MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVII. évfolyam - 2003. 2. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

Ordass Lajos:

Jézus passiója

(Bach: "János passió"-jának meghallgatása előtt)

 

JÉZUS KRISZTUS URUNK passióját először   m e g s e j t e t t é k   egyes választottak. Bibliánk ószövetségi részében próféciákat olvasunk erről, amelyek joggal ejtenek ámulatba.

Azután   l á t t á k   az emberek Jézus Krisztus mérhetetlen szevedését.

Voltak, akik együttérzéssel látták. Voltak, akik megdöbbentek. Olyanok is voltak, akik kétségbe estek miatta.

Mások közömbösséggel nézték. A sok földi szenvedés között egynek tartották.

És tudunk arról, hogy voltak, akik Jézus szenvedését, kínos halálát túl korai, elsietett diadalérzettel, kárörömmel szemlélték.

Azután   m e g í r t á k   Jézus Krisztus szenvedéstörténetét.

A szemtanúk közül néhányan.

Ki ahogyan tudta.

Máté, Márk, Lukács és az a János, aki talán legjobban értette meg Isten szeretetét Ura szenvedésében.

Azután   h i r d e t t é k   az anyaszentegyházban ezt a váltságot jelentő, új életet ajándékozó, mennyet megnyitó szent szenvedést.

Évezredeken és századokon át hirdették. Meg nem unva. És megunhatatlanul. Ezt tesszük az anyaszentegyház igehirdetésében mind e mai napig, most a böjt hozzánk fordulásában. És hirdetni fogja az egyház mindaddig, amíg – ígérete szerint – Jézus Krisztus Urunk diadalmasan vissza nem tér hozzánk.

Él és uralkodik!

Él és uralkodik!

Azután tetszett Istennek, hogy formáló kezével eszközt alkosson magának Bach János Sebestyénből, és vele Jézus Krisztus megváltó szenvedését   m e g é n e k e l t e s s e.   Elfelejthetetlenül. Úgy, hogy a hangok szívünket találják meg.

Mi testi szemünkkel nem láttuk Isten Fiának kínos keresztútját.

Mi nem kaptuk föladatul, hogy szenvedéstörténetét megírjuk.

De nekünk alkalmat kínál a kegyelem Istene, hogy az Anyaszentegyházban hirdessük és hallgassuk, mit tett értünk irgalmazó szeretetében megváltó Istenünk.

*

Most pedig – amikor meggyőződésem szerint Isten Szentlelke gyűjtött egybe minket e templomfalak között – megnyithatjuk lelkünket, hogy a leg-főbb szeretet megtelepedhessék bennünk és elvehetetlen kincsünkké váljék.

Szép csendben, áhítatra vágyó lélekkel adjunk utat az Isten által megszentelt muzsikának, hogy beleültethesse lelkünkbe az értünk szenvedő Jézus Krisztus örök szerelmét.

Ezért imádkozom most Istenhez:

Áldja meg ma esti együttlétünket úgy, hogy mi mindannyian azok között az emberek között lehessünk, akik boldog tántoríthatatlansággal tudják Isten legfőbb üzenetét, melyet a világnak küldött:

"Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!" Ámen.

(Jó hír a szenvedőknek -Igehirdetések, Bp.1992)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

GIPSZFIGURÁK

Körúti házak erkélyei alatt több helyen is látni gipsz-szobrokat: félmeztelen, dagadó izmú alakok mosolyova tartják a rájuk nehezedő terhet. E belül üres, silány “műremekek”, az utca észre nem vett mesealakjai, nem emberekről mintázott szobrok. A körút rohanó-tolongó forgatagában nincsenek ilyen teherhordozók. Az ember inkább szabadulni akar terheitől. Sokszor szeretnénk megrázni magunkat, hogy lehulljon minden, ami vállunkra s lelkünkre nehezedik. Milyen jó lenne egy csodás mély álom után felébredni felszabadultan, elfelejtve minden nyomasztó életterhet. S mivel nincs ilyen mese-álom, a terhektől másképpen igyekszünk szabadulni.

A bűnterhet sokszor csak átkereszteljük, hogy ne tűnjék olyan súlyosnak. Úgy beszélünk róla, mint betegségről, idegrendszeri zavarról, vagy mint ellentmondásos, modern életünk tünetéről. – A felelősség terhét azzal próbáljuk könnyebbíteni, hogy kinyomozzuk bűneink eredőjét. Az ok-okozati láncsorba iktatott bűn így már csak logikus következmény és nem erkölcsi vétek. – Rendszerint jó kibúvót jelent az is, ha mások bűneivel hasonlítjuk össze a magunkét, amit így kicsiny szálkának látunk csupán a hatalmas súlyú gerendához képest. – Az ember ezekkel a kísérleteivel úgy jár, mint ahogy a beugrató kérdés mondja: Mi nehezebb: egy kiló vas, vagy egy kiló pehely? A bűn terhe teher marad akkor is, ha nem ismerem el, ha nem akarok tudni róla, ha megmagyarázom, vagy másként nevezem.

Élet-terheink másik felét gondjaink jelentik. A mindennapos apró kérdésektől kezdve, gyermekeink nevelésének és a világ jövőjének nagy gondjáig, ki tudná megmondani, hogy mennyi minden nehezedik rá egy-egy lélekre. Az ember igyekszik elfelejteni ezeket, hogy szabaduljon terhüktől. Csakhogy a lélek rendszerint nem engedelmeskedik ezeknek a próbálkozásoknak. Olyan ez, mintha a szoba rendetlenségét villanyoltással próbálnánk eltüntetni. Lehet, hogy tudatunkból sikerül kiűzni gondjainkat, de a lélek mélye hordja tovább a terhet, s egyszer összeroppanhat a súlyuk alatt.

A magunk terheitől kellene előbb megszabadulni, hogy segíteni tudjunk másoknak. Jézus éppen ezt kínálja fel nekünk. Amikor keresztjét vitte, nem csak a gerenda súlya alatt roskadt össze: a világ bűnterhét hordozta. Így hiteles ma is bocsánatot hirdető szava, amely leveszi rólunk bűneink nyomasztó terhét. A gondoktól megfáradt embert pedig Jézus Isten atyai, gondoskodó szeretetével bátorítja, hogy felszabadultan, Isten gyermekeinek gondtalanságában éljen.

Így ad Jézus lehetőséget arra, hogy akarata szerint a másokat segítő, terheket átvállaló szeretetben találjuk meg boldogságunkat.

Madocsai Miklós: Biztassátok egymást

***

András Ágoston:

Mint a torony!
Biztos
talpon,
szilárdan
kiáltó kereszttel messze kiváltan
akarok felnyúlni, mint a torony.
Kavargó,
szürkés
leplek,
égbetüremlő szennyek
merednek homlokomon,
kertemben önző,
lángszirmú vágyak
dúsnedvű, karmos
drótszára átfon, nem ereszt,
de fenn: szikrázik a kereszt.

***

EZ IS HÚSVÉTRA MUTAT

A világ legmagasabb tornyú templomában, a dunaparti Ulm-i dómban évenként egyszer – számunkra igen furcsa – ökuménikus istentiszteletet tartanak. Az ulmi orvosi egyetem mindenkori harmadéves hallgatói búcsút vesznek azoktól az elhúnyt emberektől, akiknek holttestén az anatómiai ismereteiket tanulták és gyakorolták.

20 évvel ezelőtt javasolta ezt a szertartást az akkori anatómia-professzor, Martin Herrmann, ezzel a megokolással: "Hadd tudatosítsák magukban a hallgatók, hogy a holttestek nem tárgyak, hanem halott emberek." A legutolsó ilyen istentiszteleten ezer ember vett részt: orvostanhallgatók és a halottak hozzátartozói. A 101 elhúnyt további "sorsa" is érdekes: az egyetemi temetőbe temetik el több, mint a felét. Kb. minden ötödiket elhamvasztják s egy külön parcellában névtelenül hintik el a hamvakat. Nagyon sokat hazavisznek a hozzátartozók és saját falujuk vagy városuk temetőjében temetik el.

A szertartáson Pál apostol első korintusi leveléből olvastak vígasztaló részleteket, pl.ezt:

"Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik és ez a halandó halhatatlanságba, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?"

(1Kor 15,53-55)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A Biblia éve

2. Program egy egész életre: János evangéliuma

Csak pártosan és elfogódottan tudok János evangéliumáról, másodlegkedvesebb bibliai könyvemről vallani. De erről nem is lehet másképpen. Nincs még olyan bibliai könyv, amelynek annyi barátja és ugyanannyi ellensége ne lenne, mint éppen ennek a – Luther szerint – “páratlan szépségű fő-fő evangéliumnak". Amikor huszonegyévesen először elolvastam, már akkor úgy éreztem, mint amikor az ember egy megejtően szép kép, szobor, lenyűgöző természeti táj előtt egyszerűen elnémul majd felkiált: soha szebbet nem láttam!

Mégse szeretnék csupán ennél a “szerelmi vallomásnál” maradni. S hogy el ne vesszem a részletekben, az evangélium öt jelenetét, ill. részét fogom az itt következőkben kiemelni. Hátha a felfedezés örömével ajándékozhatom meg az olvasókat is. A magam részéről ebbe az öt képbe sűrítem össze örömömet, de a hálámat is ezért a csodás könyvért.

1. kép: Jézus az ünnepen
(7,37-43)

Titokzatos az egész hetedik fejezet. Jézust működése delelőjén mutatja be: szavaival, tetteivel olyan nagy érzelmi ellentéteket váltott ki, hogy barátai és ellenfelei egyformán zavarban voltak. Az elsők reménykedő bizalommal állították, hogy ő a megígért Messiás, mások pedig már a megölése felől tanácskoztak. Jézus maga sem volt egészen biztos, hogy az ünnepen kínálkozó nagy alkalmat megragadja-e, hogy a nagy nyilvánosság elé lépjen. Amikor pedig felállt, szinte belekiáltotta (37.v.) nagy ajánlatát a fülekbe és szívekbe: “aki szomjazik, jőjjön hozzám és igyék”. Az evangélista magyarázatul hozzátette, hogy ezt a Lelkéről mondta Jézus, akit már megígért.

Két vonás ragad meg ezen a képen: itt valaki úgy tárulkozik ki, hogy a legeslegbelsejét, a Lelkét kínálja fel – bárkinek. Ebből részesedni, ebbe belemerűlni, ennek rabságába esni, ennek elfogadását kívánni – ez a mindenkori Krisztus-követőnek tett ajánlat. Boldog vagyok, hogy ebben én is részesültem. – A másik: az így kitárulkozó Jézus azonnal megosztja az ajánlatát-hallókat. Nem csak a vélemények oszlanak meg róla. De egy evangélista sem tud olyan egymással kibékíthetetlen ellentétekről szólni, mint János: sötétség-világosság, élet-halál, fekete-fehér. És soha nem szürkeség, fakó színkeverés. Vagy mellette, vagy ellene. Vagy élet, vagy halál – erről van szó az ő evangéliumában.

 

2. kép: A 38 éve beteg meggyógyítása
(Jn 5)

Festő barátaimat évtizedek óta kérem ennek a történetnek a megfestésére – eredménytelenül. Egyik könyvemben megpróbáltam elvontan, színek segítségével megragadni és felfedezni a titkát. Az evangélium legtitokzatosabb, legellentmondásosabb elbeszélése ez. Úgy gondolom, hogy nem az a legfontosabb kulcsa, amikor a beteg panaszkodik, hogy “nincs emberem” (7.v.). Mert ez kitérő, üres válasz Jézusnak arra a kérdésére, hogy “akarsz-e meggyógyulni?” (6.v.) A kérdés elhangzik, de válasz nem jön rá. Sőt: egy szót se hallunk arról, hogy a meggyógyított akár csak egy szóval is köszönetet mondana gyógyítójának. Ellenkezőleg: később még be is árulja őt (15.v.).

Jézus “kooperálásra”, együttműködésre hívta meg a beteget. Igazi gyógyulás senki kifejezett akarata ellen nem lehetséges. Ezt tudja Jézus, de a kegyelme nem az, hogy hagyom, hogy Ő dolgozzék egyedül rajtam. Azt kívánja tőlem, hogy belsőleg igeneljem a tettét, amellyel nekem segíteni akar. Hogy igazán meggyógyuljak!

3. kép: A lábmosás
(Jn 13)

Nem az foglalkoztat itt engem elsősorban, hogy Jézus a példája követésére biztat (15.v.). Inkább a feledhetetlen kép nyűgöz le: egy más világ közénk jött küldöttje nem átall a mi lábmosós-törülközős világunkba teljesen beleköltözni! Tényleg “közöttünk ütötte fel sátorát” (1,14), szomszédunk, barátunk, sőt testvérünk lett! S ezentúl minden, a legkisebbnek tett szolgálatot is neki magának tesszük (10,42). A szolgálat, a diakónia nem rajongók időtöltése, hanem elszakíthatatlanul hozzátartozik a tanítványság lényegéhez.

4. kép: Elvégeztetett!
(Jn 19)

Már gyerekkoromban megkönnyeztem Jézus szenvedése történetét. Lelkészünk mindig is szerette vele kapcsolatban könnyekre fakasztani gyülekezetét. János tudósítása nem kíván könnyeket kicsalni a szemünkből. Nála a tövis-koronás – király; a vádlott – visszakérdez; a megfeszített – intézkedik; a segítségre szoruló – másokról gondoskodik; az élete végét várják – ő pedig kijelenti, hogy amit rábízott az Atya, az mind elérte célját, azt ő elvégezte, befejezte.

Nem szánalomra méltó, halott Urat kell szolgáljak. Nem kell élnem csupán az emlékéből! Leborulhatok Tamás módján ma is előtte: “Én Uram és én Istenem!” (20,28). S ezzel hazaérkeztem az Atyához (14,6).

5. kép: Imádkozik értünk
(Jn 17)

Jézus nem ködösített, nem szépített, nem kendőzött el soha semmit. Azt sem titkolta el tanítványai előtt, hogy “e világon nyomorúságotok van” (16,33). Reálisan nézte a világot és az ő követői helyzetét is. Pesszimizmusra lehetett volna éppen elég oka. Ő azonban inkább Atyjához fordult – nagyon is reális kéréssel: “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (17,15). Mert a világ gonosz és az is marad, a tanítványok viszont védtelenek benne. Ezért azt is kérhette volna, hogy Isten menekítse el őket valami módon egy jobb világba. De ez fantáziálás lenne, méltatlan Istenhez. Inkább könyörgött oltalomért, védelemért hiszen eddig ő vigyázott rájuk (17,12): őrizd meg őket minden gonosz közepette. “Békesség néktek!” (20,21)

Mi más lenne ez, mint egy egész életre szóló program? A kitárulkozó Jézus ajánlatát elfogadom; a “kooperálásra” kész vagyok; a diakónia életelememmé válik; az út szabad az Istenhez; és biztosra mehetek, mert Valaki véd, óv, őriz.

Nem csodálatos ez a fő-fő evangélium?

Gémes István

***

Brasilia, Brazilia. A fejlett belföldi gyógyszeripar megengedi, hogy a sokáig “fejlődő” országnak tartott Brazilia részt vegyen az AIDS elleni küzdelemben. Ingyen küld gyógyszereket szegényeknek – erről szól a szerződés, amit az ország a következő államokkal kötött: Paraguay, Kolumbia, El Salvador, Dominikai Köztársaság és Burundi.

Bécs, Ausztria. Az európai "Szegénység-Elleni-Hálózat" jelentése szerint a szegénység ellen legtöbbet tesznek az északi evangélikus országok: Dánia, Finnország és Svédország. A negyedik helyen Ausztria áll.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Amerikás magyarok
(testvérek a már nem új világban)

I.

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A 19. SZÁZAD

utolsó évtizedében indult a magyarok kivándorlása az akkor új világnak számító Egyesült Államokba. Szinte mindenki azzal a gondolattal és tervvel érkezett, hogy néhány évig dolgozik, majd az összegyűjtött pénzzel hazamegy, földet vásárol, építkezik és boldogabban él. Sajnos a legtöbben nem mentek haza, melyben közrejátszott az első világháború kitörése, illetve az elért jólét vonzása.

Nagy volt a reformátusok száma a kivándoroltak között. Attól függetlenül, hogy kik és mik voltak otthon, az új világban egymás mellett dolgoztak, hasonló körülmények között. Gazda és zsellér fiú között megszűnt a különbség.

Amint kezdték megalapozni életüket, javuló gazdasági helyzetüket, igyekeztek egyesületekbe, szövetségekbe tömörülni. Ami otthon természetes volt számukra, ott hiányzott: a templomuk.

1889 FEBRUÁRJÁBAN

befogadta őket a clevelandi Első Német Református Egyház temploma. Az első magyar lelkész, akit kiküldtek a hazai egyháztól, Jurányi Gusztáv volt. 1889. október 12-én tartotta első istentiszteletét. Így alakult meg a Clevelandi Első Magyar Református Egyház, majd a többi is a keleti országrészben: Pittsburgh, New York, Trenton, South Norwalk stb. 1896-ban megalakult az első egyházmegye, melynek esperese Ferenczy Ferenc. Lapot adtak ki “Őrálló” címmel. Ugyan még az Amerikai Református Egyház (RCUSA) kebelébe tartoztak, már nagy erőfeszítéseket tettek a felekezet jóváhagyásáért és különállásáért.

A PRESBITERIÁNUS EGYHÁZ

is elkezdte szervezni a magyar gyülekezeteket 1900-tól. A hazai Konvent 1903-ban kiküldte báró Bánffy Dezső főgondnokot, hogy az anyaországi egyházzal való kapcsolatukat rendezze. Sajnos a Presbiteriánus Egyház nem adott engedélyt a kebelébe tartozó magyar gyülekezetek meglátogatására, ezért a Konvent új küldöttet delegált gróf Dégenfeld személyében, akinek sikerült végiglátogatnia a magyar gyülekezeteket. 1904. október 7-én meg is alakult New Yorkban a hazai egyház Amerikai Egyházmegyéje Kuthy Zoltán esperes vezetésével. Ez az egyházmegye az első világháború utáni időkig fennállt a hazai egyház támogatásával. 1921. október 7-én a hazai és az amerikai református egyházak megegyeztek, hogy az egyházmegyét teljes egészében átveszi az amerikai református egyház (Tiffini Agreement). Azok az egyházközségek, amelyek nem fogadták el ezt az egyezményt, függetlenek maradtak és 1924. december 9-én megalapították a Független Amerikai Református Egyházat Sebestyén Endre főesperes (a címet 1958. február 21-én püspökre változtatták) irányításával. Hivatalos lapja pedig a "Magyar Egyház" címet viselte.

1939-ben az addig az Amerikai Református Egyházba tartozó magyar gyülekezetek engedélyt kaptak négy egyházmegye és egy egyházkerület létrehozásához, melynek tagsága akkor már több mint húszezer volt. Vezetője dr.Dienes Barna egyházkerületi elnök (püspök). Ez volt az első lépés az amerikai református egység megteremtésére.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ

küszöbén folytatódtak az egységtörekvések dr. Szabó István neves hazai egyházi diplomata közbenjárásával. Közben megtörténik Pearl Harbor (japán támadás), Amerika és Magyarország is háborúba sodródik. Az egységtárgyalásokat elnapolták, helyesebben megszüntették.

1948-ban az Amerikai Református, Evangéliumi és Kongregacionalista Egyházak egyesüléséből létrejött a Krisztus Egyesült Egyháza (UCC), melyben félő volt, hogy feloldódik a Magyar Egyházkerület. Küzdelmeik eredményeként megmaradtak külön egyházkerületként, 1966. május 20-tól pedig Kálvin Egyházkerület néven tartozik a UCC-hez. Az egységtörekvések egészen a mai napig a próbálkozások szintjén maradtak, anélkül azonban, hogy siker kísérte volna. A Kálvin Egyházkerületet és az Amerikai Független Magyar Református Egyházat ma mintegy hatvan gyülekezet alkotja.

(Következő számunkban folytatjuk)

Veres Kovács Attila

(Harangszó, 2003.január)

***

SZINÉSZ A KATEDRÁLISBAN

A híres párizsi Notre Dame katedrálist az utolsó helyig megtöltötték a hallgatók. Sőt, százaknak közvetített a hangszóró, akik kívülrekedtek. A hideg, esős idő sem tudta őket elriasztani. Odabent a francia film egyik jelenlegi sztárja, Gérard Depardieu "lépett fel". Mégpedig egy 4. századi egyházatya, Aurelius Augustinus "Vallomások” c. művének olvasásával.

Amikor megkérdezték, hogy miért teszi ezt, elmondta, hogy II.János Pál pápa hívta fel a figyelmét a jubileumi évben erre a műre. “Augustinus szavai rögtön rabul ejtettek” – mondta – “és a saját bensőmben érintettek meg. Hiszen esendőségemre emlékeztettek s mindarra, amit életem legmegrázóbb pillanataiban átélek.”

Az algériai (egyébként iszlám-hitű) államelnök szerzett a filmszinésznek magyarázót is Augustinus műveihez, akinek segítségével még mélyebbre áshatott. “Állandóan ezt a kérést mondogattam magamban: Uram Jézus, könyörülj rajtam! Ezt ismételtem állandóan és ez segített félelmem elhordozásában. Tele voltam lelki éhséggel, anélkül, hogy tudtam volna róla” – nyilatkozta a színművész.

***
KÉT HÍR OROSZORSZÁGBÓL

Cseljabink, Oroszország. Az Oroszországi Evang.-lutheránus Egyházban először avattak fel templomot, amely külföldi segély nélkül és a gyülekezet munkájával épült. A 140 férőhelyes új épületet G. Kretschmar érsek szentelte fel ünnepélyes istentisztelet keretében.

Moszkva, Oroszország. A mohamedánok főpapja, Talgat Tadzhuddin, aggodalommal figyeli, hogy Oroszországban milyen rohamosan terjeszkedik az iszlám szélsőséges, ú.n. “vahabita” formája. Ezt az irányzatot Szaúd-Arábia támogatja, bár a hivatalos iszlám közösség azt eretneknek és embertelennek ítélte el. A szaúdik pénzével ugyanez az irányzat templomokat épít Boszniában is.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Nyolc nap menetrendje?

AZ EVANGÉLIUMOK OLVASÁSÁNÁL az a benyomásunk, hogy Jézus gecsemánébeli elfogatása és golgotai halála között legfeljebb húsz óra telt el. – A qumráni iratok megfejtéséből kiderült, hogy Jézus pere idején két különböző naptár – egy 364 és egy 354 napos – volt használatban. Kérdés, hogy amit az evangélisták szinte húsz órára besűrítve írtak le, nem játszódott-e az le esetleg több napon át? Ha lehetséges lenne egy nyolcnapos "menetrendbe" elhelyezni a tragikus eseményeket, akkor valahogy így festene a kalendárium (a megadott igehelyeket olvassuk el és esetleg írjuk fel egymásután egy papírlapra!)

Április 2, vasárnap – Jézus bevonulása (Jn 12,12) Betánia felől (Jn 12,1-8), este visszamegy Betániába (Mk 11,11).

Április 3, hétfő – Jézus Jeruzsálemben – vissza Betániába (Mk 11,19).

Április 4, kedd – Újra Jeruzsálembe megy (Mk 11,20) – utolsó vacsora (Mk 14,17kk). Az Olajfák hegyére megy (Mk 14,26kk) – Elfogják (Mk 14,33kk) – Előzetesen kihallgatja Annás (Jn 1819kk) – Kajafáshoz vezetik (Jn 18,21).

Április 5, szerda – A főpapi tanács esti ülése (Mk 14,55kk).

Április 6, csütörtök – A főpapi tanács korareggeli ülésén elítélik Jézust (Mk 15,1). Jézust Pilátushoz (Mk 15,1kk) és Heródeshez vezetik (Lk 23,7kk).

Április 7, péntek – Második kihallgatás Pilátusnál (Lk 23,13; Mt 27,17) – Megostorozás, töviskorona, elítélés (Mk 15,15kk) – 3 órakor Jézus keresztrefeszítése (Mk 15,25) – Jézus halála 9 órakor (Mk 15,34kk). Jézus sírbatétele a közeledő sabbát ünnepe előtt (ezek szerint ez péntek este kellett legyen!) (Mk 15,42; Jn 19,31).

Április 8, szombat – Jézus a sírban nyugszik. (Mk 16,1)

Április 9, a hét első napja – Jézus feltámasztása (Mk 16,2; Jn 20,1kk).

***

KÖRÜLBELÜL 100 évvel később így emlékezett vissza a Babiloni Talmud Jézus elítélésére: “A páskaünnep előestéjén megfeszítették Jézust. Már 40 nappal azelőtt ezt kiáltotta a hírnök: Kiviszik a városon kívülre, hogy ott megkövezzék, mert varázslásokkal foglalkozott, Izráelt félrevezette és szövetségi Istenétől való elszakadásra vitte. Aki bármit is fel tudna hozni a védelmére, jőjjön és tegye meg. – Mivel azonban semmit védelmére nem hoztak fel, megfeszítették őt a páska előestéjén.” (Kr.u.2.század)

***

    Szertefoszlott remények? – Igen, halottat vesznek le a keresztről.
    Mindennek vége ? – Igen, a sokat ígérő veszített.
    Kegyes, halottnak kijáró szertartás? – Igen, heten tesznek végtisztességet.
    Reménytelenség képe ez? – Igen, úgy látszik még Mária is elájult bele.
    Utolsó felvétel Jézusról? – Igen, hiszen amikor sírjában nem találták, szemrehányást kaptak: "Mit keresitek a holtak közt az élőt?"

MÉGIS

    Levették a keresztről – hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.
    Pontos és gondos munkát végeznek a segítők – szolgálat ez a halottnak.
    Mégis mindenek középpontjában a Megfeszített van.
    Rászorul az emberekre. Akiről így szólt az üzenet: Ime, az Isten báránya, aki elhordozza a világ bűneit! – most őt hordozza valaki a vállán.
    Őt mégsem hagyta Isten a halálban!

FELTÁMASZTOTTA!

Levétel a keresztről (német mester, XVII.sz.)
Levétel a keresztről (német mester, XVII.sz.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Kibékültünk . . .?

EGY német néprajzkutató szerint a mai német társadalom "megbékélt a halállal". A meghalás és a halál ténye nem tabu többé, miután vagy egy évszázadon át “művelt társaságban” szinte nem illett beszélni ezekről a témákról. A kutató szerint ennek bizonyságai a sokhelyütt található “gyászfeldolgozó” intézmények és csoportosulások: holtan született gyermekek szülei beszélgető körökben próbálják együtt feldolgozni egymás veszteségét; önkéntesen tömörülnek csoportokba gyászolók, hogy így tapasztalataik kicserélése által enyhülést nyerjenek. Ennek a szükségletnek kielégítési vágyával magyarázható a "Hospiz"-mozgalom (gyógyíthatatlan betegek halálukig való elkísérése) örvendetesen széles térhódítása is.

*

UGYANAKKOR új ritusok, szertartások is keletkeznek, vagy a régieket fedezik fel újra. Ilyen pl. egy hozzátartozó elvesztése után a fekete ruha viselete, amit a múlt század második felében ómódi szokásként még kinevettek. – A lapokban közzétett gyászjelentés szövegét a hozzátartozók maguk fogalmazzák meg, sőt előfordul az is, hogy a gyászjelentésben magukköltötte verseket közölnek. Ugyancsak a “kibékülés” jelének kell tekinteni a gyász-jelentések tarka, szines külsejét az azelőtti fekete szegélyek, csíkok, betűtipus helyett.

A temetők stilusa is változáson megy át. Parcellák állnak rendelkezésre, ahol a hozzátartozók egyszerűen elszórhatják elhúnyt szerettük hamvait. Mások meghalt gyermekük kedvenc játékszerét helyezik a sírra. Az pedig szinte forradalmi változásnak tekinthető, hogy holtan született, vagy elvetélt magzatoknak is síremléket állítanak.

A kutató szerint mindez azt mutatja, hogy egyre kevesebb ember érzi azt, hogy halottját csupán egészségügyi nagytakaritás végett kell "eltüntetni". Mintha csak éreznék, hogy valamiféle "lelki" elintézés és feldolgozás is szükséges.

*

MINDEZT olvasva, az emberben ezzel kapcsolatban két kérdés ágaskodik. Tényleg olyan téves és rossz lett volna keresztény gyülekezeteink virrasztási, halott-tori, temetési gyakorlata? Nem ezek a "ritusok" voltak a gyászfeldolgozás legalkalmasabb eszközei? Talán az volt a baj, hogy – mivel a gyásznak időileg is különböző erősségű és tartamú fázisai vannak – keveset gondoltunk a virrasztás, halottsiratás és temetés utáni annyira szükséges utómunkára. Saját tapasztalat alapján mondom, hogy gyászolók a koporsó mellett ülve/állva szinte semmit nem vesznek tudomásul a temetési beszédünkből. Nem csoda, hiszen mással vannak ilyenkor elfoglalva. De milyen készek voltak a beszélgetésre – még a halálról és a veszteségükről is – ha 2-3 hét múlva meg-látogattam őket!

A MÁSODIK kérdést a temetkezési vállalkozók válsága vetteti fel velünk. Országos konferenciájukon a temetkezési megrendelések rohamos csökkenéséről panaszkodtak. Még a nagyvárosokban is csak a legszükségesebbet kérik tőlük a hozzátartozók: azt ti., hogy a legrövidebb úton helyezzék a föld alá vagy szállítsák a krematóriumi csarnokba a halottaikat. Van ebben valami tiltakozás a pompásan megrendezett, demonstrativ nagystílű temetések hatásvadászata ellen. Nem őszintébb-e az a hozzátartozó, aki szerette elvesztése fölötti fájdalmát nem a koporsó drágaságával, cifra drapériák tömegével és virághegyek felhalmozásával kívánja kifelé bizonyítani?

*

KÜLÖNBEN ha ma sok gyászoló a fájdalmát a temetési “közönségen” kívüli csoportokban kívánja feldolgozni, ez bizony eredeti, időközben elfelejtett keresztény gondolat: “Egymás terhét hordozzátok ...” (Gal 6,2). És: “Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Rm 15,7)

Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a kutató által említett gyászfeldolgozó kísérletek óriási többsége vagy egyházi kezdeményezésre indult el vagy kapott otthont a gyülekezetekben. Ott, ahol tudják, hogy az "utolsó ellenség" a halál, de azt is, hogy lehet úgy gyászolni, mint akinek reménysége van. Ti. Az örök életbe vetett keresztény reménység.

***

Túrmezei Erzsébet:

***

Feltámadáshit az Ótestámentumban

Bibliánk első felében távolról sem áll olyan központi helyen a feltámadáshit, mint az Újtestámentumban. Izráelben népben és nem egyénben gondolkoztak: a nép örök fennmaradása volt a legfontosabb. Csak lassan bukkant fel a köztudatban az a gondolat, hogy, ha valaki súlyos betegségből gyógyult fel, az olyan volt, mintha valósággal feltámadt volna (Zsolt 16,10; 116,8; 118,17).

*

Később prófétákról tudósítottak – Illés vagy Elizeus – akiknek halottfeltámasztási csodái szinte már a jövendő feltámadást vételezték elő (1Kir 17,17-22; 2Kr 4,18-37; 13,20-21). Ezékiel aztán ezt a tapasztalatot az egész népre alkalmazta, amikor csodás víziójában a száraz csontmezőből újjáéledő Izráelt jövendölte meg. Dániel pedig már kettős feltámadásról prófétál (12,2), hiszen a szabadságharcokban elesett mártiroknak más kell legyen a sorsa, mint az istenteleneké.

*

Jézus korában az egyik vallási párt, a szadduceusok, hevesen tagadták a feltámadást, bár az erről szóló tanítást általában elfogadták.

(E. Jacob)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

MIÉRT NE EGYÜTT?

Hosszas tervezés és vajúdás után 2000. őszén megalakult a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. Most induló sorozatunkban bemutatkoznak a Szövetség taggyülekezetei. Elsőként a dél-németoszági Ulm környékén élő gyülekezettel ismerkedünk meg.

1. Az Ulm-környéki magyar protestáns gyülekezet

Ulm város környékén számos magyar él. Ulm határváros! A Duna jobb oldalán épült újabb keletű városrész – Neu-Ulm – ma Bajorországhoz tartozik. Így a gyülekezetünk megnevezése is helyesen tükrözi a valóságot: Ulm környékéről gyűlnek össze istentiszteleteink látogatói, s ezek jelentős része Württemberg tartomány területén lakik, de mintegy 25%-a Bajorországban él. Tehát gyülekezetünk "határgyülekezet" és természetesen szórvány-gyülekezet is! Északon Heidenheim a határ, délen pedig a Bodeni tó, keleten Augsburgig "kalandozunk", nyugat felé pedig a stuttgarti magyar gyülekezet a szomszéd. E földrajzi helyzetkép után nézzük a gyülekezet "történetét".

1980.szeptemberében alakult meg az "Ulm-környéki Magyar Protestáns Gyülekezet". A megnyitó istentisztelet Ehingen/Donau nevű városban volt, ahol e sorok írója 1977-1985 között német gyülekezet lelkipásztora volt. A megnyitó ünnepélyen mintegy 60-70 érdeklődő magyar volt jelen. Az ehingeni evangélikus templomban tartott megnyitó istentiszteleten Gémes István stuttgarti magyar evangélikus lelkész és Varga Pál református lelkész szolgáltak. A magyar protestánsok lelkigondozása ezután – tehát már 23. esztendeje – két körzetben történik: a nyugat- és közép-württembergi magyar lakosok Stuttgart központhoz tartoznak, míg a kelet-württembergi és részben bajorországi magyarok Ulm városát tekintik a lelki központjuknak. Jelenleg itt, Ulmban és Dietenheimben (a magyar lelkipásztor szolgálati helyén), valamint Heidenheimben tartunk havonként egy magyar protestáns istentiszteletet, általában a harmadik vasárnap délutánján.

A Dietenheim-i evang.templom
A Dietenheim-i evang.templom

A gyülekezet hivatalosan mintegy 50 tagot tart számon, de alkalmainkra eljönnek mások is: katolikus testvérek és látogató vendégek is. Tagjaink nagy része református (ezért istentiszteletünk is a református liturgiát követi), de vannak evangélikus, unitárius és szabadegyházi tagjaink is. Ezért döntöttünk a "Protestáns Gyülekezet" megnevezés mellett.

Szervezetileg gyülekezetünk bekapcsolódott a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek közösségébe. Mintegy húsz évig tagja volt a "Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálatnak" majd a 2000-ben megalakult "Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségé-nek" lett egyik alapító tagja. E szövetségben aktivan kiveszi részét a presbitérium és a lelkipásztor is.

Gyülekezetünk kicsiny taglétszáma ellenére is ragaszkodásáról és egybetartozásáról ad bizonyságot. Örömmel ápoljuk anyanyelvi istentiszteleteinket és örömmel találkozunk az istentiszteletek utáni rendszeres kávédélutánokon, ahol köszöntjük születésnapot ünneplő tagjainkat, továbbadjuk közérdekű híreinket és a magyar nyelv és kultúra megőrzésén fáradozunk gyülekezeti munkánk által is. Jók a kapcsolataink a helyi magyar katolikus gyülekezetekkel (Ulmban és Heidenheimben van évente ökuménikus istentisztelet), jó a kapcsolatunk a helyi német gyülekezetekkel (Dietenheim-ben, Ulmban és Heidenheim-ben) és lehetőségeink szerint támogatjuk a székelyudvarhelyi református testvérgyülekezetet, ahová már többször is ellátogattunk. Gyülekezeti levelünk: “A HAL”.

Köszönet a helyi Württembergi Német Evangélikus Egyháznak, amely munkánkat nemcsak elismeri, hanem erkölcsileg támogatja is.

Varga Pál lelkipásztor

***

 

=

A Dél-Tiroli Meránban, ezév
          január 21-én, életének 75. évében          
elhunyt
Kiss Szabolcs ny. ref. lelkész.

Feltámadunk!

 

***

Berlin, NSzK. A május-júniusra tervezett első ökuménikus Egyházi Napokon, amelyet a két egyház laikus szervezetei közösen rendeznek Berlinben, római katolikus csoportok és egy evangélikus gyülekezet közös úrvacsorai istentiszteletre készült. Miután a német rk. püspöki konferencia "felfüggesztéssel" fenyegette meg azokat a papjait, akik ezen résztvennének, az EKD (Evang.Kirche in Deutschland) elnöke, Manfred Kock is intette protestánsait, hogy ne hozzák nehéz helyzetbe a rk. papokat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy protestáns részről továbbra is úrvacsorához hívogatnak “minden megkereszteltet”.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

Genf, Svájc. A Nemzetközi Jogászok Szervezete aggodalommal figyeli az ortodox egyház és az állam összeszövődését Fehérorosz- és Oroszországban. Az efféle “vallásos nacionalizmus” könnyen átcsaphat más ortodox többségű államokra is mint Ukrajna, Moldávia, Bulgária és Románia. Oroszországban máris “dúl a háború" az "államegyház" és a római katolikus egyház, ill. a nyugati prozelitizmus között.

Genf, Svájc. Két német püspök már lemondott az Egyházak Világtanácsában viselt tisztségéről az ortodox egyházak viselkedése miatt, most a hesseni egyház-elnök is valószínűleg erre gondolt, amikor kifogásolta az ortodoxok egyre csökkenő készségét az ökuménére. Míg a Világtanács költségvetésének háromnegyedét a német egyházak fedezik, addig az ortodox egyházak semmivel sem járulnak hozzá.

Odessza, Ukrajna. A helyi Keresztény Egyetemet bírósági úton próbálta megszüntetni az állam, a bíróság azonban a vád visszavonására ítélte a kormányt. Az egyetem alkalmazottai most attól tartanak, hogy az állam más módszerekhez nyúl, hogy munkájukat lehetetlenné tegye.

Jibla, Jemen. Több, mint 20 éve dolgozott a helyi keresztény kórházban a Nemzetközi Missziói Szövetség három baptista munkása. December 30-án egy szélsőséges arab diák gépfegyverrel lőtte agyon mindhármukat. A tettes a vallatásnál azt állította, hogy tettét vallása “megtisztításáért” tette, hogy így "Allah-hoz közelebb kerüljön".

Bagdad, Irak. Az iraki fővárosban több, mint 100 keresztény templom van. A lakosság 10%-a tartozik keresztény felekezetekhez.

Bern, Svájc. Szomorú eredményt mutat fel a legutóbbi népszámlálás: ma már az ország lakosságának 11,1%-a nem tartozik semmiféle egyházhoz. Az 1970-es népszámláláskor ez még csak 1,1% volt. Svájc lakosságának 4,3%-a mohamedán.

Stuttgart, NSzK. A Diakonisches Werk jelentése szerint 2002-ben még mindig több, mint 90 ezer “népi német” települt ki Németországba a volt Szovjetunió területéről. A kitelepülők 63%-a lutheránus.

Vatikánváros. Erik Vikström porvoo-i püspök vezetésével finn evangélikus küldöttség kereste fel a pápát. A meglátogatott "fontos ökumenikus pillanatokról" beszélt, a vendég pedig hangsúlyozta az evangélikus és római katolikus álláspontok közelségét. Ugyancsak szóba került az orosz ortodox egyházzal való kapcsolatok elnehezülése.

Stockholm, Svédország. A 64 éves John Larson-t választották meg a világ 198 országában dolgozó Üdvhadsereg új generálisává.

Belgrád, Szerbia. Egyhetes látogatásra küldött delegációt a szerb-ortodox egyház a Vatikánba. A küldöttséget vezető Amfilohije metropolita nagy megelégedéssel állapította meg, hogy milyen szívélyes volt a fogadtatásuk. Miután a felbomló Jugoszláviában ellenségként álltak szemben ortodoxok (szerbek) és római katolikusok (horvátok és szlovénok), itt az ideje, hogy mindkét fél ne csak imádkozzék, de tegyen is valamit a kibékülésért. A metropolita látogatásra hívta meg a pápát.

Berlin, NSzK. Egy felmérés szerint közös ev.-rk. úrvacsorát szeretne a megkérdezett protestánsok 85, és a római katolikusok 88%-a. A rk. püspöki konferencia kijelentette, hogy – a közelgő közös Német Egyházi Napokra való tekintettel! – “a hitigazságok érvényét nem többségi véleménynyilvánítások döntik el.”

Malipota, India. Szenteste, az istentisztelet kellős közepén bombát dobtak a keresztény templomba és több hívő megsebesült. A támadók ezután berontottak az istenházába és kirabolták a bentlevőket.

***
    

"Semmi rendívüli nincs
     abban, ha hisszük, hogy Jézus      
meghalt; ezt még a pogányok,
zsidók, bűnösök és mindenki
elhiszi ... Ám a keresztény hit
a Krisztus feltámadásra tapad.
Azt tartjuk döntőnek, hogy mi
a feltámadását hisszük."

(Augusztinusz, 354-430)

    
***

Madrid, Spanyolország. A katolikus Spanyolországban elgondolkoztató rekordot állítottak fel: a 28 püspökségben 2002-ben egyetlen fiatalember sem iratkozott be teológiai tanulmányokra. A három nagyvárosból (Madrid, Sevilla, Valencia) is csak néhány jelentkező volt. Az egyházi hatóságok attól tartanak, hogy Írország példáját kell hamarosan követniük: ott egy kivétellel az ország összes papneveldéjét be kellett zárni – papjelöltek hiján.

Ruanda. Több, mint százezer ember szorong az ország börtöneiben, akiket azzal vádolnak, hogy a kilenc évvel ezelőtti polgárháborúban csaknem egy millió tutszi és hutu-törzsbeli honfitársukat kegyetlenül lemészárolták. Közülük 40 ezret készülnek ú.n. rehabilitációs táborokba küldeni, hogy újra megtanulják a békés együttélést. Német segítséggel próbálják talpraállítani a katasztrofális állapotú országot.

Irak. Libanoni és jordániai bibliatársulatok többezer Újtestámentumot és gyermekbibliát osztottak szét Irakban. A Libanoni Bibliatársulat értesítése szerint az akció háborítatlanul folyt le.

***

(beküldte Pohóczky Béláné, Serke)

***

ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra