MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: RUZICSKA GYÖRGY
|
|
|
* |
|
|
1896-1993
Festőművész.
Szarvasi Alkotóháza bemutatásakor írja valaki: „Szarvason született…az
Alföld szerény, csendes, a világ forrongásától elmaradt helyén. Neki
kellett, mint kétszáz évvel azelőtt egy másik szarvasinak, Tessedik
Sámuelnek, utat keresni és találni egy fejlettebb szellemi világ felé.”
Először
édesanyja keze vonását követte, aki őstehetség volt, falra, bútorra
rajzolta színes elképzeléseit. Nagyváradon
járt festőiskolába, Ady Endre városának lelkesedése is segítette
elindulni művészi útján. Eljutott a müncheni Művészeti Akadémiára, ahol
minden segítség nélkül 600, a világ minden tájáról jelentkező közül
28-ad magával vették fel. Olaszország, Párizs, majd Hollandia következik
szarvasra mindig visszatért. A volt Árvaházban 3 freskó tanúskodik művészetéről,
1960 óta pedig az Erzsébet-ligeti kis műterem jelentette az otthonát.
Gál
György Sándor életrajzírója írja: „Ruzicskay György nemcsak festő…filozófus
is…gondolkodó, akit az Akadémia első ceruzavázlataitól föl-föl az európai
siker csúcsáig, mindig szenvedélyesen foglalkoztatott az Ember, az emberek közötti
kapcsolat, a békésen fejlődő-gazdagodó világ s a világot besugárzó humánum
ezer problémája”. Dolgozik tollal, pasztellel, olajfestékkel, tussal, ceruzával,
freskótechnikával; A kiindulás mindig a művészi tartalom, amely alkotásra
készteti.
Örök
kísérletező, a képsíkon túl a dolgok lényege, lelke, legbelsőbb
mondanivalója él tovább. Beszélni akar az emberekhez, kifejezni valamit. Ezért
születnek meg „képregényei”, grafikai sorozatai, játékos víziói,
amelyek megragadták fantáziáját és megelevenedtek, rajzzá váltak, mintegy
testet öltöttek. Első sorozata a Szerelmeskedő (1927-8), az emberiség sorsának
rajza a Fantasztikus utazás 104 képben (1940-es évek). Nevezetes még a
Tessedik Sámuel élete című album (1970).
A
környező természeti életet akarta kifejezni „biofestészet”-i kísérleteivel,
amely a belső életerő formaképző erejét ábrázolja. A szarvasi Alkotóházban
gyűjtötte és bemutatta a népi élet emlékeit, népművészeti és a
paraszti munka eszközeit, hogy így új értelmet kapjanak, és megmaradjanak a
jövő nemzedék számára.
Egyik
méltatója szerint művészetének három pillére van: „a teremtő munka világa,
az emberi lélek problémái és az a világ, amelyhez mindezek után jutott el
a művész tájköltészetével” (Szerdahelyi Sándor). „ez a művész századunk
egyik legjobbja” – állapítja meg róla a francia André Salmon. Ezt
igazolják a kapott művészeti díjak is. 1959-ben Edinburgh-ban nemzetközi díjat
nyert, majd Párizsban elnyerte a Grand Prix nemzetközi nagydíjat (1959).
Magyar díjai: Munka Érdemrend arany fokozata (1971), Munkácsy-díj I.
fokozata (1975). Szarvas városa pedig díszpolgárává választotta.
1993-ban
halt meg – 96 évet kapott Istentől alkotó munkájához.
Kovács
Pál
