MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP
XLVII. évfolyam - 2003. 1. szám

___________________________________________________________________________________________________________________________

 

Reményik Sándor:

("Tengeri viharban" – Köln, 11.sz.)

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

 

BÍZZATOK – ÉN VAGYOK,

NE FÉLJETEK!

Viharos és bizonytalan körülmények között élünk. Az infláció, nyereségvágy és gyűlölködés hullámai magasra csapnak. Nemcsak vállalatokat, de egyéni életeket is fenyeget az elmerülés veszélye. Félelmekkel vagyunk tele és kishitűséggel küszködünk. Pánikhangulatban kísérteteket és UFO-kat látunk. Tudat feletti és tudat alatti ismeretlen erőkkel ámítjuk és ijesztgetjük egymást.

Ennek a helyzetnek és önmagunknak ismeretében Jézusra nézzünk, aki győztes és teljhatalmú Úr, aki diadalmaskodik az életet pusztító erők felett akár körülöttünk, akár bennünk tombolnak.

Jézus segítségünkre siet és időben érkezik. Nincs előtte akadály. Lehet, hogy messzire sodródtunk tőle, mégsem kilátástalan helyzetünk. Jézus jön felénk, hogy kezünket megfogja és megmentsen minket. Szava is van hozzánk: bízzatok, én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27)

A félelemnek nem a bátorság, nem a hősiesség az ellentéte, hanem a bizalom. Sokszor felelőtlenül, naiv optimizmussal biztatgatjuk egymást, minden valós alap nélkül. Jézus biztató szavával önmagára utal: én vagyok! S ez adja meg a biztatás hitelét és erejét. Ezért szabadulhatunk félelmeinktől, ezért bízhatunk, mert Jézus ajkán ma is érvényes ez a kinyilatkoztatás súlyú ige. Jézus ezzel magára vonatkoztatja Isten ótestamentumi bemutatkozásának ősi formuláját: Én vagyok az Úr, a te Istened! Ugyanilyen súllyal és fenséggel, hatalommal és érvénnyel mondja Jézus: Én vagyok! Bízzatok! Ne féljetek!

Madocsai Miklós: Biztassátok egymást

***

Protestáns Szabadegyetemi konferencia

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem idei Akadémiai Napjait 2003. május 25-31 között Palicson, Szabadka közelében tartja. A 33 éves Szabadegyetem fennállása óta először rendez konferenciát a Szerbiához tartozó Vajdaságban, ottani barátai, kivált dr. Bordás László orvos, volt reformá-tus főgondnok és Réti Katalin szabadkai ref. lelkész meghívására. A hatnapos találkozó témája: Vándorlásaink. Szak emberek előadásai és munkacsoportok foglalkoznak a magyar történelemben megmegismétlődő kivándorlások, az 56-os forradalmat követő menekülés, a szomszédállamok magyar kisebbsége egyrészének elvándorlása, és a legújabban Magyarországra történő “bevándorlás” kérdéseivel, teológiai, történeti, szociológiai, népességpolitikai, gazdasági és orvosi szempontból.

Szokás szerint reggeli áhítatok és gazdag esti kultúrműsor, hangversennyel és színházi előadással Szabadkán, egészítik ki a tudományos igényű programot. Áldozócsütörtökön ökumenikus istentisztelet lesz Ómoravicán, Dolinszky Árpád szabadkai ev. esperes, Bereczky Ildikó harkányi ref. lelkész és Miklósi Vári Katalin debreceni unitárius lelkész szolgálatával. Május 31-én fakultatív bácskai kirándulással ér véget a találkozó, amelynek védnöke Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, jelenleg Szerbia miniszterelnökhelyettese.

*

Érdeklődés, jelentkezés (április 30. előtt): Kótai István, Itasruhweg 21, CH-8245 Feuerthalen, tel./fax: +41 / 52-659 25 06. E-mail:

familiekotai@freesurf.ch

***

Kutas Kálmán:

***

NYUGAT-EURÓPAI MAGYAR PRESBITERI TALÁLKOZÓ

 

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége gyülekezetei számára hétvégi találkozót rendez 2003. április 11-13 között. E régen tervezett találkozó célja a helyzetfelmérés és tapasztalatcsere. Egy következő találkozón már “továbbképzésre” kerülhet sor. Idén feltérképezzük a gyülekezetek szervezeteit és elgondolkozunk a "presbiter" szó bibliai jelentésén. A diaszpórában szerzett gyakorlati munkáról pedig csoportokban beszélgetünk.

Tudnivalók: a jelentkezéseket kérjük március 15-ig leadni a helyi gyülekezet lelkipásztoránál, vagy a szervezőnél (Varga Pál, Tel:+49/7347/76-21). A találkozó helye Holzhausen, amely azonos az idei Ifjúsági Konferencia színhelyével (részletes útleírást küldünk a jelentkezőknek). Költségek: napi €31-35,00 teljes ellátással, egy- vagy két-ágyas szobákban. Javasoljuk, hogy a gyülekezetek vegyék át egy-két presbiter részvételi díját, hiszen az ő tiszteletbeli munkájuk gyümölcsét a gyülekezetek élvezik. Valamennyi nyugat-európai érdeklődő presbiter – vagy gondnok-felügyelő – részt vehet a találkozón.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A Biblia éve

1. Vallomás az örömről: Pál Filippibe írt levele

2003-at a “Biblia évének” nevezték el. De mi is a Biblia? Van-e még ma jelentősége? Ki ismeri és ki szereti ezt a nagyon régi könyvet? Sorozatunkban vallani szeretnék arról a hat bibliai könyvről, amelyet az évtizedek folyamán a legjobban a szívembe zártam.

*

Számtalanszor végigolvastam már Pálnak ezt a levelét, amelyet legszívesebben a Biblia "örömlevelének" neveznék. Valószínűleg sehol másutt ennyire ki nem tárulkozott ez a megviselt és sok megpróbáltatáson átment, magáról különben inkább visszafogottan nyilatkozó apostol, mint éppen itt. Ennek a kitárulkozásnak a legerősebb vezérszólama az ÖRÖM. Egyszerűen mindennek örül! Örömmel könyörög a szívében hordozottakért (1,4.7). Örül, ha a gyülekezetben szeretet, egymás megbecsülése uralkodik (2,2). Örül a munkatársainak: Timóteusnak, aki annyira szívén viseli a filippiek dolgait (2,20), Epafrásznak, akit felgyógyulása után azért küld haza, hogy a hazaiaknak örömre legyen alkalma (2,29). Örül, hogy neki és híveinek mennyei polgárjoga van (3,20). Örül a közeledő Úrnak (4,4), s a róla szóló evangéliumnak (1,18). Örül annak, hogy a filippiek valószínűleg anyagilag is gondoskodtak róla (4,10).

Pedig a levélírás alkalmával a helyzete minden más volt, csak nem örömre indító. Levelét a börtönből írta (1,13) és valószínűleg még nem tudhatta, hogy fogsága ügyében hogyan döntenek majd sorsáról a bírái. Kihallgatták már ugyan (1,13), de – rosszat sejtve – még a kivégzését sem zárhatta ki, legalább is erre kell következtetnünk abból, hogy hirtelen a "halálomról" ír (1,20-24).

De más is erősen foglalkoztatta, s ezen el kellett gondolkoznia. Úgy látszik, gyülekezetei nem igen osztoztak sorsában (4,15), s annál inkább kellett hálásnak lennie a filippieknek, hogy gondoskodtak róla, amikor ajándékaikat Epafroditusszal hozzá küldték a börtönbe (2,25). Ugyancsak nyugtalaníthatta az evangélium terjedésének kényes helyzete. Nem az ő fogsága miatt, hiszen az szerinte csak előmenetelére volt az evangéliumnak. Még csak amiatt sem, hogy bizony sokfajta motivációjú vetély- vagy munkatársa nyüzsgött a missziói területén. Hiszen ezt azzal nyugtázta, hogy akár szívből, akár színből teszik ezt, ez számára szintén örömre ad alkalmat (1,18). De "belopódzkodtak” olyanok is, akik az evangélium előtti állapotot akarták visszaállítani, s szinte eseng, hogy ezektől őrizkedjenek (3,2).

Minden oka meg lett volna a búskomorságra, a félelemre és az aggodalomra, ahogy mi a bajokat, a szenvedést, a fenyegető bizonytalanságot vagy a halált nyugtázni szoktuk. Ehelyett háromszoros örömmel néz igen bizonytalan jövője elé.

1.

Örömének szilárd bázisa az, amit Jézustól tanult. Gondoljunk a számtalan alkalomra, amikor a Názáreti örömről, örömlakomáról, kikiabált örömről, angyalok öröméről beszélt. S hányszor hívta meg hallgatóit vagy hivatta meg magát velük, hogy örömben részesüljön, vagy az ő örömében részeltesse őket. Csoda-e hát, ha Pál – minden jelenlegi nyomorúsága ellenére – szinte beleszuggerálja a filippiek szívébe: "örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!" (4,4)

Akaratlanul is örömtelen vagy öröm-szegény mai kereszténységünkre kell gondolnom: szakadatlan lamentálásainkra, elégedetlenségünkre, nyavalygásainkra. Kívülállók mit éreznek meg ebből a mi kereszténységünkből? Szürke arccal istentiszteleten-ülésből, a mindennapok örökös panaszkodásából, temetéseken a reménytelen sírásból? Nem inkább azt áruljuk el mindezzel, hogy távol vagyunk az Úrtól, semmint hogy benne, vele, neki örülnénk?

2.

Az öröm ragad. Átragadhat másokra. Pál örömének is ez a természete. Akármilyen sötétet mutat neki a jövő, kelt félelmet a sorsa, még az esetleges fenyegető halál árnyékában is nemcsak “nem restell” (3,1) az öröméről írni, de azt meg is kívánja osztani. Mert az öröm ragad. De nemcsak ragad: a megosztott öröm kétszeres öröm is: örüljetek velem együtt! (2,18).

Micsoda teljes "klimaváltozás" állhatna be gyülekezeteinkben, ha csak egy is akadna közöttünk, akinek szíve csordultig van a Krisztus örömével. Hiszen annál a “túlcsordulás” lehetősége is fennáll, s vele környezetét is magával ragadja!

3.

Pál öröme annál határtalanabb, minél kevesebbet gyötrődik a múlton és minél többet néz a várható biztos jövőbe. Hiszen akit megragadott, magával ragadott és örömében részesített az Úr, annak nem kell örökösen hátra-hátra tekintgetnie. Nem azt mondta az Úr maga, hogy aki folyton hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára? (Lk 9,62)

Önkéntelenül is a pszichés betegségek mai, rohamos elterjedésének ijesztő statisztikáira kell gondoljak. Feldolgozatlan, magunkkal cipelt múlt, el nem intézett ügyek, ki nem tárgyalt, eltussolt tehergócok, hógolyóból lavinává fejlett krízishelyzetek már-már elborítással fenyegetnek. S ha még mai, újabb terhelés, akár rendezetlen családi, partneri kapcsolat, állásunk bizonytalansága, egészségünkért való beteges reszketés is hozzájön, – hogy viselhetné el mindezt az az emberi lélek, amelyet nem érintett meg az öröm múltat oldó ereje?

l örömét – a beteges hátratekintgetés helyett – még egy másik biztos forrás is táplálja. Erről így vall: “nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül ...” (3,20). Ez a második “állampolgárság” garanciát,biztonságot jelent minden eshetőségre. (Magamról tudom ezt, aki két állampolgársággal élek egy harmadik államban!) Az Úr bebiztosított bennünket: egyrészt elvette a múlt nyomasztó terhét, s megtiltotta az örökös visszakacsintgatást, másrészt biztossággal a jövendő célt állította a szemünk elé: a mennyei polgárságot! Ennek pedig érdemes célegyenest neki-feszülni (3,14), a célbaérés bizonyosságával!

Amig még itt vagyunk, nem a marxi "ópiummal" drogosítjuk magunkat, hanem a felkínált örömöt ragadjuk meg! Micsoda gazdagság, micsoda perspektiva, micsoda életigenlés!

*

Jó hír örömteleneknek! – ezért helyezem kedves bibliai könyveim élére a Filippibe írt páli levelet. Bizalommal ajánlom gyakori olvasását. Hogy fantáziátlan, megsavanyodott kereszténységünk ébresztője legyen örömszegény világunkban.

Gémes István

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Hit – remény – bizalom – kitartás

Ünnep a Nyárád völgyében

A lukailencfalvi (Dózsa György) református gyülekezet 300 éve önálló anyaegyház, temploma 180 éve áll jelenlegi formájában. E kettős évfordulót ünnepelték a helyiek és vendégeik múlt év augusztusában. Az ünnepi istentiszteleten Ötvös József, a marosi egyházmegye esperese hirdette az igét és a kolozsvári zenekonzervatórium diákjai énekeltek.

A gyülekezetről, amely eredetileg Káposztásszentmiklós filiája volt, az első írásos emlékek 1331-ből, majd 1333-ból maradtak fenn a pápai dézsmák Registrumában. A 18.sz. elején önállósodott a gyülekezet s a régi dokumentumokból kitűnik, hogy tagjai mindig is milyen hűségesen és odaadóan viselték gondját.

"Megható olvasni a leírásokban, hogy milyen nagy földterületeket, milyen nagy összegű pénzeket adományoztak ezek az emberek. Gondolom, hogy annak az asszonynak, akinek nevét elsőként említik az írások 1740-1750 között földet adományozóként, nem volt neki sem több, mint most sokaknak. De biztosan nagy volt a szíve és a szeretete egyháza iránt. Szálljunk magunkba és vegyük fel azt a meleg, szeretet által vezérelt lelkületet, ami őseinket vezérelte. Ránk bízatott, hogy ezeket az örökségeket megtartsuk, ápoljuk és védelmezzük. Ezt a szellemet és ezt az örökséget a múltból merítve vigyük magunkkal a következő 100 évre, hogy majd a következő nagy jubileumi évfordulón rólunk emlékezzenek ilyen méltató szavakkal” – mondta ünnepi beszédében Szövérffy István, a gyülekezet lelkésze.

A gyülekezethez iskola is tartozott. Ez a 19. században kicsinek, rozzantnak bizonyult, kevés volt a létező egy tanerő. Új telek, új, nagyobb iskolaépület, egy második tanítói fizetés – ezeket kellett előteremteni. Hatalmas feladat – de a gyülekezet akkori lelkésze a szegénységgel és csüggedéssel harcra kelve, hitet, reményt, bizalmat és kitartást öntött híveibe és minden nehézség ellenére megvalósították terveiket.

A lukailencfalvi templom

A lukailencfalvi templom

Az elmúlt évek többszörös, pusztító árvizei sem kímélték a templomot – jelentős javításokra volt szükség, amelyre német és holland segítséggel és a helyiek komoly hozzájárulásával 200 millió lej körüli összeget fordítottak.

*

Úgy látszik, az ősi hit, bizalom és kitartás továbbra is megmaradt a lukailencfalviakban. Kérjük Isten gazdag áldását további munkájukra, életükre és lelkészükre.

***
Olvasóink írják

"Rendszeresen olvasom az "Útitársat". Nem minden cikk nyeri el a tetszésemet (a többség igen). A legutolsó számban jelent meg az alábbi cikk, (Harry Potter – keresztény misszionárius? – szerk.), ez viszont ledöbbentett. Saját szavaim helyett a következő lapon fénymásolt cikket szeretném az önök figyelmébe ajánlani. A legutóbbi “Misszió" magazinban olvastam reagálását a "Hit gyülekezete"-vel kapcs.cikkre, amivel teljesen egyetértek. Nagyon szeretném, ha az evangélikus lapokban tiszta, igei olvasmányok jelennének meg, mert úgyis olyan sok a tévtanítás, az emberek könnyen megzavarhatók.

U.i. A cikkből nem derül ki, ami a címben kérdőjelként szerepel! Testvéri szeretettel: – Cz.L. Nyiregyháza."

*

"Nemrégiben kaptam egy példányt az Útitársból, köszönettel vettem és elol-vastam. Nagyon tetszettek bizonyos részei, és feltámadt bennem a szakmai együttműködés reménye is. A Kitekintés rovat rövid híreiből pl. mi is szívesen felhasználnánk. – P.F.S.J. Vatikán-város."

"Köszönjük a lapot, Isten áldása kísérje továbbra is munkájukat! – Cs.Á. – aradi evang.egyházközség, Románia."

*

"Nagyon tetszett a Sztárai Mihályról írt cikked. Annak idején (1942-55) én is egy szlavóniai gyülekezetben, az Eszék melletti Rétfaluban szolgáltam, mely szintén Sztárai Mihály örökség. – B.S. Bad Mergentheim, NSzK."

*

"Ebben az évben megismerhettem személyesen is, amikor Szlovákiában járt, a Rima-Szombati járásban, fönt a Krokavai hegyekben. Ez a találkozó olyan élményt hagyott bennem, amit soha el nem felejtek. Szinte elcsodálkoztam rajta, hogy milyen odaadó emberek vannak még a régi emberek között, akik még össze tudják tartani egy újság által a nagyvilágban szétszóródott magyar evangélikus híveket. – B.Z. Pádár, Szlovákia."

*

"Jó az Útitárs! A folyóiratot pár éve olvasgatom (sajnos nem kaphattam meg az összes lapszámot). Az írások felhívták figyelmemet, s olyan dolgokról értesültem, amelyek érdekeltek is engem. Most meg boldogabb vagyok, mivel a honlapjukra is ellátogathatok és azokból a számokból is olvashatok, amelyeket nem kaptam meg. Cs.Cs. (e-mail)"

*

“Egy idős asszonytestvér arra kért, hogy ha esetleg nem tud eljönni az istentiszteletre (a férje tolószékben mozgó beteg), akkor juttassam el hozzá a soronlevő Útitársakat. Egy fiatalabb testvérünk – aki epilepsziás és én viszem és hozom – eljuttatja hozzá. Így leírva az egész körülményesnek hangzik, de a megoldása a fentieknek egyszerű. Arra kérlek, hogy a fenti cél érdekében egy példánnyal többet légy szíves küldeni." L.V., Victoria, Kanada

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

A reformáció első költőnője

 

Nagy kár, hogy magyar evangélikus énekeskönyveinkből hiányzik az az ének, amelyet a reformáció első női költője, Elisabeth Cruciger írt. Az ének szépségét és értékét többek között az is mutatja, hogy Luther már az első, nyolc éneket tartalmazó énekeskönyvébe is felvette. Így lett ismertté az első evangélikus Jézus-ének, amely német nyelvterületen máig is nagy kedveltségnek és megbecsülésnek örvend. Luther ezt írta fölé: “Dícsérő ének Krisztusról”.

Elisabeth Cruciger ismerhette a spanyol Clemens Aurelius Prudentius “Corde natus ex parentes” kezdetű, a negyedik században keletkezett karácsonyi himnuszát, amelyet szerzője a laodiceai zsinat (360) határozatának engedelmeskedve költött. Ez a zsinat próbálta megrostálni a már elburjánzó egyházi éneklést és úgy döntött, hogy csak bibliai alapú himnuszokat szabad a gyülekezetekben használni. Elisabeth éneke kitűnik bibliai vonatkozásaival. A "tündöklő hajnalcsillagot” Jel 22,16-ból kölcsönzi; az örök fiú-ember János evangéliuma első verseire utal; hogy Jézus az Isten képe, az Kol 1,15-ban olvasható; hogy uralkodik a Krisztus, az Jel 11,15-ben áll; s hogy nem magunkra, hanem “a hit fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra” kell néznünk, azt Zsid 12,2 helyezi nyomatékkal a szívünkre.

A reformáció harcos szakaszában feltűnik az ének békés, inkább meditálásra való szép szövege. Benne a költőnő egyéni hangot üt meg, amelyet az önátadás és az imádás, a szelid, áhítatos szemlélés tesz bensőségessé. Ezenkivül – nem egy német zenekutatónak az a véleménye – olyan gyönyörű a nyelvezete is, ami csak nagyon kevés énekről mondható el.

Ki volt ez a szépszavú asszony, az ének szövegének szerzője? Eredetileg Elisabeth von Meseritz volt a neve és a pomerániai Rügen szigetén született, 1500 körül. A nemesi családban talán nagy "lánytöbblet" uralkodott, vagy a túl sok gyerek miatt, az akkori szokás szerint, Elisabethet a treptowi premontrei apácák kolostorába adták – életbiztosításképpen.

20 évesen megismerkedett a reformáció tanításával. 1522-ben társaival együtt megszökött a kolostorból és Wittenbergbe került. Jóbarátság fűzte Bóra Katalinhoz, akivel nagyon jól megértették egymást.

1524-ben férjhez ment Cruciger (Kreuziger) Gáspárhoz, a magdeburgi Johannes-iskola rektorához. Később Wittenbergbe került a házaspár, ahol Cruciger Gáspár Luther és Melanchthon professzortársa lett. Részt vett a bibliafordításban és Luthert szinte minden fontos útjára elkísérte. A család később is szoros kapcsolatban állt Lutherékkel és az egyetemmel. Fiuk, az 1525-ben született Gáspár, Melanchthon utódja lett az egyetemi katedrán, lányukat pedig Lutherék János fia vette el feleségül.

Elisabeth énekét különböző nevek alatt közölték. A wittenbergi kórus-könyvben név nélkül jelent meg. A zwickaui énekeskönyvben Elisabeth M. áll – tehát lánynevét írták alá. Egy 1529-ben nyomtatott énekeskönyvben Luther már így közölte: Elisabeth Creuziger. Jellemző, hogy a felvilágosodás korában megjelent énekeskönyvek nem sokat tudtak a gyönyörű énekkel kezdeni, ezért legtöbb esetben ki is hagyták. Az új német énekeskönyvben ismét helyet kapott, sőt még a vízkereszt utáni utolsó vasárnap főénekévé is tették.

Elisabeth fiatalon, alig 35 évesen halt meg. De énekét a német nyelvű kereszténység ma is énekli és nagyra értékeli. Fordítását itt közöljük:

Úr Krisztusunk, Istennek
egyetlenegy fia,
szívéből sarjadzott ki,
mondja a Biblia.
   Fényes hajnalcsillag ő,
   még ragyogóbban fénylő
   minden más csillagnál.

Értünk lett az időben
a végső ember Ő,
Atyánknál örökkétig
a biztos megmentő.
   A halált megrontotta,
   a mennyet megnyitotta,
   új életet hozott.

Add meg, hogy növekedjünk
szeretve, ismerve
hűn szolgáljunk, Lélekben
hitben erősödve.
   Hadd ízleljük meg már itt
   kedvességed javait
   s szomjúhozzunk Téged.

Mindenek Teremtője,
atyai őserő,
végtelen uralkodol,
erőd lenyűgöző.
   Fordítsd szívedet felénk,
   adjad, hogy ne figyelnénk
   tévelygés szavára.

Jóságod törjön össze,
újítson kegyelmed.
Haljon meg az óember,
az új éljen Benned.
   Hogy már ezen a földön
   érzéket, vágyat töltsön
   s vágyódjék Tehozzád.

G.I.

***

ÚJ HÍREK – JÓ HÍREK?

Berlin, NSzK. Egyházi és társadalmi szervek három évre tervezett mozgalmat indítottak, amelyben követelik, hogy kereskedelmi és ipari szerződések megkötésénél az emberi jogokat, a környezetvédelem szempontjait és szociális tényezőket a haszonnal szemben előnyben részesítsék. A mozgalom neve: "Kereskedelem az emberért – nem ember a kereskedelemért."

*

London, Anglia. Az Anglikán Egyház zsinata amellett szavazott, hogy hagyjanak fel az évszázadok óta tartó titkolódzással a püspök- és érsek-választásoknál. Nyilvánosság előtt kell kiírni a betöltendő püspöki és érseki állásokat, s a pályázó jelölteket igenis “hallgassák ki” a választási bizottságok. A megüresedő állásokat akár még napilapokban is nyilvánosan meg kell hirdetni.

*

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Visszhang

(Könyvismertetés – Weisz Jenő: Keresztutakon ... – Alkalmi és tematikus prédikációk és egyéb írások. 2001)

Útközben . . . találkozhattam én is Weisz Jenővel, és közel egy évig közelebbről is láthattam, ismerhettem, mint au-paire a család egyik “póttagja”. Érdekes ember érdekes sorsába kaphattam bepillantást. Egy fiatal, akkor még teológus hallgatónak nagy öröm, ha olyan sok mindent megjárt, viharedzett, sok tapasztalattal rendelkező emberrel találkozhat, akitől tanulhat, akit hallgathat, aki, ha kérdezik, elmondja véleményét.

Egy olyan élet tárult fel előttem, amit ma egy fiatal nemzedékhez tartozónak nehéz megérteni, értelmezni és ebben állást foglalni. Az elmúlt kommunista időszakba vezetnek vissza a szálak, olyan időbe, amikor valakit, mint Weisz Jenőt is, néhány verse miatt társaival együtt börtönbe zártak, olyan időben, amikor egy politikai okból börtönbe kerültnek nem volt semmi esélye – ezért válaszút elé került: vagy marad, de teljesen ellehetetlenülve és terveiből álmok maradnak tovább, vagy elmegy és a távollét, otthontalanság állapotát vállalja, a nagy külső és belső harcokat, az új helyzetben való szüntelen bizonyítást.

Weisz Jenő megállta a próbát, hiszen tanult Angliában a híres Oxfordi Egyetemen, lelkészként Anglia, Németország, Amerika gyülekezeteiben szolgált, ahol újra és újra előlről kellett kezdenie, mindenhol egy-egy helyen élő emberek életét, nyelvét, gondolkozását tanulnia. Ezekről hallva megfogalmazódott bennem: Milyen jó lenne, ha ezt a sok összegyűlt tapasztalatot, életbölcseletet, tanulságot egyszer leírná, hogy ne csak én halljam azokat, hanem kortársaim is: akik kell, hogy lássák: Nyugatra elmenni és ott helytállni sem volt könnyű, állandó, szüntelen harc és honvágy között őrlődni.

A most megjelent prédikációk különböző színhelyeken, különböző népek között, különböző helyzetekben hangzottak el, melyek szép gyümölcsei ennek az örökös belső őrlődésnek. Ezek által feltárul előttünk a nagyvilág evangélikusságának élete, bepillantást nyerhetünk angliai, amerikai, német gyülekezetek életébe, gondolkodásába, mentalitásába. Láthatjuk azt a túláradó örömöt, amit egy-egy hazai szolgálaton elmondott igehirdetés jelentett. Mindig konkrét helyzetben, konkrét embereknek szólnak az igehirdetések, életszerűek, emberközeliek, érdekesek – kiérezni, kihallani belőlük annak a konkrét helyzetnek a problémáit és örömeit, s ezekből tanulhatunk, gazdagodhatunk mi is, Weisz Jenő könyvét olvasva. Isten áldja meg a könyvben leírtakat, s tegye olvasói szemét, fülét és szívét nyitottá a tanuláshoz.

Bajuszné Orodán Krisztina

***

Akkor ragyog fel a világosság
egy ember életében,
amikor a legcsekélyebbért is köszönetet tud mondani.

(Fr.von Bodelschwingh)

***

Tűnődés az istentiszteletről

TÖBBSZÖR kérdezték már olvasóink, hogy miért olyan különbözők az istentiszteleteink az egyes egyházakban? Milyen teológiai elgondolás húzódik meg a formák mögött? Próbáljunk rá röviden válaszolni.

