2004-es KRÓNIKA


Aki az Úrban bízik, szerető kegyelemmel veszi azt körül“ (Zsolt 32,10). Az augusztusban elhúnyt Kelemen Erzsébet diakonissza testvérünk élete vezérlő igéjének valóságos voltát az elmúlt, 2004. évben is megtapasztalta Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetünk. Bíztunk az Úrban, – neki köszönünk meg minden áldást, oltalmat és vezetést.


19 igehirdetés hangzott el – legtöbbje CD-n, hangszalagon, ill. írásban kapható –, „Jézus iskolájában“ címmel. Azt kérdeztük, hogy mennyiben időszerű Jézus egykori üzenete és befolyásolhatja-e az életünket?


4 alkalommal ülésezett a presbitérium, – amelynek szolgálatát itt is megköszönjük! – hogy közösségünk ügyeit megtervezze és megbeszélje.


Megtartottuk a világimanapi összejövetelt, de római katolikus testvéreinket most sem sikerült bekapcsolnunk ebbe a világméretű mozgalomba.


Nem engedünk a negyvennyolcból“ címen fiataljaink nagyszerű márc. 15.-i ünnepélyt rendeztek, bemutatva és elemezve az 1849-1867 közötti nehéz évtizedeket.


Délvidéki süketnéma kislányok operációját, szegény erdélyi diák tanulmányait támogattuk segélyünkkel; a felvidéki evangélikusoknak pedig – kérésükre – 50 példányt küldtünk ajándékba a saját énekeskönyvünkből.


Igen élénk élet volt a vasárnapi iskolánkban (sokkal több gyermek küldésének, ill. elhozásánák még jobban örülnénk!). Minden istentisztelet alatt hittani foglalkozás volt, ezenkívül anyák napi és karácsonyi műsorral örvendeztettek meg bennünket, márciusban pedig Schafhausenben még hétvégi „szülő-gyermek tábort“ is rendeztek.


A Nyugateurópai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége második presbiteri konferenciáján nyolctagú küldöttséggel vettünk részt, Holzhausenben.


38 kalandéhes résztvevővel utaztunk pünkösdkor Prágába. A sok és felemelő látnivaló mellett, jó volt találkozni a Cseh Testvérek Egyháza templomában a fiatal prágai magyar, protestáns gyülekezettel.


A felvidéki Sajógömör evangélikus gyülekezetével felvett testvéri kapcsolatot mind ők, mind mi hivatalosan is megerősítettük. Júniusban már meg is jelent egy hattagú küldöttségük és négy napon át vendégünk volt.


Júliusban mi voltunk vendégei a cannstatti német esperesség gyülekezetei ú.n. missziói napjának. Lelkészeink szolgáltak az igével, munkatársaink főzték az ebédet és – úgy szólván – mi mentettük meg az ünnepséget.


31. őszi evangélizációs konferenciánkon közel hatvanan vettek részt Ludwigsburgban. „Haragszik-e ránk az Isten?“ – ez volt a témánk. Vendégünk volt a prágai gyülekezet lelkészházaspárja.


Ujdonság volt, hogy Heilbronn környékéről összeszedtük a „magyar unokákat“ és velük, elsőízben, székesfehérvári bölcsőskét mutattunk be decemberben.


A trossingeni zenefőiskolán tanuló 2 magyar, egy-egy francia, izraeli és katalán zenész együttese nagyszerű hangversennyel örvendeztetett meg bennünket decemberi szeretetvendégségünkön.


Legszorgalmasabb csoportunk idén is a keddi ifjúság volt: 25 alkalommal találkoztak és igen változatos témákat tárgyaltak meg. Szívesen hívogatunk új érdeklődőket is.


Elszomorítóan gyengén látogatott volt az októberi, ökuménikus rendezvényünk! Nem akarjuk a közöset, vagy okt. 23.-a már a multé és már most nem mond semmit nekünk?


Két gyermeket kereszteltünk és Isten áldását kértük rájuk, szüleikre és keresztszüleikre. Viszont öt testvérünket – 32 év óta soha ilyen sokat! – adtuk vissza Isten teremtő kezébe a Stgt.-Freiburgi, feuerbachi, augsburgi, horbi és sillenbuchi temetőkben. Tettük ezt a feltámadás bizonyos reményében!


A régi és mindig időszerű kívánsággal kívánunk új esztendőt: B.U.É.K. azaz: Bízzad Újra Életedet Krisztusra!

A presbitérium és a lelkészek.