egyház munkáját könnyítené meg. Eddig csak magánházakban volt szabad gyülekezniök istentiszteletre. Az emirátus két évvel ezelőtt felvette a Vatikánnal a diplomáciai kapcsolatot.

Hamburg, NSzK. Az országban élő törökök egyre jobban ragaszkodnak vallásukhoz: a megkérdezettek 71%-a vallotta magát vallásosnak vagy nagyon vallásosnak. Ez 14%-os növekedést mutat a két évvel ezelőtti számokhoz képest. – Ezzel ellentétes adatokat közöl a holland szociális minisztérium: a törökök 35, a marokkóiak 23%-a jár csak vallási rendezvényekre, szemben az 1998-as 44, ill. 28%-al.

Szófia, Bulgária. Több, mint 200 templomot kutatott át a rendőrség, azzal a megokolással, hogy vétettek a 2001-ben hozott val-lásügyi törvény ellen, amely csak a Bolgár Ortodox Egyházat ismerte el államegyházként. Az átkutatott egyházközségek mind elszakadtak az államegyháztól, mert ellenezték a korábban a kommunistákkal kollaboráló Maxim pap pátriárkává való kinevezését.

Banja Luka, Bosznia. A helyi rk. püspököt a béke Nobel-díjra akarják javasolni: Komarica püspök már akkor a népek és felekezetek megbékéléséért szállt síkra, amikor a volt Jugoszláviában már mindenki háborúra készült. A közben kitört háborút elitélte és azt mondta, hogy az nem más, mint "ateisták harca vallásos zászlókkal".

Ruanda, Rukira. A világ leggyorsabban növő evangélikus egyháza Ruandában van. Az állami hatóságok 2002-ben engedélyezték az akkor 7.600 tagot számláló egyházat. Ez a lélekszám két év alatt 17 ezerre nőtt. Az állami hatóságok nagyra értékelik a kis egyház AIDS-elleni küzdelmét.

***
Karl Loewe:

AZ ÓRA

Bármerre járok, mindig egy óra van velem;
Megbízható barát ez, kísér hűségesen.
Nagy Mester alkotása, művészi gépezet,
Ha búsulok s örülök, oly lázasan ketyeg ...

És ha megáll majd egyszer, nem lesz már újra jó,
Amíg kezébe nem veszi a művész – Alkotó.
El kell majd menni Hozzá: messze lakik nagyon
Végtelenség honában, túl földön, csillagon.
Az órát Neki félve s hálásan nyujtom át:
Nem én rontottam el, Uram: magától megállt ...

Ford.: Kosáryné Réz Lola

***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.