MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: GRÓF TISZA ISTVÁN
|
|
|
* |
|
|
|
* |
|
|
|
Gróf Tisza István - Magyarország miniszterelnöke |
1861 - 1918
Magyarország miniszterelnöke, a képviselőház elnöke.
(Pest, 1861. ápr. 22. - Budapest, 1918. okt. 31.) református főgondnok. Iskoláit nagy részben magánúton, a gimnázium VII. és VIII. osztályát 1875-ben Debrecenben, a jogot Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte. Budapesten politikatudományokból doktori címet szerzett, 1886-tól országgyűlési képviselő, két alkalommal magyar miniszterelnök (1903-1905; 1913-1917), 1913-ban rövid ideig a magyar parlament képviselőházának elnöke volt. A Dunamelléki Egyházkerület 1899-ben, a Tiszántúli Egyházkerület 1902-ben tanácsbírájának választotta. Mivel ugyanazon kerületbeli Nagyszalontai Egyházmegye még abban az évben vele töltötte be a gondnoki állást, a Tiszántúli Egyházkerületbeli tanácsbírói tisztéről lemondott. 1902-ben lett gondnokává a Máramarosszigeti Kollégiumnak, a Dunántúli Egyházkerület 1907-ben választotta főgondnokává. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak 1898-tól választmányi tagja, 1907-től alelnöke, 1915-től elnöke volt. 1915-ben a Budapesti Egyetemtől jogi, 1917-ben a Debreceni Egyetemtől teológiai díszdoktori címet kapott. A szabadelvű teológia iránynak ékesszóló és rendíthetetlen híve, többször nagy hatással foglalt állást ily szellemben. Egyházi irányú dolgozatai egyházi közlönyökben és különnyomatokban jelentek meg.
Hermina
úti bérelt villájában négy fegyveres katona az "őszirózsás
forradalom" kitörését (1918 október 30) követő napon 17 óra tájában
szabályszerű leszámolás során kivégezte. Temetése a geszti családi kriptába
csaknem teljes titokban történt. A II. világháború végéig a Debreceni
Egyetem Tisza István miniszterelnök nevét viselte.
Forrás: Zóványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" 3. kiadása (1977.