1.

A RÓMAI KATOLIKUS mise fókuszában az oltáriszentség áll. Imádása és a nélkülözhetetlen papi szolgálat veszi körül. Ezeket öleli át a többi mise-elem: gyónás, áldozás, imádságok, könyörgések, éneklés. Az igehirdetésnek is csupán kísérőjellege van, hiszen a mise anélkül is “érvényes”.

Legjobban szakramentalizmusnak, azaz szentségközpontúnak nevezhetjük a római katolikus istentiszteleti felfogást.

2.

A REFORMÁTUS istentisztelet középpontjában az Ige áll. Annak hirdetése (prédikáció) köré csoportosul az imádság, éneklés, könyörgés. Adott körülmények között a szentség – tehát az úrvacsora vagy a keresztség – kikerül a középpontból, inkább kísérő jelleget kap, és nem elengedhetetlen alkotó eleme az istentiszteletnek.

Legjobban verbalista, tehát az igét a középponttá tevő felfogás áll a református istentisztelet hátterében.

3.

Az EVANGÉLIKUS istentiszteletnek két gyújtópontja van: az egyikben az ige, a másikban a szentség áll. A kettősség jól mutatja az istentisztelet jellegét: Isten és a gyülekezet találkozásánál Isten diakóniája rajtunk, hogy “igével és szentséggel táplál” minket, s hogy mi dicsőítéssel, könyörgéssel, hálaadással, hitvallással, gyónással, énekkel fejezzük ki mindezért köszönetünket.

Legjobban tehát közvetítő, az igét és a szentségeket összehangoló jellegűnek nevezhetjük az evangélikus istentiszteletet.

***

Európai Magyar Evangéliumi
IFJÚSÁGI KONFERENCIA
2003. április 12-19.
Burbach / Holzhausen, Németország
"Nem vagy egyedül"
Lelkigondozás a keresztény életben

A témát a délelõtti bibliatanulmányban és előadásban és a délutáni csoportbeszélgetésen tárgyaljuk. A többi programpont is részben kapcsolódik a témához: a két istentisztelet, a történelmi és a kultúrális előadás, a vidám est és a kirándulás.

Részletes meghívó és egyéb információ a konferencia honlapján: http://church.lutheran.hu/emeik
Ifj. Joób Olivérnél, Tel: +46(0)500-47 16 27,
E-mail: oliver.joob@folkbildning.net

Jelentkezés az alábbi címen: Bereznai Benjámin, Ensinger-
str. 17, D-85 057 Ingolstadt – Tel.: +49 (0) 841-931 53 11

E-mail: konferencia@bereznai.de

Szeretettel hívunk mindenkit, régieket és újakat idei találkozónkra.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

Bemutatjuk . . .

Szabó Gábort, akit az elmúlt év december 8-án az ausztráliai Adelaide-ben evangélikus lelkésszé szenteltek. A szentelést az Ausztráliai Lutheránus Egyház püspöke, Michael Semmler végezte, az országos magyar evangélikusságot pedig Breglecz Árpád (Sydney) és Dabasy János (Melbourne – Adelaide) lelkészek képviselték.

Szabó Gábor, evang. lelkész - Ausztrália

Szabó Gábor így nyilatkozott:

"Évek hosszú során át nyilvánvalóvá vált, hogy a mi Urunk a szent szolgálatra hívott meg engem, hogy Isten népét mint papja és lelkipásztora szolgáljam, de nem a római katolikus tradicióban, amelyben megkereszteltek és felnőttem, hanem az evangélikus, vagy ahogy itt mondják, a lutheránus tradicióban.

Felszentelésem nagy örömmel és várakozással, de méginkább alázattal tölt el, s csak úgy tudok népének pásztora lenni, ha hűségesen követem azt, aki mindnyájunk Pásztora.

Köszönöm a kegyelmet, hogy igéjének hirdetője és szentségeinek kiszolgáltatója lehetek."

Szabó Gábor teológiai tanulmányait Budapesten, Sydney-ben és Adelaide-ben végezte. 1987-ben érkezett feleségével Ausztráliába, ahol két kisfiuk született.

Szeretettel köszönti az új lelkészt lapunk szerkesztősége és népes olvasótábora az öt kontinensen. Áldja meg Isten életét, övéiét és a szolgálatát.

***

Mikor válik Betlehem múzeummá?

RIASZTÓ HÍREK

érkeznek a Szentföldről: a zsidó-palesztin háború miatt ijesztően fogy a keresztény arabok száma. Körülbelül 160 ezer hívőről van szó, akik úgy érzik, hogy nem csak a világ vezető politikusai nem akarnak tudomást szerezni róluk, de keresztény testvéreik szerte a világban szintén megfeledkeztek róluk. Betlehem hol izráeli megszállás alatt van, úgy hogy lakosai börtönben érzik magukat, hol pedig körülzárják az izráeli tankok és szinte elvágják a külvilágtól.

A KILÁTÁSTALAN HELYZET

miatt egyre több keresztény arab hagyja el hazáját. A nemkeresztények és zsidó telepesek beözönlése amúgy is kisebbségbe szorítja őket, s ezt a fiatalok csak nehezen tudják elviselni. A világ keresztény egyházainak össze kellene fognia, hogy egy emberként emeljék fel szavukat a háborúskodás ellen. Az imádkozó közbenjárás és anyagi segítség mellett a világ vezető politikusainál kellene nagyon energikusan tiltakozni az áldatlan állapotok miatt. De mindenütt egységesen!

SEGÍTSÉGRE SZORUL

ez a maroknyi keresztény sereg, hogy otthon maradhasson és ne kelljen életfeltételeit külföldön keresnie. Különben hamar elérkezhet a nap, amikor majd a Szentföldön, Jézus születése, működése, megfeszítése és feltámadása színterén, minden gyülekezeti háttér nélkül, pusztán vallásos relikviákat mutogatnak majd a túristáknak. Idegeneknek kell majd odamenni, hogy Jézusnak legalább az emlékét még úgyahogy fenntartsák a zsidó vagy muzulmán hatalombirtokolók engedélyével, ha saját hazájában elfogy az Ő dicsőítése végett ott élő, a feltámadt és élő Úrról tanúskodó eleven tanítványi gyülekezet.

***

Budapest, Magyarország. Dávid Katalin "A teremtett világ misztériuma – bibliai jelképek kézikönyve” című kötetét a napokban mutatták be Budapesten, a Károlyi Palotában. A Könyvek Könyvéhez afféle megoldó kulcsként szolgáló 350 oldalas kézikönyvet a Római Katolikus Egyház “nihil obstat” jelzésével látták el. Ez azt jelenti, hogy a benne foglalt állítások megfelelnek az Egyházi Tanítóhivatal hivatalos állás-pontjának. A lexikon 228 jelkép magyarázatát tartalmazza, melyekhez 274 különböző jelentés társulhat.

***

CSALÓDÁS?

1972 óta számtalan dokumentum jelent meg az egyházak egymással való beszélgetéséről. Legtöbbjüket alkotóik korszakalkotónak jelentették ki, amelyek az egység felé vezető úton új szakaszokat jelentenek. A teológusok sokat foglalkoztak velük, de mit tudnak róluk az egyes egyházak és gyülekezeti tagjaik?

Ezzel a kérdéssel foglalkozva igen siralmas eredményre jutott egy német kutató. Megállapította, hogy a 11 megvizsgált dokumentum közül csak kettőt fogadott el az illetékes tárgyaló egyház. Ám ezt is csak feltételesen lehet mondani, hiszen az egyházak saját tetszésüknek megfelelően választanak ki részeket a dokumentumokból, s legfeljebb ezekkel foglalkoznak. Hat dokumentumról már azt jelezték az érdekelt egyházak, hogy azokról majd a jövőben kívánnak állást foglalni.

A legszomorúbb képet a Vatikán mutatja. A római katolikus egyház állást foglalt a Lima-dokumentumról (1987) és további háromhoz hozzászólt. Azonban egyik állásfoglalást sem hitelesítették Rómában, ezért nem lehet azt mondani, hogy azok a római katolikus egyház hivatalos álláspontját képviselik.

*

Az ember csak csodálkozik! Ha már az egyházak ilyen lazán foglalkoznak e fontos dokumentumokkal, mit várjunk el az egyházak népétől? Nem ártana nekünk sem egy “Pisa vizsgálat”?!

***

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra

KITEKINTÉS

 

Havanna, Kuba. Három évi fogházbüntetés letöltése után szabadlábra helyezték Oscar Elias Biscet orvost, akit "hazafias szimbólumok gyalázása" miatt ítéltek el. A valóságban Biscet az emberi jogokért tüntetett – jó keresztényként.

La Paz, Bolivia. A boliviai római katolikus püspökök megköszönték a német rk. egyház anyagi támogatását. Egyben emlékeztették őket arra, hogy a Délamerikai Róm.kat. Püspöki Tanács 10 ezer USA-dollárt küldött a tavaly nyári németországi áradások okozta károk enyhítésére.

Vatikánváros. Az elmúlt évben nagy és nehéz missziót kellett vállalnia Walter Kasper bíborosnak, a Keresztény Egység Tanácsa elnökének. Görögországba, Bulgáriába, Ukrajnába és Fehéroroszországba küldte a pápa, ahol az ortodoxok többségben vannak és a római katolikus egyházzal általában hadilábon állnak.

Harare, Zimbabwe. A diktatúra alatt élő országban a kormánypárt azzal fenyegette meg a politikai ellenzékhez tartozókat, hogy nem kapnak a külföldi egyházi segélyből, ha a kormány ellen szavaznak.

Moszkva, Oroszország. II. János Pál pápa a ferentói érseket, Antonio Menninit nevezte ki a Vatikán oroszországi nagykövetévé. Ezzel csaknem egyidőben Ivanov orosz külügyminiszter "elfogadhatatlannak" jelentette ki a négy római katolikus orosz egyházmegye engedélyezését.

Irak. Slemon Waduni káldeus püspök felhívást intézett a világ keresztény egyházaihoz, hogy imádkozzanak a fenyegetett iraki népért.

Washington, USA. A kilencvenes években sorozatosan gyújtottak fel templomokat az ország déli részén. Bár ez a sorozat szűnni látszik, a Washington Post szerint még ma is havonként átlag 10 gyújtogatási kísérletről tudósít a rendőrség.

Strassburg, Franciaország. Az Európai Parlament figyelmeztette a szudáni iszlám kormányt, hogy szüntesse meg a déli, keresztények lakta területek bombázását. Úgyszintén tűrhetetlen, hogy a kormány a keresztény területekről gyerekeket hurcol el és eladja őket rabszolgaként. Intést kap továbbá a kormány, hogy minden törvényt érvénytelenitsen, amely a vallás-, vélemény- és gyülekezési szabadságot korlátozza.

Mabia, Szudán. Nemzetközi egyházi segélyszervezetek tavaly vetőmagot osztottak szét a 20 ezer menekültnek. Sokan voltak, akik a bombázások és üldözések közepette is elvetették a búzát, a paradicsom- és uborkamagot. Ennek köszönhető, hogy jó termést takarítottak be és az Afrikát újra kínzó éhinséget fékezték.

Baku, Azerbajdzsán. A helyi, azeri nyelvre lefordított zsoltároskönyveket a hatóság minden megindokolás nélkül elkobozta.

London, Anglia. Egy országos közvéleménykutatás hivatalos házasságkötés nélkül együttélő párokat vizsgált meg. Eszerint a párok egyharmada nem éli túl az együttélés első évét és csak 10% tart öt évig. A tízezer megkérdezett között több a boldogtalan és elbizonytalandott, mint a “hivatalos” házasok között.

Szentpétervár, Oroszország. A város központjában álló volt német Szent Anna templomban ismeretlen okból tűz ütött ki, amely a tetőt teljesen tönkretette. A szovjet időkben mozit és éjjeli mulatót üzemeltettek benne. Az Európai Oroszország Lutheránus Egyháza már a 90-es években visszaigényelte a templomot, kérése most, 12 év után teljesült. Múlt év februárjában a hatóságok elrendelték, hogy a mostani bérlőnek át kell adnia a templomot az egyháznak – erre leégett a tető. Az egyház terve az, hogy a hatalmas templomban egyházi központot és ifjúsági találkozásokra való helyet létesít.

Ó, Amerika!

Az USA-beli szülők egyharmada maga szeretné meghatározni, hogy fiút vagy leányt hozzon-e a világra? Ezt állapította meg az elnök etikai tanácsának egyik körkérdése, s ezt “family balancing"-nak (család-egyensúlyozás?) nevezik.

***

GUSTAV-ADOLF (GAW-RO) PROTESTÁNS-ÖKUMENIKUS ROMÁNAI SZERVEZET

A romániai evangélikus és református egyházak püspökei és képviselői 2001. november 22-én egyöntetű akarattal kezdeményezték egy közös Gustav-Adolf Werk munkaközösség megalapítását. Indítványukat az érintett egyházak – az Ágostai hitvallású Evangélikus-lutheránus magyar és szász, az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyház, – vezetősége elfogadta és megerősítette. A képviselőtestület 2002. tavaszán pozitívan fogadta a nagyváradi Evangélikus-lutheránus Egyházközség ajánlatát és döntést hozott afelől, hogy a szervezet központi irodáját Nagyváradon, az evangélikus parókia alagsorában alakítsa ki.

Az iroda felavatásán jelen volt Dieter Brandes, a GAW németországi főtitkára, aki igehirdetésében hangsúlyozta az alkalom történeti jelentőségét. "A német és az osztrák GA protestáns-ökumenikus szervezetek megalakulása óta (1832 és 1862) eltelt száznegyven év alatt nem volt arra példa, hogy evangélikusok és reformátusok közösen alapítottak volna GA tagszervezetet." A tagegyházak képviseletében jelen voltak: Mózes Árpád evangélikus, Pap Géza református és dr.Christoph Klein németországi evangélikus püspökök, Csűry István főjegyző, Kovács István, Ötvös József, Friedrich Gunesch, Köncze G. Árpád, Hermán M. János és Mátyás Attila lelkipásztor-képviselők.

Hozzászólásaikban a püspök urak kifejezték azon örömüket és reménységüket, hogy a diakóniai jellegű iroda működése jótékony hatást fejt majd ki egyházaink jövőjére nézve. Dr. Ch.Klein utalt arra, hogy az erdélyi szász evangélikus egyháznak 1861-1949 között már volt egy saját GA szervezete, amit a román állam erőszakosan beszüntetett. Pap Géza a GAW célkitűzéseiről és lényegéről szólt. Mózes Árpád megemlékezett a kommunista diktatúra kemény időszakáról, amely azonban nem jelentett leküzdhetetlen akadályt a GAW-nak gyülekezeteink anyagi és lelki segélyezésében. Csűry István főjegyző arra figyelmeztetett, hogy sokan ma is azon munkálkodnak, hogy a hasonló kezdeményezések ne valósuljanak meg. Dieter Brandes köszöntő beszédében emlékeztetett az ökumenikus jótékonykodás fontosságára, valamint arra, hogy a közös Európának szüksége van közös protestáns, illetve keresztény hangra. Utalt a GAW 1832-ben választott mottójára is: "Tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben" (Gal 6,10).

A továbbiakban a tagegyházaknak lehetőségük van a szabályzat kiegészítésére, melynek érvénybe léptetése előtt minden tagegyház vezetőségének jóvá kell hagynia.

Reménységünk van arra, hogy a felavatott iroda 2003. január 1-től megkezdi tevékenységét. Isten segítségét kérjük igyekezetünkre és áldását e közös evangélikus-református diakóniai kezdeményezés jövőjére.

(Harangszó)

***

A biblikus időkben
csodának számított, ha egy szamár megszólalt.
– Hogy megváltoztak az idők!

***

ÚTITÁRS
Magyar evangéliumi lap
Evangelisches Blatt für Ungarn
Előfizetési ár egy évre: EUR 15,-
ill.annak megfelelő más valuta.
Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl.
Landesbank Baden-Württemberg (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084
Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuss:
Gy.Cseri, Beethovenstr. 18, D-35452 Heuchelheim;
J.Glatz, Berrenratherstr. 514, D-50354 Hürth-Efferen;
L.Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen.
Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:
I.Gémes, Gänsheidestr. 9, D-70184 Stuttgart
E-Mail: istvan.gemes kukac freenet.de
www.utitars.de
St.Johannis-Druckerei, D-77922 Lahr.

   

ÚTITÁRS-honlap Tovább az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. oldalra