MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVII. évfolyam - 2003. 5. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

Szabó József:

Luther és a Biblia

 

Luther és a biblia összetartoznak. Mint a bányász és a tárna, mint a katona és a fegyvere, mint a szántóvető és a barázda, mint az éhes ember és a kenyér. Számára a biblia fundamentum, amelyen mozdíthatatlan oszlopként megveti a lábát, lángélű szablya, amellyel hadakozik, kincsesbánya, amelyből élete hűséges buvárló szolgálatával mérhetetlen értékek tömegét emelte ki, – mindennapi kenyér, amellyel halála órájáig táplálta lelkét.

Mi kapcsolta Luthert ilyen szorosan a bibliához?

*

Luther MEGTALÁLTA a bibliát. Igen, mert a biblia elveszett. Hívő keresztények mindennapi lélek-kenyere helyett tiltott könyv, közkézen forgó népolvasmány helyett kolostori könyvtárak láncon őrzött ritkasága lett belőle. Luther kezébe is az erfurti kolostorban jutott először a biblia.

*

Luther OLVASTA a bibliát. A szaharai utas szomjú mohóságával szívja tikkadt lelke az ige tiszta forrásvizét. Az igével fekszik s azzal ébred. Felséges erdőben érzi magát, ahol minden fa más gyümölcsöt terem és minden fa néki hullatja gyümölcsét. Hogy az újtestámentumot eredeti nyelven olvashassa, megtanul görögül, a zsoltárok kedvéért megtanul héberül.

*

Luther MEGÉRTETTE a bibliát. Valaki azt mondotta róla, hogy az ókor óta ő volt az első, aki igazán megértette Pál apostolt. Nem azért értette meg, mert kinyitotta az agyát, hanem mert kinyitotta a szívét.

 

A teljes bibliafordítás első kiadásának címlapja – 1534
A teljes bibliafordítás első kiadásának címlapja – 1534

*

Luther ÁTÉLTE a bibliát. Nem emberi bölcseséget, mégcsak nem is erkölcsi szabályokat keresett a bibliában. ... Az igét élete zsinór-mértékévé téve, Istennek benne meglátott akaratát teljes engedelmességgel élte. Ezért lett számára a biblia élmény s az ige megtapasztalt igazság.

*

Luther MAGYARÁZTA a bibliát. 29 éves korában, 1512-ben a szentírás doktora lett, aki ettől fogva hivatásszerűen magyarázta az egyetemi hallgatóknak Isten igéjét.

*

Luther PRÉDIKÁLTA a bibliát. Legrégibb reánk maradt prédikációja 1515-ből való húsvéti igehirdetés. De már előbb is prédikált a fából készült kolostori kápolnában, majd később, midőn hallgatósága egyre nőtt, a wittenbergi városi templomban. Utolsó prédikációját halála előtt három nappal tartotta az eislebeni András-templomban.

*

Luther LEFORDÍTOTTA a bibliát. Előtte is voltak ugyan bibliafordítások, de azok csupán hiányos, nehézkes kisérletezések voltak. A teljes bibliát ő adja először a német nép kezébe s a világ legkitűnőbb népi bibliafordítása az övé.

*

Luther SZERETTE a bibliát. Belőle szívta programmját, táplálékát, erejét. Olthatatlan szerelemmel csüngött a szentkönyvön egész életén át.

(A nagy reformátor – Győr, 1936)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

LÁTTÁL-E JELT?

Kosztolányi Dezső egyik versében ezt írja: “Ó repülő, ki járod az égbolt pusztáit ... mondj végre egy szót ennek a fáradt, kétségbe hullott emberiségnek ... adj igaz hírt, add ama jó hírt, mit ősi népek vettek örülve ... Láttál-e jelt, hogy érdemes élni?” – Sokszor figyeljük mi is úgy az eseményeket, a másik embert, vagy önnön magunkat is, hogy felfedezzünk egy-egy jelt, amely azt mutatja, érdemes élni. Életünk legsúlyosabb kísértése, amikor maga az élet lesz kérdésessé, érdektelenné, céltalanná.

Örök emberi kísértés ez, de ma az az ijesztő, hogy az élet értelmetlenségének irodalmi és filozófiai prófétái vannak. A halálra, a Semmire orientálódott életérzés divattá lett. A lelkesedőt kinevetik, a blazírt élettagadás az elfogadott. Ennek romboló erkölcsi hatása felmérhetetlen, halálos áldozatainak számát a statisztika regisztrálja.

Fontos tehát a kérdés: Láttál-e jelt, hogy érdemes élni?

Jézus szava szerint “Jónás jele” a reményt adó biztatás, hogy érdemes élni! A régi költői elbeszélés hasonlatával Jézus haláláról és feltámadásáról szól: “Ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia a Föld belsejében három nap és három éjjel.” Jézus feltámadása tehát a jel. A halál-orientáció helyett jöhet az élet-orientáció. Sőt: az örök élet orientációja. Jézus feltámadásával megtört a halál hatalma, és így értelmet nyer e földi élet. Húsvét eseménye Isten életigenlése. Aki hisz Jónás jelében, nem lehet élettagadó, világgyűlölő, annak mindig az élet pártján kell állnia szemben a halállal.

Jónás jele segítsen legyőzni az élet értelmetlen-ségének kísértését, a reménytelenséget, a csüggedést. Hangos szóval, boldog élettel hirdetheti Krisztus tanítványa: Én láttam jelt, hogy érdemes élni!

Madocsai Miklós: Biztassátok egymást

***

"A hit hallásból van"

40 ÉVES A MAGYAR NYELVŰ EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISSZIÓ

Piliscsabán ünnepelte meg 2003. július 9-12. között a Média-Missziós konferencián a magyar nyelvű evangélikus rádiómisszió megindulásának 40. születésnapját mintegy 70, az evangélium terjedésének ügyéért felelősséget érző gyülekezeti tag a határ mindkét oldaláról: Erdélyből, Horvátországból és a Vajdaságból.

