MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: SÁNTA KÁROLY
|
|
|
* |
|
|
1840.
október 22-én született Kecskeméten. 8-gyermekes családban nevelődött.
Vele született költői hajlamát környezeti hatások is érlelték. A kecskeméti
evangélikus elemi iskolában tanulta a betűvetést, ahol 18 évvel előtte Petőfi
Sándor is. A kecskeméti református gimnáziumból az 5. osztály elvégzésére
Sopronba látogatott, talán csak azért, hogy Lehr Andrásnak, Petőfi tanárának
a lábához is odaüljön, hacsak egy évre is. Pesti teológusként Székács József
és Szász Károly bíztatják versírásra, s Arany Jánosnak is bemutatják,
aki helyet ad verseinek a Koszorúban. Lelkészi szolgálatát felszentelése után
1866-ban Sárszentlőrincen kezdte, ahová véglegesen vissza is tér három gyülekezetben
(Tolnanémedi, Sand, Várpalota) végzett lelkészi szolgálata után 1876-ban.
Nagy szerepe volt a Petőfi-kultusz ápolásában, a költő sárszentlőrinci
diákoskodása ismertté tételében. Ezt írja
Petőfi költővé fejlődésével kapcsolatban: „Kecskemét és Lőrincz
magyar levegője, lesz a nagy költőnek magyar nevelője”. De tudat alatt
tartalmilag ezeket a helyeket saját költői pályája bölcsőjének is érzi
Sántha
Károly számára Sárszentlőrinc volt költői pályájának a delelője s
gazdag irodalmi munkásságának legjelentősebb helyszíne, ahonnan már csak a
nyugalomba tudott elmenni (1911). Ezt igazolja nyomtatásban megjelent műveinek
a puszta felsorolása is: Egyházi költemények (Kecskemét, 1869), Buzgóság
könyve (Budapest, 1888), Őrangyal (imakönyv, Budapest, 1896), Ádventi és böjti
imák (Brassó, 1898), Konfirmációi áldások (Budapest, 1899), Szent hangok
(Budapest, 1899), Zsivora György, a nagy emberbarát (Budapest, 1899),
Olajfalevelek (Budapest, 1901). De megírta a sárszentlőrinci evangélikus
egyházközség történetét is (1910). Unokájáról írt soraiból pedig
melegség árad: Dalok kis unokámról (1909). Katona József születésének
100. évfordulója alkalmából az ő ódája nyerte meg a kitűzött 20 darab
arany pályadíjat.
Hazafias versei mellett családi versei édesanyjához, leányaihoz bensőséggel
teljesek. Feleségét, a szelíd lelkű Kirchner Idát elsiratá versciklusa
(1923) az 1924. évi Luther Naptárban jelent meg. Költői munkásságának
legmaradandóbb értékét énekei jelentik. Énekeskönyvünkben 23 éneke található.
Énekeiben a keresztyén hit igazsága, üzenete, bíztatása és ereje tündöklik.
Szinte minden ünnepre, alkalomra írt éneket. Ezek olykor égbetörő
himnuszok: „A hatalom Istenének, Zendüljön ajkunkon ének” (64), máskor
a bűnbánat mélységébe vezetnek szűkszavúan, mégis mindent elmondva –
„Úristen szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz
bűnbánattal lépek” (311). Mondanivalójának a központja leggyakrabban Jézus
személye, váltságműve, bűnbocsánata: „Örök Felség, szent Istenünk…
Igazságod mérlegére Hulljon Jézus drága vére” (524).
A
nyugalom éveit Budapesten töltötte, ahol írogatott 1928. szeptember 6-án
bekövetkezett haláláig. A Harangszó, melybe nem sokkal halála előtt még
verset írt, és benne az evangélikus gyülekezet így búcsúzott tőle:
„Miután eldalolta utolsó dalát a Harangszónak, mely valamikor az ő versével
indult meg, anyaegyházunk dalos pacsirtája örökre elaludt…” De hisszük, hogy a Budapest-Farkasréti Temetőben síremlékén
lantpengető angyalok nemcsak a „Lement a nap nyugovóra” verssorát jelzik,
hanem arra is figyelmeztetnek, hogy amíg énekeit éneklik, él hitének, költészetének
és lelkének gazdag öröksége.
Szimon János
