MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: TORKOS ANDRÁS

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

  

Pozsony

A soproni templom oltára

1669-1737

Szülővárosában, Győrött, valamint Pozsonyban és Sopronban tanult, ezután hosszú időt töltött a wittenbergi egyetemen (1692-1698), ahonnan magiszteri fokozattal tért haza. Még wittenbergi tartózkodása alatt levelezett Philipp Jacob Spenerrel és személyesen is meglátogatta August Hermann Franckét Halléban. A Győrbe visszatérő diák rektor és segédlelkész lett, majd 1707-ben lelkésszé választották.

Torkost az utókor a magyar pietizmus atyjának nevezi, részben azért, mert a hazai pietista irodalom szinte első termékei az ő művei: 1709-ben Halléban jelent meg később is népszerű, sok kiadást megért, vaskos imakönyve, az Engesztelő áldozat és az ún. Győri katekizmus (Luther Kis kátéjának bővített fordítása). Torkos András azonban nemcsak ezzel érdemelte ki a megtisztelő melléknevet. Tanítványait (Bárány Györgyöt, Sartoris Jánost, Vázsonyi Mártont), akik általában kollégái is lettek a győri iskolában, fontos egyházi pozíciókba (pl. artikuláris és végvári gyülekezetekbe) segítette, ezzel sikerült a pietizmust a Dunántúl meghatározó teológiai irányzatává, s Győrt fontos egyházi-kulturális centrummá tennie. A győri középiskola felvirágzása ugyan már nem Torkos tanítóskodása, hanem lelkészi hivatala idején történt, de szerepe – főleg a megfelelő munkatársak kiválasztása révén – így is kulcsfontosságú volt.

A dunántúli szuperintendensválasztáson (1736), ahol maga is jelölt volt, Torkos már a pietizmus túlzásaitól óvott, s halála előtt megjelent Újszövetség-fordítása (Wittenberg, 1736) sem mutat pietista vonásokat. Torkos András élete alkonyán tehát ismét az ortodox lutheranizmus felé fordult, s ez gyermekei iskoláztatásában is kifejeződött.


 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage