MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: WESSELÉNYI MIKLÓS, báró
|
|
|
|
|
* |
|
|
| Fadrusz János: báró Wesselényi Miklós emlékszobra Zilahon |
1750 - 1809
(Zsibó,
1750. dec. 11. - 1809. okt. 25.) református vallású főúr.
Petrőczy Kata Szidónia dédunokája, br. Daniel István unokája, Daniel
Polyxena fia, Zsibón Cornides Dániel nevelte, míg a
kolozsvári
kollégiumba vitték s ott tanult 1769-ig. Ekkor katonai pályára lépett, de
1778-ban odahagyta azt és hazaköltözött Zsibóra. Mivel annak dacára,
hogy a katolikus Cserey Ilonával 1777-ben kötött házassága alkalmával
reverzálist adott, gyermekeit, közöttük egy lányt is, egymás után
református pappal kereszteltette meg, súlyos és tartós zaklatásnak volt
kitéve. Felesége ezért 1782-ben áttért reformátusnak, mire a nagyszebeni
zárdába rendelték hatheti vallásos oktatásra, gyermekeit pedig anyai
nagyapjuk kezébe akarták adatni s tényleg el is szakították volna őket
szüleiktől, ha a halál még az uralkodói rendelet kiadásának hónapjában
ki nem ragad a négy közül kettőt. Ha azonban a rendeletnek végrehajtatlan
maradt is ez a része, a zárdai hat hét lelki kínzásait el nem kerülhette
Cserey Ilona, amik annál keservesebbekké váltak azáltal, hogy otthon éppen
azalatt meghalt harmadik fia is. Ám 1783 februárjában végre is kifogástalanul
érvényessé lett áttérése. Férje, ki azután fogságot szenvedett egy erőszakos
ténykedéséért, s a Helytartótanács is perbe fogta egyszer, 1791-től állandóan
vezérszerepet vitt az erdélyi országgyűléseken s ellenzéki magatartása
ellenére 1804-ben főispáni helytartójává neveztetett ki Középszolnok vármegyének.
A szilágyi egyházmegyében gondnoki tisztet viselt s e minőségében
szembeszállott a tiszántúli egyházkerületi közgyűléssel. Áldozatkészségével
az erdélyi színészetnek megalapítója és felvirágoztatója lett. A neve
alatt talán csak egyetlen példányban nyomtatott "Elein való megtérésnek
gyümölcse..." (1759) valószínűleg említett nevelőjének vagy más
valakinek a tollából eredt. Ellenben saját hivatása volt megvédelmezni a
"Theses philosophicae et theologicae..." (1769) c. alatt erre a célra
a kolozsvári kollégiumból távoztakor közzétett tételeket.
Irodalom: Zóványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" 3. kiadása (1977).
