MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVII. évfolyam - 2003. 3. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

           

BÉKÉT TEREMTS!

          Luther Márton ismételten kényszerült arra, hogy állást          
          foglaljon a háború és béke kérdésében. Abban az időben a          
          fejedelmek legtöbbször ebben is kikérték a teológusok és          
          egyházi vezetők véleményét. Ebben a nehéz kérdésben is          
          egyértelműen gondolkodott a reformátor. S hogy ezt mennyire          
          komolyan vette, azt az is mutatja, hogy egyszer “elvándorlással”          
          is megfenyegette fejedelmét, ha háborúzni próbál. Egy másik          
          alkalommal a hesseni őrgrófot ítélte el a württembergi          
          herceg erőszakos uralomra-segítéséért, pedig jól tudta,          
          hogy ez a reformáció ügyének szolgált. – Szemelvényeink          
          ezt az eltökéltségét és következetességét jól megmutatják.          

           

 

"Sohasincs igaza annak, aki háborút kezd és méltányos, hogy a végén azt érje büntetés, aki elsőnek rántott kardot. Ahogy az általában máig is történt és erről a történelem is tanúskodik, hogy végül azok vesztettek, akik háborút indítottak, s csak elvétve vesztettek a védekezni kényszerülők."
(Üdvözülhetnek-e a katonák? 1526)

*

"Háború indításához valamivel többre van szükség, mint csak, hogy azt igaz ügyért teszed. Mert, bár Mt 5,9 nem tiltja a háborúzást – ahogy már mondtuk, Krisztus itt nem a felsőbbségtől és hivatalától akar bármit is elvenni, hanem csak az egyes embereknek szól, akik önmaguk keresztényekként kívánnak élni – mégsem áll az, hogy egy fejedelem, akár igaza van, akár nem, a szomszédja ellen hadba száll. Hanem ez azt jelenti, hogy "boldogok, akik békét teremtenek". Aki keresztény és Isten gyermeke kíván lenni, ne kezdjen háborút és békétlenséget, hanem, ahol csak tudja, segítse a békét, még akkor is, ha éppen elég joga és oka lenne a hadviseléshez. Elég, ha az ember akkor nyúl szükségében fegyverhez, hogy országát és népét megvédje, ha már mindent kipróbált és semmi más nem segít."
(Heti prédikációk Mt 5-7-ről, 1530-32)

*

"Oktalan háborút folytatni annyit tesz, mint arany horoggal halászni. Ha az elúszna, a halfogás nem tudná az árát megtéríteni. Mégha sikerülne is vele valamit fogni, akkor is messze több lenne a költség, mint a nyereség.

Nem szabad háborút kezdeni és arra törekedni. Sajnos úgyis kéretlen is elkezdődik az. Békére kell törekedni amíg csak lehet, ha még annyiba is kerülne, mint amennyit a háborúra költene vagy a háborún nyerne. Egy győzelem soha nem hoz annyit, mint amennyit egy háború tönkretesz."
(A 82.zsoltár magyarázata, 1530)

*

"Kevesebb háború és szerencsésebb győzelem lenne, ha az ember a zsoltáros nyomán jobban bízna az Úrban és szorgalmasabban imádkozna és ritkábban csapna oda ellenségének. Akkor lenne az ember "elohim", azaz Isten képmása a földön és isteni fejedelem. Az ilyenek nem háborúznának előbb, csak miután erre jogos alapon kényszerülnének, s még akkor is a szívük alázatával tennék azt."
(Zsoltármagyarázatok, 1519-21)

***

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

TÖMEGBEN

Horatius, római költő (Kr.e. 65-8) írja: Gyűlölöm a közönséges tömeget és távol tartom magamtól. – A farizeusok, Jézus kortársai azt mondták, hogy a tömeg, amely semmit sem tud a Törvényről, átkozott. – Hétvégeken, a városi forgalomtól menekülő autóáradat mutatja, hogy a modern ember számára is idegesítő, elviselhetetlen a tömeg. Mind a klasszikus, mind a vallásos, mind a modern világ megvetően fordul el a tömegtől.

De Jézus más! Amikor Jézus sokaságot látott, nem fordította el a fejét, és nem vonult vissza a nyugalmat kínáló egyedülvalóságba (Mt 9,36). Jézus nézte a sokaságot. Nem csak az akkorit. Nézi ma is nagyvárosok kavargó, hömpölygő forgatagát. Nézi az egyre szaporodó emberiséget minden ínségével, megtévesztő csillogásával és hamis reménységeivel együtt. Látja a tömeget kétségbeesésével és örömeivel. Látja az értelmetlen háborúk öldöklését, a közlekedési tragédiákat, az egyre erősödő bűnözési hullám ártatlan áldozatait. Jézus látja a sokaságot, hogy nem tud szeretni, nem találja az élet igazi tartalmát, és látja mindennek gyökerét is: a bűn pusztító hatalmát. Mégsem fordítja el fejét, hanem ránk néz!

Jézus szeme sugarában élünk! Nem dicsőséget és hatalmat kölcsönző reflektorok kivilágításában. Nem az “édes élet” verőfényében. Azt azonban tudhatjuk, hogy Jézus szeme rajtunk van. Hiszen azért jött, hogy a meggyötört, agyonhajszolt és elfásult embereknek felüdülést hozzon, hogy megkeresse a tömegben elveszetteket és testvére legyen az egyedülvalónak.

Jézus gyógyítani akarja életünket. Ezért Isten országának evangéliumát hirdeti, mert gyógyító erő, segítő hatalom csak e világon túlról jöhet. Ennek a világnak minden tudománya, kincse és szépsége kevés ahhoz, hogy egyetlen embert igazán boldoggá tegyen. Isten szeretetének jó hírében találhatjuk meg azt, ami annyira hiányzik: életünk biztos fundamentumát és azt a reménységet, amely nem szégyenül meg.

Madocsai Miklós: Biztassátok egymást

***

A kő marad

 

Andorka Eszter evangélikus lelkész 2003. február 16-án, Budapesten gyilkosság áldozata lett. 32 éves volt. A lelkésznő, aki az evangélikus teológia doktorandusza volt, életcéljának tekintette, hogy fogyatékos, hátrányos helyzetű, állami gondozott, gyökértelen fiatalokon segítsen a magyar evangélikus ifjúsági szervezet Bárka-csoport szociális munkája keretében. – Életét egy gondozottja oltotta ki. – Az itt közölt sorokat a Missziói Magazinból vesszük át.

*

Az egyházat alkotó kövek vagyunk. De nem csak kövekből áll az épület, vannak közöttünk, akik ablakok. Különös képességükkel teszik láthatóvá a kívül levőknek a falak közt rejtőző lényeget. A bent lévőknek pedig láthatóvá teszik, hogy a falakon kívül is van világ és élnek emberek. Az épület szempontjából nélkülözhetetlen a szerepük, mégis hálátlan a sorsuk. Mert mások, mint a kövek. Mert nem illeszkednek sablonszerűen a falba, nem állnak be az egymáshoz igazított kövek sorába. Látványosan különböznek a fal egyhangúságától, magukra vonják a figyelmet, átláthatóvá, sőt átjárhatóvá teszik a falat. A kövek számára ők a fal gyenge pontjai. Akiknél megtörik a fal védelmet, biztonságot jelentő folytonossága. Akiken keresztül a külvilág zaja és fénye megzavarja a belső nyugalmat, a jótékony félhomályt. Akiken át csípős, ébresztő, kora tavaszi fuvallat járja át a langymeleg szobát.

A kövek szeretnek zárt ajtó és ablakok mellett beszédeket tartani és beszédeket hallgatni az épület jövőjéről, fontosságáról, küldetéséről. Az ablakok nem vesznek részt ezeken a gyűléseken. Ők ezalatt is azzal foglalkoznak, ami a jövő, ami fontos, ami a küldetés.

Az ablakok kiszolgáltatottak. Ki vannak szolgáltatva a kövek bírálatának. Mire jó ez a túlzott extravagancia, ez a feltűnési vágy, ez a magamutogatás? Pedig ők nem lehetnek mások, hiszen ablakok.

Ki vannak szolgáltatva az esetleg rossz szándékkal érkezőknek. Aki így közelít, biztosan náluk próbálkozik. Mert ők nyitottak, illetve könnyen nyithatók. A köveket védi a falba építettség. Az ablakok védtelenek, egyedül vannak.

Ha valami bajuk esik, a kövek képesek a fejüket csóválni. Hallgatás helyett bölcseket mondani. Mi megmondtuk előre. Így jár, aki átlép bizonyos határokat. Mert a kövek szerint mindennek van határa. A szeretetnek is, a nyitottságnak is, az elfogadásnak is, az önátadásnak is. A kövek szeretik ezeket a határokat. Észre sem veszik, milyen szánalmas, milyen szeretetlen, milyen üres, milyen méltatlan, milyen embertelen ilyenkor ez a fejcsóválás, ez a bölcselkedés. A kövek nem tudnak fejet hajtani, csendben lenni. Ha fülünket a falhoz szorítjuk, hallható az állandó susmutolás. Megszokták, hogy nekik mindig beszélni kell. Megmagyarázni, indokolni, nyilatkozni, az elfogadhatatlant is elfogadhatóvá tenni. Mindennek azonban egyetlen célja van: semmilyen körülmények között ne kelljen az épületen alapvető átalakításokat elvégezni. Az ablakokat megbecsülni. Szolgálatukat elengedhetetlenül fontosnak tartani, annak keretet biztosítani. Ne adj Isten, a falba még több ablakot vágni.

Vannak ablakok, akik nem bírva tovább a kövek szorítását, más épület falába költöznek át. Mások egy idő után, bár itt maradnak, lehúzzák a rolót. És vannak néhányan, kevesen, akik mindvégig, mindhalálig kitartanak.

Az ablakok fogynak. A kő marad. A kő marad.

*

Az ablakok üresen maradt helyét pedig befalazzák.

Németh Zoltán

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A Biblia éve

3. Zsoltárok könyve:
többszólamú istendícséret

A bibliai zsoltárokkal először már gyermekkoromban találkoztam. Templomos családunk minden vasárnap ott volt az istentiszteleten. S az oltár elől ilyen mondatok hangzottak el: “Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom..." vagy: "Urunk, néped pásztora, hallgass meg..." és: "Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényét..." vagy ez is: "Legyen kedvessé szám beszéde és szívem gondolata előtted, Uram, kősziklám és megváltóm." Istentiszteleteinken minden alkalommal megszólalt egy-egy hasonló zsoltárvers. Anélkül, hogy tudtam volna, már esti imádságomban is visszhangoztak valahogy ezek a versek, hiszen meghitt "tulajdonaimmá" lettek.

Hadd fűzzek ehhez máris két megjegyzést. Az első az, hogy bibliai zsoltáraink az ó- majd az újtestámentum gyülekezete számára istentiszteleti használatra íródtak. Gyakran kiérezzük még belőlük, ahogy a pap(ok) és a gyülekezet váltakozva imádkozták őket. A másik megjegyzésem a visszhangra utal, amit ezek a zsoltárok kiváltanak belőlünk. Bár sok, nehéz témát is megszólaltatnak, de a zsoltárok nem vitairatok, sem nem vallástudományi tételek gyűjteménye. A zsoltárokat újra és újra mondani, ismételni, s újra mondani kell. Egészen addig, amig csak valami visszhang nem kel a lelkünkből egy-egy vígasztalásukra, bátorításukra, buzdításukra. Mert ha egyszer ráhangolódtam pl. erre a mondatra, hogy “Uram, te ne légy távol tőlem, erősségem, siess segítségemre” – akkor előbb-utóbb kiérzem belőle a kilátásba helyezett segítséget, s talán egyszer így válaszolok: "Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, vígadozzunk és örüljünk ezen." (Zsolt 11,24)

Második találkozásom a zsoltárokkal kezdő bibliaolvasó koromban történt. Nemcsak az egész Szentírás folyamatos olvasásánál – naponként olvastam el először három oldalt, hogy kb. egy év alatt végigolvassam – hanem amikor “rászoktam” a bibliai Útmutató használatára. Csak az elmúlt 2002-es évben 112-szer sorsoltak ki egy-egy zsoltári igét: ez azt jelenti, hogy az évnek majdnem minden harmadik napján zsoltárvers-olvasással kezdhettem a napot. Pontosan ezeknél fedeztem fel a széles skálát, amelyen a zsoltárok mozognak. Szóba kerül itt fájdalom, vereség, gyász, könny és szorongás csakúgy, mint a köszönet, a hála, Isten dícsérete s a szabadulás fölött érzett öröm.

Ezért szeretem elsősorban a zsoltárokat. Nincs olyan élethelyzetem, állapotom, érzésem, amelyhez ugyanazon a húron pendülő zsoltárt ne találnék. Ezek biztatnak arra, hogy ha imádkozom, Isten első renden nem remekbeszabott költészeti gyöngyszemet vár el tőlem. Lehet elmondani Neki azt is, ami éppen foglalkoztat, nyom, vagy megörvendeztet – a magam egyszerű, talán még annyira kusza szavaival is.

Harmadik, most már folyamatos találkozásom a zsoltárokkal tanulmányaim során történt. Megtanultam, hogy öt részre osztható a 150 zsoltár, hogy vannak hálaadó, templomi, könyörgő, bűnbánati és istendicsőítő zsoltárok. Tanultam a szép nyelvüket, élveztem a bennük levő ezernyi kép szépségét. És felfedeztem, hogy énekköltőinket – főleg a reformáció kora óta – a leggyönyörűbb gyülekezeti énekek megírására ihlették a zsoltárok. Sose felejtem el azt, amikor egy bencés szerzetes jött el inkognitóban hozzánk a teológiára (az akkori uralom szétkergette a szerzeteseket, apácákat, diakonisszákat) és a zsoltárok liturgikus, "gregorián" éneklésére tanított bennünket. Micsoda élményt jelentett ez! A zsoltárok genfi stílusú éneklését nehezen tudtam megszokni. Annál közelebb állt hozzám egy olyan ének, mint “Hagyjad a jó Istenre minden te útadat” – ebben a költő a 37. zsoltár 5. versét dolgozta fel úgy, hogy a versfőkben található ez az egy mondat felosztva. Vagy milyen valós a váradi énekeskönyvnek a 127. zsoltár-feldolgozása: “Nincsen Isten nélkül segítség és üdvösség."

A zsoltárokat több, mint száz helyen idézik az Újtestámentumban. Ez azt jelenti, hogy az első keresztény gyülekezetek is fontos ének- és imádsággyűjteményként forgatták a zsoltárok könyvét. Sőt, mi több: ha a zsoltárokkal imádkozom, tudnom kell, hogy Jézus Krisztus is ezt tette. Az evangéliumok tudósítása szerint legalább kéttucatnyi esetben idézte is a zsoltárokat. Velük vallott, ha Isten házát féltette (Jn 2,17), ha az ég madarairól (Mt 13,32) vagy a megvetett kőről beszélt (Lk 20,17), zsoltárverssel mondta el szomorúságát (Mk 14,34) és zsoltárverssel védekezett vádolóival szemben (Mt 22,44).

Szívbemarkoló, hogy a kereszten függve, még utolsó szavai egyikét is a 22 zsoltárból vette: "Én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engem?" Szívesen őrzöm kincsként ezeket a szavait, mert együtt érezhetek bennük a szemrehányó panaszkodóval csakúgy, mint Urammal, aki a legreménytelenebb élethelyzetében sem felejtette el, hogy Isten az ő Istene.

*

Csak az átkozódó és bosszúálló zsoltárokkal nem tudok mit kezdeni.

Mert Jézus Krisztus követője vagyok.

Gémes István

***

Baja Mihály:

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MIÉRT NE EGYÜTT?

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége soronkövetkező bemutatkozása Hannoverből jön. Boros Péter jelenlegi lelkész számol be ígéretes munkájáról.

2. Az Észak-Németországi Református Lelkigondozó Szolgálat

« Nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. «
(Rm. 9 :16)

Talán ezzel a kedves újszövetségi igével lehetne dióhéjban megfogalmazni az Észak-Németországi Református Lelkigondozó Szolgálat működését.

Ez a szolgálat Hannover központtal, Braunschweig, Hamburg, Bréma és délen Göttingen környékére terjed ki. Már 1945 után tartottak rendszeresen istentiszteleteket az itt letelepedett magyar protestánsok számára. Ez a munka 1956 után erősödött meg, mikor a magyar menekültek jelentős része telepedett le ezen a környéken. Hol lelkésszel, hol lelkész nélkül, mégis volt Hannoverben minden hónapban istentisztelet. Mikor nem sikerült helyettes lelkészről gondoskodni, az akkor gondnoki szerepet is felvállaló Sipos Zoltán tartotta meg az istentiszteleteket.

Rövidebb, hosszabb ideig volt lelkésze ennek az igen nagy területre kiterjedő diaszpórának. Igazi áttörést a 90-es évek eleje jelentett. Menkéné Pintér Magdolna, református lelkész vette át, ill. bizonyos területeken megszervezte a vallásos életet a gyülekezetben. Hannoverben a gyerekeknek vasárnapi iskolát szervezett és ekkor bővült a kör Braunschweiggel és Brémával, ahol szintén havi egy alkalommal tartott istentiszteletet. Hamburgban és Hannoverben lehetőség volt arra, hogy bibliaórák alkalmával is együtt tanulmányozzák Isten igéjét.

2000 augusztusától sikerült fokozatosan még inkább kiépíteni a gyülekezeti életet. Hannoverben az itt tanuló, dolgozó fiatalok számára szervezünk havonta egyszer egy ifjúsági alkalmat, melynek bensőséges hangulata segít elérni olyanokat is, akik neveltetésük miatt nem hallották eddig az Úr Isten igéjét. Persze emellett nagy hangsúly kerül a magyar nyelv és kultúra ápolására is, hiszen több, itt élő magyar származású fiatal számára, (akik vagy gyermekkorukban jöttek ki, vagy már itt születtek) ez az egyetlen olyan alka-lom, ahol a bibliai történetekről magyarul hallhatnak.

