Gémes István prédikációi
Sorozaton kívüli prédikációk

 

Ökumenikus istentisztelet
2009. október 18. St.Joseph - Heslach

"Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dícsérlek.
Ők ugyan ezt mondják nekem: hol van az Úr igéje? Teljesedjék már be!
Én soha nem tapostam a sarkadat, hogy hozd már el a veszedelem napját, nem kívántam.
Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján!" (Jer 17,14-17)

Nagyon zavarba hoználak Benneteket, ha megkérdezném, tudjátok-e hol vannak a Maldív-szigetek? Ez az 1087, alig 1-2 méterre a tenger vizéből kiemelkedő korallsziget- csoport, amelyek közül csak 220 lakott, India déli csücskétől délre húzódik, vagy 1000 km hosszan. Ajánlom, keressétek meg a térképen amíg lehet, mert a grönlandi jégpáncél rövid idő alatt 3 méterrel vékonyabbra csökkent, Kína pedig 2020-ra igéri, hogy széndioxid kibocsátását talán 20%-al majd csökkenti. De ez már a Maldív-szigeteknek nem válik javára, ugyanis addigra örökre beborítja és eltünteti őket az Indiai Óceán vize. Tegnap a kormány a víz alatt ülésezett búvárruhában, hogy a világ figyelmét felhívja helyzetükre (TV-adás). - Tombol a gyönyörűségtől a VW viszont, mert - Maldív szigetek ide, vagy oda - Kínában egy millió egységre emeli autógyártását.

Más: évekkel ezelőtt a német igazságszolgáltatás kitiltotta a feszületeket, kereszteket a német iskolákból, s most ugyanez a hatóság kötelezi őket, hogy muszlim kislányoknak külön imatermet bocsássanak rendelkezésre. Értitek ezt?

Továbbá: Magyarország lakossága egy év alatt 11 ezerrel csökkent. A romániai csaknem négyszázezer öngyilkosnak több, mint 8%-a a Székelyföldön élt. - 1500 magyar állampolgárságú roma (cigány) kért politikai menedékjogot Kanadában, de a magyarországi gyilkosságok felderítésében, amelyeket romákon vagy romák követtek el, még mindig nincs haladás.

Ebben az országban 121 ezer rk. hagyta el egyházát az elmúlt évben és el se merem mondani, hogy protestánsok ezt a számot nyilván messze túlhaladták.

Végül egy tegnapelőtt közzétett szomorú statisztikai adat: egy milliárd ember éhezik földünkön, tartósan - miközben valószínűleg legalább ennyi küzd a túltáplálkozás ellen és kínozza magát lefogyási kísérletekkel - több-kevesebb eredménnyel.

Hát nem beteg ez a mi világunk? Valami beteges harcot folytatunk a természet, a magunk testi-lelki egészsége, a normális emberi együttélés, no és az Istennek még az elgondolása ellen is. S már régen messze túl vagyunk azon, amiről Hermann Hesse még úgy tűnődött, hogy: "Igen furcsa ködben járni... mind egyedül vagyunk." (Im Nebel.) Mi már nem csak ködben és egyedül, de betegen járunk a sötétségben.

1.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökétől pár napja azt kérdezték, hogy mit tanácsol a nemzet jelenlegi anyagi és szellemi-erkölcsi válságának leküzdésére. Ezt felelte: legfontosabb feladatunk, hogy szembenézzünk a helyzetünkkel. - Roppant kellemetlen feladat ez! Olyan biblia prófétától olvastam fel mondatokat, aki, minden politikai ambíció nélkül, népét kendőzetlenül a saját nyomorult állapotával szembesítette: nézzetek szembe a helyzetetekkel! Nyomatékosan kérte, hogy vegyék észre az emberek a korrupt igazságszolgáltatást, az elhatalmasodott és gátlástalan kizsákmányolást, a kiszolgáltatottságot és függőséget, amelyet egyesek jogtalanul gyakorolnak az önhibájukon kívül ilyen helyzetbe jutottakon. Hadd idézzem egyik találó képét: "aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül" (Jer 17,11). - Eluralkodott az önmagunk körüli forgás és a hatalommal való visszaélés, normák, törvények meghirdetése és azok meg nem tartása. Mit kezdjünk olyan parlamenti képviselővel, aki a gyermek-pornográfia ellen küzdő bizottságban tevékenykedik, egyszerre azonban bírósági eljárást kell ellene indítani, éppen ennek pártolása és terjesztése miatt? Mit kezdjünk úgynevezett államférfiakkal, akik, miután hatalomra kerülnek, bevallják, hogy ez csak csalással sikerült - s ezt még érdemként könyvelik is el?

Szembenézni a helyzetünkkel - mondta az Akadémia elnöke. Diagnózisnak nevezi ezt a tudományos nyelv. S hogy ez milyen fontos, arról betegek tudnak tanúskodni, akiket éveken át tévesen kezeltek, rossz diagnózis alapján. Idei, négyszeri kórházi tartózkodásom tapasztalatai csak megerősítik ezt az érzést.

A mi népünk történetében is sokszor vált szükségessé kemény diagnózisok elkészítése. S nem vagyok meggyőződve afelől, hogy ezek mindig helyesek lettek volna. De azt meg merem kockáztatni, hogy 1956-ban beérett, bevált egy diagnózis, amelyen sokan, félve és rettegve, barkácsoltak s a nép úgy látta, hogy ezt komolyan kell venni és tenni kell a veszélynek megfelelően. Talán nem is kell ajkunkra venni a ma sokat ócsárolt "hős" szót. De meg kell állapítanunk, hogy voltak akkor, akik komolyan vették a "szembenézést a helyzetükkel" s annak megoldásáért akár az életükkel is fizettek. Hadd emlékezzünk rájuk legalább egy mondat erejéig, mert megérdemlik a történelmi igazságtételt!

2.

Ez a próféta azonban, mai igénk szerint, furcsa helyzetben kért gyógyulást és szabadítást a megbízójától. Bevallja ugyanis az Isten embere, hogy olyasmivel járult hozzá a helyes diagnózis felállításához, ami neki magának sem volt kóser. ő ítéletet kellett hirdessen, a felelősek megbüntetését, a méltó büntetés szigorú kiszabását, a gonoszság vereségét. Nem szívesen tette, inkább csak kényszerből, kötelességből. S a baj ott következett be, amikor ebből egyelőre semmi sem valósult meg. A hatalmasok folytatták a visszaéléseket, az uzsorások tovább a gonosz üzelmeiket, a rossz bírák sem tértek észhez és a kizsákmányolók sem törődtek sokat a próféta fenyegető mondataival. És Jeremiás kétségbe esett, mert érezte, hogy most két szék között esett a földre. Neki magának sem tetsző üzenetet bízott rá Isten és most itt a felsűlés, amelyet a gúnyolódók így fogalmaztak meg: "Hol van az Úr igéje? Teljesedjék már be!" - ti. az, amit te, Jeremiás, magad hirdettél.

Sajátságos dilemmával van itt dolgunk, amelyet az idők viharaiban egyházaink is újra meg újra meg kellett tapasztaljanak. A saját bőrükön. Húsz évvel az embertelen rendszer szétzúzása után is még mindig nem tudnak tiszta képet festeni otthoni egyházaink az elmúlt 40 évi uralom alatt gyakorolt szerepükről. Mindenki csupán nyakas kakaskodó volt-e, aki akkor is merte meghirdetni maradéktalanul és nem félve a következményektől Isten hamisítatlan akaratát, figyelmeztetését és óvását? Vagy igazán Isten emberének számított-e az, aki nem akart minden áron ellenálló mártir lenni, de - semmitől nem visszariadva - tette a dolgát hűségesen, mert érezte, hogy Isten számonkéri egyszer a pásztortól a rábízott juhokat?

Jeremiás ebbe betegedett bele. Morálisan, erkölcsileg lett beteg, mondja róla egy rk. spanyol írásmagyarázó (Maximiliano Garcia Cordero, O.P.). S ha a Magyarországi Ev.Egyház tényfeltáró bizottságot állít fel a múlt vizsgálatára, tisztázó konferenciákat rendez a sebek gyógyítását kívánva, a rk. egyház pedig filmet készít papjai múltbeli viselt dolgairól, akkor mindkettő vállalkozását ilyen segélykérésként kell tekintenünk: Gyógyíts meg engem! - mert bevallom, hogy a "szembenézés a helyzetünkkel" beteggé tett!

S akkor ezeket a lépéseket már nagyobbra kell értékelnünk puszta szembenézésnél. Aki mélyen szembenéz a helyzettel, annak tennie is kell annak megváltoztatásáért. Köszönet illeti meg azokat, akik szeretetteljes gonddal sebeket akarnak bekötözni és nem újakat felszakítani!

3.

Jeremiástól még azt is megtanulhatjuk, hogy felismert bajával, betegségével mindennek ellenére mégis Istenhez fordult segítségért: gyógyíts meg, Uram ... szabadíts meg...! Nyilván nehezére esett ez a kérés, hiszen ehhez önmaga tehetetlenségén és csalódásán kellett felülemelkednie és azt legyőznie. S ezt a bátor tettét nem tompítja az sem, ha tudjuk, hogy az akkori zsidó szemlélet szerint a betegségnek és a gyógyulásnak egyedüli ura az Isten és a beteg, mind betegségében, mind gyógyulásában Vele találkozik. S ez sokkal több, mint amit egy magyarországi értelmező szótár 1975-ből a gyógyításról mond. Szerinte a gyógyítás "az egészség helyreállítását célzó tevékenység". Jeremiás tudta, hogy nem elég az elromlott egészség ilyen reparálása, és azt is, hogy gyógyulásért nem szaladhat valami kuruzslóhoz, idegen istenséghez, mert neki az ügyét elsősorban és kizárólag Istennel lehet és kell tisztába tennie.

Mint aki az 1956-os magyar szabadságharc első 13 napját Budapesten éltem át, tanúsítani tudom, hogy milyen tömegek hullámzottak akkor nem csupán a főváros utcáin, hanem a zsúfolt templomokban is. S ott lehettem azon az istentiszteleten, amelyen az éveken át meghurcolt és börtönviselt Ordass Lajos püspök a Deák-téri templomban október 31-én mégsem megtorlást és bosszút prédikált, hanem beszélt a beteg nemzetről és népéről, amelynek gyógyulásához az egyháznak minden segítséget meg kell adnia!

Milyen messze estünk ettől mi, maiak, 53 év múltán, akár otthon, akár itthon! Milyen szívesen és gyorsan feledkezünk meg Jézus szaváról, aki szerint "nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szüksége orvosra" (Mt 9,12). S ha azt állítjuk magunkról, hogy makkegészségesek vagyunk, akkor nemcsak önmagunkat csapjuk be, de az Istenhez kiáltást is meg akarjuk takarítani magunknak.

Több jel mutat azonban újabban arra, hogy apránként mégis beismerjük beteg voltunkat. Talán még nem egészen későn. De - Jeremiás ezt így mondaná - rossz, idegen helyen keressük a gyógyulást. Kuruzslókhoz, felcserekhez futunk, tőlük remélve bajaink orvoslását. S ezt segítheti a mai magyar vezetésnek az a "megszorító csomagja" is, amely kevesebb költségvetési támogatással szeretné az egyházak, szerintük túlzott hatalma és befolyása riogatásával, beszűkíteni azok gyógyító munkáját. - Ez bizony szöges ellentétben áll 1956 szellemével és látásával.

És hogy értékeljük azokat a tévutakat, amelyekben nemzetieskedő jelszavakkal keverten kárhoztatják a kereszténységet, amely állítólag gonosz módon elrabolta az ősök igazi magyar vallását. Szerintük "a jézusi út követésre való buzdítás ... tulajdonképpen (burkoltan) a létünket aláaknázó globalizációt, az embertelen cionizmust és neoliberalizmust szolgálja". Ezek főtáltosa ígéri a nemzetnek az igaz gyógyítást.

Ha Jeremiás ezt hallaná, így keseregne Isten nevében:

"Engem elfelejtett az én népem, hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton." (Jer 18,15)

"... kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartályokat vájjanak, repedezett falúakat, amelyek nem tartják a vizet." (Jer 2,13)

Hát nem beteg ez a mi világunk? - kérdeztük az elején. De mi a gyógyulásunk ügyében jöttünk össze. Hogy a múlt sebeit bekötözve, azokból tanulva, Annak lábaihoz tegyük le őket, Akiről egy másik próféta így szólt: "ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg" (Ézs 53,3). S ez az érettünk és helyettünk szenvedő mindig bizalomraméltóbb számunkra, mint kuruzslók tapaszai vagy a fajelméletekkel, gyűlöletet szító álgyógyítók, bármilyen köntösben jelenjenek is meg.

Jézus nem varázsszavakkal, a közönséget elszédítve, önmagát az érdeklődés középpontjába helyezni akarva gyógyított. Ahogyan ezt ma sokan teszik, önmagukat jelentve ki a gazdasági és lelki bajok kizárólagos gyógyítójának.

Jézus megáll a betegnél és így szól hozzá: "Megbocsáttattak a bűneid, ...kelj fel, fogd a vackodat és menj haza!" (Mk 2,1-12)

Ma is megbocsátja, amit mi követtünk el. És ma is elkísér a gyógyulás útján.

Erre kellene ezen az ünnepen is figyelnünk! Amen.


Vissza a prédikáció-jegyzékhez
 
Levél a szerzőnek: istvan.gemes kukac freenet.de
 
© Gémes István 2009