Külföldön
Élö
Magyar
Evangélikus
Lelkészek
Munkaközössége
KÉMELM
2001.január 15.

   

der Artikel in deutscher Sprache

ORDASS LAJOS (1901 - 1978)

A következő napokban töltené be 100-ik életévét Keleteurópa egyik legismertebb egyházi vezetője. Kitünő alkalom, hogy az 1901 február 6-án, ORDASS LAJOS-ról, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökéről megemlékezzünk. Torzsán született Wolf Lajos-ként, német eredetü nevét az 1944-es német megszállást követően tiltakozásul magyarosította Ordass-ra.

Ordass Lajos (1901-1978) - a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke

A püspök

Amikor Ordass Lajost 1945-ben a MEE legnagyobb kerületének püspökévé választották, nagy felelősséget vállalt magára. A háború következtében Magyarország gazdasági helyzete szinte reménytelenné vált. Az emberek nagy szegénységben éltek. Az egyházi épületek 60 százaléka megrongálodott, vagy tönkrement - és ennek megfelelően az egyházi élet is megbénult.

Az új püspök nagy lelkiismeretességgel és energiával fogott neki a gyülekezetek látogatásának. Alig egy-két esztendő lefolyása alatt még a legeldugottabb diaszpóra-gyülekezeteket is végiglátogatta. Külföldi testvérek adományaival és a gyülekezeti tagok hihetetlen nagy áldozatkészségével elindították az újrafelépítést. De hamarosan nagyobb nehézségekbe ütközött a püspök és egyháza.

1948-ban a magyar kommunisták - a megszálló oroszok segítségével - magukhoz ragadták a hatalmat. Könyörtelen harcot indítottak a "reakciós elemek" ellen, melyek közé - természetesen - az egyházak is tartoztak. Támadásuk középpontjában a felekezeti iskolák álltak. Annak idején az iskolák 60 százaléka egyházi kézben volt.

A fogoly

Ordass püspök egyike volt a keveseknek, aki a nagy politikai nyomás ellenére sem engedett. Így az iskolák államosítása ellen kifejtett ellenállása volt a főoka elfogatásának és két évig tartó börtönbüntetésre való elitélésének - "hivatalosan" devizacsalásért ítélték el.

Csak hat évvel kiszabadulása után "rehabilitálta" őt az állam és saját egyháza. Ez 1956-ban, röviddel az forradalom kirobbanása elött történt meg. Közben - állami nyomásra - a MEE megfosztotta őt püspöki tisztségétől és utódott választott helyébe. 1956 október 31-én, reformáció ünnepén történt meg a püspöki ujraiktatás. Ordass Lajos nemcsak kerületét vette vissza, hanem a vezető püspük szerepét is betöltötte. Még a forradalom bukása után is megmaradhatott hivatalában és gyakorolhatta püspöki teendőit. Engedélyt kapott az ország elhagyására is és többek között 1957 augusztusában az LVSz (Evangélikus Világszövetség) Minneapolis-i nagygyülésén való részvételre. A delegátusok megválasztották őt az LVSz helyettes elnökének és haláláig az "Executiv committee" tiszteletbeli tagja volt.

Az vele szembeni ellenszenv azonban egyre nőtt az Állami Egyházügyi Hivatalban (ÁÉH). Ugyan Ordass tartózkodott kommunista-ellenes kijelentésektől, de elmulasztott odahaza és külföldön egyaránt olyan kijelentéseket tenni, "melyek a szocialista világ sikereinek jobb megértését elősegítették volna". A saját egyházában is ellenfelei támadtak. Vető püspök és Pálfy, teológiai tanár sajtócikkekben nyilvánosan megtámadták Ordass-t .

1958-ban az ÁÉH eltávolította Ordass-t hivatalából. Attól kezdve budapesti lakásán élt, megtiltották neki az igehirdetést, és a külföldre való utazást is. A helyi lelkészek számára veszélyes volt a vele való érintkezés. Páriává vált saját egyházában. Azonban neve és személye szerte a világon nem merült feledésbe.

A fordító

Összesen öt évig tudta ez a rendkívüli keresztény személyiség püspöki hivatalát gyakorolni. De a hidegháborús időkben neve az egész keresztény világban ismert lett. Nem utolsó sorban azért is, mert az idegennyelvü keresztény irodalom fordítójaként is jeleskedett.

Az 1927-28-as, svédországi tanulmányútján megismerkedett a skandináv egyházi élet kimagasló alakjaival. Tanította őt az újszövetség professzora Anders Nygren, a későbbi püspök Bo Giertzdiáktársa volt és Nathan Söderblom érsek atyai pártfogója lett. Ettől kezdve a fiatal lelkész, majd későbbi püspök tudatosan építette ki messzeágazó, egyházközi kapcsolatait. Előadásokkal és a külföldi keresztény irodalom fordításával hozzájárult ahhoz, hogy egyházában a Magyarországon kívüli egyházi élet ismertebbé váljon. A Norvég Evangélikus Egyház harcáról a második világháború alatt előadásokat tartott lelkészeknek. S míg Budapest lakossága a két hónapig tartó ostrom alatt pincékben és óvóhelyeken lakott, ő Kai Munk, dán költő-lelkész drámáit fordította magyarra.

1973-ban a Reykjavik-i egyetem díszdoktorátussal tüntette ki Ordasst azért, mert lefordította a neves izlandi költő, Hjalgrimur Peturson "Passiói zsoltárai"-t magyar nyelvre. Ordass egyes könyvei megjelentek angolul, ill. németül is.

A legyőzhetetlen hit jelképe

Ordass püspök és sorsa nem vált a magyar nemzet kommunizmus elleni harc szimbolumává. Barátja Berggrav, a norvég püspök mindig is óvta attól, hogy politkai fegyverrel harcoljon egyháza szabadságáért. Magatartását inkább a "védekezés" és a "szenvedés" szavakkal lehet körülírni, semmint az "ellenállás" szóval. Lelki rokonai között inkább találjuk Gandhi-t, mint VII. Gergely pápát - anélkül, hogy eltúloznánk a hasonlatot. Ordass a legyőzhetetlen hit jelképévé vált.

Izoláltságában nem tudott védekezni sem az állami, sem pedig az egyházi támadások ellen. A mai MEE-ben sem mindenki ünnepeli 100. születésnapját. De mint 1948-50-es fogsága alatt ma is sokan gondolnak rá - keresztények szerte a világon - aki félelem nélkül tett hitéről bizonyságot olyan világ elött, mely tele van elnyomatással, erőszakkal és hatalomvággyal.

A Wilmar-i evangélikus templomban (Minnesota-USA) a "bizonyságtevők fellege" c. emléktáblán az utolsó három név így hangzik: Bonhoeffer, Berggrav és Ordass.

Terray László (Norvégia) cikke alapján Gémes Pál (Németország)

der Artikel in deutscher Sprache

olvassa szintén:
KÉMELM
kapcsoló a KÉMELM-honlapra
olvassa szintén: