MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: PRŐHLE KÁROLY, ID.

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

  

 

 

1875. március 17-én született a Vas megyei Rábabogyoszlón. A soproni líceumba járt, majd ezt követően a soproni bölcsészet-teológiai főiskolán végezte tanulmányait. Néhány évvel később Sopronba került segédlelkésznek. 1901-ben Pápán szolgált mint egyházkerületi káplán, néhány hónappal később pedig hitoktatóként alkalmazták Budapesten. Négy éven át pásztorolta a burgerlandi Lajtaújfalu gyülekezetét, ahol templomot is építtetett.

Az 1904-ben letett teológiai tanári vizsgáját követően már rendszeresen tanított a soproni akadémián. 1907-ben költözött Sopronba, innentől kezdve rendes tanári állásban végezte munkáját.

Sokoldalúan művelt emberként oktatta a teológia különböző ágait: vallás- és filozófiatörténetet, újszövetségi görögöt és bevezetéstudományt, 1918-tól pedig elsősorban dogmatikát, etikát tanított.

A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara 1923. augusztus 27-én nevezte ki nyilvános rendes tanárává. Ugyanebben az évben tudományos és ökumenikus munkájának elismeréséül a lipcsei egyetem tiszteletbeli doktorává választotta. A soproni karon négy alkalommal töltötte be a dékáni tisztet. Gazdag egyházi, társadalmi és tudományos tevékenységet folytatott. Diákjai ezért is hallatlan tisztelettel tekintettek közmegbecsülésnek örvendő személyére, tárgyaira és arra a hatalmas tudására, amelyet jegyzet és könyv nélkül adott át több lelkésznemzedéknek; világosan, logikusan megfogalmazva és felépítve, biblikus alázattal, percnyi pontossággal tartva előadásait.

Aktívan részt vett a Lutheránus Világszövetség számos nagygyűlésén, valamint több keresztény világmozgalom és egyesület szolgálatában (így például a „Faith and Order”-ben, a „Gyakorlati Keresztyénség Mozgalmában”, a sondershauseni „Luther Akadémiában” stb.).

Legjelentősebb művei (Luther és a reformáció; Pogányság, zsidóság, keresztyénség; Emberség, magyarság, keresztyénség) közül is kiemelkedik a már 73 esztendős nyugdíjasként, 1948-ban publikált A hit világa című könyve, amely évtizedeken keresztül meghatározó dogmatikai mű volt Magyarországon.

A 40 éve elhunyt professzor sírján, a soproni evangélikus temetőben a kőbe vésett ige is fennen hirdeti keresztény életszemléletét és tanítói bizonyságtételét: „Nincs üdvösség senki másban…” (ApCsel 4,12)

Gabnai Sándor

Az Evangélikus Élet 2002/50. számában megjelent írás.

 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage