1902. április 2, Alsó-Mesteri - 1986. október 17, Győr

Földműves szülők gyermekeként született. A soproni Líceumban érettségizett, majd az ottani Hittudományi Egyetem teológiai karán szerzett diplomát.

Lelkészi hivatását Győrben kezdte meg 1927-ben. Ő szerkesztette 1932-1948 között a Harangszó című egyházi hetilapot, valamint az Evangélikus Naptárt. Balassagyarmaton 1948-ban lett a Dunáninneni Egyházkerület püspöke.

A kommunista államhatalom 1952-ben - egyszerre Túróczy Zoltán dunántúli püspökkel - erőszakkal eltávolította az egyház éléről. Figyelme ekkor a szépirodalom felé fordult: a balassagyarmati Madách-kultusz hatására egy életre elkötelezte magát Madách Imre és fő műve kutatásának. Nyugalomba vonulása után 1973-ban visszaköltözött Győrbe, s a város Xantus János Múzeumának ajándékozta gyűjteményét. Ott, mint irodalomtörténész tíz éven át gondozta, és tovább gyarapította annak állományát.

Az Evangélikus Teológiai Akadémia (ma: Hittudományi Egyetem) 1986-ban tiszteletbeli doktori (doctor honoris causa) címmel ruházta fel Győrben.

1986. október 17-én hunyt el. Emlékét az egész Magyarországi Evangélikus Egyház kegyelettel őrzi.

Az Evangélikus Élet 2002 április 14-i számában jelent meg.

Irodalom: