MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: APÁCZAI CSERE JÁNOS

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

  

Barcsai Ákos fejedelem címere

Apáczai Csere János: 
Magyar Encyclopaedia, Utrecht 1665

Apáczai Csere János síremléke a Házsongárdi Temetőben

Johannes Apacius

szül. 1625. Apáczán, Erdélyben; megh. 1669 dec. 31 Kolozsváron.

Szegény jobbágyok gyermeke volt. 17 éves korától a kolozsvári iskolában, 1643 őszétől pedig 5 éven át Bisterfeld híres intézetében Gyulafehérváron tanult. Akkor mint kiváló tehetséges ifjat Geleji Katona István püspök Hollandiába küldötte. Még 1648-ban beiratkozott a franekerai, nemsokára rá a leydeni, utóbb az utrechti, majd a harderwijki egyetemre, hol 1651-ben a teológia doktorává avatták. Utrechtben megházasodott, majd két évig tanulmányainak élt. 1653-ban visszatért Erdélybe. 

A gyulafehérvári kollégiumnak lett egyik rektorává, de öröme nem tartott sokáig. Apáczai 1653 nov. 2-án mondott székfoglalójában (De studio sapientiae) kíméletlenül elítélte az iskolának addigi rendszerét s már ezzel sok neheztelést vont magára; utóbb (1654) pedig reform-terveit erőszakolva, keményen összetűzött tanártársaival. Különösen ellenségévé lett Basire Izsák, az iskola professzora, ki előbb az independens forradalomban meggyilkolt I. Károly angol királynak udvari papja volt, majd II. Rákóczi György fejedelem kedvelt emberei közé tartozott. A presbiteri egyház-rendszerért lelkesedett. 

Basirenak és társainak tehát könnyű volt az episzkopális meggyőződésű fejedelmet, ki a presbiterianizmust a rettegett independentizmussal azonosította, az új tanár ellen fölingerelniük. Rákóczi 1656-ban vizsgálatot tartott, és Apáczait büntetésből a kolozsvári kisiskolához helyezték át, hol a megszégyenített boldogtalan ember haláláig buzgón, s mint Gyulafehérváron is, tanítványaitól bálványozva működött. 

Apáczai nem mint író vagy tudós, hanem mint tanító különös jelentőségű. Irodalmi munkáinak javarésze (Magyar encyclopaedia, Utrecht 1665; De studio sapientiae, ugyanott; Magyar logikátska, Fejérvár 1654) a tanítás kérdésével foglalkozik, vagy pedagógiai eszméivel van kapcsolatban. Apáczai az iskolát a nemzeti boldogulás alapjának s a jó iskolák hiányát valóságos nemzeti szerencsétlenségnek tekintette; sürgette az iskolák javítását s kiegészítését; ismételve hirdette egy főiskola - akadémia, egyetem alapításának szükségességét s e célból  1668-ban Barcsay fejedelemhez emlékiratot is intézett. 

Latin munkái részben teológiai és filozófiai disputációk:

De introductione ad philologiam sacram, Ultrajecti 1650

Disputatio theol. inauguralis, Harderovici 1651

Disp. de politica ecclesiastica, Claud. 1658

Disp. philos. de alente humana, Varadini 1658)

Kolozsvári beköszöntőjét (Oratio de summa scholarum necessitate), valamint az Akadémia felállításának módja és formája című dolgozatot Hegedűs István  bocsátotta közre (Apáczai pedagógiai munkái Budapest 1899).


Irodalom:

Szilágyi S. Apáczai és kortársai (M. Akad. Értesítő 1860)

Gyalui Farkas: Apáczai életrajzához és műveinek bibliográfiájához (Erdélyi Múzeum 1898)

Erdélyi János, Apáczai ösmeritetése (Sárospataki füzetek, III. 1859)

Horváth Cyrill: Apáczai bölcseleti dolgozatai, Pest 1867 (Tartalma: Bevezetés Apáczairól, a Magyar logikátska; szemelvények a M. encyclopaediából)

Ormándy Miklós, Apáczai életrajza és botanikai munkássága (Kolozsvári Római Kath. Főgimn. Ért. 1879)

Szily Kálmán, Apáczai Encycl. matem.-fizikai szempontból (Term. Tud. Közlöny 1889)

Stromp László, Apáczai mint paedagogus, Athenaeum 1897.: Pintér A magyar irod.tört., Budapest 1909, II. 325~338.végünk". 

 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage