Panteon

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

(Zabola, 1805. szept. 4. - Kolozsvár, 1876. szept 16.) református vallású államférfi. 

Miután Nagyenyeden befejezte tanulmányait, állami hivatalba lépett, melynek lépcsőin 1847-ben erdélyi kincstárnokságra, egyszersmind belső titkos tanácsosságra emelkedett. A szabadságharcot követő időkben irodalmi, társadalmi és egyházi téren munkálkodott, míg 1865-ben országgyűlési képviselő, 1867-ben közlekedési miniszter lett s az volt 1870-ig. Mint főpohárnokmester halt meg. Mint a nagyenyedi kollégiumnak 1838-tól, az erdélyi egyházkerületnek 1840-től egyik főgondnoka, korszakalkotó működést fejtett ki. Az 1849-ben feldúlt nagyenyedi kollégium vagyoni helyzetét rendbehozta, épületét helyreállíttatta, könyvtárát és éremgyűjteményét a magáéból megint gazdaggá tette. A kolozsvári és szászvárosi gimnáziumokat bőkezűen segélyezte, a róla nevezett sepsiszentgyörgyi gimnáziumnak (Mikó-kollégium) amellett, hogy előbb is bőven juttatott, végrendeletében 60 ezer forintot hagyományozott. A kolozsvári teológiai akadémia alapjához 4 ezer forinttal járult s számos egyháznak tett alapítványokat. A világi és lelkészi elem egyházkormányzati paritása mellett állást foglalt. Még mint az erdélyi múzeum megalapítója és a Magyar Történelmi Társulatnak kezdettől (1867.) fogva haláláig elnöke szerzett halhatatlan érdemeket. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban tiszteletbeli taggá választotta, amit mecénási és írói munkásságával egyaránt kiérdemelt. Főleg a történelem terén dolgozott. Egyházi jellegű művei: Bod Péter élete és munkái, Benkő József élete és munkái. Mellszobrát az általa nemzetének ajándékozott kolozsvári "múzeum-kertben" 1889. jún. 10-én leplezték le.
 

Irodalom:
 

Zóványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" 3. kiadása (1977).