KÉMELMhonlap
Conference of Hungarian Lutheran Church Workers Abroad
Arbeitsgemeinschaft der ungarischen evang.-luth. Seelsorger im Ausland

*
Sorozat: Párbeszéd a "Diakóniai Teológiával"

 

VI.
Pátkai Róbert:
ANALÍZIS VAGY RÁGALMAZÁS?

 
Ex: KOINONIA, 28.szám / 1983 december
Magyar evangélikus teológiai folyóirat, szerkeszti: VAJTA VILMOS

Kemény hangú tiltakozást tett közzé a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége. Nagy Gyula püspök és négy másik vezető egyházi tisztségviselő - akik között nincs ott Káldy Zoltán vezető püspök - aláírásával Nyilatkozat jelent meg, melyben a vezetőség megdöbbenésének ad kifejezést a felett, hogy nyugati egyházi személyek " támadják és rágalmazzák egyházunk teológiáját, az államhoz való viszonyát, egyházi vezetőit és - mindenek felett - vezető püspökünket Dr. Káldy Zoltánt" (Hungarian Church Press, 1983. júl. 15, XXXV. évf., 14. sz.). A magyar egyház haragja különösen is egy kiváló és köztiszteletben álló teológus, D.Dr. Vajta Vilmos ellen fordul, aki korábban az Evangélikus Világszövetség teológiai osztályának igazgatója volt Genfben, majd az ökumenikus Intézeté Strasbourgban.

Vajta professzor a Lutherische Monatshefte 1983. márciusi számában kritikai vizsgálat tárgyává tette a "diakóniai teológiát". Ez ma a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos teológiai rendszere. Feladata, hogy betöltse azt az űrt, amelyet a "sztálinista" idő és az 1956. évi forradalom körüli kavarodás teológiai egy helyben topogása teremtett az egyházban. Ennek a teológiai rendszernek fő építőmestere és képviselője Káldy püspök.

Meglepő, hogy az egyház új vezetősége semmiképen nem revideálta Ordass püspökkel szembeni magatartását. Ügye valójában mind a mai napig zavaró elem az egyházban. Mikor 1978-ban Ordass püspök meghalt, utódja írt róla megemlékezést. Ebben azonban szó sem esett sem az Ordass elleni alaptalan perről, sem rehabilitációjáról. Ezeket a dolgokat szemmel láthatólag egyszerűen el kell felejteni. Valójában az egész "ügyet" soha nem "emésztette meg", sem az egyház, sem az állam. Elszigetelt jelenségként akarják feltüntetni, s Káldy püspök buzgó híve ennek a magyarázatnak. Az igazság azonban az, hogy egy sereg vezető egyházi személyiséget, köztük teológiai tanárokat és teológiai téren kiváló lelkészeket elhallgattattak vagy, legjobb esetben, szolgálati helyüktől messzire, kis falusi gyülekezetekbe helyeztek át.

Vajta professzor fent említett cikkében elsőízben találkozunk a "diakóniai teológia" szakmai elemzésével. Különösen is kimutatja a krisztológiai alapvetés biblia-teológiai hiányait. Nyilvánvaló, hogy állást foglal Káldy püspök írásaival kapcsolatban. De sehol nem érinti e teológia szelőjének és szószólójának személyét. Arra a következtetésre jut, hogy azon szigorú tekintély folytán, mely ezt a teológiát monopóliummá tette, ez valójában ideológiává vált, - amely nem tűr meg semmilyen kritikát vagy kiegészítő analízist. Kétségtelen következménye ennek a "teológiai ideológiának", hogy szolgálata csak egy módon konkretizálódik: míg az egyház "diakóniája" révén krisztológiai érveket szolgáltat a világ és a társadalom felé való szolgálatának, a szolgálat tartalma egyezik a kormány politikai programjával.

Annak megvilágítására, hogy Vajta analízise minden valószínűség szerint helyes, hadd idézzem azt az interjút, melyet Cserháti Sándor pécsi római katolikus püspök és a katolikus püspöki kar titkára adott (Kritika, 1983. szept. 21): "Magyarországon az állam és az egyházak viszonya kiegyensúlyozott s a két fél között koegzisztencia áll fenn. A vallásszabadság elve alapján az állam elismeri az egyházak és vallási közösségek tevékenységének szabad ságát, s viszonzásul az egyházak magukévá teszik a szocialista népi társadalom szociális célkitűzéseit és struktúráját. Az egyházak határozott erőfeszítéssel támogatják a szocialista népi állam megvalósítását." Továbbá: "A jelent a fejlődésnek egy második foka jellemzi: a koegzisztencia helyébe az az állapot lép, ahol egymásért munkálkodunk."

Vajta professzor utal ennek a "diakóniai teológiának / szolgálat teológiájának" egy nemrég megjelent marxista analízisére is. Poór József vezető marxista filozófus és debreceni egyetemi tanár kimutatta, hogy ennek a teológiának ugyan krisztológiai előfeltételei vannak, de gyakorlati következményei teljesen megfelelnek a "tudományos marxista-leninista" analízisének. Tudományos szempontból nem lehet ugyan elismerni a teológusokat, de álláspontjuk ideiglenesen eltűrhető, hasznosságuk miatt. A marxista filozófus teljes őszinteséggel hozzáteszi, hogy a történelemben először történik meg, hogy egy teológiai rendszer s ennek következtében egy egyház (vagy egyházak) egyetért a marxizmus programjával, - ami arra késztetheti a marxista valláskritikát, hogy néhány hagyományos előfeltételét újra átgondolja. (Poór József: Századunk és a protestantizmus, Budapest 1981, 166-184. o.) Vajta professzor rövid elemző cikke, mint fentebb láttuk, viharos reakciót váltott ki a magyarországi evangélikus egyházi vezetőknél. A fentebb említett sajtóközleményben, melynek címe "Visszautasítjuk a rágalmakat", az lepi meg az olvasót, hogy egyáltalában semmiféle teológiai feleletet nem adnak Dr. Vajta kipellengérezett (discredited) cikkének teológiai érveire. E helyett a Nyilatkozat aláírói azt a kiutat választották, hogy kétségbe vonják a szerző szavahihetőségét, utalva arra, hogy Magyarországon kívül él 1941 óta. Ezen kívül visszautasítják a "német keresztyénekkel" vont párhuzamot, annak ellenére, hogy Dr. Vajta cikke sehol nem mondja, hogy összekeverték volna a kommunista ideológiát az evangéliummal. Tudva hogy magyar teológusok nagyon érzékenyen reagáltak már korábban e ponton, csupán annyit mond, hogy a diakóniai teológia módot talált arra, hogy teológiai összeférhetőséget hozzon létre a marxista ideológiával, - amint annakidején a német keresztyének tették.

Így a Magyarországi Evangélikus Egyház elutasította egy teológiai dialógus lehetőségét, ép most, mikor a világ evangélikussága arra készül, hogy a Lutheránus Világszövetség 7. világgyűlését jövőre Budapesten tartsa.

Bárki számára világos kell legyen, hogy teológiai dialógus egészen más dolog, mint a dialógusban résztvevő személyek kérdése vagy akár az a kérdés, ki lesz a Világszövetség elnöke a jövőévi nagygyűlés után. Ezt a kérdést egészen más személyek, ti. újságírók vetették fel. De ha már felvetődött a kérdés, a legjobb felelet egy teológiai dialógus lett volna, mely teljesebbé tehette volna a vendéglátó egyház vezetőjének teológiai arcképét.


[ 1 ] T.L. = Terray László

 

vissza