MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVIII. évfolyam - 2004. 4. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

MEGPIHENÜNK?

"... egyengesd előttem az utat ..."

Zsolt. 5,9

SZINTE hitetlenkedve és ámuldozva gondolok vissza arra az időre, amikor – Braziliából Európába jövetelünk után – csaknem évenként mentünk nyári szabadságra a nem éppen szomszédos Portugáliába. A megokolás ez volt: kicsi korban Braziliából elhozott fiaink ne felejtsék el egészen a portugál nyelvet, az egykor Braziliát felfedező portugálok mindennapjaival, hangulatával, jellegzetességeivel ismerkedjenek meg. Persze jól jött a végtelen tengerpartok kimeríthetetlen fürdési lehetősége, a portugálok vendégszeretete, kedvessége, ibérluzitán kultúrájuk millió kincse és látnivalója.

*

AZ ELSŐ, nagy akadály az oda-vissza kb.ötezer kilométeres út volt. A francia határig még csak elju-tottunk a gyors autópályákon. Utána azonban már a francia Mulhoustól le a Földközi tengerig, majd a Pireneusokat követve, el az Atlanti óceánig, Burgosnál átvágva Spanyolország északnyugati csücskét, Guardánál a szokványos utakon kellett elérni Portugáliát. De ott volt aztán nemulass! Míg Portóig átvergődtünk ennek a szép országnak a tekervényes hegyi útjain (minden kanyarban tülkölést írt elő a portugál KRESZ!), örülhettünk, ha estebédre végre Espinhóba, ebbe a romantikus halászvároskába értünk. A kedves olvasó mindezt visszafelé is képzelje el magának! Háromszor szálltunk meg oda-, ugyanannyiszor visszafelé.

Megpihentünk? Kipihentük magunkat? Amikor négy hét után visszaérkeztünk Stuttgartba, napokig tartott, amig kipihentük – az utazás fáradalmait! De akkor miért áltatjuk magunkat a nyári pihenéssel?

*

A SZENTÍRÁS azt mondja, hogy Istennek is szüksége volt pihenésre, a teremtés nagy munkája után. Ha azonban jobban megnézzük, azt látjuk, hogy az Isten munkája éppen az ő pihenésében, a megáldott és megszentelt hetedik napban érte el a csúcsát és célját. Istennek nem volt tehát szüksége arra, hogy végre "megszabaduljon" a munkától. Éppen ellenkezőleg: megtett munkája a pihenésben, a nyugalomban lett értelmessé és érdemessé. Vajon nem azért nem pihenjük ki magunkat a szabadság idején igazán, mert abba a munka elől menekültünk el, s nem azért hogy munkánk eredményét lássuk és rádöbbenjünk az értékére?

*

EGY MÁS ALKALOMMAL délnémet paraszttanyán töltöttük a szabadságunkat. A házban városi vendégek voltak, akik megérkezésük pillanatától kezdve foglalkoztató programokat követeltek a házigazdától. S nem értették, hogy mi – akik különben egész éven át egy nagy gyülekezet programjai előkészítésével és lebonyolításával voltunk elfoglalva – miért nem csatlakozunk zajos mulatságaikhoz? Hát nem úgy van, hogy fáradságos, nehéz munkával eltöltött hetek, hónapok után a szabadság alatt sem teszünk mást, mint, hogy azt is teletömjük programmal, csak éppen – másfajtával? Az új aktivitás, az új program nem enged időt arra, hogy visszatekintve, megkeressük és megértsük a tulajdonképpeni munkánk értelmét! Itt nem érvényes a "kutyaharapást szőrivel"- terápia, bármennyire is erőltetnénk azt.

*

DE SOHA el nem felejtjük a közös "üres" csatangolást, az együtt épített tengerparti homokvárakat, a teljes család részvételével lebonyolított társasjátékokat, s az együtt meghallgatott bibliai igéket. Mi így pihentünk. Még akkor is, ha tudtuk, hogy a visszaút újabb három éjszakázással és két és félezer kilométer megtételével előttünk áll..

*

OTTHON PEDIG hálát adtunk Istennek, hogy egészségesen és épen visszaérkezhettünk. Valamennyien.

Gémes István

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ELLENSZÉLLEL SZEMBEN

"...Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

(Mk.6:50)

Mind kereszténységünkben, mind gyülekezeti és egyéni életünkben átéljük, hogy Jézus maga indít a Lélek által bennünket, hogy szolgálatot végezzünk. Ezt örömmel vállaljuk is, hiszen úgy gondoljuk, hogy a szolgálat, mindig lehetőség Isten iránti hálánk kifejezésére. Egyre beljebb és beljebb haladunk a munka, a szolgálat hajójával és örömmel evezünk, legyen az gyülekezeti munka vagy egyéni életfeladat. Vannak azonban pillantok, percek, napok, mikor enerválttá, ernyedtté válunk, nem érzünk erőt az evezéshez a folyamatos ellenszéllel szemben. Egyre inkább csökken az erőnk és szívesen megállnánk már. Távolinak érezzük Jézust, azt a tapasztalatot, mikor a vele való közösség során megerősített. Homályosan emlékszünk talán arra a megbízatásra is, melyet elinduláskor kaptunk Tőle. Pedig tudjuk belül, hogy “Hajózni szükséges!”– ahogy a rómaiak mondták. Fogytán az erő, fogytán a bizalom. Valahogy így élhették át a tanítványok ezt az éjszakát, mikor Jézus átküldte őket a túlsó partra, hogy ő a hegyen, az Isten közelében imádkozzon.

Tájékozódóképességét vesztett, viharos vizeken haladó csónakként sodródunk mi is, gyülekezeteink is, egyházunk is, ha nem engedjük beszállni Jézust magunk mellé.

Lehetőségünk van meghallani az indító szót, lehetőségünk van elindulni Jézus parancsára. Egyedül azonban mi is csupán kínlódva haladunk.

Véges az erőnk, véges a szellemi kapacitásunk, de lelkiekben új erőt, új energiákat kaphatunk, melyek kihatnak aztán fizikai, szellemi életünkre is.

Ha elfogadtuk a szolgálatot, a munkát, akkor fogadjuk el azt a bátorítást, azt a kedves bíztatást is, amit Jézus mond a tanítványoknak: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

Egyszerre ad reményt a további úthoz és egyszerre űzi el a tanítványok babonás rettegő félelmét, hogy kísértetet láttak. A tenger közepén sodródva, a legnagyobb veszedelmek között is Jézus az, Aki mellettünk van kihívásainkban, próbáinkban. Ő nem mondott le sem egyéni életünkről, sem családunkról, gyülekezetünkről, egyházunkról. Mégis, mikor közeledik csónakunkhoz, felismerjük-e Isten lelke által, hogy maga Krisztus az? Felismerjük-e mikor Ő jön? Vagy fantomnak gondoljuk, mint a tanítványok?

Oly sok praktika, kuruzslás van manapság is körülöttünk, hogy nehéz meglátnunk a Lélek szemeivel: ki az, milyen erők azok, amik hatalmukba akarnak keríteni, suttogó hangon "bíztatgatnak". Jézus nem suttogó hangon szól tanítványaihoz, akik bár a kenyér szaporításának csodáját csak most élték át, de mégis kételkednek. Kételkedünk mi is, félünk sokszor merre hajt bennünket a nagy víz, milyen sodrásba kerülünk. Ne suttogó hangokra figyeljünk, vagy csábító hangra, mint amilyet Odüsszeusz a szirének szigete mellett hajózva élt át!

Jézus egyértelműen, tisztán, isteni hatalmával szólít meg bennünket is a legnagyobb veszélyek idején: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Boros Péter

***

hogy a németországi autópályákon nem csak vágtatni (?) lehet. Meg lehet állni benzintöltő állomásokon (ahol igen drága az üzemanyag!) és a hozzájuk csatlakozó kioszkoknál, vendéglőknél, ahol (jó pénzért!), elverhetjük az éhségünket.

...Előfordulhat azonban, hogy túlzottan igénybe vesz bennünket a vágtatás és a véget-nem-érőnek tűnő pályák egyhangúsága. Ilyenkor is meg lehet állni az említett helyeken. De igazán “feltöltekezni” ott nem igen lehet. Érdemes ezért arra a jelzőtáblára fölfigyelni, amelyen ez a szó olvasható: AUTOBAHNKIRCHE (autópálya-templom), s a szó legtöbbször egy templom körvonalas rajzán belül látható. 28 helyen található ilyen jelzés és ott érdemes megállni!

Hármas okból: először is rövid szusszanásra. Az így jelzett helyen nem tolonganak az emberek, s aki ide betér, nyugodtan számíthat arra, hogy – miközben pár méterre vadul száguldoznak mások! – itt le lehet pihenni, le lehet csillapodni. Úgy érezheti az ember, hogy legalább egy kis időre nem mozog alatta a “talaj”. Nyugodtan lehet tanulmányozni a térképet, hogy további útunkra felkészüljünk, mélyeket lélegezhetünk, sőt még gimnasztikázhatunk is.

A második oka esztétikai is lehet. A 28 templom és kápolna nem mindegyike építészeti remekmű, de a skála a régi, csendes, meghitt falusi templomtól a legmodernebb architektúra-csodáig terjed. Hol az épület szép ívei, boltozatai, hol az ablakok színpompája, hol az építészeti megoldások merészsége nyilván megér egy meditációt.

A betérés harmadik okát tartom azonban a legfontosabbnak. Legtöbb ilyen templomért egy-egy helyi evangélikus vagy katolikus gyülekezet a felelős. Tagjai szívében-agyában született meg az építés gondolata, mert egy kis, csendes oázist kívántak teremteni az úton levőknek, az idegenbe érkezőknek. Szíves istenhozzád a javából: elfáradtál? pihennél? Lenne talán éppen most időd, hogy a rohanást, amiben vagy állandóan, egy kicsit elfeledtesd magaddal? S ha megálltál, ne félj a csendtől! Nem zuhan rád az utazás vágtája közben elnyomott sok gondolatod, netán gondod. S ha mégis, a kápolnában ott a hely, amelyre a tekinteted már a belépésnél egyenesen ráirányul: az oltáron ott a Megváltó feszülete. Mintha csak erre hívogatna: minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok! Lehet Rá összpontosítani gondolatainkat. De ha ez nem sikerülne, akkor is – esetleg letérdelve – egyszerűen csak meg kell próbálni a kiüresítést, a kitárulkozást, a befogadás készségét. S ha ide elérkeztünk, akár – imádkozni is lehet!

Megköszönni az úton megtapasztalt sok szépséget, a természet millió csodáját. Vagy egyszerűen megköszönni az utazás lehetőségét és a még várható örömeit.

Lelki, szellemi töltőállomássá válhat mind a 28 AUTOBAHNKIRCHE.

Érdemes bennük feltöltekezni!

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Velünk az Isten!

10. Máté evangéliuma

BOCSÁNATOT kellene kérnünk Máté evangélistától, amiért sorozatunkban csak tizedjére kerítünk sort evangéliuma ismertetésére. Hiszen egészen más elbánásban részesült ő az egyház története folyamán: az egyház számára ugyanis az ő írása volt az evangélium. Valószínűleg azért, mert ő igyekszik legrészletesebben ismertetni annak a Jézusnak az életét, aki az Ótestámentumban meghirdetett Messiás. De ezen túl, nyilván nagy benyomást tett a korai századokra, hogy ezt az evangéliumot tették az Újtestámentum elejére, úgy is, mint leghosszabb iratot: 28 fejezete van.

Mit is köszönhetünk Máté evangéliumának és szerzőjének?

1.

Máté (=Mt) hidat vert az Ótestámentum és a Jézussal beköszöntött új kor között. Ezt úgy érte el, hogy ő idézi legtöbbször az Ótestámentumot. S mivel ő maga zsidó volt, minden idézetével is azt a benyomást keltette, hogy a minden olvasója által ismert bibliai világot hozza közel hozzájuk. Ha szívesen a “mennyek országáról” beszélt Jézus, akkor ez kortársai fülében is ismerősen hangzott. Ha a törvények betartását követelte, akkor a minden zsidóra kötelező törvénytiszteletet ébresztgette bennük. Ha a tanítványok kiküldetését mondta el, akkor megnyugodtak, hogy “csak Izráel házára” szólt a megbízatás.

Mt azonban nem csupán idézi az Ótestámentumot. Híres a gyakran használt bevezető formulája: “...ez pedig azért történt (ti. Jézussal), hogy beteljesedjék, amit...” (1,22; 21,4; 26,54; 27,9.35) Az Ótestámentumot azért kell hát idézni, hogy tettenérjük az ígéreteket tevő Istent! Ő nem csupán ígért, de gondoskodott annak beteljesedéséről, megvalósulásáról is. Ennek legfontosabb letéteményese a Názáreti Jézus, akiben, s aki által teljesedtek be igazán Isten igéretei: az Ótestámentumban megígért Messiás Ő, akinek személyében VELÜNK AZ ISTEN. Héberül: Immánuél (1,23).

2.

Nem vak azonban Mt, hogy ne lássa honfitársai nagy többségének elzárkózását a jézusi evangélium elől. Akiknek ő tulajdonképpen ír, azokat már kizárták a zsidók zsinagógiai közösségéből és megtagadták velük a további közösséget. Ezért vigyáz Mt arra, hogy a “beteljesedést” komolyan vegye, de a törvényhűséggel együtt. Ugyanakkor nem enged egy jottányit sem abból a meggyőződéséből, hogy a megígért Messiásra már nem várni, hanem őt befogadni kell. Ennek a Messiásnak most már a zsidó faji, népi korlátok nem szabhatnak határt. A szirofőniciai asszony rádöbbenti Jézust, hogy Jeruzsálemen túl, másoknak is szüksége van a megváltásra (15,21-28). Amikor pedig tanítványait kiküldi (28,16-20), akkor már az egész világ misszionálásával bízza meg őket.

3.

Mt Jézus útját kivánja bemutatni, születésétől a mennybemeneteléig. Illetve azt, hogy ez a Jézus szinte állandóan “úton” van: útközben születik, korán útra kell keljenek vele a szülei, hogy Heródes elől menekítsék, úton van Galileában és a Jordánon túl, s egész életén át “útban van Jeruzsálem felé”, ahogy ezt az útját Keresztelő is előkészítette. De igehirdetéseiben is két út elé állítja hallgatóit: van a keskeny meg a széles út, mint ahogy szűk és tágas kapu is van (7,13-14).

Ezen az úton kiemelkedő csúcsai vannak Jézus életének, s ezek köré csoportosul egész munkája. Ilyenek a születése, a megkeresztelkedése, a megdicsőülése, jeruzsálemi bevonulása, keresztrefeszítése és feltámadása. Mindegyiken egyforma hangsúly van, ezekre irányul minden, s életének ezektől a csúcsaitól nyeri el értelmét mindaz, amit Mt közölni kíván. Ugyanakkor azt is olvasói szívébe akarja vésni, hogy ezek a nagyon fontos csúcsok a Krisztus követésében az ő életükben is újra meg újra megvalósulhatnak.

4.

Mt szigorú terv szerint állította össze evangéliumát. Hat nagy beszéd-csoport köré épül fel az egész. Ezek a hegyi beszéd (5-7.fej.), a tanítványokat kiküldő beszéd (10.fej.), a példázatok (13.fej.), a tanítványok oktatása (18. fej.), beszéd a farizeusok ellen (23. fej.) és a végső dolgokról szóló (24.-25.fej.). Közöttük foglalnak helyet a csodák és gyógyítások, szép rendben összefoglalva a 8.és 9. fejezetekben. – Azt is megfigyelhetjük, hogy evangéliuma anyagát három forrásból meríti: egyrészt csaknem az egész Márk evangéliumát beépítette, hozzávette Lukács evangéliuma egy-egy részét is, majd olyan saját anyagot használt fel, amelyet sem Mk sem Lk evangéliumában nem találunk.

5.

Az Isten, illetve a mennyek országáról úgy beszél, hogy ki nem fogy a szines képekből. Ennek ékes példái Jézus csodálatos példázatai. S valószínű, hogy úgy kell szavait értenünk, hogy, ha Jézus itt van köztünk, akkor már elérkezett hozzánk ez az ország. Ám a végső kiteljesedése még hátra van. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus eljövetelével már megtörtént a vetés, de az aratásra még bizony várnunk kell.

Ám mindenképpen velünk az Isten, a várakozás idején is. Ezt kötelességünk szívébe vésni ennek a széles világnak, amely olyan gazdátlanná, magára hagyatottá kezd válni. Már csak ezért is meg kell szívlelnünk ennek a tág ölelésü evangéliumnak az üzenetét.

G.I.

***

Balogpádári köszönet

"Evangélikus kis templomunkat Pádárban (Padarovce, Szlovákia) két-százéves évfordulója alkalmára felújítottuk kívül-belül, adományaik segítségével is. Nagyon szépen köszönjük adományaikat."

Balázs Zoltán, kurátor

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Nemzedékről nemzedékre

Mozaikok a 45. (jubileumi) Európai Magyar Ifjúsági Konferenciáról
Holzhausen, 2004, nagyhét

 

“A NAGYHETI konferencia témája illett a résztvevőkhöz is. Ismét minden korosztály képviseltette magát. Igy gyakorolhattuk a mai nemzedékek alkalmazkodóképességét egymáshoz. A fiataloktól tanulhattunk mi idősebbek: hogy sok minden ami nekik természetes, nekünk nehezen érthető. Amit mi korosabbak megtapasztaltunk, átéltünk, azt viszont a fiatalok másképp értik.

... A Balassi Bálint év alkalmából Szente Imre tartott értékes előadást. Gárdonyi Dániel, mint a harmadik nemzedék az egyházzenei pályán, nagyapjára emlékezett. Gárdonyi Zoltán a magyar protestantizmus zenéjére nagy hatással volt és van ma is.

Így kaptuk és így adjuk át mi is a következő nemzedéknek a staféta-botot, hogy tovább vigyék mindazt ami jó és igaz, ami Istennek tetsző.”

Ludván Éva

“MINT Magyarországon élő, az evangélikus egyházban szolgáló laikus, a főtéma záró előadását tartottam “Nemzedékek és a keresztény hit” címmel. Istennek, és a szervezőknek hálás vagyok a felkérésért, mert a készülés alatt az én Mennyei Gazdám emlékeztetett arra, hogy mit kaptam szüleimtől, lelkészektől, gyülekezetektől, bibliaköri közösségektől. Ő figyelmeztetett arra, hogy mekkora felelősségünk van gyermekeink, gyülekezetünk ifjúsága és általában a jövő nemzedék iránt. Ami az utánunk jövőket illeti, csak a mulasztásaim jutottak eszembe. Számomra a készülés és a holzhauseni konferencia, a belső önvizsgálat és bűnbánat alkalmai is voltak. Szembesültem Isten szándékával a nemzedékekről. A Teremtő, Szabadító, Újjáteremtő Istenről bizonyságot tenni, személyre szabott feladatunk. Isten egymásra utaltságunkat a felebaráti szeretetbe ágyazta be. Felelős vagyok a másikért, az utánam jövőkért. Ezen belül Isten a szülőknek speciális szerepet is adott, amely feladattal és felelősséggel átszőtt ajándéka. Hitünk nemzedéki folyamatosságának mindig is voltak és ma is vannak segítői és rombolói. A passzivitás is rombolás, tapasztaljuk napról napra. A gyermek, aki mindent megkap szüleitől, csak a naponkénti családi csendesség hiányzik, csak éppen a szülők nem mennek és őt sem viszik a gyülekezetbe, az egyház sok mindenre hangsúlyt fektet, csak az evangéliumra, Jézus Krisztusban lehetséges újjászületés szükségességére nem, stb. A konferencián jó volt minderről gondolkodni, beszélgetni. Na meg arról, hogy a mi Urunk akaratából magyarok is vagyunk, akiknek e földi életben a megmaradás különleges felelősséget és feladatot is jelent, nemzedékről nemzedékre.”

Garádi Péter

"BIZTOS VAGYOK abban, hogy az idei együttlét sokat nyújtott azoknak, akik azért jöttek el, hogy szívvel-lélekkel ott legyenek, hazavigyenek valamit és tanuljanak, formálódjanak, valamint erősödjenek a konferencián. Mindenki hozzájárulhat egyéni résztvételével ahhoz, hogy a konferencia értékes és érdekes legyen és maradandó élményeket hagyjon másokban és bennünk."

P. Ötvös Zsuzsa

“MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy ebben a közösségben nem csak szemlélője vagy élvezője az egyén, hanem aktív munkálója is, akár egy gyülekezetben. Az soha sem tapasztalja meg a gyülekezeti közösség igazi áldását, aki nem hozza magával a saját imádságát, szeretetét, szolgálatát, hitét. Másokért munkálkodva erősödünk meg, másokat vígasztalva találjuk meg a magunk számára is az igazi vígasztalást. Ebben segít a konferencia, ezt az élményt tudom átélni, immáron harmadjára. Barátaimmal beszélgetve elmondhatom, hogy ez a konferencia hamuban sült pogácsa, ami táplál az út, az év során...."

Demeter Gellért

“AZ ISTEN SZERINTI élet meghatározó része a hűség és a kötelesség. A hűség szerepe attól a pillanattól válik igazán fontossá, amikor az Úr mellett tesszük le voksunkat, amikor életünket az ő keze alá tesszük, s minden téren Urunk akaratát hagyjuk érvényesülni. Mégpedig ahhoz, hogy adni tudjunk, kö-telességeinket is kell teljesítenünk. Ha ezen töprengek, két szó jut az eszembe hirtelen: bizonyságtétel, átadás... Fontos, hogy tanulni tudjunk az idősebb nemzedéktől és hogy tudjunk mit adni a jövő nemzedékének....”

Bonnyai Eszter

***

RÖVID HÍREK

London, Anglia. Az Anglikán Egyház júliusra tervezett zsinatán a püspökök fizetéséről is tárgyalnak majd. Az erre vonatkozó kezdeményezés szerint a püspököknek sem lenne szabad nagyobb fizetést élvezniök, mint egyéb gyülekezeti lelkészeiknek. Ez azt jelentené, hogy évi 51 ezer eurós fizetésüket 28 ezerre csökkentenék. A kezdeményezők azzal érvelnek, hogy Isten különböző adottságokkal ruházta föl a papokat és mindenki a tehetsége szerint dolgozik. De miért kellene valaki tehetségét kétszeresen megfizetni?

*

Ankara, Törökország. Amerikai és török régészek úgy gondolják, hogy most mégis sikerül megtalálniok a Noé bárkáját. Legújabb légi felvételek az Ararát hegyén egy 135m hosszú és kb. 22m széles tárgy-csoportot mutattak ki, amely a hóolvadás következtében részben látható is. Júliusban ezért 10 kutató indul az 5346m magas hegyre, hogy lefényképezze azt, ami az örök hótakaróból kilátszik. Hátha az expedíciónak több sikere lesz, mint számos elődjének?!

*

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KIS BIBLIAI ANATÓMIA

4. A kéz

KÜLÖNLEGES MÉLTÓSÁGÁT

onnan nyeri el a kéz, hogy az Isten cselekvésének is fontos eszköze. A menny és a föld az ő keze műve (Ézs 66,2 = Csel 7,50), ezzel fogja kézen az övéit (Ézs 41, 13), jó, ha a keze velük van (Lk 1,66). A szó héber megfelelője erőt, hatalmat, alkotást, munkát is jelenthet, mindazt tehát, ami a teremtő, cselekvő és mentő Isten tevékenységére jellemző. Nem csoda, hogy csak az Ótestámentumban vagy kétszázszor van szó Isten kezéről vagy jobbjáról. Ez vezette ki a népét a szolgaságból (2Móz 13,3.14.16.), ennek erejét kellett a fáraónak is megtapasztalnia (2Móz 3,19), ahogy életében Ézsaiás (8,11), Jeremiás (15,17) vagy Ezékiel (1,3) is átélte azt. Ebben a kézben reménykedhet a hívő ember, de a nép is. Isten keze nem rövidült meg, hogy ne tudna segíteni és megmenteni (Ézs 50,2). Ez a kegyes vígasza is: ”te fogod az én kezemet” (Zsolt 73,23), sőt végóráján még Jézus is neki ajánlja bizalommal a lelkét (Lk 23, 46). Összefoglalva álljon itt a legnagyobb ígéret: "Ime, a kezembe véstelek téged" (Ézs 49,16).

EGY GÖRÖG FILOZÓFUS

"minden szerszám szerszámának" nevezte az emberi kezet. Gondoljunk csak közmondásainkra. Kezünk nem csak szinte pótolhatatlan, de személyünkkel is azonosítható. Valaki kezet emel valakire, kézbe vesz valamit, kezel valamit, kezel valakivel, lekezel valakit, kéz a kézben dolgozhat, kinyújtja a kezét, kézbe ad valamit, kezére jár valakinek, kézen hordoz valakit, kenyerét keresi meg vele, üres kézzel áll ott, szivére, szájára teszi a kezét, kézzel-lábbal magyaráz, kézből ad, kiejt a kezéből. Áldó, üres, gyenge, erős, összekulcsolt, simogató, kemény, büntető kézről is beszélhetünk. Nos, ezek csaknem valamennyiének van bibliai megfelelője is, bármelyik testámentumban.

NEM CSAK SZERSZÁM

azonban a kezünk a Szentírás szerint. Segítségével kifejezhetjük gondolatainkat. Ha valaki kézzel-lábbal magyaráz, az nem csak a tehetetlenség,de a lelkesedés, meggyőzni akarás jele is lehet. Kézzel nem csak legyinteni lehet, de formálni, alakítani is tudunk, sőt magunkat is kifejezzük vele. Sőt gyakran elfelejtjük, hogy kezünk sokkal valóságosabban fejezheti ki a gondolatainkat, mint szavaink. Ügyeljünk hát a “kezünk beszédére", mert az árulkodó is lehet!

Három egészen speciális munkaterülete van a kezünknek. Az elsőért igy könyörög a zsoltáros: “kezünk munkáját tedd állandóvá nekünk” (Zsolt 90,17). A munka, a kenyérkereset, a megélhetés szövevényes labirintusában jó tudni, hogy Isten kezére bízhatjuk úgy magunkat, hogy Ő a gondoskodásával a mi kezünket is mozgósítja. ”Aki nem dolgozik, ne is egyék! ”: ez az apostoli üzenet különös tekintettel a kezünkre – a tevőlegesre vagy az ellustúltra – nézve igen fontos.

A második munkaterület a birtokbavétel, a megfogás, a megragadás, a megszerzés, de ugyanakkor a segítés, a cirógatás, a simogatás nagy feladata is. Már a pici gyermek szeretne mindent megragadni, hogy birtokolja azt. Meg kell szereznünk a szükségeset, de végső soron nem az a mienk, amit görcsbe merevedett kezünkben tartunk. Ne feledjük el, hogy kezünk segítésre és simogatásra is való! Emberek vesznek körül bennünket, akik elvárják azt, hogy kiosztjuk nekik a szükséges simogatást, elismerést, biztató dícséretet. Sőt, amikor továbbadjuk az Istentől kapott szeretetet, a simogatásból áldásközvetítés is lehet. Jézushoz is azért hoztak gyermekeket, hogy legalább megérintse őket. Hitték, hogy az Úr érintésén át erőre kaphatnak, védelem és óvó szeretet lesz az osztályrészük. De az őskereszténység is szilárdan meg volt győződve afelől, hogy a kézrátétel pl. a keresztelésnél még az Isten Lelkét is közvetítheti (Csel 8,17-19).

Kezünk legfontosabb munkaterületét az apostoli igehirdetés azonban mégis mélyebben látja, amikor így buzdít és int: "Akarom, hogy a férfiak mindenütt tiszta kezeket emeljenek imára." (1Tim 2,8). Ehhez pedig csak két mondat kínálkozik a zsoltárokból: "Feléd emelem kezemet, lelkem szomjas földként eped utánad" (Zsolt 143,6) és: "Áldani szeretnélek életem fogytáig, a te nevedben emelném föl kezemet" (Zsolt 63,5).

Makáriosz, az egyiptomi szerzetesség fő alakja, jól foglalta össze a kéz fontos feladatát ebben a mondatban: “Nem szükséges az imádkozásnál sokat beszélni, elég, ha felemeljük a kezünket”.

***

Derűs hétköznapi hálaadás

TUDJÁTOK MIT? Nincs is olyan rossz napom!
Tulajdonképpen hálás vagyok, hogy:

TETSZÉS SZERINT FOLYTATHATÓ

(Ismeretlen szerző, via Hafenscher Károly)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

         

LABDARÚGÁS ÉS MISSZIÓ?

Tudtommal a világon mintegy három és félezer brazil keresztény misszionárius dolgozik. Legtöbbjüknek a labdarúgás az “ajánlólevele”. Ezzel megnyerik a bizalmát főleg olyan eltiport, lenézett, háború sújtotta népeknek, vagy ahol még a szabad vallásgyakorlatot is tiltják. Ott van éppen nagy hatása az ilyen speciális ajánlólevélnek, s a brazil misszionáriusokat mindenütt szívesen fogadják. – Igy foglalta ezt össze nagyon találóan a ma 54 éves Jovencio Carlos do Amaral, aki maga is kilenc országban dolgozott már, többek között Angólában, Kubában és a Fülöp-szigeteken: "Közismert, hogy a brazil játékos a labdaművészet varázslatán túl vallási türelmet és a közvetlen kapcsolatok lehetőségét is felajánlja. Mindez pedig könnyen nyit ajtót az evangélium terjesztésére”.

Két ilyen misszionáriusra irányítjuk most figyelmünket.

Az AC Milano csapatában játszik az a 21 éves brazil fiú, akinek a Braziliában megszokott labdarugó-beceneve Kaká. Kortársai közül nem csak azért emelkedik ki, mert ért a labdarugáshoz. Azon ritka fiatalok közé számít, akik nem felejtették el a szülői házból hozott nevelést. Mérnök apa és tanítónő édes-anya gyermekeként olyan körökbe került be, ahol érettebb “profi” társaitól is sokat tanulhatott. Megtanulta, hogy nem bölcs dolog elvetni azokat a törvényeket, szabályokat, amelyek végső soron Istentől erednek, s az emberiség javát szolgálják.

Igy mutat példát ez a 21éves a világhírű olasz csapatnál, s megihleti a szurkolókat és csapattársait, pályán és pályán kívül élt magatartásával. Sokszor bizony nem a prédikáció, hanem a példás életvitel a legjobb evangelizáló eszköz.

A riói Fluminense FC egykori legendás hátvédje, Luiz Marcelo Machado új utat választott a misszionálásra. Ő az USA-ba került, s a Washington-állambeli Yakimában egy amatőr csapatnak az edzője. Brazil származása megnyerte az odakerült mexikói bevándorlóknak a bizalmát, akiknek fiataljait elsősorban labdarugásra oktatja. De ezen túl foglalkozik velük, egészséges sportoló életre tanítja őket, s elvonja őket a rossz társaságtól, ahol a kábítószereknek esnének áldozatul. Segítője ebben a nagy munkában e sorok brazil-magyar írója. Mindketten tudják, hogy a latin kultúrájú mexikóiak nehezen szoknak hozzá az amerikaiak egészen más gondolkodásához, kultúrájához. S azt is, hogy ezeknek a fiataloknak a szívébe a keresztény hitvallást mindenekelőtt személyes barátsággal, emberséggel, közösségvállalással, majdnem hogy “haverkodással” lehet eljuttatni.

Mindketten kapcsolatban állnak az "Atletas de Cristo" brazil missziói szervezettel, amely önkéntes adományokból létezik és a sporton keresztül keresi a kapcsolatot a hittel, a Bibliával.

http://www.atletasdecristo.org.

Becht Gábor, Portland/USA

***

Elnőiesedett egyházak?

Az Egyházak Világtanácsa szerint a dán és svéd teológiai fakultásokon tanuló hallgatóknak több mint kétharmada nő. Ami azt jelenti, hogy 10-15 éven belül ezeknek legnagyobb százaléka egyháza aktiv szolgálatába lép. A Rajnavidéki Egyházban is 60%-ban női hallgatókkal kell számolni a jövőben. Ott most a lelkészi karnak csak 26%-a nő, ám ez az arány hamarosan megváltozik. Háttérként tudnunk kell, hogy még mindig vannak protestáns egyházak, amelyek nem szentelnek fel női lelkészeket. Hogy a női lelkészek helyzete nem mindig könnyű, az bizonyos. Nem lehet azonban letagadni előnyeiket a lelkigondozó szolgálatban, az ifjúsággal való foglalkozásban, stb. Másrészt biztos, hogy teológiailag nem lehet megindokolni a lelkészi hivatásból való kizárásukat. S végül azt se feledjük el, hogy egyházaink, gyülekezeteink életében mindig is a női résztvevők voltak és vannak ma is többségben.

***

Elgondolkoztató statisztikák

Genf, Svájc. A sokszor megjövendölt “hangsúlyeltolódást” a lutheránus egyházak a saját bőrükön kénytelenek megtapasztalni. Az EVSz jelentése szerint Afrikában több, mint egy millióval nőtt egyháztagjaik száma, Ázsiában pedig több, mint 7 millióra nőtt a tagság. Latin-Amerikában is 1,3 millióra emelkedett a tagok száma. Észak-Amerikából már nem jelentenek fejlődést az elmúlt évekhez képest: kereken 8,4 millió az amerikai lutheránus. De a vén Európában megkondultak a vészharangok: 640 ezer ember hagyta el lutheránus egyházát a kontinensen. Jelenleg Németországban 13,2 millió, Svédországban 7,1 millió, Finnországban 4,6 millió, Dániában 4,5 milló, Norvégiában 3,8 millió az evangélikusok száma. – A Kárpát-medencében Magyarországon 302 ezer evangélikust tartanak számon, Romániában 32 ezer a magyarnyelvű lutheránus egyház taglétszáma, a Szlovák Evangélikus Egyházban nem vezetik külön a magyarnyelvű gyülekezeteket.

***

 

Weöres Sándor:

***

Gyülekezeti képek
Hannover - gyülekezeti hétvége - április


 

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

         

Beszámoló a második nyugat-európai presbiteri találkozóról

Holzhausen/Németország

2004. április 2-4 között tartottuk a második találkozót a nyugat-európai magyar gyülekezetek presbiterei és más vezető munkatársai számára. A jelenlevők száma azt mutatta, hogy továbbra is van érdeklődés az ilyen presbiteri “továbbképző tanfolyamok” iránt.

Negyvenheten jelentkeztek a találkozóra, s végül 44-en el is jöttek a Dortmund közelében levő Holzhausenbe. A résztvevők ezzel túl is haladták a tavalyi 42-es létszámot. A jelenlevők több mint fele részt vett 2003-ban is a presbiteri találkozón, biztosítva ezzel a folytonosságot is, de a kb. 20 új résztvevőnek is nagyon örültünk, mert így ők is belekapcsolódtak a közös gyülekezeti kérdéseink megismerésébe, megvitatásába és a megoldások keresésébe. Képviselőt küldtek e találkozóra a svájci, a németországi és a svédországi különböző gyülekezeteink – mintegy 15 gyülekezetből – és jelen volt Szövetségünk egy egyéni tagja is. Sajnáljuk, hogy további nyugat-európai országokból nem jöttek magyar presbiterek.

A találkozó központjában két előadás állt, amelyekhez csoportos megbeszélések kapcsolódtak. Idei találkozónk előadója Gémes István stuttgarti lelkipásztor volt, témánkat pedig így fogalmaztuk meg: "Gyülekezetépítés a diaszpórában".

Az érkezés napján, pénteken este, már kialakult a testvéri és baráti légkör, amikor mindenki bemutatkozott és elmondta gyülekezeti beosztását, tapasztalatait a helyi gyülekezetben és néhány adatot közölt eddigi életútjáról. Az első estén még együtt megbeszéltük a hétvégére tervezett konferenciai műsort, majd id. Joób Olivér lelkipásztor áhítatával zártuk hivatalos együttlétünket. Az ezt követő, szinte otthonias légkört a Szente Imre köré gyűlt csoport népdaléneklése és a hosszúra nyúló beszélgetések biztosították.

Az igazi "munkanap" a szombat volt, amikor – Boros Péter lelkipásztor reggeli áhitata után – délelőtt, majd délután is egy-egy előadást hallhattunk Gémes Istvántól. A bibliai alapokra helyezett előadások elméleti és gyakorlati kérdéseket vetettek fel a gyülekezet eredete, fejlődése és építése összefüggésében. Mindenkinek fontos feladata van a gyülekezetben, – hangsúlyozta az előadó – de figyeljünk a mi emberi törekvéseinken túl először a Szentlélek munkájára és ne akadályozzuk azt hiúsággal, érvényesülési vággyal, vagy éppen önzéssel, hanem segítsük azt, a nekünk adott kegyelmi ajándékokkal szolgálva Jézus egyházában, a legjobb tudásunk és igyekezetünk szerint. – Az előadást ezután öt csoportban megbeszélés követte, ahol személyes híradásokra és tapasztalatcserére került sor.

Tanácskozó presbiterek
Tanácskozó presbiterek

A délutáni előadás gyakorlati kérdéseket vetett fel a gyülekezeti munka különböző területén. Kivel együtt építek, mire építek, hogyan építek és milyen céllal építek a gyülekezetben? – ilyen és hasonló kérdéseket vittünk a csoportokba további megbeszélésre. Ez a tapasztalatcsere is igen hasznosnak bizonyult. A csoportok végül a plénum előtt számoltak be a legjellegzetesebb kérdéseikről és megbeszéléseik eredményéről. Egyező volt az a vélemény, hogy idén is építő és értékes volt az együttlét és sokat tanulhattunk egymástól.

Szombat este vette kezdetét ugyanabban a konferenciai központban az idei Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia, amelybe örömmel bekapcsolódtak a presbiteri találkozó résztvevői is. Jó volt tapasztalni a nemzedékek együttlétét és közös énekléssel, majd esti áhítattal zárni a hosszú munkanapot.

A vasárnapi istentisztelet előtt még tanácskozásra gyűltek össze a presbiteri találkozó résztvevői a jövő feladatait illetően. Jó javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy mivel foglalkozzanak presbitereink az elkövetkező találkozókon? Fontos feladat lesz a presbiterek bibliai képzése és a gyülekezeteink jogi helyzetének, hovatartozásának tisztázása az uniós csatlakozás után. Ilyen témákkal kíván már foglalkozni a jövő évi konferencia, amelyre két előadót fogunk meghívni a Kárpát-medencéből. Idei előadónknak hálás köszönet jár mind a feladat elvállalásáért, mind a kiváló előadásokért !

A virágvasárnapi istentisztelet – nagyszámú gyülekezetben – felemelő érzés volt. Gárdonyi Dániel zenei szakértelemmel és fiatalos lendülettel zongorált és kísérte énekeinket, Tüski Márta hirdette Isten Igéjét, e sorok írója végezte a liturgiai szolgálatot, imákat presbiterek olvastak fel. Az istentisztelet perselypénzét az Ifjúsági Konferencia kiadásainak támogatására adtuk.

Jövőre ismét az Ifjúsági Konferenciát megelőző hétvégén lesz a presbiterek találkozója, 2005. március 18-20-ig, Holzhausenben. Szeretettel várjuk és már most hívjuk erre a "régieket" és az "újakat"!

Varga Pál

***

Konferencia Leondingben

A felső-ausztriai Leondingben tartja idei konferenciáját és küldöttközgyűlését a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. A Linz közelében levő városban az ausztriai magyar reformátusok rendszeresen tartanak istentiszteletet. Velük találkoznak aug. 26-29 között a gyülekezeti kiküldöttek. A találkozóról értesít a Szövetség honlapja: www.credo-hu-we.org és tájékoztat a Szövetség elnöke: Varga Pál lp. D-89165 Dietenheim, Tel.: +49-7347-7621.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

München, NSzK. A Német Katolikusok Központi Bizottsága már évekkel ezelőtt javasolta, hogy a pünkösdhétfőt, mint az egyház egysége napját ünnepeljék az országban. A rk. püspöki konferencia két éven át nem foglalkozott a javaslattal, míg idei, áprilisi gyűlésén végleg elutasította.

Varsó, Lengyelország. 1954 óta létezik az ország egyetlen egyetemi teológiai kara, amelyen jelenleg 900 protestáns, ortodox és ókatolikus hallgató készül a papi-lelkészi szolgálatra.

Katmandu, Nepal. Körülbelül 150 ezer ember életéért és ellátásáért vállalt felelősséget az Evangélikus Világszövetség, s ez a munkája most nagy veszélybe került: a Dhanghadi városkában levő irodáját felrobbantották a maoista felkelők. A megokolás: a felkelők az amerikabarátnak és korruptnak kikiáltott király, Gyanendra ellen harcolnak, s a segélyszervet is ebbe a kategóriába sorolják. Támadásaiknak eddig már több, mint 10 ezer ember esett áldozatul.

Strassburg, Franciaország. A Moszkvai Patriarchátus állandó képviselőjének nevezte ki az Európatanácshoz Igumen Filaret szerzetespapot, aki a helyi ortodox közösség vezetője és korábban a Délafrikai Köztársaságban dolgozott.

Grúzia. Az ország öt és fél millió lakosának több, mint 80 %-a az ortodox egyház tagja, tíz százaléka muszlim, ezenkivül 50 ezer római katolikus, 6 ezer baptista és 700 lutheránus van.

Varsó, Lengyelország. A lengyel lutheránus egyház zsinata felhatalmazta az egyháztanácsot, hogy dolgozza ki az állammal kötendő egyezményt, amely több jogot biztosítana neki a többségében rk. országban. Az egyház kereken 80 ezer lelket számlál, s ez a szám az elmúlt évben enyhén emelkedett. 585 volt a keresztelések száma.

Majnafrankfurt, NSzK. Az Emberjogok Nemzetközi Társasága felszólította a török kormányt, hogy ne csak a kurdok, hanem az arám és asszir keresztények szabad vallásgyakorlatának jogát is ismerje el, amennyiben az Európai Unióba szeretne felvételt nyerni. Az ország lakosságának csupán fél százaléka keresztény.

Kusebajevo, Udmurt Köztársaság. Ebben a helységben áll a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó udmurtok ősi szentélye, amely még a kereszténység felvétele előtti időből származik. Ez a kis nép megtartotta ősi sámán-hitét, bár az orosz ortodox egyház már három évszázaddal ezelőtt a kereszténységre térítette. Ma is sámánok irányítják a közösség életét. Három istenségüket azonosították a Szentháromsággal és többek között ez mentette meg őket az ortodox üldözéstől.

Budapest, Magyarország. A Magyar Bibliatanács főtitkári hivatalától megvált 27 évi tevékenység után Tarr Kálmán ref. lelkész. Utóda Pecsuk Ottó lett, az elnöki tisztet pedig Szebik Imre evangélikus püspök tölti be. A tanács ügyvezetője Márkus Mihály ref. püspök lett.

Ulm, NSzK. A júniusi Katolikus Napokon 25 ezer állandó és további 10 ezer bekukkantó látogató vett részt. Négy évvel ezelőtt Hamburgban 60 ezret számláltak. Az elmúlt négy év alatt azonban kétszeresére nőtt az evangélikus résztvevők száma. Valószínűleg ennek tudható be, hogy 5 evangélikus püspök szerepelt a főelőadók között. A résztvevők kereken egyharmada 30 éven aluli volt.

Berlin, NSzK. W. Huber helyi evangélikus püspök, aki az EKD elnökpüspöke is, botrányosnak nevezte a szomorú tényt, hogy felsőoktatásban részesült német nők nem akarnak gyermeket hozni a világra. Riasztó jelnek tekintendő, hogy negyven százalékuk a 40. életévét is eléri, anélkül, hogy vállalt volna anyaságot.

Párizs, Franciaország. A rk. egyház nagy átalakítások előtt áll. Ún. apostoli régióit most 15 egyházkerületre osztják fel. Ezeknek érsekeit viszont ezután nem a püspökök választják ki egymás közül, hanem a római kúria nevezi ki őket. Az egyház legnagyobb gondja azonban továbbra is a nyo-masztó paphiány. Csak a Tours-i püspökség jelentett emelkedő szeminaristaszámokat.

London, Anglia. Az anglikán egyház érseke követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsába egyházi tagokat is hívjanak be, akiknek lelkiismerete érzékenyebben tudna reagálni világméretű kérdésekre. Ezzel, szerinte, az Egyesült Nemzetek szervezete is visszanyerhetné az iraki háború miatt elszenvedett tekintélyvesztését.

Rio de Janeiro, Brazília. Az ország lakosságát jelenleg 177 millióra becsülik, akiknek 73,9 %-a a rk. egyházhoz tartozik. 17.167 pap szolgál az egyházban. Az egyháztagok öt százalékát tekintik "törzstagoknak", további tizenöt százalékát pedig az aktív egyháztagok közé számítják.

Santiago de Compostela, Spanyolország. A híres búcsújáró város érseksége címerét megváltoztatták. Eredetileg Szent Jakabot ábrázolta, amint kardjával éppen egy szaracén (=arab) fejét vágja le. Az érsekség vezetői nem találták kor- és időszerűnek ezt az ábrázolást. Az arabölő szentet most az új címerkép békés zarándokként ábrázolja.

Moszkva, Oroszország. Egy városi, kerületi bíróság a Jehova tanúi gyülekezetet illegálisnak ítélte és elrendelte a feloszlatását. Megokolásul azt jelentette ki, hogy ez a közösség vallási türelmetlenséget hirdet, családokat zúz szét és a betegeket az orvosi beavatkozás elutasítására kötelezi.

***

Weöres Sándor:

***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra