|
MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: SYLVESTER (ERDŐS) JÁNOS |
|||||||||||
|
|
1504?, Szinyérváralja -1552, Bécs Humanista író, biblia fordító Sylvester
Mihály bátyja. Elkezdte az Újszövetség fordítását Erasmus szövegváltozata nyomán. Nádasdy Tamás a fordítás kinyomtatásához Sárvár-Újszigeten műhelyt hozott létre. A nyomdát irányította; a tipográfiai munkát a Bécsből hívott Johannes Strutiusra (Strauß) bízták. 1539-ben megjelent Grammatica Hungaro-latina című műve cseh mellékjeles helyesírással, a magyar nyelv sajátosságaira vonatkozó fölismerésekkel. Az Újszövetség kinyomtatása Strutius képességeit meghaladta, helyére ezért Abádi Benedek került. 1541-ben Abádi befejezte az Újszövetséget, a Magyarországon előállított első magyar nyelvű könyvet. Tartalmazza az első magyar idõmértékes verseket, végén az első magyar nyelvű stilisztikai fejtegetést a „képes beszédről”. 1542-ben Bécsbe ment, s Nádasdy ajánlatára 1543-tól az egyetemen hébert, majd görögöt és történelmet tanított. Megjelentek latin versei: Erasmust követő elégiája a törökök ellen (1544), Bécset megszemélyesítő költeménye (1546), Anna királyné sírverse (1548), a feltámadott Jézus panasza (1550 körül) a hit panasza (1551). Bornemisza Péter énekeskönyvében maradt fönn Krisztus feltámada kezdetű éneke. Átmeneti korban élt, nem tartható valamely meghatározott felekezet hívének. Munkásságával elősegítette a humanizmus eredményeinek beépülését a magyar nyelvi és irodalmi tudatba. "Próféták által szólt rígen néked az Isten Azkit igírt, ímé, vígre megadta Fiát, Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz, Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad. Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké Ílsz, mely a mennyből szálla, halálra mene." |
|||||||||