Főlap

Panteon 

Egyházak 

Intézmények

Mérföldkövek 

Szellemi központok 

Művészetek 

Aktualitások

Simonides János
(XVII. század közepe? - 1708  evangélikus tanár)

szül. Olasziban, hol atyja esperes volt, a XVII. sz. közepe körül,

megh. Besztercebányán 1708.

Tanulmányai bevégezte után breznóbányai tanító és igazgató lett. 1674-ben a pozsonyi rendkívüli bíróság elé idéztetett, Lipótváron töltött 9 havi fogsága után a nápolyi gályákra hurcoltatott. Innen megszabadulván 1676. Vittenbergába ment, hol az egyetemtől nyert anyagi támogatás mellett egy ideig tartotta fenn magát; itt ezen tétel felett: Collegium apostolico-lutheranum vitázott, több tudományos értekezést irt. 1681 után visszatért hazájába és a besztercebányai szláv ajkú egyház lelkésze lett.

Számos kéziratban maradt munkája közül legnevezetesebbek a:

• Fabó András által a Monumenta Evangelicorum (1865) c. gyüjteményben kiadott Galeria omnium sanctorum, mely a nápolyi gályarabság történelméhez igen becses forrás;

• Exul praedicamentalis (Vittenberga 1679);

• Gotteskraft u. Gnade, die sich an ihnen reichlich und beständig erwiesen (u. o. 1681, Masnitiussal együtt);

• Uberior captivitatis et liberations suae descriptio (kéziratban).

  (Forrás: A Pallas Nagylexikona), Szundi László

Vissza a Gályarabok oldalra