Néhány ott elhangzott és számomra igen értékes gondolatot szeretnék megosztani a kedves Olvasóval, hogy együtt adhassunk hálát, mert: "Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani…" Ittzés János, a misszió munkáját is felügyelő püspök nyitó áhítatában a 40. születésnapon a 40. Zsoltár alapján kiemelte a nyitott fül fontosságát. Idézte a rádiómisszió vezérigéjét: "A hit hallásból van". Az igét hallgató gyülekezetben kedvét leli az Úr.

*

Tore Askildsen, a NOREA Rádió vezetője a kezdetekre emlékezett. 1963. október 4-én hangzott el Monte Carlo-ból, a Trans World Radio 41-es hullámhosszán Terray László szerkesztésében az első adás. Meghatottan hallgattunk bele ebbe a 40 éves felvételbe. 1986-ban Pósfay György folytatta ezt a felelősségteljes, de nemes munkát, majd 1992-ben "hazajött" a rádió. Nagytarcsán Gáncs Péter vette át az adások szerkesztését. 1997-től Budapest-Cinkotán, az elkészült Missziói Központ épületében kapott végleges helyet a Rádió-misszió stúdiója. S a konferencia ideje alatt érkezett a hír: megszületett a döntés az új vezető személyéről. A püspökké választott Gáncs Péter után Szeverényi János esperes lett szeptembertől az országos missziói lelkész.

Juha Auvinen, a Finn Rádiómisszió igazgatója is előre tekintett érdekfeszítő előadásában. Felvázolta a misszió távlatait. A SANANSAATTAJAT küldetést jelent, s bizony a jelenleginél is több lesz a missziói feladat. A finnek ma is 38 nyelven sugározzák a jó hírt.

A hazánkban sugárzó egyházi adók műsoraiba is betekinthettünk. Juhász Ferenc, a Magyar Katolikus Rádió igazgatója regionális adóik létrejöttét és tevékenységét ismertette. Kulcsár Tibor, a MERA vezető munkatársa pedig a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásait mutatta be.

*

Az írott médiáról is szó esett a jubileumi konferencián. A MISSZIÓ színes magazin került a mérlegre. T. Pintér Károly főszerkesztő megosztotta velünk a jövő kihívását: Legyen továbbra is a hitvalló egyház célkitűzéseit valló magazin minden számában egy központi téma, amit az utca nem keresztény embere számára is érthető stílusban dolgoznak fel, vagy inkább a hagyományos “kánaáni” nyelven jelenjenek meg az írások?

Esténként élőszóban is hangzott az evangélium a missziói gyülekezetté kovácsolódott résztvevők számára. Gémes István Zákeus története kapcsán a kereső és megtartó Úrról szólt mély hittel, és szuggesztív igehirdetése sokakat megragadott.

A délutáni öt bibliakörben a résztvevők igyekeztek megfogalmazni a Szentírás első és utolsó 5 verse alapján a saját missziói küldetésük tartalmát, annak biztos tudatában, hogy: Velem vándorol utamon Jézus – a Nagy Útitárs!

*

Felemelő élményt jelentett számomra a záró istentisztelet, amelyre megérkezett egy 47 fős norvég kirándulócsoport. A többnyelvű istentiszteleten a jelenlévő négy lelkész szolgált, s a magyarok számára is oly kedves norvég énekeket egy szívvel-szájjal zengtük: Életem Jézus, egyedül te töltsd be, és: Jézus, te égi szép tündöklő fényű név… Gáncs Péter (akit Kristóf fia tolmácsolt norvégül) a 40 évvel ezelőtt, az első adásban elhangzott igeverset, Rm 8,28-at választotta alapigeként: "Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál."

A közös úrvacsoravétel után a finn, norvég és magyar himnuszok eléneklésével zárult ez a hét határon is átívelő 40 éves jubileumi hálaadó istentisztelet a Béthel Missziói Otthon zsúfolásig megtelt templomában, amely maga is az északi hittestvéreink támogató szeretetének a szimbóluma.

Garai András

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A Biblia éve

A szabadulás öröme

5. Ézsaiás könyve: 40-66. fejezet

A jeruzsálemi Izráel-múzeumban külön oszlopot építettek annak az Ézsaiás-tekercsnek, amelyet a múlt század ötvenes éveiben fedeztek fel a Holttenger-melléki Qumranban. Körbejárhatja az ember és jobbról bal-felé haladva, végigolvashatja ezt a hatalmas prófétai művet, – amennyiben héberül tud ...

Ma szeretném én is “körüljárni” Ézsaiás könyvét, főleg annak a 40-66. fejezetét.

Miért ezeket? Már régen megfigyelték a könyv kutatói, de figyelmes olvasói is, hogy az első 39 fejezetben egy Ámós-fia Ézsaiás nevű próféta jegyezte fel a látomásait, aki három király uralkodása idején dolgozott. A 40. fejezettől kezdve azonban egészen más helyzetet árulnak el ezek a mondatok: “Vigasztaljátok népemet”, “építsetek utat a pusztában az Úrnak”, “menjetek ki Babilóniából, fussatok ki a káldeusok közül”, “hozd ide fiaimat a messzeségből, lányaimat a föld végéről...” (43,6) – ez már nem a templomi próféta hangja! Itt minden bizonnyal deportált honfitársaihoz szól egy próféta, akiket Isten szabadító igéreteivel erősít és biztatja őket a hazatérés kilátásba helyezésével. Sehol az egész Szentírásban nincs annyiszor szó szabadulásról és megmentésről, hazatérésről és Isten közvetlen segítségéről, útkészítésről és a puszta megelevenítéséről, mint ezek-ben a fejezetekben. Tucatnyiszor ismétlődik a “ne félj!” biztatása is és Isten olyan csodás tetteket helyez kilátásba a deportáltaknak, amikre azok gondolni se mernének (52,15).

Három – talán szokatlannak tűnő – szempont miatt szeretem különösen is a könyvnek ezt a második felét.

1.

Szeretem Ézsaiás könyvét, mert Jézus belőle merített működése néhány fontos és döntő pontján. Amikor a börtönbe vetett Keresztelő Jánosban kétségek támadtak, hogy Jézus tényleg jól folytatja-e az ő munkáját, akkor érdeklődő követeinek Jézus csak ennyit mondott: “Menjetek és mondjátok Jánosnak, amit hallotok és láttok ...” Majd a saját munkáját Ézsaiás 61. első versének idézésével mutatta be: “vakok látnak, bénák járnak ...” (Mt 11,2-6). Lukács pedig egyenesen arról tudósít, hogy ugyanezt az ézsaiási igét ovasta fel Jézus a názáreti zsinagógában, a munkája kezdetén. A megrőkönyödött hallgatóknak pedig világosan megmondta, hogy ez a prófétai üzenet most teljesedett be őbenne: “Ma teljesedik be ez az írás fületek hallatára" (Lk 4,21). – Amikor bevonult Jeruzsálembe, a templom megtisztítását is egy ézsaiási igével indokolta meg: "Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik" (Mt 21,13).

Hűséges tanítványa szeretnék lenni Jézusnak ebben is: hogyne becsülném és tisztelném azt a prófétát, akinek szavait a sajátjaként vette ajkára az én Uram?

2.

Szeretem Ézsaiás könyvét, mert az első keresztények is nagyra értékelték ezt a prófétát. Szerintük Jézus Urunkat tette Isten a népek világosságává (Ézs 49,6). Ő volt az a szolga, aki “nem lármáz az utcán”, aki “a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (42,2-3), akin “az Úr dicsősége meglátszik” (60,2), aki “a te megváltód, Izrael Szentje” (48,17).

De keresztény őseinket semmi annyira meg nem ragadta, mint e prófétai könyv 53. fejezete. Se szeri, se száma a helyeknek, ahol idézik egy-egy mondatát, vagy utalnak rá. Mert az itt leírt “fájdalmak férfia” (53,3) nem más, mint az ő Uruk, Jézus Krisztus. Őt vetették meg, ő bűnhődött vétkeink miatt, őt kínozták, pedig nem követett el semmi gonoszat, s ő, mint a vágóhídra vonszolt bárány, némán tűrte mindezt. Mindez pedig az Úr akarata volt. Ezek a mondatok mind ebből a fejezetből valók.

Hálás szívvel köszönöm, hogy keresztény őseim kórusába én is bekapcsolódhatom és velük együtt vallhatom a próféta hitvallását: "De ha fel is áldozta magát jóvátételül ... az Úr akarata célhoz jut vele ..." (Ézs 53,10). Hát nem ugyanezt mondta Jézus is utolsó szavával a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30)?

3.

Szeretem Ézsaiás könyvét, mert Jézus legelső magyarázója, Pál apostol nemcsak sokat idézett Ézsaiástól, de valamiképpen amolyan lelki rokonának is tartotta őt. Ézsaiáshoz hasonlóan vallotta, hogy “anyám méhéből hívott el az Úr” (Ézs 49,1; Gal 1,15). S hogy “milyen kedves az evangélium hirdetőinek jövetele” azt magára is értette, de szószerint Ézsaiástól vette át (52,7; Róm 10,15). Nála is nagy értéke volt a szenvedésnek, ő is Istentől közvetlenül elhívottnak tudta magát, nagyra becsülte a prófétálást és a gyülekezetet. Ézsaiáshoz hasonlóan ő is küzdött Isten istenségéért és egyedül-valóságáért, azaz harcolt a bálványimádás mindenféle fajtája ellen.

Végül, hogy miért szeretem ezt a könyvet, arra maga a próféta ad választ saját igéjével:

"Keressétek az Urat, amig megtalálható, hívjátok segítségül, amig közel van ..." (55,6; v.ö. Csel 17,27) – és:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy." (42,1)

Lehet-e Ézsaiásnak ezekre az Isten-adta szavaira nem odafigyelni?!

Gémes István

***

"MARIA DOROTHEA VON WÜRTTEMBERG – EIN LEBEN FÜR UNGARN"

Württembergi Mária Dorottya – Élet Magyarországért – ezen a címen jelent meg most Németországban a József nádor evangélikus felesége életét tárgyaló könyv K. Eberhard Oehler tollából. A szorgos kutatás kimutatja, hogy Mária Dorottya (akiről Budapest V. kerületében utcát neveztek el) mennyit tett a magyarokért, különösképpen az evangélikusokért. Hogy most német író tollából jelent meg a könyv, azt köszönettel jelentjük. Így talán külföldi olvasók is kicsit többet tudnak meg a württembergi hercegnő magyarokért végzett áldásos munkájáról a 19. században.

***

A Szentírás olyan alázatos olvasót kíván,
aki egyre csak ezt kéri:
"Taníts engem, taníts engem, taníts engem!"

Luther

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

     

Legnehezebb lelkipásztori szolgálatom

 

Nekem legalább is a legfájóbb szolgálataim közé tartozott, amikor még nem tudtam olyan kapcsolatot létesíteni egy olyan gyermekkel vagy felnőttel, aki bizonyítja, hogy felfogja, ill. fogja lelki-szellemi antennájával azt a pásztori "adást", amely szükséges lenne a talpraállásához. De ugyanakkor fájó az is, amikor már nem tudtam kommunikálni valakivel, aki egykor kisebb-nagyobb közösség számára eredményesen, áldásosan munkálkodott, odaadással és hűséggel és most bezárultak azok a közvetítő orgánumok, melyek egykor világosan tükrözték az egészséget.

*

Az első esetben a “még nem" ténye többször szembesített emberi sorsokkal, mégis a leggyötrelmesebb volt, amikor a szükebb családi körben állitott Isten megoldhatatlan helyzet elé.

Reménységgel várták a fiatalok az új élet születését. Orvosok mindent rendben találtak az áldott állapot idején. Aztán jött a hosszúra-nyúlt vajudás szakasza. A halogatás orvosi "taktikázása": még nem "császározunk". Aztán el is maradt és már az édesanya megmentésére törekedtek. A csecsemőről már lemondtak, miután többször visszahozták a halálból. De életben maradt és most jött a további küzdelem. Az orvosi szakértelem lemondott róla. Jött az üzenet: kereszteljem meg, mert nincs remény az életben maradásra.

