III. Károly és Mária Terézia alatt az egyházi élet majdnem teljesen megszűnt, de a vallási életet megsemmisíteni mégsem tudták. Az egyházi életet erőszakkal elnyomták. Egyházaink már régebben tartottak zsinatokat, melyeken megállapították az egyházak szervezetét. Ezeket a határozatokat nem engedtek végrehajtani. Megválasztott vezetőit nem engedték kormányozni. Az egyházat az állammal szemben minden jogától megfosztották. Puszta létét is merényletnek minősítették. Az 1723-i országgyűlés kimondotta, hogy az eretnekség felségsértés.
Ebben az időben igazán egyedül az Isten igéje tartotta össze a híveket. Isten igéje volt táplálékuk, erejük, reménykedésük és diadaluk. Az artikuláris gyülekezetek templomai zsúfolásig megteltek. Messze utat tettek meg az emberek, csakhogy protestáns templomban imádkozhassanak. Megbecsülték az Igét és az Úrvacsora szentséget. A nem artikuláris gyülekezetekben titokban tartottak istentiszteleteket. Egy-egy magánházban, pajtában, távoli erdei tisztásokon Bibliát olvastak, énekeltek imádkoztak, mint az első keresztyének
A lelkészek képzett emberek voltak. A legtöbben külföldi egyetemen tanultak. Később azután sok gyülekezet lelkipásztor nélkül maradt. A lelkészt nem egész életére, hanem csak egy évre választották. A választást azután meghosszabbították. Ezt nevezték papmarasztásnak.
A kedvezőbb évtizedekben a gyülekezet saját híveivel szemben egyházi fegyelmet gyakorolt. Büntette azokat, kik vallási kötelességeiknek nem tettek eleget, vagy akik részegséggel, káromkodással, erkölcstelen élettel megbotránkoztatták a gyülekezetet. A méltatlanokat egy időre kizártuk a templomból, eklézsia-követésre ítéltek, súlyos esetben az úrvacsora vételétől is eltiltották. Szabályozták az egyházi szertartásokat. Kimondották, hogy vasárnap és ünnepnap nem szabad házasságot kötni. A jegyespárt köteleztek arra, hogy egybekelés előtt vallásoktatásnak vesse alá magát.
Az iskolai tanítás főleg bibliatörténetek és kátétanulásban állt. Vallásos életre nevelték az ifjúságot és szigorúan fegyelmezték. Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy jóllehet az egyházi életet ebben a korszakban majdnem egészen megsemmisítettek, a protestáns vallási élet mégis megmaradt.
Református lelkész az ifjú párral
Egyházi anyakönyvből, 1757
Nemeskér, evangélikus templom
szószék az atrikuláris templomból
Ráday Pál: Lelki hodulás
a mű eredeti címlapja
Debreceni diákok