MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: MIKSZÁTH KÁLMÁN
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1847 - 1910
Író
Az
író elődei, a család, amelybe beleszületett, kisbirtokosok voltak.
Gyermekkorának élményei közül mély nyomokat hagytak benne az egykori
falusi környezete, a szeretett palóc táj, a palóc emberek, a
népdal és a népmese, amelyekhez szíve
minden melegével ragaszkodott. Itt tanulta meg, hogy a palóc ember a szívével
gondolkodik. "Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar
paraszttól". Kultúráltságának gyökerei a rimaszombati közös protestáns
gimnáziumig és Selmecbányáig nyúlnak. Az iskolai önképzőkörben élte át
első sikereit. A kiegyezés előtti elnyomó időszakban éleslátását meghatározó
módon alakította népünk ellenállása.
A
kiegyezés után szeme előtt zajlott környezete, a kisbirtokos nemesség
szabadabb szabadosabb életstílusa. Látnia kellett, hogy a dzsentri urak miképpen
"élhetetlenednek el". Nehezen talált rá egyéni, eredeti hangjára.
Szegeden dolgozott, amikor szívmelegség árasztó művei, a Tót atyafiak és
a jó palócok megjelentek. Egyből berobban a közismertség világába. Társadalmi
elismertsége nőttön-nőtt. Nem volt politikus alkat, de belesodorták a pártpolitikába.
Országgyűlési képviselőként alkalma volt belelátni a botrányok, erőszakos
intézkedések és szennyes ügyek mélyeibe. Keserűen nyilatkozott: "Én,
aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színekben látom ma az ország
jövőjét, hogy elmondani sem lehet".
Mikszáth
elődjei, családja evangélikus. Erről így nyilatkozik: "Mindig öntudatos
evangélikusnak vallottam magam és büszke vagyok lelkész őseimre".
Felesége Mauks Ilona. Vele kétszer kötött házasságot. Az elsőt az akkori
nyomorúságos anyagi helyzete miatt fölbontotta, mert szeretett feleségét
nem akarta magához, az akkori nyomorához kötni. A befutott író hét év múlva
újra megkérte felesége kezét. Ilona "nemet" mondott. De a
"nem" aztán csak "igenre" változott. Házasságukból két
fiú származott.
Az
író a szépet, a nagyot, a vonzót az egyszerű nép világában találta meg.
Írásaiban bejárta a Felvidék tájait, megjelentette embereit, velük együtt
élte át örömeiket és bánatukat. Alkotásaiban a szív embere vezet minket
tollán keresztül. Valódi humánum, emberség, együttörvendés és együttsírás
árad soraiból. Ó így valósította meg az apostoli igét: "Örüljetek
az örülőkkel, sírjatok a sírókkal" (Róm. 12,15). Az ábrázolt
emberek magatartásából a való élet áradt. Leleplezte írásaiban a törtető
érdek-embereket, a szolgalelkűséget, a hivatalnoki pöffeszkedést és a bántó
felelőtlenséget. Ábrázolt alakjai hús-vér emberek, nemcsak jók és
nemcsak rosszak. Kimutatta, hogy egyes jó jellemvonások nem elegendőek a
megmentésre ott, ahol eltorzult már a lélek. Nemzetünk állapotának hűséges
ábrázolója ezzel együtt népünk, társadalmunk gyógyítója és nevelője
volt.
Forrás:
Evangélikus Élet - Evangélikus Arcképcsarnok - Kendeh K. Péter: Mikszáth Kálmán
