MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: SÁRKÁNY SÁMUEL
|
|
|
|
|
* |
|
|
|
|
Hosszú
életet élt, a 19. század második felében és a századforduló idején nagy
pályát befutott egyházi vezetőnk volt.
1822-ben
született Dunaegyházán. Édesapja, idős Sárkány Sámuel akkor ott volt
lelkész, majd 1836-ban a pilisi gyülekezetben vette át a szolgálatot. A
fiatal Sámuel Dunaegyházán kezdte iskoláit, majd középiskolai tanulmányai
igen érdekesen alakultak. Az első és második évet Sárszentlőrincen, a
harmadik és negyedik évet Aszódon végezte. Ebben azonban az volt az érdekes,
hogy az előbbi helyen egy évig, az utóbbi iskolában pedig két évig együtt
tanult Petőfi Sándorral. Petőfi szöveggyűjteményében
van két rövid levél „Kedves Számi” megszólítással, és a levelek
utalnak is a közös diák és kollégiumi emlékekre is. Barátság szövődött
köztük. Petőfi Pilisen is járt, amikor meglátogatta barátját, illetve a Sárkány
családot is.
Ezután
Sárkány Sámuel Pozsonyban készült a lelkészi
szolgálatra, majd 1840-44 között a jénai egyetem hallgatója volt. a kor
szokása szerint nevelő lett - egy temesvári családban, s a rábízott ifjút
nyugat-európai útjára is elkísérte. Ezért jegyzik meg a vele foglalkozó
írások, hogy a magyar és a szlovák nyelven kívül, a latin és görög
tanulmányai után megtanult németül, franciául és angolul is.
Hazajött
Pilisre, és édesapja mellett segédlelkészi minőségben kezdte szolgálatát.
De nem sokáig maradt segédlelkész, mert édesapja 1848. március 28-án (a
forradalmi napokban) meghalt. A pilisi gyülekezet 1848. május 20-án egyhangúan
lelkészévé választotta a fiút. Valószínűleg az sem véletlen, hogy
Pilisről 207 nemzetőr indult a szabadságharc küzdelmébe, ez nemcsak az általános
hangulattal, hanem Sárkány Sámuel szolgálatával is
összeköthető.
Két
házasságot kellett kötnie, mivel első felesége meghalt. Érdekes, hogy a
pilisi anyakönyvek 16 Sárkány gyermek érkezéséről tesznek tanúságot
(természetesen két házasságból), s nem tudjuk, hogy közülük hányan
haltak meg már kisgyermek korukban.
Igehirdetései
révén is egyre ismertebb lett egyházunkban. 1884. ádvent második vasárnapján
volt a pilisi templom 100 éves. A 100. zsoltárt választotta alapigéül, s
ezt a kérdést tette fel: hogyan ünnepelünk méltóképpen? – Ha kegyelttel
emlékezünk egyházalapító őseinkről. Ha Istennek adjuk teljesen a dicsőséget.
Ha szent fogadalmakkal lépünk át az új századba. - S érdekes mindezt a
mostani millenniumi évben olvasni!
Esperes,
majd főesperes, 1890-től pedig a Bányakerület püspöke lett. Elfogadta a választást,
de nem ő ment Budapestre a Püspöki Hivatalba, hanem a hivatal költözött le
Pilisre az akkori adminisztrációval.
Igehirdetései,
beszédei megjelentek nyomtatásban is, és cikkeket is írt különböző
lapoknak. Hosszú életet kapott, lassan vonult vissza. 1905-ben a püspökségről,
1908-ban a pilisi lelkészségről mondott le. 1911-ben halt meg 89 éves korában.
Koporsójába
saját kézzel megírt húsvéti, feltámadási igehirdetését tetette –
ezzel várja Urát, a feltámadás napját.
