MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON:  KÁLMÁNCSEHI SÁNTHA MÁRTON

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások


 

 *

 

 
 
 

Kálmáncsa XV. sz. vége - Debrecen 1557 december

Református püspök 

1523 őszén a krakkói egyetem hallgatói közzé iratkozott s az 1525. év tavaszától őszéig seniori tisztet viselt a magyar bursában. Magisteri címmel tért vissza hazánkba, ahol mint római katolikus pap 1538-ban már Gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt, s ez évben kanonoktársával, Enyedi Adorjánnal együtt bíróként szerepelt a segesvári hitvitában. Ennek hatása alatt nemsokára a reformáció pártjára állott és lelkészi hivatalt vállalt. Valamikor a negyvenes években Mezőtúron, az évtized utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen működött, de már 1551-ben debreceni plébános volt. Nagy buzgalmat fejtett itt ki a római katolicizmusnak a lutherizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, amiért a kőrösladányi zsinatra 1551 végén, vagy 1552 elején egybegyűlt protestáns lelkészek excommunicálták, mire ő hasonlóképpen járt el velük szemben. Ugyane tájban történhetett Debrecenből való eltávolítása, amikor is Munkácsra ment lelkésznek. Mint ilyen 1552 folyamán két zsinaton, a másodikon dec. 1-én Beregszászon vett részt, melyeknek határozataiban félreérthetetlenül, bár közvetítő alakban megnyilvánult az ő helvét iránya. Erdélyben szintén mozgalmat támasztott az úrvacsorát és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében, kivált az oltárok mellőzését követelve, sőt 1554-ben állítólag azt is kezdte hirdetni, hogy hiábavaló az imádkozás, mert úgysem hallgat rá az Isten. Az év vége körül mindezek miatt halálra kereste Báthory András, de elmenekült és elrejtőzött előle. Működése mégsem maradt siker nélkül, amennyiben p.o. Kolozsvárt 1556-ban kihányták az oltárokat a templomokból. Miután ugyanis ez év elejére visszatér Debrecenbe, könnyen kirándulást tehetett onnan Erdélybe, kivált a Petrovics helytartói hatalmának latbavetésével. Tudjuk is, hogy járt Kolozsvárt és írásbeli vitatkozást folytatott az odavaló lelkészekkel, mégpedig a vita elején a Zwingliénél szélsőbb felfogás érdekében. Ismételten megfordult Erdélyben, de a Petrovics által 1557 júniusára rendeztetett szóbeli hitvitára nemigen jelent meg Kolozsvárt, bizonyára betegeskedése miatt. Petrovicsnak a védnöksége alatt 1556-ban superintendentia alakulván a fő nélkül maradt nagyváradi egyházmegye területének legalábbis egy részén, ennek püspökévé ő tétetett. Ehhez 1557 szeptemberre a gyulafehérvári püspökség szatmárvidéki egyházai szintén hozzá csatlakoztak, amivel majdnem teljes egészében meglett a tiszántúli egyházkerület, Kálmáncsehi azonban már ez év dec. 21-én eltemettetett. Írói munkásságának termékei, melyek közt egy énekeskönyv is volt, nem maradtak fenn, de a kolozsvári papokkal váltott vitatételeit amazok közzétévén, kéziratos másolatuk máig megvan.


Irodalom:

Készült a Protestáns Teológiai Intézetben, Kolozsvár, 2000 III.

 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage