(1627 - 1692 református püspök)
Született 1627-ben, meghalt Pápán 1692 november. közepén. Sárospatakon tanult, hol 1652 aug. 13-tól 1654 májusig kollégiumi szenior volt. Azután külföldre ment, hol 1655-ben az utrechti, később a gröningeni, 1658 március 16-án a franekeri egyetemre iratkozott be.
Hazájába
visszatérve pápai lelkész lett. Mint ilyent a dunántúli
egyházkerület 1669. püspökké választotta. A pozsonyi delegatum judicium
maga elé idézte s halálra ítélte, mire Kollonics 1674 május 5-én börtönbe
vitette, a következő évben pedig 40 társával együtt eladta a nápolyi gályákra.
Innen Ruyter tengernagy szabadította ki őket 1676
február 11-én. Séllyei ez évi május 19-től Zürich városa vendégszeretetét
vette igénybe, ahonnan csak másfél év multán, 1677 október 20-án indult
vissza hazájába. Itt előbbi hivatalait tovább folytatta s viselte is haláláig.
Irodalmi
működése jóformán arra az értekezésre szorítkozik, melyet Disputatio theologica,
qua Bellarmini... sententia de mere gratuita hominum praedestinatione ad
vitam asseritur c. alatt Gröningenben 1657 november 6-án tartott. Megjelent
még ezen kívül az a beszéde is, mellyel a zürichi városi elöljáróságtól
hazájába visszatértekor társai nevében is elbúcsúzott (magyarra fordítva
közlé Csúthy Zsigmond a Czelder Figyelője 1884. évi folyamában).
(Forrás: A Pallas Nagylexikona),
Szundi László
