MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVII. évfolyam - 2003. 6. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

R.A. Schröder:

Krisztus, várunk

 

Ernst Barlach: Menekülők pihenője, bronz, 1924.
Ernst Barlach: Menekülők pihenője,
bronz, 1924.
Szerzői jogok miatt a kép törölve!

 

      Sötét időben
      Krisztus, várunk.
      Csillagok fényén
      jobban látunk
      e zord téli tájon.
      Előbb is jöttél
      már évről-évre;
      nézz most reá
      szegénységünkre
      e zavart világon.

      Nem tarka álom
      érdekel csupán
      gyermekrajongással
      égő fényű fán;
      nézz ránk, engedd
      hogy mi fáj, s lever,
      látva tekinteted
      gyógyulva múljon el,
      szűnjék a teher
      örüljön, ki szenved.

      Béke sem lehet
      mindig örökké,
      aki beléd feledkezett
      a béke csak azé,
      és mindennek ideje van.
      A te békédre, kegyes Urunk,
      annál buzgóbban vágyakozunk
      mivel világunk állig harcban.

(ford.G.I.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MEGTALÁLTUK JÉZUST!

Úgy látszik, újra fausti-korban élünk, amikor az embert nyugtalan, belső keresés hajtja mindig új felismerések, új értelmezés felé. Ennek a keresésnek bizonytalansága, de lendülete is áthatja egész világunkat. Nemcsak a művészetek, az irodalom, tudomány és politika területén látjuk ennek jeleit, hanem hitünkben is. A gondolati lezártság, a célba érkezés biztonsága eleve gyanús számunkra. Úgy érezzük, ha a keresés lendülete lefékeződik, akkor szükségképpen dogmatikus megmerevedés és megüresedés következik. A keresés nyitottságát és dinamizmusát tartjuk egyedül emberhez méltónak.

A világnak ebben a kereső bizonytalanságában mégis elnémíthatatlan a tanítványok vallomása: Megtaláltuk Jézust! (Jn 1,45.) Nem fennhéjázó fölény ez, inkább csöndes meggyőződés. E bizonyosság nélkül, Pál apostol hasonlata szerint, bizonytalan zengésű kürt szavához hasonlítana bizonyságtételünk, amelynek hangjára senki nem indul harcra. “Megtaláltuk Jézust!” – ez azt jelenti, hogy életünk alapkérdése már eldőlt. Nem keresők vagyunk, hanem annak örömében élünk, hogy rátaláltunk arra, akivel járva életünk nem egyre szűkülő úton halad lefelé, hanem olyan úton, amelyen mindig nagyobb csodák várnak. Lehet, hogy lassan elszürkül előttünk a színek varázsa. Lehet, hogy egyre kevesebb külső és belső hatás ér el hozzánk. Lehet, hogy élményeink száma és mélysége csökken. De Jézussal járva mindig nagyobbak lesznek az átélt csodák. Felfelé tartunk, a táguló horizont távlatával.

“Megtaláltuk Jézust!” Nem egy nagyszerű felfedezés örömében kiáltunk “heuréká”-t. Nem egy eszme zárt rendszerének belső összefüggését találtuk meg, hanem Jézust. Ez a vallomás nem jelent befejezést, lezártságot. Egy új élet nyitánya ez a mondat. Ezzel indul a hit lendülete. A Krisztus-követés szent startja ez, ami belső mozgásba hozza egész életünket. Nem tétova keresés – boldog felismerés: megtaláltuk Jézust, aki előttünk jár, hogy nyomába léphessünk és majd célba érjünk.

Madocsai Miklós: Biztassátok egymást

***

Minden kedves olvasónknak, terjesztőnknek és munkatársunknak
áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt kívánunk.

***

MEGHÍVÓ
az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia
45. jubileumi találkozójára
2004. április 3.-10.

Burbach-Holzhausen, Németország

Nemzedékről nemzedékre...

Európa különböző országaiból gyűlünk egybe, protestáns fiatalok, családok és idősebbek is, hogy a keresztény hitben, a magyarságtudatban erősödjünk és a közösség élményével gazdagodjunk.

A témát a délelőtti bibliatanulmányban és előadásban és a délutáni csoport-beszélgetésen tárgyaljuk. A többi programpont is részben kapcsolódik a témához. Jut idő kötetlen együttlétre, beszélgetésre, sportra és játékra. Lesz alkalom kórusban való éneklésre is.

Részletes meghívó és egyéb információ a konferencia honlapján:
http://church.lutheran.hu/emeik
Joób Olivérnél, Tel: +41(0)1-751 02 88,
E-mail: joob@gmx.ch
Jelentkezés február végéig.

Szeretettel hívunk mindenkit, régieket és újakat, jubileumi találkozónkra!

***

Mint a mesében

Erdőmérnök-misszionáriust küldött ki Etiópiába az egyik missziói társaság. Pár év alatt nemcsak néhány hektár erdőt varázsolt a kopár hegyoldalakra, de helybéli feleséget is talált egy evangélikus kórház ápolónőjében. Örömében egyszerű, de csinos erdei házat rendezett be, ahol ezentúl boldogan élhetnek.

*

Esküvő céljából aztán elutaztak Német-országba, ahol a missziós társaság éppen azt a hírt kapta Etiópiából, hogy a csinos kis házat feltörték és teljesen kirabolták. A fiatal pár örömét nem akarták idő előtt megkeseríteni, nem mondták el a rossz hírt. Annál nagyobb volt a visszatérők szomorúsága, amikor hazajutva, házukat üresen és kifosztva találták.

*

Pár hónap múlva azonban valóságos csoda történt. Az ellopott tárgyakat apránként kezdték visszahozni a falusiak. Egyszerre minden együtt volt, az utolsó darabig! Kiderült, hogy közben Krisztus-hitre tért a törzsfőnök és nem hagyott nyugtot a törzsének, amíg ezt a szégyent ki nem köszörülték.

*

Mese nem lehet. Tehát csoda a XXI. században!

***

Szegények voltak Józsefék?

Mária és József nem csak egyszer ment Betlehembe. A császárbarát Heródes szabálytalan időközökben újra meg újra "népszámlálást", azaz adóbevallást rendelt el. Máriának is kellett, hogy valami ingatlanja legyen Betlehemben, ha Lukács külön hangsúlyozza, hogy József Máriával kelt útra, aki pedig várandóssága utolsó idejében volt. Sőt feltételezhetjük, hogy jól jövedelmezett az ingatlan. Ezért kellett Józsefnek "Máriával együtt" Betlehembe utaznia. – Zsidó forrásokból tudjuk, hogy az akkori fával és kővel dolgozó "technikusok" – Józsefet az evangélium annak nevezi! – különösen is kegyes és bibliaismerő iparosok voltak. Ha jó keresetéhez még valamilyen betlehemi ingatlan bére is járult, akkor a házaspár biztosan nem tartozott a szegények közé.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Az Isten Fia – ember fia
6. Márk evangéliuma

A LEGRÖVIDEBB EVANGÉLIUMOT

Márknak köszönhetjük. Tömören, néha elnagyoltan, majd titokzatos szavakba foglaltan mondja el azt, amire vállalko-zott: azt, hogy Isten milyen céltudatosan dolgozik megmentésünkön Jézus Krisztus életén, igehirdetésén, csodatétételein, de főleg a halálán keresztül. Ezért nem lehet csodálkozni azon az összeszedettségen sem, ahogy igyekszik Jézus minden csodatettéről és tanításáról tudósítani, de mind emögött ott magaslik a kereszt, amely felé Jézus egész élete, munkája szakadatlanul halad. Fején találta azért a szöget valaki, aki Márk evangéliumát így jellemzi: “Jézus szenvedéstörténete, bő bevezetéssel.” Igen, már az evangélium első mondata elmondja a “kezdetet”: ahogy a próféta megjövendölte, ezzel a Jézussal veszi kezdetét Isten végső terve (1,1). Róla tesz vallást a mennyei hang: “Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok!” (9,7) S amikor a keresztfán kileheli a lelkét, az őrzésével megbízott pogány római katona ezt csak megerősíti: “Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (15,39)

Márkot elámítja Istennek ez a terve, s ezt a legkülönbözőbb nevekkel igyekszik kifejezésre juttatni. Nála Jézus Isten Szentje, az ács fia, Mária fia, rabbi, nagy tanító, Isten Fia, a jelenlegi, a jövendő, a szenvedő emberfia, Isten szenvedő szolgája, akivel szimpatizálnak, akire haragszanak, akit megcsodálnak, akitől félnek, s akit kezdettől fogva el akarnak tenni láb alól. Hogy is lehetne azt szavakkal kifejezni, hogy Benne nem más, mint Isten maga küzd a gonosz erői ellen?

HÁROM RÉSZLET

ragadja meg mégis legjobban a figyelmemet ebből a tömör evangéliumból. Talán azért is, mert Jézust a maga emberi mivoltában, minden szépítés nélkül mutatja be.

1.

Prédikálva, csodákat téve tért vissza Jézus Názáretbe, ahol gyermekkorát töltötte. Elképzelhető, hogy nem az egész város örült ennek a viszontlátásnak. A zsinagógában nyilván ott vannak egykori játszótársai, akiknek nem megy a fejébe, hogy milyen jogon tért vissza ez az elvándorolt azzal az igénnyel, hogy tanítsa őket? Márk nem szépíti a tudósítást. Először is nem hallgatja el, hogy a falubeliek megbotránkoznak Jézus fellépésén. (Hát nem ő maga mondta egyszer, hogy az a boldog, aki nem botránkozik meg rajta? – Mt 11,6) Ugyancsak nyiltan elmondja – csak Márk! – hogy ebben az ellenséges hangulatban Jézus nem tudott semmi csodát tenni és hogy őszintén csodálkozott falubelijei hitetlenségén (6,1-6).

2.

Nem kevésbé őszintén tudósit Márk Jézusnak családjához való viszonyáról sem. Az őt meglátogatni akaró anyjának és testvéreinek Jézus nyiltan elmondja, hogy nála más rokoni kapcsolatok érvényesek: "aki az Isten akaratát teszi, az az én fitestvérem, nővérem és az anyám" (3,35). És Márk azt sem hallgatja el, hogy a család jövetelének oka nem volt más, mint hogy a nyilván sok zavart okozó fiút – kivonják a forgalomból. Szándékuk megokolása pedig, minden kertelés nélkül ez: "magán kívül van" (3,21).

3.

Egyik evangélista sem mondja el annyiszor, hogy Jézust a tanítványai mennyire nem értették meg, mint éppen Márk. Nem értik a példázatait (4,13), a tanításait (718), kétségbeesnek, bár Mesterük köztük van (4,38) vagy amikor a tengeren közeledik hozzájuk (6,49). Főleg szenvedése bejelentése izgatja fel őket, bár nem értik ezt sem (9,32). Elannyira, hogy egyszer – nagyon emberi módon – Jézus ki is fakad: “Meddig szenvedlek titeket?” (9,35) Mindez azonban távolról sem tartja vissza őt attól, hogy pontosan ezeket az értetleneket küldje ki evangéliuma hirdetésére. Számunkra talán ez az egyik legfontosabb üzenete Márknak: az evangélium ügye nem személyi minőségünktől függ. Isten az alkalmatlant is szolgálatába veheti (16,15), akár az őt háromszor megtagadó Pétert (8,33, vedd hozzá a 34. és következő verseket is!). Ez is Isten nagy csodája.

 

MÁRK ÜZENETE

szíveközepének azonban én mégis egy másik mondatot tartok. A galileai parton járva egy süketnémát gyógyított meg Jézus. Az eredeti szöveget hűen kell lefordítanunk, hogy ennek a jelenetnek és a benne foglalt kijelentésnek a jelentőségét kellőképpen érzékeljük. A gyógyítás tanúi ugyanis nem "álmélkodtak", hanem nagyon megdöbbentek, sőt magukon kívül voltak! S ebben a teljesen feszült állapotban szólalt meg valaki: "Minden, amit tett, az jó!"

Nekem itt rögtön arra kell gondoldolnom, amit a világ teremtésénél olvasunk minden teremtési “nap” után: és látta Isten, hogy ez jó, – ti. az, amit aznap tett! Így emlékeztet Márk arra, hogy Jézus a jó, megfelelő, célszerű új világ megteremtésén dogozott, amikor az Isten országát, ezt a nagy titkot, szavával és tetteivel hozta közénk. Őt, a mindent jól tevőt hirdeti nekünk Márk evangélista félreérthetetlen nyíltsággal.

S azt reméli, hogy olvasói, mi mai keresztények is, mielőbb magunkon is megtapasztalhatjuk ennek a "mindent jól tevőnek" az erejét!

Gémes István

***

Ki az Isten Fia?

Augustus császár parancsára hozták azt a törvényt, amely szerint nevelő apja, Julius Caesar isten, tehát a császár magát "Filius Divi"-nek, azaz "istenfiának" neveztette. Már életében 37 templomot emeltek a tiszteletére, majd további huszat a halála után. Jézus történetének a rómaiakéval való összeszövődésének egyik érdekessége, hogy József és Mária Názáretből Betlehembe Samárián keresztül kellett, hogy utazzon. Mégpedig azon a városon át, amelyet Heródes Sebaste-nek (latinul Augusta = dicsőséges) nevezett és ebben is ott állt egy általa építtetett templom, amelyben Augustus császárt isten(fiú)ként tisztelték.

 

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

BEMUTATKOZOM . . .

Szabó Emőke

Szabó Emőke vagyok, 1973-ban születtem. Dunántúli lelkészcsaládból származom, a Duna-parti Neszmély községből.Teológiai tanulmányaimat a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem 1991-96 között, majd ösztöndíjasként egy évig Utrechtben tanultam. 1997-től 2002-ig a Dunaalmási Református Egészségügyi Gyermekotthonban dolgoztam lelkigondozóként, s ezzel párhuzamosan a Neszmélyi Református Egyházban hitoktató lelkészként.

Most Gümligenben élek, Bern mellett, egy diakonissza anyaházban bérelek szobát. 2003 nyarán férjhez mentem, férjem egyelőre Hollandiában él.

Isten elhívására vállaltam el a Német-Svájc hét magyar protestáns gyülekezetében a lelkészi szolgálatot. Dr.Krüzsely Mária, szövetségünk elnöknője vezetett be a munkába. Az elmúlt két évben ő volt a gyülekezetek fennmaradásáért folytatott harc mozgatórugója, s ő plántálta belém az itteni magyarság iránti szeretetet és felelősséget.

Istentiszteletet Bern, Biel, Baden, Zürich, Luzern, Basel városában tartok. 2003-ig két lelkipásztora volt ezeknek a gyülekezeteknek: Péter Iván és Joób Olivér, ők mindketten 50%-os állásban voltak. Szolgálatom első hónapjaiban gyakran fordultam hozzájuk tanácsért. Istennek legyen hála, most is akadnak társaim a szolgálatban. Sankt Gallenben Hieble Erika, Németországban élő magyar lelkésznő gondozza a gyülekezetet. Nagy örömömre Jäggi Nagy Réka és Szedlák Tibor, volt budapesti teológus társaim is Svájcban élnek. Mindkettőjüknek svájci házastársa van, ezért hosszú távon is számíthatok rájuk, mint helyettesekre. Bernben és Zürichben ösztöndíjas magyar teológusok is rendelkezésünkre állnak szükség esetén.

Némelyik gyülekezet már több, mint ötven éve létezik, és tagjai elsősorban idős emberek, mégis előretekintünk. Együtt imádkozunk a gyülekezetek felvirágzásáért. Mindnyájan tudjuk, erőfeszítésre, új stratégiákra van szükség ahhoz, hogy növekedhessünk. A következő feladatok körvonalazódtak előttünk:

Mindez időnként lehetetlennek tűnik, de Isten újra meg újra bátorít bennünket. E bátorítás nyomán most én is rácsodálkozok újra arra, amink van. Vannak, akik hittel válaszolnak Isten szavára. Mindenütt van néhány égő szívű, élő hitű, áldozatvállalásra kész tagunk. Van, aki az internetről gyűjti a magyar címeket és meghívókat postáz, hogy többen jöhessünk össze istentiszteletre. Van, aki körbetelefonálja a tagokat minden alkalom előtt. Mások süteményt sütnek az istentiszteletek utáni szeretetvendégségre. Van, aki zenei tehetségét adja, házi koncerttel egybekötött bibliaórát szervez. Van, aki betegeket látogat. Van, aki 26 éves és már 3 éve presbiterként szolgál. Van, aki kilencvenegy éves, és mindennap imádkozik a gyülekezetekért: "hogy elmélyüljünk a hitben."

Reméljük, Isten megsokszorozza azt, amink van.

***

Adóbevallás – római módra?

1961-ben egy Babata nevű zsidó asszony családi levéltárát fedezték fel a Holttenger partján Nachal Arugot-ban. Ebben egy római adóbevallási ívet is találtak, amelyet Babata töltött ki, mivel Manza városkában ingatlanjai voltak, hasonlóan Judanes nevű férjének is. A bevallásnál az asszony a férjét "gyámjának" nevezi, hiszen abban az időben a nők nem számítottak jogi személynek a törvény előtt. A házaspár adóbevallásában ugyanazt a szót használja, mint Lukács, amikor Józsefről és Máriáról tudósít: "...elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják" – "...felment József is ... hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt." (Lk 2,3-5).

***

JUBILEUMI, 30. KONFERENCIÁJÁT

tartotta a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet a Stuttgart melletti Ludwigsburgban.

A központi kérdést – "Mivégre vagyunk a világon?" – maradéktalanul nem oldottuk meg. De dr. Sólyom Jenő fizikus sokat segített a válaszkeresésben. Gémes Pál vezetésével azokat a szimbólumokat kerestük, amelyeket a Biblia az életre használ, Görög Hajnalka néprajzos pedig erdélyi templomok festett kazettás képei magyarázatával hozta közel az "értelmes élet" tükrét.

Ludwigsburgi JUBILEUMI, 30. KONFERENCIA

A záró istentisztelet életünk kettős feladatára hívta fel a figyelmet Mt 5,13-16 alapján.

Mintegy kontrasztprogramot jelentett a pesszimista Prédikátor könyvével való foglalkozás a reggeli és esti áhítatokban: minden hiábavaló!

*

A szeretetvendégségen Liszt Ferencre irányította tekintetünket kántorunk, Kálmán Attila és elkápráztatott bennünket zongorajátékával.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Velünk az Isten!

(Mt 1,23)

Karácsony...

Amikor ez a szó megüti füleinket, valami elkezd zsongani szíveinkben. Bethlehemes gyermek köszöntőjét véljük hallani, ezüst csengettyűk csillingelése tölti be a lelkünket. A levegő váratlanul megtelik fenyőillattal és lelki szemeink előtt megjelennek régi magyar karácsonyok emlékei: hósapkát viselő házak, amelyeknek ablakából melegség és szeretet sugárzik; kipirult arcú emberektől zsúfolt utcák, terített asztalok, ajándékukat magukhoz szorító gyermekek. Szinte érezzük szánkban a karácsonyi kalács ízét, orcánkon édesanyánk simogatását. Mindez elválaszthatatlanul hozzátartozik ahhoz a szóhoz, hogy "karácsony".

Sok ember szemében könny csillan meg, ha eszébe jut ez a szó. Hiába zsong szívében a bethlehemesek köszöntője, nem látja a gyermekeket sehol. Ezüstcsengettyű sem csilingel sokunk számára és kitárt ablakainkon nem fenyőillat áramlik szobánkba. Otthonaink tetőzete nem visel hótakarót, hanem trópusi nap hevét csökkenti csupán.

Az utcákon tolongó sokaság arcát sem a friss hideg csípi pirosra, hanem a minden irányból visszaverődő napsugár. Talán van terített asztalunk, de más az étel íze, mint ahogy más a gyermekek boldogsága és a kalács foszlóssága is. Közü-lünk csak igen kevesen csókolhatják meg édesanyjuk simogató kezét.

Mégis lehet igazi karácsonyunk.

Mikor őseink a kereszténység legnagyobb misztériumának az ünnepét sajátos névvel akarták meg-jelölni, a latin nyelv kincsesbányájához fordultak és az "incarnacio" ünnepének mondták ezt a napot. Ebből a furcsa szóból, amely testté levést jelent, származik a magyar "karácsony" szó.

Őseink ezzel a választással bizonyságot tettek amellett, hogy mit tartanak ezen ünnep legfontosabb mondanivalójának: azt, hogy Isten az emberi test formáját vette magára, eljött közibénk a világra, társunk lett jóban és bajban egyaránt. Inkarnáció, majd évszázadok múlva magyarosabban: karácsony ünnepe azt jelentette árva népünk számára, hogy nem hagyott el bennünket az Isten!

Ma is legyen ez inkarnáció, azaz karácsony ünnepének legfőbb mondanivalója: Nem hagyott el bennünket a mi Istenünk! Bűnösök voltunk, megbotlottunk? Ő erősített. Hirdettette Igéjét drága anyanyelvünkön. Elhagyottaknak, otthontalanoknak tudtuk magunkat? Megadta azt, hogy saját lelki otthonunk falai között dicsérhetjük immár az Istent. Jóságával bőségesen elhalmozott minket és sok kérésünket teljesítette.

Lehetünk-e elégedetlenek azért, mert karácsony ünnepének a keretei mások, mint amilyenekhez hozzászoktunk? Bizony, hálátlanok lennénk, ha így gondolkoznánk!

Változzék tehát a szomorúság könnye a hála gyémántcseppjévé szemeinkben! Ajkunk pedig dicsérje áldó imádsággal mennyei Atyánkat, Aki mindig igazi karácsonyt készit nekünk!

Pósfay György

(Megjelent az Üzenet-nek nevezett venezuelai, caracasi magyar protestáns gyülekezeti értesítő 1955. decemberi számában. Az áhitat elején a környezet leírása utal arra, hogy az odakerült magyarok Venezuelában egy nekik szokatlan klímájú országban laknak, a befejező részben pedig megemlíti a szerző, hogy 1955-ben már saját templomukban dicsérhetik a caracasi magyar protestánsok karácsonykor az Urat.)

***

Értünk, értünk, értünk!

Így szól a próféta éneke: "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk." (Ézs 9,5) Már tegnap hallottuk, hogy milyen ez a Gyermek és hogyan kell fogadnunk, ha a mondatot jól megértettük: "Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától." Így: mindig hozzá kell fűznünk, "értünk". Kiért fogantatott, született, kiért szenvedett és vette magára a halált? Értünk, értünk, értünk! Ezt mindig hozzá kell tennünk, ahogyan azt az atyák is helyesen hozzáfűzték a hitvallásban: hiszek Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ez a szó minden egyes kijelentésre vonatkozik: értünk fogantatott, értünk született, értünk szenvedett és értünk támadt fel, értünk szállt mennybe és értünk ül az Atya jobbján... Mienk tehát a fogantatása, a születése, a szenvedése és a halála, mennybemenetele és az Úr jobbján való ülése. Ez a mi tulajdonunk, jegyezzétek meg ezt jól!

(Luther prédikációja 1531. karácsony délutánján.)

***

Nyugati diákok Magyarországon

Öt magyarországi egyházi középiskola vállalkozott arra, hogy a Külföldi Magyar Cserkésszszövetséggel együttműködve, alkalmat adjon külföldön nevelkedett, magyar származású diákoknak arra, hogy egy évet vendégtanulóként töltsenek Magyarországon. Ennek köszönhető, hogy már 2003. szeptembere óta nyugati magyar diákok tanulnak Kecskeméten, Nagykőrösön, Szentendrén és Pápán.

Ez a program része annak a tervnek, amelyet a Cserkészszövetség az utóbbi évek folyamán következetesen és lépésenként megvalósít. Felismerve, hogy az immár másod-, sőt sok esetben harmad- és negyed-generációs külföldön nevelkedett fiatalság magyarságának megőrzéséhez elengedhetetlen a személyes magyarországi élmény és tapasztalat, a KMCsSz különböző programokat dolgozott ki ennek megvalósítására.
 
A középiskolai program a 12 és 17 év közötti diákokat célozza.

Felvilágosítást a KMCsSz Teleki Pál alapítványa ad:
E-posta: Gabona@aol.com,
2850 Route 23 North, Newfondland, NJ 07435.

(Nyugati Hírlevél)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

E M L É K E Z Z Ü N K !

***

250 ÉVES A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2003. augusztus 24-én ünnepelte fennállásának negyed évezredes jubileumát a nyíregyházi evangélikusság, egész napos gyülekezeti találkozó keretében: "Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!" (1Sám 12,7) – amint azt jubileumi évünk választott vezérigéje is hirdeti.

GYÖKEREINK

Idézzük fel a nyíregyházi gyülekezeti krónika első lapjait! 250 évvel ezelőtt, Károlyi Ferenc gróf megbízásából Petrikovics János szarvasi csizmadiamester lelkes agitációjának köszönhetően tót ajkú evangélikus családok tucatjai indultak útnak Békés megyéből a jó föld és a telepítés 1753. május 16-án kelt pátenslevelében ígértek reményében, az elnéptelenedett Nyíregyházára. Az 1754-es összeírás szerint Szarvasról 134, Berényből 39, Komlósról 19, Csabáról 18, Orosházáról 3 és Gyuláról 1 evangélikus vallású család telepedett át. A folyamat ezzel nem ért véget, hiszen szép számmal érkeztek felvidékiek is.

TESTVÉRI KÖZÖSSÉG

250 év múltán együtt ünnepelhettünk a Békés megyei gyülekezetek küldöttségeivel. Az ünnepi liturgiát Adámi László, Bozorády Zoltánné és Laborcziné Sztankó Gyöngyi nyíregyházi parókus lelkészek végezték. Igehirdetéssel a 103. zsoltár versei alapján a "gyökér" gyülekezetek mai lelkészei szolgáltak: Lázár Zsolt (Szarvas-Ótemplom), Feyér Sándor (Mezőberény II. kerület), Kondor Péter (Békéscsaba): "Áldjad, lelkem az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" A hálaadó istentisztelet szerves része volt a jelenlévők közös úrvacsoravétele, amelyen Labossa Péter nyíregyházi igazgató lelkész és Bozorády Zoltán esperes szolgált.

Testvéri asztalközösséggel folytatódott a gyülekezeti találkozó. Az ebédszünetben "időutazáson" is részt vehettek mindazok, akik megtekintették a város újratelepítésének 250. évfordulójára rendezett, sok egyházi emléket felvonultató reprezentatív, alkalmi kiállítást a Jósa András Múzeumban.

A délutáni nagytemplomi együttléten lélekben folytathattuk a múzeumban megkezdett emlékezést gyülekezetalapító őseinkre. Demcsákné Balczó Ildikó, gyülekezetünk másodfelügyelőjének negyed évezredes történelmünket "dióhéjban" összefoglaló áttekintését ez a két kulcsszó jellemezte: szenvedés és öröm. Felelevenített a gyülekezet krónikájából néhány sorsfordító történelmi eseményt. Első lelkészünk, Vendlik Márton Békéscsabáról jött híveivel, s magukkal hozták a harangot is. De az első fatemplomukat le kellett bontaniuk. A Türelmi Rendelet (1781) lehetővé tette a jelenlegi kőtemplom építését. Mai szemmel nézve is Isten csodája, hogy ezt a “nagy” templomot őseink 31 hónap alatt felépíthették, s 1786 őszén felszentelhették. Természeti csapások, járványok, háborúk súlyos emberáldozatokat is követeltek, de az ige hirdetése nem szakadt meg. 1911-től püspöki székhely is volt egyházközségünk. Geduly Henrik, Domján Elek és Túróczy Zoltán nevei máig fényesen ragyognak ebben a krónikában. Az iskoláink államosítását követő sötét lapok után 1990-től új lapok, új lehetőségek nyíltak meg számunkra a visszakapott gimnáziumunkban és általános iskolánkban a fiatalok lelki-szellemi nevelése területén is. Valóban, van miért hálát adnunk a történelem Urának, aki mindeddig megsegített bennünket; hiszen a szenvedés és az öröm is Isten ajándéka volt, –zárta visszaemlékezését másodfelügyelőnk.

MAI SZOLGÁLATUNK ALAPJAI

11 éve három gyülekezet önállósodott az ősi nyíregyházi gyülekezetből: Nagycserkesz, Nyírszőlős és Nyíregyháza-Kertváros. Jelenlegi lelkészeik: Szabó János, Győrfi Mihály és Laborczi Géza köszöntéseinek alapja a közös múlt mellett a közös hit mai megélése volt. Hiszen az Ágostai Hitvallás szerint egyház ott van, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. De nem feledhetjük, hogy az evangélium ügye nem emberektől függ, hanem Jézus végzi a szolgálatot. Ebben a tanításban valóban egyek vagyunk. – "Áldjad, lelkem az Urat!"

Garai András

***

KERESZTÉNY POLITIKUS SZOBRA

Augusztus első szombatján, emlékezetes, szép ünnepség keretében, szülőhelyén, Oroszi község központjában avatták fel id. Antall József mellszobrát, Dániel Ferenc keramikusművész alkotását. A néhai miniszterelnök édesapját, a menekültügy 1939-1944 közötti legendás kormánybiztosát, a Belügyminisztérium szociális osztályának vezetőjét ma is gyakran emlegetik itt a Somló-környéki falvakban.

A Somló-hegy lábánál, Somlószőlősön került kialakításra egy menekült tábor az egykori Zichy kastélyban. Itt helyezték el a belga, angol, francia, holland, erdélyi és más nemzetből származó menekülteket. Ismert, hogy ennek a nemes szolgálatnak van evangélikus vonatkozása is. Annak idején, 1943-ban Nils Ehenström svéd evangélikus lelkész, teológiai tanár, a későbbi Egyházak Világtanácsának osztálytitkára, az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottságának vendégeként, id. Antall József kíséretében felkereste a magyarországi lengyel intézményeket, iskolákat, kórházakat és katonai-polgári menekülttáborokat.

Az ünnepélyen avatóbeszédet mondott Rafael Wisniewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, aki emlékezett arra, hogy id. Antall József menekültügyi kormánybiztosként lengyel menekültek tízezreinek és közöttük sok zsidónak biztosított menedéket Magyarországon a második világháború alatt. A történelmi egyházak részéről a magyarpolányi katolikus plébános, a somlószőlősi evangélikus és a noszlopi re-formátus lelkész mondottak igei áldásokat a szobornál.

A szobor leleplezése után elsőként helyezett el koszorút lánya, Héjjné Antall Edit, a néhai miniszterelnök felesége, özv. Antall Józsefné és családja, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és volt washigtoni nagykövet, majd a lengyel nagykövet és a település polgármestere.

A somlószőlősi menekülttáborban elhúnytak között erdélyi reformátusok és egy unitárius vallású is található, akik az ottani temetőben nyugszanak s őket egykoron a helyi evangélikus lelkész temette. Sajnos évtizedek múltán a fejfák már nem mutatják, hogy kik is voltak ők, de az anyakönyv még ma is őrzi neveiket.

Egykoron elindultak Vadászról, Aradról, Erdőskerekről, Cservenkáról (Bácska), Gálfalváról, Bálimról, Bártfalváról, Szentmihályról, Tamásdáról, Alamorról, Kecsedfaluról, Mehádiáról, Szabadkáról. Talán nem tűnik álomnak, ha neveiket megőrizhetnénk s közösen emléket állíthatnánk nekik is. Akik olvassák ezt az írást – közvetve vagy közvetlenül – talán segíteni is tudnának e kezdeményezésben. Pál apostol írja: “A reménység nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Rm 5,5)

Polgárdi Sándor

***

Ókori emigráció?
Tényleg Egyiptomba mentette családját József? Sokszor kétségbe vonták már ennek hitelességét. Máté a menekülésben Hóseás jövendölése beteljesülését látta: "Egyiptomból hívtam ki a fiamat..." (11,1). József nyilván családja túlélésére gondolt, hiszen Heródes mindenre képes volt, az ő fia megölésére is. Egy karavánút a mai Beer-Sheva, "Ábrahám városa" területén vezetett Egyiptomba, ahol akkor már több, mint egy millió zsidó élt. Legfontosabb városuk Alexandria volt, de Hermopolis Magná-ban is sokan laktak. Ez utóbbiban igen fontos bibliai kéziratokat találtak és a keresztény hagyomány szerint ide menekült József a családjával. Az odavezető úton, Betlehemtől nem messze egy menedékhely állt, amelyben Egyiptomba utazók megszálltak: "Elindultak és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni" – tudósít Jeremiás próféta a Kr.e. 7.században (Jer 41,17).

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

101 ÉVES AZ ÁDVENTI NAPTÁR

Már a 19. században, különösen protestáns családokban, igyekeztek szülők gyermekeiknek a karácsonyi várakozást december elsejétől a szentestéig "kézzelfoghatóbbá" tenni. Ötletes édesanyák 24 darab mézeskalácsot erősítettek egy kartondarabra, ahonnan a gyerekek naponként egyet megehettek. Máshol kis létrát barkácsoltak, amelyen minden nap egy fokkal lejjebb jött a "kis Jézus" a mennyből a földre. Spártaibb volt az egyszerű krétarajz az ajtón: 24 vonal volt felrajzolva, amelyből minden nap egyet letöröltek.

1902-ben jelent meg az első nyomtatott ádventi naptár egy hamburgi evangélikus kiadónál, "Gyermekek Karácsonyi Órája" címmel. 1920-tól kezdve pedig feltűntek a kis, kinyitható ablakos naptárok, az ablakok mögött képecskékkel, vagy bibliai versekkel. És a karácsonyfa-állítás és ádventi koszorú után ez a német "kitaláció" is elterjedt világszerte.

Gyerekkoromban az ádventi naptár jelentette az első karácsonyi örömöt. Az ablakra akasztottuk, és ahogy naponként nyitogattuk a kis ablakokat, a mögöttük levő képek kivilágosodtak. Egyre több kép világított biztatóan, míg végül 24.-én reggel szabad volt kinyitni az utolsó, a legnagyobb ablakot, amely mögött ott volt a betlehemi istálló Józseffel, Máriával és a gyermek Jézussal.

A háború miatt aztán egy időre eltűntek az ádventi naptárok – papir-hiány volt, másra kellett a nyersanyag, másra a munkaerő, a munkaidő. De alig hallgattak el a fegyverek, már 1946-ban újra megjelentek – sőt, azóta egyre "modernizálódtak": a hagyományos betlehemi vagy havas karácsonyi tájak, Mikulás, a három király, angyalok, pásztorok és erdei állatok mellé odatolakodtak a Walt Disney-figurák: Miki egér, Donald kacsa és társaik, s a kinyitható ablakok mögé a szent család, vagy bibliai igék helyett csokoládé és más édesség került. Dekadens társadalmunk bizonyitéka: létezik sörösdobozokból összeállított "naptár" a törzsasztal tagjai számára, sőt – ügyes üzletemberek a kedvenc kutyusról sem feledkeztek meg: neki a legínyencebb kutyakonzervekből van összeállítva a "saját" ádventi naptárja!

Mindezen ízléstelenségek ellenére, egy mai naptár-illusztrátor tapasztalata szerint a divatdolgok rövid életűek, ami marad és mindig a legkeresettebb, az a hagyományos, havas karácsonyi táj a hagyományos szereplőkkel, ami ma is ugyanúgy megdobogtatja az unokák szívét, mint annak idején a miénket.

Nemrégen újabb változatáról hallottam az ádventi naptárnak: a “végig-járható”, eleven naptár. Egy-egy község gyülekezete szervezi ezt meg a következőképpen:

December 1-től 24-ig minden nap egy másik család vállalja a ünneplést. A helyi újságban megjelenik, hogy aznap melyik utcában lesz, de házszám és a felkészülő család neve nélkül. A család délig eltakarja az általuk kidíszített ablakot, majd délben félrehúzza a függönyt, a gyerekek pedig elkezdik keresni az “igazit”. Este aztán az ablak előtt gyülekeznek – gyerekek, felnőttek vegyesen, énekelnek, verseket mondanak és a család megvendégeli a megjelenteket: teával, punccsal, mézeskaláccsal. A helyi lelkészek szerint egyre nagyobb közkedveltségnek örvend ez az új szokás – még olyanok is bekapcsolódnak, akik különben nem nagyon szokták koptatni a templompadokat. Vajon “ragad”-e rájuk is valami az igazi ádventi várakozásból, az igazi, felszabadult örömből, meghallják-e az angyalok üzenetét: ma született néktek a Megváltó? Ha igen, akkor – az ádventi naptár betöltötte hivatását!

***

Királyok vagy csillagászok?

Igaz, hogy a betlehemi mágusokról – a mi kedvelt "három királyunkról" – se nevükről, se arról, hogy tényleg hárman lettek volna, nem tud az evangélium. De az biztos, hogy hivatásos asztronómusok voltak és társadalmuk legfelső rétegéhez tartoztak. Híres volt pl. a babiloni Sippar csillagvizsgálója, ahol olyan, a Kr.e. 8. évből származó ékírást találtak, amelyben nem kevesebb, mint ötször van szó a Jupiter és Szaturnusz találkozásáról. Johannes Kepler már 1606-ban egy ilyen "csillagtalálkozást" a Kr.e. 7. évre számított ki. Pontos mérések szerint Jézusnak tényleg az időszámításunk előtti 7. év novemberében kellett megszületnie.

***
***

Hamburg, NSzK. Évek óta sok vita folyik a vasárnap jelentőségéről a társadalomban. Egy most közzétett közvéleménykutatás afelől kérdezte meg az embereket, hogy vasárnap mi a számukra a legfontosabb? A megkérdezettek 52%-a a vasárnapot legjobban családi vagy baráti együttlét végett szereti. Lehangoló azonban, hogy a megkérdezettek csak 6%-a használja fel a vasárnapot istentiszteleti részvételre. Annál jellemzőbb, hogy ugyanennyi százalék látogatja szívesen a vendéglőket, szinházakat, mulatókat, vagy megy kirándulni. – Lehetséges, hogy ezekután a templomlátogatást is mint csupán "vasárnapi időtöltést" kell elkönyvelni?

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Mikor született Jézus?

A Kr.u. 4. században többek között azért választották december 25-ét Jézus születése napjának, hogy az akkoriban nagyon elterjedt Mithrász-kultuszt kiszorítsák. Ez a különösen a katonák között népszerű vallás december 25-ét tekintette főünnepének.

Alexandriai Kelemen január 6-ra számította ki Jézus születését, de nem vette figyelembe a naptárok különböző formáit (hold- és nap-naptár). Az ő nyomában ünnepli a kereszténység ortodox fele máig is karácsonyt január 6-án.

***

KITEKINTÉS

Budapest, Magyarország. Az Európai Evangéliumi Alliance budapesti ülésén új tagként felvették a svéd és a kazahsztáni közösségeket – ezzel ennek a protestáns tömörülésnek 32 tagja van Európában. Gond volt Kazahsztán felvétele, hiszen ez az ország területileg nem tartozik Európához, így 5 évi próbaidőre vették fel a kazakokat. A gyűlés megerősítette elnöki tisztjében a bolgár Nik Neggelchev-et, elnökhelyettesi tisztjében pedig a görög Fotú Romeos-t.

Moszkva, Oroszország. A nyugati világban szétszóródottan élő és az orosz hagyományokat ápoló ortodoxok négy különböző egyházhoz tartoznak. II. Alexej orosz pátriárka most felszólította őket, hogy keressék az egység útját – saját püspökkel és szervezettel, de természetesen a moszkvai patriarkátus vezetése alatt.

Pjöngjang, Észak-Korea. Orosz ortodox templom alapkövének letétele volt nemrég az észak-koreai fővárosban, ami szenzációnak számít ebben az ateista államban. Az építkezés költségeit az ortodox hívek biztosítják, az orosz ortodox egyház vállalta a harangöntés és a kettős kupola építésével járó költségeket.

Genf, Svájc. Az Eritreai Ortodox Egyház felvételével 342-re emelkedett az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak száma. Az eritreai egyház két millió tagja 1500 gyüle-kezetben él és kb. ugyanannyi papja van.

Szófia, Bulgária. Az új vallási törvénnyel az ortodox hitet államvallássá nyilvánította a bolgár parlament. Ez ellen élesen tiltakozik az "ellen-ortodox" egyház, amely 1992-ben szakadt ki az ortodox egyház testéből.

Eichstätt, NSzK. A jövő évi világimahét központi témája Jézus szava lesz: "Az én békémet adom nektek" (Jn 4,23-31). Az imahetet vagy január 18-24 között, vagy mennybemenetel és pünkösd ünnepe között kell majd megrendezni.

Ankara, Törökország. Szakértők egyre hevesebben bírálják a török kormány valláspolitikáját. Mivel a keresztény egyházak nem számítanak "jogi személyeknek", ezért az állam folyamatosan vagyonuk elvételére törekszik. Csak a görög-ortodox egyház és a zsidó közösség élvez bizonyos jogokat, de az ő tulajdonukat egy állami hatóság kezeli. A római katolikus, evangélikus és a szír-ortodox egyházakat az állam nem ismeri el.

Genf, Svájc. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága a "nemzetközi jogot megsértő" iraki háború tüzetes kivizsgálását követeli. Nem csak a Husszein-rezsim bűntetteit kell napfényre hozni, hanem a háború elindításáért közvetlen felelősek tetteit is. Beavatottak ezt akár úgy is értelmezhetik, hogy az amerikai és brit vezetőket bíróság elé kellene állítani.

Winnipeg, Kanada. Az Evangélikus Világszövetség nagygyűlésén Kasper római katolikus bíboros, a pápai egységtitkárság elnöke, már most arra intett, hogy 2017-re, a reformáció 500 éves évfordulójára reménységgel kell felkészülnünk. "Csak akkor tudunk majd szerencsétlen kettéválásunk történetéről igazán bizonyságot tenni" – mondta a bíboros.

Helsinki, Finnország. Az augusztusban hatályba lépő új vallásügyi törvény néhány újítást vezet be az országba. Többé nem "felekezeti" hittanoktatás lesz az iskolákban, hanem "saját hite" szerint részesül oktatásban a tanuló. 12 éven felüli gyermek vallás-változtatása csak a saját hozzájárulásával lehetséges. Nem-evangélikus diák nem köteles résztvenni az evangélikus hittanórán, ehelyett etika-órát fog látogatni.

 

Freising, NSzK. A római katolikus "Renovabis" segélyszerv itt megtartott kongresszusa az Európán belüli migrációval foglalkozott. Jelenleg 6 milllió ember "van úton" régi hazája és egy új keresése, vagy az újból a régibe való visszatérése céljából. A vándorlók 20%-a illegálisan "van úton", s ez a nagy arány beláthatatlan következményekkel járhat. A kongresszus szerint az egyházak tanácstalanok és egyáltalán nincsenek felkészülve erre az új "népvándorlásra".

Róma, Olaszország. A "Sapienzia" egyetem 700 éves fennállása alkalmából 1800 résztvevő tanácskozott az európai egyetemeken tanuló 15 millió egyetemista lelkigondozásáról. A pápa szerint éppen itt kell elkezdeni földrészünk újra-evangelizálását.

Voorburg, Hollandia. Az ország legmagasabb születési aránya a "szigorú református" gyülekezetekben található. Urk halászfaluban pl. minden asszony legalább három gyermeket szül, míg az országos átlag családonként 1,1 gyermek.

Budapest, Magyarország. Egy épülőfélben levő komáromi családi ház padlásának szigetelése mögött megtalálták a tavaly februárban elopott vizsolyi bibliát. A rendőrség kifizeti a nyomozást elősegítő informátornak a kitűzött 4 millió forintot. A Biblia már visszakerült a vizsolyi egyházközség lelkészéhez.

Izráel. A Trans-Izráel autópálya építésénél a déli Kiriat Gat mellett egy 8000 éves településre bukkantak. A kutatók megállapították, hogy kb. 3 ezer évig lakták emberek a települést, majd kb. ugyancsak 3 ezer évvel Krisztus születése előtt elhagyták. A település mellett kiástak egy zsidó tanyát is, amelyet valószinűleg a Kr.u. 70-es háborúban a rómaiak pusztítottak el. (1Sám 17,4 szerint a filiszteus Gat-ban született Góliát, akit annak idején Dávid legyőzött.)

London, Anglia. Az októberben megtartott "válságzsinatnak" nem sikerült elhárítania az anglikán világegyház szétszakadásának veszélyét. A 37 tartományi püspök egyhangúlag foglalt ugyan állást egy amerikai püspökválasztás ellen, ahol olyan valakit választottak meg, aki nyilvánosan homoszekszuális kapcsolatban él – ennek ellenére hat amerikai tartományi püspök máris bejelentette elszakadását a közösségtől.

New York, USA. Zsidó szervezetek heves vitába keveredtek a német letelepítési politika miatt: 2002-ben ugyanis 19.262 volt szovjet zsidó telepedett le Németországban, több, mint amennyi ugyanabban az évben Izráelben (18.878). 1991 óta eddig kereken százezer zsidó telepedett le az NSzK-ban. Az amerikai szervezetek szemére vetették a német kormánynak, hogy kedvező letelepedési politikája csábítólag hat a kivándorlókra és eltereli figyelmüket Izráelről.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.