Külföldön
Élö
Magyar
Evangélikus
Lelkészek
Munkaközössége
KÉMELM
2001.január 15.

   

Tartalom:

HÁLAADÁS, ŐRSÉGVÁLTÁS, BIZAKODÁS

Többször adtunk már hírt a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségéről (KÉMELM). Ez a testvéri közösség 1957-ben, Bécsben alakult. Célja az volt - az 1956-os szabadságharc után - hogy a nyugati világba szétszóródott magyarajkú evangélikusok pásztorolását rendezze. Mivel a menekültek segélyezése és Ausztriából elszállítása volt a legfontosabb feladat, csaknem az összes nyugaton dolgozó lelkész és teológus megjelent ezen a gyûlésen. Voltak olyan lelkészek, akik kormánymegbízással jöttek az osztrák fővárosba. A párnapos gyûlés ezt a határozatot fogadta el tárgyalásai összefoglalásaként:

A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYARSZÁRMAZÁSÚ EVANGÉLIKUS LELKÉSZEK ÉS TEOLÓGUSOK NYILATKOZATA

Mint Krisztus egyházának az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására elhívott szolgái és ezen szolgálatra készüő teológusok, 1957. március 3-5.-én Bécsben tanácskozásra gyûlve, az Egyház Ura iránti hálával kijelentjük, hogy:

1.) jövőbeli szolgálatunkat idegen földön is továbbra is felajánljuk a mi Urunknak, hogy az evangélium vígasztalását sokat szenvedett népünkhöz ma is elvihessük; ezért egyéni sorsunk jövő alakulását mindenben az evangélium ezen szolgálatának szükségleteihez irányítjuk.

2.) egyházunk szolgálatát a menekültek között is az Ige tiszta hirdetésében és a szentségek Krisztus rendelése szerinti kiszolgáltatásában látjuk. Az evangélium ezen tisztasága érdekében Krisztus vígasztalásának üzenetét szükségszerûen elhatároljuk a menekült helyzetben kísértő minden hamis evangéliummal szemben, amely a meghalt és feltámadott Krisztusban való reménység evangéliuma helyett emberi, politikai vagy nemzeti álmokat és reményeket táplál. Egyházunk elsődleges feladatát abban látjuk, hogy a Krisztus evangéliumát ilyen kísértésekkel szemben is egyedüli reménységként hirdessük és valljuk, igehirdetésünkben pedig minden mástól óva intünk az ítéletre jövő Krisztus előtti feleősségünk alapján.

3.) nem akarunk külön magyar menekült egyházat szervezni, hanem mindig készek vagyunk az adott körülmények között úgy szolgálni a hozzánk tartozókat, hogy azt mindenkor a helyi egyházi hatóságokkal összehangolva, Isten dicsőségére végezzük.

Ennek alapján kezdte/folytatta mindenki a maga munkáját abban az országban, ahová Isten helyezte. Ez a gyûlés határozta el egy magyar evangéliumi havilap elindítását, amelynek Vajta Vilmos professzor adta az ÚTITÁRS nevet. Továbbá KOINÓNIA címen lelkészi szakfolyóiratot indított el.. Ugyancsak ez a munkaközösség indította el a nagyheti Ifjúsági Konferenciákat és bízta meg az ezért felelős ifjúsági lelkészt, majd később felvállalta a Norvég Misszióval együtt a magyarnyelvû rádiómissziót a Radio Monte Carlo-n.

40 éves jubileum - 1997-ben

E 40 évvel ezelőtti fontos eseményre való emlékezésre hívta meg az elnökség a munkaközösség tagjait a dél-németországi Stuttgartba, 1997. szeptember elejére.

Visszatekintéssel kezdtük a gyûlést. Lehetetlen, hogy ne adjunk hálát Istennek a 40 évi vezetésért, segítségért és áldásért! Soha nem voltunk nagy "szervezet" - amit egyesek szemünkre is vetettek. Inkább egymás támogatására, tanácsolására és segítségére alakult testvéri közösség - amire sokunknak gyakran szüksége volt. Megállapítottuk, hogy a bécsi gyûlés határozata helyes volt, de azt is, hogy azóta nagyot változott a világ. Legtöbbünk elérte, hogy az illetékes helyi egyházában kiharcolhatta a magyarnyelvû gyülekezeti munkát. Ma azonban gyülekezeteink léte vagy nemléte áll a középpontban. A politikai változás bennünket is egészen más helyzetbe sodort bele.Vendéglátóink nehezen akarják elhinni, hogy aki már 40 éve náluk él, ne tanulta volna meg legalább annyira az ország nyelvét, hogy ne tudna beépülni a németül, svédül, angolul stb. beszélő helyi gyülekezetekbe. Sokak szerint ma már - a szûkülő gazdasági keretek között -luxusszámba megy egy anyanyelvi lelkigondozás!

Nem mintha nem lennének, akik magyar gyülekezetben szeretnék élni a hitüket! Ellenkezőleg! A gyûlés hitet tett amellett, hogy a KÉMELM munkájára továbbra is szükség van, - ám csak azoknak, akik testvéri közösségre vágynak, s azoknak, akik nem kultúrprotestantizmust vagy ultranacionalisztikus kívánságok kielégítését tekintik feladatuknak.

Ám nem csupán magunk körül forogtunk. Három ablakot nyitottunk ki, hogy más levegő is beáradhasson. Először is megkérdeztünk egy magyarországi lelkészt, hogy mondja el, ők hazúlról hogyan látták a KÉMELM mukáját. Dr. Hafenscher Károly, a bp.-Deák-téri templom nyugdijas lelkésze tette meg megjegyzéseit. Majd az Evang. Világszövetség Német Bizottságának ügyvezetője, Dr.Edmund Ratz egyháztanácsos számolt be a velünk, magyarokkal kapcsolatos tapasztalatairól. Mindkét előadás szolgált néhány érdekes megfigyeléssel, amelyért köszönet jár.

Fónyad Pál ausztriai lelkész tartott előadást arról, hogy az otthoni egyház igehirdetői munkájában 1945 után hogyan és hol kezdtek beszûrődni gondolatok, amelyeket az akkori sztalinista politika dobott be a közvélemény tudatába.Igen hasznos kezdeményezés volt ez az előadás-vázlat.

"Csemegéje" a gyûlésnek az a látogatás volt, amelyet a stuttgarti tartományi könyvtárban tettünk. Ebben a házban őrzik a világ harmad-legnagyobb Biblia-gyûjteményét, csaknem 14 ezer példányt! Köztük 26 Bibliát, Újtestamentumot, énekeskönyvet vagy biblia-részletet, amely magyarnyelvû. Ugyancsak itt őriznek egy CORVINA-t is, azaz Mátyás királyunk híres könyvtára egy példányát.

A könyvtár munkatársai nagy igyekezettel és szeretettel mutattak meg nekünk e kincsekből néhányat. Láttuk a Debrecenben, 1565-ben megjelent Sámuel és Királyok Könyveit tartalmazó kötetet, amelyet Melius Juhász Péter adott ki, - de Komáromi Csipkés György 1685-ös Bibliáját, Torkos András 1736-os Újtestamentumát, no és Szenczi Molnár Albert Oppenheimben, 1672-ben kiadott Szentírását, - és végül a Corvinát is. Lehetetlen volt megindultság nélkül kézbevenni vagy megsímogatni ezeket a felbecsülhetetlen értékeket!

Az új elnökség

Változás történt a KÉMELM vezetésében is. Gémes István (Stuttgart) 10 éves elnökség után átadta a stafétabotot Pátkai Róbertnek (London). A Munkaközösség a leköszöntnek egy tanulmánykötetet adott át "Csillogás a gyémántmosó szitájában" címmel, amelynek egyes cikkeit a KÉMELM tagjai írták. Új ügyvezető elnök Joób Olivér (Zürich) lett, titkár pedig Gémes Pál István (Schafhausen). Az Ifjúsági Konferencia ifjúsági lelkészének ifj.Joób Olivért (Svédország) kérte fel a Munkaközösség.

1998-ban Kárpátalján - 1999-ben Szlovéniában ...

A KÉMELM elfogadta a NyEMRLSz (Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat) javaslatát, hogy az általunk megindított közös evangélikus-református teológiai konferenciák soronkövetkező ülése 1998-ban a kárpátaljai Beregszászon legyen. A kárpátaljai Református Egyház és az ottani, egyházi munka megismerése mellett - amihez nagyban hozzájárult a vasárnapi igehirdetői szolgálatunk kárpátaljai gyülekezetekben - főtémánk "Jézus a világ piacán" volt. Bibliai előadást hallottunk Gémes Istvántól: "Melyik Jézusban hiszek", majd a misszió idöszerüségéről beszélt Szabó Dániel, tiszáninneni ref. főgondnok és végül a modern tömegkommunikáció lehetőségeibe vezetett be Bogdányi Gábor, a Magyarországi Ev. Egyház "internetes munkacsoportjának" vezetője és református társai Szundy László és Simonfi Sándor. Megindult ezen a találkozón a két szervezet közös kezdeményezéseként a nyugateurópai protestáns gyülekezetek számára közös tanácskozó konferencia létrehozása. Ennek a fejlődésnek az elején az a felismerés áll, hogy ti. sehol nincsenek kizárólagosan református vagy evangélikus gyülekezetek, ezért közös ügyünk egymás segítése, tanácsolása és - amennyiben lehet - lelkészi állás megüresedése esetén a helyettesítés is.

Az 1999-es Alsómarácon, Szlovéniában megtartott KÉMELM konferencián továbbfejlesztettük ennek a közös fórumnak a gondolatát és indítványoztuk egy munkacsoport megalakulását a részletes tervezet kidolgozására. Ifj.Fasang Árpád (Budapest) tartott előadást "Merre van előre?" a (magyar) értelmiség hivatásáról. Pósfay György megemlékezett Vajta Vilmos (1918 - 1998) teológusprofesszorról, a KÉMELM első elnökéről és a KOINONIA alapító szerkesztőjéről (1958-90). Joób Olivér (Zürich) az öregedés problematikájáról tartott előadást, Pátkai Róbert (London) pedig "Egyházunk és a magyarság"-ról beszélt.

Kitekintés

A gyülekezeti és a munkaági beszámolók egyaránt mutatják, hogy változatlanul nagy szükség van a KÉMELM munkájára. Ugyanakkor jelentős hangsúly-eltolódások észlelhetők és ezzel együtt a munka újragondolása kerül az előtérbe. A "hideg háború" végezetével megváltozott jelentősen mind a kárpátmedencei (sőt azon túli) magyar protestánsokkal való együttmunkálkodás lehetősége. Amióta szabadon lehet az UTITÁRS-at a volt szocialista országokba beküldeni, ki kellett alakítani egy magyarországi elosztó központot, több figyelemmel kezdtük kisérni a "keleti" olvasótábor igényeit, bevontunk hazai szerzőket is. Ezzel párhuzamosan csökkent a nyugati-világba küldött példányok száma. Az UTITÁRS és a KOINONIA internetes szerkesztése és olvasási lehetősége új olvasótábort nyert - főként a teológiai szaklap számára, mely messze meghaladja az eddig általunk elért lelkészeket. A nagyheti, Ifjúsági Konferencia résztvevői már jó ideje szerveznek maguknak "évközi találkozót" Budapesten és a konferenciákra szép számmal jönnek a kárpátmedencéből meghívott előadók és résztvevők. A külföldi gyülekezetek egyre inkább az elött a választás elött állnak, hogy vagy messzemenőleg önállósulnak, vagy a helyi protestáns egyházakban "önkéntes istentiszteleti közösséggé" válnak. A bőkezûen fizetett "exil-lelkészek" ideje a mai időkben anakronisztikussá vált; a hazai egyházakat pedig annyira elfoglalják a saját problémáik, hogy specifikus helyzetünkben tőlük csak kivételes esetekben lehet (elsősorban erkölcsi) támogatást elvárni. Az alapító lelkészek helyét lassan fiatalabbak veszik át és ezáltal is sok minden változik. Minden idő emberének magának kell megtalálnia útját - mi a múlt tapasztalain építve igyekszünk a jövő kihívásaira felkészülni. Istennek hála, hogy ma is vannak munkatársak, akik felekezeti szükkeblûség nélkül, anyanyelvünkön hirdetik Isten igéjét, kiszolgáltatják az oltári szentségeket és végzik a szerkesztés, postázás és cikkírás szép és fáradtságos munkáját - anélkül, hogy ezért köszönő leveleken kívül bármiféle elismerésben, vagy fizetségben részesülnének - teljesen a bécsi 1957-ben megállapodottak értelmében.

A KÉMELM internetes honlapja: kemelm.htm
A KOINONIA internetes honlapja: koinonia.htm
Az ÚTITÁRS internetes honlapja: www.utitars.de
Az Ifjúsági Konferencia (EMEIK)internetes honlapja: http://church.lutheran.hu/emeik/

Levél a lapgazdának: webmaster kukac utitars.delevel a lapgazdának

olvassa szintén:
KÉMELM
kapcsoló a KÉMELM-honlapra
olvassa szintén: