Magyar Protestáns Pantheon
 
Főlap

Panteon

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

 

Séllyei M. István
(1627 - 1692  református püspök)

Született 1627-ben, meghalt Pápán 1692 november. közepén. Sárospatakon tanult, hol 1652 aug. 13-tól 1654 májusig kollégiumi szenior volt. Azután külföldre ment, hol 1655-ben az  utrechti, később a gröningeni, 1658 március 16-án a franekeri egyetemre iratkozott be. 

Hazájába visszatérve pápai lelkész lett. Mint ilyent a dunántúli egyházkerület 1669. püspökké választotta. A pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte s halálra ítélte, mire Kollonics 1674 május 5-én börtönbe vitette, a következő évben pedig 40 társával együtt eladta a nápolyi gályákra. Innen Ruyter tengernagy szabadította ki őket 1676 február 11-én. Séllyei ez évi május 19-től Zürich városa vendégszeretetét vette igénybe, ahonnan csak másfél év multán, 1677 október 20-án indult vissza hazájába. Itt előbbi hivatalait tovább folytatta s viselte is haláláig. 

Irodalmi működése jóformán arra az értekezésre szorítkozik, melyet Disputatio theologica, qua Bellarmini... sententia de mere gratuita hominum praedestinatione ad vitam asseritur c. alatt Gröningenben 1657 november 6-án tartott. Megjelent még ezen kívül az a beszéde is, mellyel a zürichi városi elöljáróságtól hazájába visszatértekor társai nevében is elbúcsúzott (magyarra fordítva közlé Csúthy Zsigmond a Czelder Figyelője 1884. évi folyamában).

(Forrás: A Pallas Nagylexikona), 

Szundi László