Mi még nem mondtunk le az életéről. Vitte a család hetente többször kezelésre a fővárosba a gyógyulás reményében. Amikor már az is elmaradt, jött az egyetlen megoldás: a pásztori szeretet, amit eddig is kapott. A jó pásztor összetört juhocskáját átölelni, gondozni, táplálni, szeretni, éjjel és nappal, amikor legtöbbször csak fájdalmas görcsei voltak. Lelkigondozói szeretet abban állt a család részéről, hogy csak szeretni, ha ebből látszólag semmit sem tudott felfogni szemével, fülével, totál káros értelmével. Amikor fájdalma néha kicsit szűnt és halvány mosoly tündöklött arcán, úgy éreztük, hogy a szeretet még nem engedheti elszakadni élete gyengülő fonalát.

Aztán mégis elszakadt 21 hónap után. A boncoló orvos azt mondta: csoda, hogy eddig élt. Amikor az értelmi csatornákból semmi sem nyilt és soha sem nyilt volna ki, a pásztori szeretet isteni ereje tudott éltetni és elszólítani megváltott gyermeket oda, ahol nem lesz fájdalom, könny, sirás, bűn és halál. – Lelkipásztori gondozói szeretet az is, amikor szavak nélkül is beleéljük magunkat a ránk bizottak helyzetébe (empátia) és szótlan szeretettel, de imádságos lélekkel enyhitjük nyomorúságukat, az Úrban bízó reménységgel.

*

De van eset, amikor tudomásul kell vennünk, már nem tudunk kapcsolatot létesíteni beszélgetés szintjén az életük vége felé járókkal sem. Fájó az, ha terveket húzott át egy váratlan lebénulás. Vagy, ha igéretét már nem tudta teljesiteni.

Egy idős egykori templombajáró, aki az ateista rendszerben nem mert jönni, de megigérte, hogy nyugdijas korában ismét visszatér. Agyvérzés megnémította, megbénította. Beteg-ágyánál a pásztori szó nem vádaskodás volt, hanem a bűnbánat résein keresztül az evangélium hirdetése. Nyögés volt csupán a válasz, amit egyedül Isten értett. Lehetett “ámen” is, mindarra, amiből valami átszűrődött szakadozott értelmén. A titkok az Úréi.

Egy másik testvér kórházban még annyi mindent akart elmondani érthetetlen szavaival, sajnos a szájról olvasást a teológián nem tanitották. Egyoldalú lelkipásztori szolgálat volt, amikor nem kérdésekre adtam választ, és nem kérdésekre nyujtottam feleletet, hanem a tényből indultam ki és Isten feltétel nélküli szeretetét hirdettem, mely a bűneiért kereszten meghalt és üdvösségéért feltámadott Krisztus szeretetével öleli át a szenvedőt.

Nehéz ez a szolgálat, mert itt a halál partján a döntőt kell nyujtani, mint az orvosnak, ha súlyos beteghez hívják. Itt már nincsen helye a “baráti csevegésnek”, mert úgy járhatunk, mint az a lelkipásztor, aki a hit dolgaiban közömbös barátját látogatva betegágyán, sok közös élményről elbeszélgetett és csak akkor döbbent rá, hogy mi a szolgálata, amikor megtudta: barátja halálosan beteg és kevés ideje van már. Csak akkor vette elő bibliáját és hallania kellett az egyre gyengülő hangon a vádoló mondatot: Miért ilyen későn?! Talán még nem volt késő?!

Még meg lehet hallani, tapasztalni az élet válságos idejében is azt, amit Jézus egyik sorstársa hallott a kereszten, aki az "emlékezzél meg rólam" kérésre kapta a megoldást, üdvösséget ajándékozó pásztori biztatást: "Ma velem leszel ..." (Lk 23,41-43).

*

Azt mondják, hogy az az igazi lelkipásztori magatartás, amikor hagyjuk kibeszélni a másikat. Olyanokról beszéltem most, akik még nem és már nem tudnak szólni. Talán ez a legnehezebb szolgálatunk, amikor nemcsak az orvosnak kell az ájult némát megfelelő kezeléssel visszahozni az életbe, hanem a lelkigondozónak is a “reménytelen” helyzetben vegetálónak azt adni, ami “életre viszi”. Csak Jézus szava jelenthet bátorítást (Ma velem leszel), amikor bezáródnak földi kapuk és az örök élet fénysugara beszűrődik a “még nem” és a “már nem” sötét résein.

Szimon János

***

Túrmezei Erzsébet:

***

AFRIKAI ÉBREDÉS

Hihetetlen fejlődésnek vagyunk tanúi a madagaszkári lutheránusok egyházában, amely a “pásztorok” névre hallgató pünkösdista közösséggel együtt megújulást hozott az egész országnak. – Hasonló fejlődést mutat fel az etiópiai Mekane Jesu (Jézus király) lutheránus egyház is, amely 30 évvel ezelőtt 700 ezer tagot számlált, most pedig 4 millió ember tartozik hozzá.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A kérdések kérdése

Jn 21,15-19

(A Magyarországi Ev.Egyház Déli Kerülete új püspökének igehirdetése a Békéscsabai Nagytemplomban 2003. szeptember 6-án tartott beiktatásán.)

*

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ugye észre vettük: valami hiányzik ebből a szép templomból. Immár három éve, hogy ismeretlen tettesek ellopták innen a keresztre feszített Jézust ábrázoló festményt. Az oltárképet azóta sem sikerült megtalálni, sem pótolni.

Számomra több ez mint megszokott műkincsrablás. Sokkal inkább szimbolikus felkiáltójel: vegyük észre, valami, valaki hiányzik ebből az egész országból! Immár félévszázada, hogy részben ismerős, részben ismeretlen tettesek, évtizedeken át meglopták embermilliók lelkét. Különösen is az országnak ebben a sarkában, az úgynevezett viharsarokban, folyt tudatos lélekcsonkítás, lélekrombolás…

De nem kell keresnünk Őt, akit elvettek tőlünk, akit talán mi magunk is megtagadtunk, vagy legalábbis sokszor elfelejtettünk – a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus itt van közöttünk. A Jó Pásztor ránk talált és megszólít ezen az igeszakaszon keresztül. Az iktatási rendben elhangzott és megválaszolt kérdéseken túl, Neki még van egy kérdése, amit háromszor is feltesz. Ez a kérdés a kérdések kérdése, amit az egykori Péternek éppúgy meg kellett válaszolnia, mint nekem, kései névrokonának. Hiszem és remélem, hogy ebben a hatalmas gyülekezetben sokan vállalják velem együtt, hogy szembesüljenek életünk alapkérdésével: Simon, Jóna fia, – hadd aktualizáljam: Péter, Gáncs Aladár fia, – és aki most kész együtt gondolkozni velem, kérem, merje belehallani a saját nevét is: jobban szeretsz-e engem ezeknél?

Jézus nem analizálja Péter vallomását. Ha valaki, akkor Ő jól tudja, mennyit ér és meddig tart tanítványa hűsége és szeretete. Mégis elfogadja, sőt mi több, újra felfogadja őt szolgálatába.

De vajon mitől lett alkalmassá Simon a szolgálatra? A háromszoros Krisztus-tagadó most már tisztában van saját korlátjaival, alkalmatlanságával. Átéli, mit jelent megtévedt, elveszett bárányként találkozni a Jó Pásztor bűnbocsátó szeretetével. Most már nem önmagára épít, nem érti félre Jézustól kapott új nevét, tudja: nem ő a kőszikla, hanem az az újjáteremtő Ige, amellyel a Feltámadott újra szolgálatba küldi. Alkalmatlanságom tudatában, én is ebbe a feloldozó és küldő kézbe, ebbe az Igébe kapaszkodom most, amikor már rajtam a püspöki kereszt, melynek súlyát még csak sejtem, amikor kézbe veszem a pásztorbotot, útmutatást várva a Főpásztortól. Legeltesd, – illetve – őrizd az én juhaimat, az én nyájamat … – hangzik felém is a lényegre törő munkaköri leírás, ha úgy tetszik: tömör program.

Gáncs Péter
Gáncs Péter

Érdemes kibontani az eredeti görög szavak gazdag üzenetét. A legeltetés nem azt jelenti, hogy nekünk kell megetetni – bocsánat a kissé profán szójátékért: beetetni – a ránk bízottakat. Küldetésünk elsegíteni, elvezetni őket a megfelelő táplálékhoz, a 23. zsoltár képeivel élve: a füves legelőre, a csendes vizekhez, ahol a tikkadt lélek felüdülhet. Alig hiszem, hogy hosszabban kellene ecsetelnem, hogy egy fizikailag, szellemileg, lelkileg egyaránt szennyezett, mérgezett világban micsoda lehetőség és felelősség, ha embereket egészséges táplálékhoz, tiszta forráshoz, a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet forrásához tudunk terelni. ...

*

Így találkozik, ebben az ünnepi órában, a halász és a pásztor. Az egykor, a tó parton emberhalászatra elküldött Simon Péter, ezúttal a Főpásztor munkájába kapcsolódhat bele: legeltetheti, őrizheti, gondozhatja azt a nyájat, ami nem az övé. A jó Pásztor háromszor is figyelmeztet az egyértelmű tulajdonviszonyra: az én juhaimat, az én bárányaimat, az én nyájamat bízom rád.

Talán kissé merész a párhuzam, de úgy érzem, hogy ezekben a percekben én is, akit éppen hat éve bíztak meg országos misszió lelkészi szolgálattal – a háló mellé, ami a misszió jelképe – pásztorbotot kapok a kezembe.

Így, a kereszttel és a pásztorbottal indulhatok. Ez a két szimbólum éppen arra emlékeztet, ami püspöki szolgálatom kettős fókusza: passió és misszió. Ez a kettősség szólal meg alapigénk végén is, ahol Jézus egyértelműen jelzi Péternek, hogy küldetéséhez hozzátartozik majd a szenvedés, adott esetben a mártírium, a keresztvállalás is.

A kereszt ugyanis nem reprezentatív ékszer, nem dekoráció, nem státus szimbólum a püspök nyakában. Talán bölcsebb, de legalábbis kevésbé félreérhető lenne, csillogó aranyozott ezüstkereszt helyett, egyszerű fakeresztet hordanunk… De igazán nem a kereszt anyaga a döntő, hanem az a figyelmeztető üzenet, amit hirdet: Krisztus tanítványának, Krisztus egyházának a 21. században sincs más útja, mint a szenvedést is felvállaló kereszt út.

A másik beszédes szimbólum, a pásztorbot kezemben, ami nem díszes ötvösmunka, nem egyházművészeti érték, de nekem mégis drága kincs, mert eddigi gyülekezetemből, Nagytarcsáról kaptam. Ez emlékeztet régi-új küldetésemre, a pásztori, missziói szolgálatra.

Mindennek a szolgálatnak a tartalmáról, célkitűzéseiről a közgyűlésen elhangzó püspöki székfoglalómban szeretnék majd részletesebben szólni. Most csak a bennem élő reménységről szeretnék számot adni: hiszem és remélem, hogy ez a vidék újra “viharsarok” lehet – a szó biblikus értelmében –, ahol végig söpör Isten Lelkének éltető vihara. S ennek nyomán megmozdulnak a száraz csontok, életre kelnek sorvadó gyülekezeteink. Ez nem rajongó utópia, hiszen Jézus megígérte az övéinek, hogy elküldi a Lélek ajándékát, ha kérik! Kérjük hát Őt, és fogadjuk el válaszát.

Hogy ez mennyire nem utópia, azt átélhettem az elmúlt napokban Orosházán és Békéscsabán, ahol összesen több mint ezer fiatalnak hirdethettem az evangéliumot a tanévnyitó istentiszteleten. Nem felejtem a csillogó szemű elsősöket az orosházi oltárnál, amint átvették az élet könyvét, első bibliájukat. S itt, ez a hatalmas templom is megtelt már egyszer a földszinten, ezen a héten, igére figyelő, imádkozó fiatalokkal. Tudom, az iskolaügy sem csupán sikertörténet, de vegyük észre: hatalmas dolgokat tett velünk az Úr, aki a kövekből is tud fiakat támasztani…

Legyen Övé az utolsó szó most és induló szolgálatom minden döntésében! Legyen Övé az utolsó szó mindannyiunk életében. Alapigénk záró mondata egész életünk igazi csattanója, kulcsa, csupán ennyi Jézus ajkáról: Kövess engem!

Gáncs Péter

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

25 áldott év

Sydney-i Magyar Evangélikus Egyházközség (Ausztrália) az idén ünnepelte lelkészének, Nt. Breglec Árpád lelkészszentelésének 25 éves évfordulóját. Emigráns szülők gyermekeként érkezett Ausztráliába, majd mint az ausztrál hadsereg katonája került bevetésre a Vietnam-i háborúba. Onnan visszatérve, hivatást érezve a lelkészi szolgálatra, az Adelaide-i Evangélikus Szeminárium hallgatója

lett. Felszentelése óta az elmúlt 25 év alatt főleg a magyar evangélikus egyházat szolgálja Sydneyben és Melbourne-ben.

Az ÚTITÁRS szerkesztősége és olvasói gratulálnak és Isten áldását kérik az ünnepeltre, további munkájára és a gyülekezetre.

Az ünnepelt és felesége a Sydney-i gyülekezet körében
Az ünnepelt és felesége a Sydney-i gyülekezet körében
***

Márton Áron díjat kap a Bethlen Otthon

Az 1980-ban Magyarországon elsőként létrehozott civil egyesület, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma az idén a Ligonier, Pennsylvaniában (USA) működő Bethlen Otthonnak ítélte oda a Márton Áron-emlékérmek egyikét, Szervátiusz Tibor alkotását.

Az amerikai magyarság több, mint nyolc évtizedes szolgálatáért, a magyar reformátusok lelki és szociális gondozá-sáért, az intézmény érdekében végzett tevékenységéért kapja a Bethlen Otthon a kitüntetést.

Az ünnepélyes díjátadás 2003. november 3-án 17 órakor lesz az Országos Széchenyi Könyvtár dísztermében.

Gratulálunk!

***

Genf, Svájc. Új főtitkárt választott az Egyházak Világtanácsa a kenyai Samuel Kobia személyében. Az új főtitkár a metodista egyház tagja. Első nyilatkozatában meghívta a pünkösdista egyházakat az EVT munkájában való részvételre. Ugyancsak hangsúlyozta a római katolikus egyházzal való intenziv párbeszéd szükségességét.

*

Chizela, Zambia. Öt év alatt ezerre nőtt a betöltendő lelkészi állások száma az evangélikus egyházban. A helyi bibliaiskolában 22 új lelkigondozó tanul, hogy a fejlődő gyülekezetekben dolgozzon. Mivel a gyülekezetek legtöbbje képtelen eltartani lelkészét, a teológiai hallgatók mezőgazdasági kiképzést is kapnak, hogy önellátók legyenek.

*

Bukarest, Románia. Az ortodox egyház egy "mártirok listája" összeállításán dolgo-zik, amelybe felvennék mindazok neveit, akik a kommunista uralom idején börtön-büntetést szenvedtek és meghaltak. Az egy-ház szóvivője szerint 120 ortodox, 50 római katolikus és 20 protestáns jöhetne számítás-ba.

***

TEMPLOMOK BIZTONSÁGA MAGYARORSZÁGON

Templombiztonsági programot indít a Belügyminisztérium; a kezdeményezés keretében a tárca pályázatot hirdet helyi akciótervek kidolgozására.

Hegedüs András bűnmegelőzésért felelős helyettes államtitkár a bűnmegelőzés kapcsán megbeszélést folytatott Veres András püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával, Bölcskei Gusztáv református püspökkel, a zsinat lelkészi elnökével, Szebik Imre evangélikus elnök-püspökkel és a Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetésével.

A program a temetőkre, parókiákra és plébániákra is kiterjed, s a helyi elképzelésektől függően számos kezdeményezést foglalhat magában. Erre a célra kifejezetten egyházakkal kapcsolatos pénzügyi alap nem áll rendelkezésre, a tárca 700 millió forintos bűnmegelőzési célelőirányzatból nyújt majd támogatást.

Az egyházakkal való együttműködés fontos területe a műkincsvédelem; a tárca arra szeretné ösztönözni a tulajdonosokat, hogy az értékesítés megakadályozására hozzanak létre belső leltárt műtárgyaikról.

***

Feltámadunk!

Augusztus 14-én, 65 esztendős korában, hosszú betegség után meghalt

Galavics Sándor

sárvári születésű nyugalmazott evangélikus lelkész.

Az elhúnyt az ausztriai evangélikus egyházban szolgált, de mint nyugdijas lelkész, vállalta Szépfalusi István halála után az ausztriai magyar evangélikusok lelkigondozását, akik rövid időn belül így ismét lelkész nélkül maradtak.

***

Augusztus 10-én, 92 évesen meghalt

Szekeres Pál

az Angliai Magyar Evangélikus Egyház alapító tagja.

47 éven át a gyülekezetben különböző tisztségeket viselt mint jegyző, pénztáros ill. felügyelő. Temetésén Pátkai Róbert lelkész búcsúztatta Péld. 14,30 alapján: “A szelid szív a testnek élete.”

***

A HALÁL NEM MEGSEMMISÜLÉS,
HANEM BETELJESEDÉS.
A HALÁL ÚGY FEJEZI BE AZ ÉLETET,
AHOGY AZ UTOLSÓ HANG AZ ÉNEKET.

(H.Cornelissen)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MIÉRT NE EGYÜTT?
Bemutatjuk a rajna-vesztfáliai magyar evangélikusok és reformátusok gyülekezetét.
Olvassuk hálával a beszámolót és gondoljunk az ottani munkára imádságainkban.

 

3. A Rajna-vidéki és Vesztfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet.

 

A KAPCSOLATOK TÖRTÉNETE – A KEZDETEK

A Németország és Magyarország közötti kapcsolatok a történelemben mélyen gyökereznek. A magyar és német nemzet Európa közepén – egyféle sors-közösségben – sokoldalú történelmi, gazdasági, politikai és kuturális örökséggel kötődik egymáshoz.

A II. világháború utáni "népvándorlás" szórványgyülekezetek létrejöttét eredményezi az emigrációban. Észak-Rajna-Vesztfáliában, Lintorfban, közkatonák és tisztek számára egy gyűjtőtábort rendeznek be, ahol élénk egyházi élet folyik egy lelkész vezetésével. Később a magyarokat a környező falvakban helyezik el. Sokan itt maradnak, és beilleszkednek a társadalomba.

1956-ban, a magyar forradalom leverése után ismét érkezik egy magyar menekülthullám a Német Szövetségi Köztársaságba. Ebből kb. 6.000 ember Észak-Rajna-Vesztfáliába. 1957 novemberében egy "magyar házat" is létrehoznak Gelsenkirchenben. A gyülekezeti munkát már ebben az időben is a Rajna-vidéki Evangélikus Tartományi Egyház Diakóniai Szervezete támogatja tevékenyen. Ez azóta sem változott.

1957. március 15-én a Német Evangélikus Egyháznak egy Münsterben élő ösztöndíjasát megbízzák az ezen a vidéken élő magyar protestánsok lelkigondozásával. Tehát az akkori menekültek vallásos, lelki igényeinek kielégítésére alakult meg gyülekezetünk. Ezt a dátumot tekintjük "gyülekezetünk születésnapjának". Akkor csupán egy városban, Dortmundban gyűltek össze az Igére éhes gyülekezeti tagok, ma már Kölnben, Düsseldorfban, Aachenben, Euskirchenben, Münsterben, Bochumban, Bielefelden és Koblenzben tartunk rendszeresen istentiszteleteket.

Gábry Sándor lelkész úrvacsorát oszt
Gábry Sándor lelkész úrvacsorát oszt

GYÜLEKEZETÜNK A JELENBEN S A JÖVŐBEN

Több magyar szervezet, egyesület kb. 110-130.000-re becsüli a Németországban élő magyarok számát. Ebből 10-12.000 él a Rajna-vidéken és Vesztfáliában. Durván számítva az össz-magyarság egynegyede református és lutheránus keresztény. Ezek szerint gyülekezetünk lélekszáma 2.500 - 3.000 lehetne. Sajnos, csak ennek felét tartjuk nyilván. A magyar protestáns gyülekezet a maga 1300-1400 tagjával, létszámát tekintve nem túl nagy, de a tagok Alsó-Szászország déli részétől a Pfalz északi részéig, egy több, mint 60.000 négyzetkilométeren elterülő körzetben, mintegy 200 helységben, szétszórtságban élnek.

A gyülekezeti tevékenységeket az egyházközség presbitériuma irányítja, de még mindig nem tűnt el az a szülőhazákból hozott hagyomány, mely szerint "a lelkész a felelős mindenért, ami a gyülekezetben történik".

A hatvanas évek óta van egy gyülekezeti nap, amikor a legtávolabbiak is "átrándulnak" a gyülekezet másik végébe, hiszen csak egy ilyen alkalom nyújt lehetőséget a szétszórtságban élő gyülekezeti tagoknak egymás megismerésére. Folyamatosan erősödik a német gyülekezetekhez való közeledés is.

A gyülekezeti tagok száma jelenleg – mint már említettük – kb. 1300-1400. Megfigyelhető azonban egy lélekszámbeli ingadozás: évente kb. 25-35 új család vagy személy érkezik, "utánpótlásként" (szükség is van erre, hiszen mi is többet temetünk, mint keresztelünk). Ezek többnyire kései kitelepedők, "kiházasulók", vagy vendégmunkások és egyetemisták Magyarországról, a volt Jugoszláviából, Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából. Egyes családok vissza is térnek hazájukba. Mégis évről évre nő a gyülekezet, mert az új egyháztagok száma jóval felülmúlja a visszatelepülők számát.

Mivel saját templommal nem rendelkezünk, az istentiszteleteket a vendéglátó egyházközségek templomaiban, gyülekezeti házaiban tartjuk. Az istentiszteleteket mindig szeretetvendégség követi, otthon készített süteményekkel.

Az istentiszteletek magyar nyelvűek, de a temetések, a ritka házasságkötési szertartások, a keresztelések, amelyeken – nem ritkán a magyaroknál nagyobb számban – német anyanyelvű rokonok, barátok, ismerősök is részt vesznek, kétnyelvűek.

Az igehirdetés mellett az azonossági tudat erősítését szolgálják az anyanyelvi hagyományok ápolása és a kultúrtevékenységek is – sokszor közösen római katolikus testvéreinkkel.

Rendszeresen megjelenő gyülekezeti lapunk, a "Protestáns Híradó" tudósítja azon gyülekezeti tagjainkat, akik nehezen juthatnának el (koruk vagy a távolságok miatt) istentiszteleteinkre, gyülekezeti életünk minden eseményéről.

A Németországban élő protestáns magyarok tagjai a helyi német evangélikus gyülekezeteknek, és fizetik az egyházfenntartói járulékot. Jóllehet egyház-községünket két egyházkerület is támogatja, tevékenységeink anyagi fedezésében a gyülekezeti tagok fokozott adakozó készségére vagyunk utalva, különösen akkor, amikor nemcsak gyülekezetünkben, hanem a szülőhazákban végzünk diakóniai szolgálatot.

Az állandóan változó helyzetekhez való idomulás és az idő új kihívásainak való megfelelés igénye fémjelzik gyülekezeti munkánkat. Ebben a munkában elengedhetetlenül szükséges a felebarát szolgálata, az áldozatkészség, a nyitottság, a nagyfokú rugalmasság és a másságot elfogadni tudó ökumenikus lelkület.

Ezek tudatában, igyekezve gyülekezeti tagjaink javát és Isten dicsőségét szolgálni, várjuk körünkbe mindazokat, akik a Kárpát-medencei országoknak az Európai Unióba való belépésével elindulnak tájainkra, akár látogatóba barátokhoz, rokonokhoz, vagy hosszabb időre: új lehetőségeket, kihívásokat, boldogulást keresve.

Gyülekezetünk arra szeretné ösztönözni tagjait, hogy keressék és ápolják a kapcsolatot a helyi német ajkú egyházközségekkel, ez által is elősegítve az új hazába történő beilleszkedést, ami semmiképpen sem jelentheti a Kárpátmedencei gyökereinkről való megfeledkezést vagy lemondást. Másképpen fogalmazva: Integrálódni és nem asszimilálódni szeretnénk.

Gábry Sándor lelkipásztor

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

 

Berlin, NSzK. Hivatalos adatok szerint, az első Ökuménikus Egyházi Napok 92 ezer résztvevőjének 59%-a nőkből állt. 61% volt protestáns, 36% római katolikus és 2,8% egyéb felekezetű. 5.400 külföldit számoltak meg, akik 90 különböző országból jöttek a fontos találkozóra.

London, Anglia. Az anglikán egyház az egyetemeken végzendő célirányos kampánnyal kíván embereket a papi hivatásra megnyerni. Személyesen kíván megszólítani olyan fiatalokat, akik esetleg soha erre a pályára nem gondoltak, de az egyház alkalmasnak ítéli meg őket. Az elöregedő papságnak “új vérre van szüksége”. Nemrégiben újságban közzétett hirdetéssel kívánta az egyház betölteni a herefordi püspöki széket.

Tirana, Albánia. 10 éve kezdett el a Dán Testvérgyülekezet misszionálni az országban. Időközben 300 tagú gyülekezet alakult, amelynek “Kishe Lutherane” (lutheránus egyház) a neve.

Johannesburg, Dél-Afrika. Az Egyesült Nemzetek világegészségügyi osztálya 2005 végéig három millió AIDS-betegnek ad ingyen gyógyszert. Az osztály igazgatója szerint évenként 10 millió öt év alatti gyermek hal meg szerte a világon AIDS vagy malária következtében.

Basra, Irak. Két káldeus-katolikus kereskedőt lőttek agyon muzulmán irakiak, mert nem voltak hajlandók üzleteiket a Korán előírásai szerint vezetni.

Peking, Kina. Sajtójelentések 12 millióra teszik az országban élő római katolikusok számát. Ezek egyharmada az ún. "hivatalos", tehát állami engedéllyel működő, Rómától független egyházban él. Ebben 72 püspök, 1650 pap és 3300 apáca dolgozik. A másik, nem engedélyezett egyházban állítólag 45 püspök, 800 pap és 1600 apáca látja el a szolgálatot. – Az országban létező evangéliumi egyházak is ilyen kettős kategóriába sorolhatók. A hivatalos egyházak csaknem 18, a nem-hivatalosak 75 millió tagról beszélnek.

Rumjancsevo, Oroszország. Április 20-án 40 egyház és missziói társaság kiküldöttje megalapította az "Orosz Evangéliumi Alliance" nevű szervezetet. A résztvevők véleménye szerint itt az ideje, hogy az országban élő 720 ezer protestáns szorosabb együttműködést fejtsen ki. A szervezet elnökévé Dr. Vladimir Rjagnoszov-ot, a baptisták moszkvai teológiai intézetének rektorát választották.

Moszkva, Oroszország. II. Alexij pátriárka közzétette az ortodox egyház statisztikai adatait a 2000-es évről. Érdemes ezeket az 1914-es adatokkal összehasonlítani. Az akkori kereken 55 ezer gyülekezettel szemben ma 16 ezerről van szó. A papok száma 53 ezerről 17 ezerre csökkent. Akkor 1025 kolostorban éltek szerzetesek és apácák, most 614-ben.

Prága, Csehország. A cseh római katolikus püspöki kar közlése szerint lemondott hivataláról Karel Simandl főtitkár, miután bevallotta, hogy a volt csehszlovák titkosrendőrség beépített ágense volt.

Kappadókia, Törökország. Három pátriárka, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi, VII. Petrosz alexandriai és II. Éliás georgiai főpásztor itt találkoztak, hogy egyházaik helyzetéről tárgyaljanak. Meggyőződésük, hogy mindent meg kell tenni a keresztények és mohamedánok kibéküléséért, különben soha nem lesz béke a Kaukázusban, a Golf-öbölben és a Szentföldön. Hangsúlyozták a keresztények szabad vallásgyakorlásának szükséges voltát az iszlám országokban. A konstantinápolyi pátriárka abbeli reményét fejezte ki, hogy a készülő török vallási törvény lehetővé teszi majd, hogy 80 év után végre keresztény templomok épülhessenek az országban. Jó kilátás van a 30 évvel ezelőtt bezárt Teológiai Főiskola újra megnyitására is Chalkiban.

Kairó, Egyiptom. Kevesen tudják, hogy ebben a muzulmán országban kb. 10 millió kopt keresztény él. Eredetüket Márk evangélistára vezetik vissza. Amióta az arabok a Kr.u. 7. században elfoglalták Egyiptomot, azóta élnek a koptok “idegen uralom” alatt. A muzulmánok szemében a koptok ellenségek, s főleg az 1967-es közelkeleti háború óta sok diszkriminációban, üldöztetésben van részük.

Genf, Svájc. Az Egyházak Világtanácsa szerint a palesztin területekről tömegesen vándorolnak el a keresztények. A zsidó megszállás és a palesztin fanatikusok elérték azt, hogy a keresztények száma Izrael állam megalapítása óta 20%-ról 2%-ra csökkent. Csilében és Braziliában most több betlehemi keresztény él, mint a szülővárosában. Valamikor Betlehemben és Ramallahban a keresztény lakosság számaránya 90% volt.

***

Kovács Imre:

 

***
ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra