MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: BOLYAI FARKAS
Bolya, 1775. február 9. - Marosvásárhely, 1856. nov. 20.
Református tanár.
Tanult 1781 őszétől Nagyenyeden, majd Kolozsvárt, 1796-tól Jenában és még ez évtől Göttingenben.
Hazatérve egy évig nevelősködött, 1801-től Domáldon gazdálkodást folytatott, míg 1804 tavaszán tanár lett Marosvásárhelyen. 1851 őszén nyugalomba lépett.
A Magyar Tudományos Akadémia 1832-ben levelező tagjául választotta, amivel többoldalú irodalmi működésével méltóvá tette magát, de képességei jóval túlhaladták ily módon szerzett érdemeit. Szépirodalmi dolgozatai is feltűnést keltettek korukban, s hivatott bírálók nyilatkoztak róluk nagy elismeréssel, de a matematikában tartozott ennek legkitűnőbb munkásai közzé, a magyarságnak pedig mindeddig felül nem múlt nagysága. Ennek terén kiadott művei, bár többnyire tanulók használatára voltak szánva, a tudománynak olyan magaslatait érték el, hogy szakértő vélekedés szerint mindenik megannyi megtestesült filozófiája a mathesisnek, s mindig többé-kevésbé új oldalról tárgyalván a felölelt kérdéseket, annak fejlesztésére és előbbre vitelére rendkívül sokat tettek.
Hírre tett szert a kályharakás terén is a tűzifa-kímélés szempontját figyelembe vevő új módszerével. Nevelésügyi elveket a 19. századnak már első harmadában olyanokat nyilvánított, amelyek évtizedekkel később meg is valósultak jobbára.
Készült Kolozsvárt a Protestáns Teológiai Intézetben 2000 III.
*
Bolyai Farkas
A két Bólyai - Marosvásárhely