Braunschweigben a fiatal szülők részéről igény mutatkozott arra, hogy a környéken élő magyar gyermekeknek « magyar óvodát » szervezzünk. Két szakképzett tanítónő mellett, feleségemmel látjuk el a hitoktatás feladatát.

Havonta két alkalommal, szombat délelőttönként találkozik a lelkes kis csapat a helyi református gyülekezet egyik termében. Emellett bibliaórát tartunk a Braunschweig-környéki magyaroknak is, amit mindig egy-egy családnál szervezünk meg. A hamburgi gyerekeknek a hónap első szombatján tartunk gyermekbibliaórát, ahol a bibliai történeteket, énekeket ők is megismerhetik.

Bár a szülők közül kevesebben vesznek részt a különböző alkalmakon, mégis igénylik, hogy a gyermekeknek rendszeresen tartsunk foglalkozásokat. Meggyőződésünk, hogy a gyülekezeti munka egyik pillére, és jövőt formáló ereje a gyermekekkel való foglalkozásban rejlik. Göttingenben is inkább gyermekfoglakozást tartunk, ahova 10-12 gyerek is eljön, mint csupán felnőtt istentiszteletet, ahol a látogatók száma nem mindig több. Göttingen nagyon új terület, mivel a rendszeresebb találkozások 2002-ben indultak be. Sikerült egy-két magyar családot találni, akik szívesen segítenek a további szervezésben. Emellett az ottani német református gyülekezet felajánlotta segítségét és igény szerint rendelkezésünkre bocsátják a gyülekezeti helyiségeket.

2000–től tartunk évente 3-4 alkalommal közös német-magyar istentiszteletet a hannoveri német református gyülekezettel. 2001-től közösen szervezünk május 1-jén családi kirándulást, amivel a kapcsolatot még inkább erősíteni kívánjuk. Ehhez hasonlóan szerveztünk eddig közös német-magyar nyelvű istentiszteletet Braunschweigben is a helyi református gyülekezettel.

Reméljük Isten áldása kíséri a gyülekezet további életét.

Boros Péter

***

LEVÉL KÁRPÁTALJÁRÓL

Tisztelt Szerkesztő Bizottság!

Engedjék meg, hogy a Kárpátaljai Református Egyház Sajtóosztálya nevében szívünk háláját fejezzük ki Önöknek, azokért az újságokért, amelyekkel évek hosszú során elláttak bennünket. Az ÚTITÁRSON keresztül betekintést nyerhetünk a külföldön élő testvéreink életébe, szolgálatába. Sok esemény bár tőlünk távol történt, Önök mégis közel hozták számunkra az Útitárs segítségével.

Hisszük, hogy Isten ezzel a lappal egy olyan eszközt adott az Önök kezébe, mely által emberek közelebb kerülnek és kerülhetnek egymáshoz, többet megtudhatnak egymásról, s egymás hite által épülhetnek.

Isten áldja meg ajándékozásukat és az Ő áldása kísérje életüket és további munkájukat.

"Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
Dicsérjétek az Urat." (Zsolt 117:1-2)

Testvéri szeretettel: Károlyi Piroska, a KRE Sajtóosztályának titkárnője

Szolyvai ifjúsági tábor - Kárpátalja, ungi egyházmegye
Szolyvai ifjúsági tábor - Kárpátalja, ungi egyházmegye

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Őszinte szó - legjobbkor

– Három intézet az úrvacsora kérdéséről –

"Megindokolni nem azt kell, ha keresztények közös úrvacsorához járulnak, de azt igen, ha ezt megtiltjuk nekik."

Ezzel a markáns és meghökkentő mondattal kezdődik a Stuttgartban nyilvánosságra hozott 11 tétel az úrvacsoráról, amelyet három neves intézmény dolgozott ki: evangélikus részről a Lutheránus Világszövetséghez tartozó strassburgi Centre d’Études Oecumeniques, a protestáns egyházak nevében a bensheimi (NSzK) Konfessionskundliches Institut, római katolikus részről pedig a tübingeni Institut für Ökumenische Forschung. Négy csomópontban kristályosodik ki a tézisek mondanivalója.

1.

A kutatók azt állítják, hogy – a fennálló tanításbeli, és az egyházak között levő gyakorlati különbségek ellenére – a közös úrvacsoravétel sok egyház mindennapjaiban már létező valóság. S nem értik, hogy amikor különböző felekezetű házaspárok tömegei látogatják együtt kölcsönösen a római katolikus áldozást, ill. protestáns úrvacsorát, akkor miért vonakodnak az egyházak ennek a ténynek az elfogadásától. "Téziseink világosan kimutatják, hogy ökuménikus munkánk már olyan fokot ért el, amelynek következményeit nem csak az egyes keresztényeknek kellene levonniuk."

2.

Második fontos megállapításuk az, hogy "a megélt, helyi ökuméne gyakorlása és a közös úrvacsoravétel tiltása kínos ellentmondást jelent, gyengíti az egyházakra bízott bizonyságtételt, valamint a felvetődő társadalmi kihívásokra adandó válaszokat igen kérdésessé teszi.” Vegyes házasságokon túl is nagyon sok munkaterület van, amelyen római katolikusok és protestánsok vállvetve együtt dolgoznak. Éppen ők értik a legkevésbé, hogy ha a keresztség, a hitvallások összekötik őket, miért kell mégis külön oltárhoz állniok, ha úrvacsorához járulnak.

3.

Harmadik, igen merész tételük az, hogy az úrvacsorai közösség tágabb, mint az egyházközösség. Mivel nem az egyházak rendelték el az úrvacsorát, hanem annak Ura, az úrvacsorában valósággal jelenlevő Jézus Krisztus, ezért érvényesebb az Ő határok nélküli meghívása, mint az egyes egyházak behatároló keretei.

4.

A tézisek kiemelik az évtizedek óta tartó úrvacsorai tárgyalások fontosságát. Ezek munkája nélkül nem közelíthettük volna meg a lehetséges közös célt. Az így elért, közös eredmények fényében megállapítható, hogy a még meglevő különbségektől függetlenül, lehetséges a kölcsönös úrvacsorai vendéglátás.

A tételek felszólítják az egyházakat, hogy a közös bizottságok munkája eredményét fogadják el végre és valósítsák meg őket a gyakorlatukban. “Ahol közösség lehetséges, ott annak gyakorlati megvalósítása is az kell legyen. A különbségek nem feltétlenül elválasztók, inkább kölcsönös gazdagodáshoz vezethetnek, különös tekintettel arra, hogy egy tagegyház sem állíthatja magáról azt, hogy a teljességet (katolicitást) egyedül bírja."

A tézisek intik a lelkészeket és papokat, hogy ahol a gyülekezetek ökuménikus közösségben élnek egymással és vágynak az úrvacsorai közösségre, azt ne tagadják meg tőlük.

***

Tudtak-e a tételek szerkesztői arról, hogy II.János Pál pápa ennek elhárítására jelenteti meg nagycsütörtökön az “Ecclesia de eucharistia” című enciklikáját az úrvacsoráról és – aszerint – minden marad a régiben?

***

SZENTLÉLEK, TÖLTS EL MINKET!

Előkészítő együttlét után, mint már évek óta, a württembergi magyar protestáns gyülekezet tagjai idén is találkoztak Stuttgartban, hogy – férfiak és nők együtt – megünnepeljék a Nők Ökuménikus Világimanapját. Ebben az évben a liturgiát a 15 libanoni keresztény felekezet asszonyai állították össze "Szentlélek, tölts el minket" címmel.

Libanont a 20 éves belső háború, a szír és izráeli megszállás igen tönkretette. Sok igazságtalanság, gyilkosság és éhezés, elvándorlás után valóban csak a Szentlélek Isten adott és ad erőt a nőknek a naponkénti egymás mellett éléshez és újrakezdéshez.

Nök Ökuménikus Világimanapja - Stuttgart-ban

Felosztva magunk között a szöveg fordítását és az ismertető előadások előkészítését, megismerkedtünk az ország föld- és természetrajzával, gazdaságával, vallási megoszlásával, történelmével, régi és jelenlegi problémáival, a menekültek és a vendégmunkásnők helyzetével. Így informálva tudtunk aztán a libanoni nőkkel imádkozni megbékélésért, megbocsájtásért és a jövőért. Fordításban énekeltük a szép arab, és a szöveghez illő magyar énekeket s kívántuk magunk számára is a Lélek gyümölcseit – amit lelkészünk prédikációja világított meg nekünk. Libanoni és magyar sütemények, kávé és tea, a gyűjtött anyagok, képek megtekintése zárta be az együttlétet.

Jövőre Panama asszonyai készítik a liturgiát, s már most hívogatunk mindenkit annak előkészítésére és ünneplésére. Előre is örülünk az új jelentkezőknek!

Gyökössy Kinga

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Amerikás magyarok
(testvérek a már nem új világban)

(folytatás az előző számból)

II.
MAI HELYZET

A 2002.

november 29-én véget ért amerikai és kanadai egyházi látogatásom alkalmával lehetőségem nyílt találkozni mind a két egyháztest elnökségével és lelkipásztorainak egy részével. A Lorain-i gyülekezet százéves évfordulójára összegyűltek a lelkipásztorok és az egyház vezetői. Szűcs Zoltán ny. lelkipásztor, aki két ciklusban is püspöke volt a Kálvin Egyházkerületnek, kiváló munkát végzett a nagy gyülekezetben. Amerika egyik legnagyobb kohászati kombinátjának valamikori vasmunkás-telepeseiből álló gyülekezet ma is elevenen ápolja magyar származásából eredő szokásait.

Medgyesi Lajos, a Kálvin Egyházkerület és Demeter Andor, a Független Egyház november 23-án beiktatott, erdélyi származású püspöke egybehangzóan beszéltek arról, hogy a magyar gyülekezetek helyzete mára már teljesen megváltozott. Túlnyomó részük már kétnyelvű, sőt, túlsúlyban vannak az angol nyelvűvé vált valamikori magyarok. Vasárnaponként általában két istentiszteletet tartanak, melyek közül az angol nyelvű már látogatottabb. Minden gyülekezetben folyik a belmissziói közösségek keretén belül a magyar kultúra és szokások ápolása. Perth Amboyban például kiváló kézimunkakör tevékenykedik. A férfikörök mindenütt ápolják a kolbászkészítés hagyományát karácsony előtt. New Brunswick városában, New Jersey államban, amely az egyik legnagyobb magyar közösséget fogadta be, Magyar Kultúrház van, amely összegezve tárja a látogató elé az amerikai magyar hagyományokat. Több részleggel rendelkező múzeumában a nézelődő megismerkedhet az amerikás magyarok múltjával. Könyvtárában több mint harmincezer kötetet őriznek, illetve kölcsönöznek ki. Levéltárában gyűjtötték össze a már megszűnt magyar gyülekezetek archívumát is. Előadótermében gyakori vendégek a hazai neves tudósok és előadók. A környék magyarságának találkozóit és az egész Magyar Ház életét kiváló szakértelemmel szervezi és vezeti a lelkészi oklevéllel is rendelkező, hajlott korú dr. Molnár Gusztáv.

A LEGNAGYOBB

magyar gyülekezetnek számító Cleveland-nyugat-oldali gyülekezet magyar istentiszteleteinek látogatottsága bármelyik hazai gyülekezetnek dicséretére válna. Többszöri szolgálatom alkalmával megtapasztalhattam a gyülekezet lelkesedését.

A loraini gyülekezetet leszámítva, szinte minden egyházközségből hiányoznak a fiatalok. Viszont a presbitériumok sokkal aktívabban vesznek részt az egyház vezetésében. A lelkipásztor szerepe már nem olyan polihisztori, mindenhez legjobban értő, mint a hazai gyülekezetekben. Több helyen a presbiteri gyűlést közösen elnökli a lelkipásztor és a főgondnok, sőt nem egy helyen tapasztaltam, hogy a lelkipásztor csak meghívott a gyűléseiken, beszámolót tart munkájáról, melyet a presbitérium egy csomó bizottsága segít. Elsősorban a lelkigondozást, az igehirdetést és a missziói szolgálatot várják el a lelkésztől a gyülekezetek. Az ügyintézések, ingatlanok karbantartása és egyéb hazai lelkészi elfoglaltságok szinte teljesen ismeretlenek abban a világban.

ENNEK ELLENÉRE

igen elesett állapotban vannak a gyülekezetek. A gondok mindenütt közösek. Identitásuk megváltozásával szinte egy anakronisztikus világban élnek testvéreink. Már nem magyarok, hiszen jórészt elveszítették azonosságukat meghatározó magyar nyelvüket. Sokat fordulnak a múltba, és azt felidézve sokszor feledkeznek ott, lemaradva gyermekeik hagyományt nem ismerő amerikaiságától. Már hiába próbálkoznak, mert a népek olvasztótégelyében nehéz megőrizni valamilyen azonosságot. Csak egy példát mondok el. Egyik magyar lelkipásztor ötödik osztályos kislánya az egyetlen fehér ember a huszonkilenc fős osztályban, ahol túlnyomó többségben feketék, ázsiaiak és spanyol bevándorlók vannak. Rajtuk, hogy osztállyá legyenek, csak a közös angol nyelv segít. A gyermekek otthon még beszélik a szülők nyelvét, de fokozatosan kiszorul, háttérbe vonul és a szó szoros értelmében konyhanyelvként él még egy kis ideig tovább.

A KÖZÖS GONDOK

egyike, hogyan tudják megtölteni hívekkel szép templomaikat, és egyáltalán megőrizni magát a temlom épületét. A Cleveland-i Első Gyülekezetnek még mindig legfájóbb emléke a negyvenes évek elején épült katedrálisának kényszerű eladása. E sorok írójának lehetősége volt az utolsó istentiszteletek egyikén még szolgálni Amerika legnagyobb magyar templomában 1993-ban, amelyet aztán eladtak a baptista egyház fekete gyülekezetének. Ma is furcsa látni az ablakok ólomüvegeibe öntött magyar neveket, az adományozók gyönyörűen csengő, illetve megnémult neveit.

NAGY ADÓSSÁGOT

halmozott fel hazai református egyházunk a diaszpórában élő testvéreinkkel szemben. Már majd tizenhárom éve szabadabb átjárású az a világ, melyben élünk, ennek ellenére egyházaink felelős fórumainak (egyháztesteink zsinata, a Tanácskozó Zsinat) mai napig sincs a nagy vizeken túlra szakadt testvéreink egyházi életének felkarolására irányuló egységes elképzelése, terve, stratégiája. Képviselőik ezt ki is fejtették az említett Tanácskozó Zsinat alkalmain. Akár a két Amerikát, akár Ausztráliát említem, mindenütt magukra hagyatva élnek református egyházaink, esetleg egy-egy nagyobb amerikai egyház szervezetének ernyőjét kihasználva próbálnak felszínen maradni. Hazai egyházunk a második világháború előtt még intenziven törődött a külmisszió gyakorlásával, mára már szervezett külmisszió nem folyik egyházainkban. Az alkalmankénti egyházfői látogatások, gyűjtő körutak nem jelentik az intézményes törődést. Esetlegesen jut el hozzájuk egy-egy szolgálatot vállaló hazai lelkipásztor, kalandból vagy céltudatosan; ritkán megtörténik, hogy nem valós értéket képviselnek.

A többszöri világtalálkozóinkon ők is képviseltették magukat, sőt gyülekezeteinkben szolgáltak is lelkipásztoraik, püspökeik. Ezeket az alkalmakat úgy is tekinthetjük, mint az Ige és a testvérek iránti közös felelősségen alapuló szolgálat kezdeti lépéseit.

Veres Kovács Attila

(Harangszó, 2003.január)

***

Kassel, NSzK. A "Documenta"-kiállítás alkalmából nyilvánosságra hoztak egy jelentést, amely szerint a közeljövőben a Föld öt folyója mentén törhet ki háború – a víz elosztása miatt. A Tigris, az Eufrátesz, a Nilus, a Jordán és a Gangesz valóságos “válság-folyóknak” tekintendők. Irak és Szíria pl. teljesen víz nélkül marad, ha a törökök megépítik gigantikus víztároló gátjaikat.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Kövek, csontok és egy üres sírgödör

 

KÖVEK – ez minden, amit fel tudunk mutatni?

Az elmúlt hónapokban a médiák túllicitálták egymást két láthatóan szenzációs (jeruzsálemi) leletről szóló tudósítással: hirtelen egy kőládikó bukkant elő. Olyan, amelyet Jézus korában a csontok második eltemetésénél használtak kb. egy évvel a temetés után, ha a test már elporladt és a csontok – Ezékiel 37 jövendölésének megfelelően – a feltámadás napjára várhattak. "Jakab, József fia, Jézus testvére” olvasható ott, tiszta, arám betűkkel írva. Néhány újság azonnal Jézus létezése bizonyítékát ünnepelte, mások inkább hamisítványról beszéltek.

Röviddel ezután jött a következő szenzáció, amikor a második templom törmelékét hordták el palesztin építkezési munkások. Hirtelen egy óhéber-föníciai felirat bukkant fel, ahol az első templom Jóás király alatti renoválási munkálatairól van szó. Az izgalom nagy volt, s ma is az: a népszerű kétellyel szemben végre volna bizonyítéka annak, hogy a babiloni fogság előtt létezett már ez az első templom?

Az ilyen hírek listáját szinte vég nélkül folytathatnánk. Íme, egy következő példa: az elmúlt nyáron 8 km-re Jeruzsálemtől, a mózai dombokon felfedezték a templomi főpap zászlóhordozójának a házát, ajtajának óhéber betűkkel írott “névtáblájával” együtt. Ez a Kr.e. 8. századból való lelet is azt bizonyítja, hogy a bibliai hagyomány nem legendákon nyugszik, hanem megbízható történeti információkat őrzött meg. Ezzel fordulnak szembe a “bestsellerek”, amelyek ennek ellenkezőjét állítják: “Nem volt kürtölés Jerikó előtt”, így ezek – és már örül is az új “lőszernek” a keresztényellenes sajtó. Ritkán "tudósítottak" olyan nagy élvezettel a bibliai hagyomány ellen, mint az elmúlt év karácsonya táján, s biztosak lehetünk, hogy húsvétkor csakúgy hemzsegnek majd a negativ cikkek. Van-e bátorságunk, hogy józanul, felháborodás nélkül járjunk el velük kapcsolatban?

KÖVEK – régi idők maradványai ezek, s megláttatják és érzékelni engedik azt, ami egykor létezett.

Ahogy már a kételkedő Tamás, mi is legszívesebben csak azt szeretnénk hinni, amit látunk is. Fantasztikus is az, ki akarná ezt tagadni? Amikor diákjaimmal a bibliai Emmaus kiásásán dolgoztam, egy Kr.u. 70 előtti, héber nevet tartalmazó agyagcserépre bukkantam, s mellette még egy “tisztálkodáshoz szükséges kőtartó edényre”, amilyenről a kánai mennyegző történetében is említés van (Jn 2,6). Rögtön tudtuk, hogy itt valóban zsidó emberek éltek. Mégpedig kegyes zsidók, akik a régi előírások szerint éltek, mint annak idején Kánában. Ilyenkor érzi az ember, hogy egészen közel jár Jézus korához.

S mégis: éppen a felfedezések pillanataiban is szerényen arra kell gondolnunk, hogy melyek a mi zsinórmértékeink: nem az archeológusok felfedezései, hanem az evangéliumok, a teljes Szentírás. Egy kőládika, egy érme, egy felirat – csupán egyszerűen megjelölt múzeumi tárgyak lennének, ha nem lennének forrásaink, amelyekből megtudhatjuk, hogy miről is van szó. Hogyan lelkesíthetne fel minket egy csontokat tartalmazó ládika a Jakab, József és Jézus nevekkel, ha nem tudnánk már régen az evangéliumokból és az Apostolok Cselekedeteiből, hogy három ilyen nevű ember az egész világtörténelmet megváltoztatta? Kit érdekelne egy Jóás nevű király, ha a Királyok 2. könyve alapján nem tudnánk őt a történelembe besorolni? Mit érdekelnének emmausi cserépdarabok, ha Lukácsnak köszönhetően nem tudnánk, hogy a feltámadt Jézus éppen itt jelent meg két tanítványának?

 

A Biblia évében biztosan senkinek sem árt, ha végre újra komolyan veszi a Bibliát, mégpedig az archeológusok segédeszközei nélkül is. Régen tudjuk, hogy az evangéliumok történelmi iratok, s azt kívánják, hogy így is olvassuk őket. Lukács ezt evangéliuma első négy versében elmondja, Jánosnál pedig ugyanazt kétszer is olvashatjuk (Jn 19,35; 21,24). Márknál és Máténál sincs ez másképpen. Mind a négy saját szemszögét választotta meg és így teremtett mesterművet, amelyben történelmi tudat, formáló mívesség és az ihletettség addig ismeretlen tökéletességgel találkozott. A korai kereszténység ezt pontosan megértette: három evangéliumot őrzött meg – minden kísértéssel szemben, hogy az Újtestámentumban csak egyetlen evangélium legyen! – amelyek igen közel állnak egymáshoz, és egy nagyon személyes negyediket is még hozzá. E döntés mögött az 5.Móz. 19,15-ből ismert régi bölcsesség állt: “Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy”. (V.ö. Mt 18,16 és 2Kor 13,1.)

Történészek újra megtanulhatták, hogy mit jelent ezeknek a forrásoknak a 19.sz. óta elburjánzott, romboló kritika bozótjából való kiszabadítása. Nem "csupán" mint hitvallásoknak kölcsönözhetjük nekik teljes bizalmunkat, hanem mint megbízható iratoknak, amelyeket az archeológiai ismeretek lépésről-lépésre megerősítenek.

AZ ÉRME KÉT OLDALA

Végül is fontos a tapasztalat, amelyet pénztárcánkba való betekintéssel nyerhetünk: minden pénzérmének két oldala van. De itt semmi sem segít – technikai segédeszközök nélkül a legjobb indulattal is mindig csak az érme egyik oldalát láthatjuk. Melyiket nézzük? A történelmi Jézust vagy a hit Krisztusát? Hol kezdjük? Az ismeret bármely oldallal kezdhet. Csak egyet nem szabad elfelejtenünk: nem lehetne fizetési eszköz a pénzérme, ha nem lenne két oldala. A feltámadt és felemeltetett Jézus nélkül a történelmi Jézus legfeljebb az antik világ egyik kiemelkedő alakja lenne. És a megbízhatóan tanúsított történeti Jézus nélkül a hit olyan edény lenne, amelybe bárki, kénye-kedve szerint azt töltene, amit akar. Nem kisebb, mint Pál apostol jelentette ki ezt: Agrippa király és a római helytartó, Fesztusz előtti hitvallása után biztatja a királyt, hogy a tényekkel nézzen szembe. “Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” (Csel 26,26) – Agrippa nem volt kész erre, mások igen. Az utóbbiak így lettek hozzánk hasonlóan “élő kövekké”, akikről Péter szól (1Pt 2,5).

*

A Biblia évében is lehet ebben a tudatban élnünk. De mindenek előtt: naponként ezzel ábrázolhatjuk, hogy milyen eleven az a hit, amelynek erős, történeti, a történelemben dolgozó Isten által teremtett alapja újra meg újra mindenfajta próbát kiáll.

(németből ford.G.I.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

 

Dangarpils, Lettország. A szovjet uralom alatt az ország csaknem összes evangélikus templomát lerombolták vagy idegen célokra használták fel. A helyi iparostanonc iskola diákjai a most renovált templom teljes belső berendezését felvállalták, munkabér-követelés nélkül, csak az kellő anyag rendelkezésre bocsátását kérik kb. 15 ezer euró értékben. A munkabérekért az egyháznak kb. 100 ezer eurót kellene fizetnie. Ez a nagylelkű felajánlás annál inkább példamutató, ha figyelembe vesszük, hogy a diákok állami tanulmányi segélye havonként 15 €-t tesz ki.

Tunsberg, Norvégia. Ezév január 9-én a norvég evangélikus egyház immár a második női lelkészt iktatta be püspöki hivatalába. A tíz évvel ezelőtt beiktatott hamari püspök, Rosemarie Köhn mellett most már a délkelet-norvégiai Tunsbergnek is női püspöke van Laila Riksassan Dahl asszony személyében.

Königsberg, NSzK. 90 éves korában meghalt Werenfried van Straaten premontrei szerzetes, aki a 2. világháború után életre hívta az "Egyház szükségben / Keleti papi segélyt". Magyar római katolikusok is sokat köszönhetnek neki, hiszen fáradhatatlanul küldte/vitte szeretetcsomagjait a magyar gyülekezeteknek is.

Észak-Korea. Menekültek jelentése szerint több, mint 100 ezer keresztényt tartanak börtönökben, munka- és “nevelő”-táborokban az atomkísérleteikkel fenyegetőző állami hatóságok.

London, Anglia. John Finney anglikán püspök szerint az utolsó tíz évben az angliai egyházba valósággal új lelket öntöttek az ún. “utas-közösségek”. Nem nagy közösségekbe, hatalmas katedrálisokba, hanem magánházakba, sőt kocsmákba gyűjtik össze a pár családból összeálló kis központokat. "Két millió embert sikerült így újra bekapcsolnunk az egyház vérkeringésébe" – jelentette ki a püspök.

***

Müncheni gyülekezeti hír

Gyülekezeti életünket átszervezzük, erősítjük, címlistánkat felújítjuk.

Münchenben istentiszteleteinket hetente tartjuk a Reisingerstr. 11-ben (Sendlinger Torplatz) minden hónap 1. 3. 5. vasárnapján du. 4 órakor és 2. és 4. vasárnapján de. 11 órakor. A pénteki bibliaórákra és kéthetenkénti szeniorok klubjába, valamint egyéb gyülekezeti alkalmainkra minden érdeklődő protestáns magyart szeretettel vár a Müncheni Magyarnyelvű Ev.ref. Gyülekezet.

Tel: 089/149-31-72 és 601-13-35
Honlapunk www.reformatus-muenchen.de

***

A VÍZ ÉVE

Az ENSZ 2003-at a "Víz Évének" jelentette ki. Szeretné felhívni a figyelmet az egyre fogyó vízmennyiségre, amely a folytonosan szaporodó emberiség rendelkezésére áll. Már most sincs tiszta ivóvize az emberiség egyhatodának, csaknem két és fél milliárd embernek hiányzanak a normális tisztálkodás alapvető elemei. A svájciak fejenként és naponként 162, az osztrákok 150, a németek 129 liter vizet fogyasztanak, míg az afrikai Szahel-övezetben 30 liter áll csak a lakosság rendelkezésére.

FOGYATÉKOSOK ÉVE

Az Európai Unió a most folyó évet azoknak szánta, akik testi, lelki, szellemi értelemben több terhet kell viseljenek, mint a legtöbb ember. Ilyenek pedig sokan vannak. Statisztikák szerint pl. Németországban minden tizedik lakos tartozik ebbe a csoportba. 6,6 millió a súlyos vagy többszörösen fogyatékos, és további 1,4 millió az enyhébb esetek száma. Egyházi segélyszervek évtizedeken át viselték gondját a fogyatékosoknak. Közben azért is küzdöttek, hogy az “egészséges” közvélemény legyen több tekintettel rájuk. Várostervezőknek és a közlekedés szakértőinek ugyanúgy meg kell tanulniuk, hogy tervezésnél ne csak az egészségesek igényeit vegyék figyelembe, hanem gondoljanak azokra is, akiknek pl. a lépcső, a túl magas autóbusz, az üzletben elérhetetlenül magasan elhelyezett árú gondot jelent. 2002. májusa óta érvényes Németországban az a törvény is, amely előírja, hogy milyen körülmények között kell megvalósítani a fogyatékosok és nem fogyatékosok egyenlőségi viszonyát. De ezen a téren még sok a tennivaló.

***

Vatikánváros. II.János Pál pápa október 19-ére tervezi, nagy ünnepségek keretében, a "Teréz anya" néven világszerte ismert albán apáca szentté avatását. Teréz anyát Indiában a "halottak angyalának" nevezték, mert rendje a teljesen reménytelen, utcán haldokló nyomorultak gondozására jött létre.

Vatikánváros. Március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta Batthány-Strattmann Lászlót, a "szegények orvosát". A gr.Batthány család leszármazottja volt, kettős nevét és hercegi rangját 1915-ben, öröklés révén kapta. 1870-ben, Dunakilitin született. A bölcsészettudomány után orvosi diplomát szerzett, s köpcsényi (ma Kitsee, Burgenland) birtokán ingyenes szemkórházat létesített, majd körmendi birtokán alapított kórházat, ahol a szegényeket ingyen kezelte. Elsősorban kiváló szemspecialista volt. 11 gyermeke született. Tagja volt a ferences harmadrendnek, főrendi-, majd felsőházi tag, több kitüntetés viselője. 1931-ben Bécsben halt meg. Mélyen vallásos szelleme és jótékonysága miatt boldoggá avatását már a múlt század közepén kezdeményezték. A szertartáson részt vett, magyar egyházi méltóságok mellett, Mádl Ferenc magyar államfő is feleségével.

***

Scholz László:

***

Fokváros, Dél-Afrikai Unió. Egyik külvárosban most találtak rá arra a kertészre és parkőrre, aki minden orvosi kiképés nélkül az első szívátültető dr. Christiaan Barnardnak volt a jobbkeze. Hamilton Naki a neve és 30 éven át tanított orvostanhallgatókat a szervátültetés fortélyaira. A xhosa törzsből származó feketebőrű Naki időközben 76 éves lett és 80 eurónak megfelelő nyugdijból nyomorog. A fokvárosi egyetem most díszdoktorátussal kívánja érdemeit méltatni.

***

ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra