MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: BRASSAI SÁMUEL
|
|
|
* |
|
|
|
Brassai Sámuel |
|
|
| Síremléke a Házsongárdi Temetőben Kolozsvárt |
Torockószentgyörgy, 1846 – Kolozsvár, 1897.
Unitárius kollégiumi és egyetemi tanár, nyelvész, zenész, közművelődési szervező, az “utolsó erdélyi polihisztor”, számos idegen nyelv és dialektus ismerője.
Tanult otthon lelkész-atyjától, 1812-től pedig a kolozsvári unitárius kollégiumban (jelenleg Brassai Sámuel Elméleti Líceum), melynek, miután 1821-től nevelőséggel foglalkozott, 1837-ben tanárául választották. E minőségében mélyreható reformokat vezetett be.
1859-ig Pesten tanárkodik, visszahívják Kolozsvárra régi állásába, amelyet 1862-ig tölt be. Az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, 1872-ben a kolozsvári egyetem rendes tanára, 1874-ben díszdoktori címet kap.
Az MTA tiszteletbeli, majd rendes tagja. Főleg a bölcsészet és nyelvészet terén élt el jelentős eredményeket, de a teológiában sem múlt el működése nyomtalanul. Egyháza ügyeiben sokáig aktívan részt vett, 1862-től a kollégium felügyelő gondnoka, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke.
Irodalom:
Zóványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" 3. kiadása (1977).
Készült a Protestáns Teológiai Intézetben Kolozsvárt. 2000 III.
