|
MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: MALÉTER PÁL |
||||||||||||||
|
|
|
1917-1958 Maléter
Pál evangélikus értelmiségi családban született. Édesapja a jogakadémia
tanára, majd a neves lutheránus kollégium igazgatója volt Eperjesen. Fia
Prágában, később Budapesten folytatott orvosi tanulmányokat. Ám igazán
a katonai pálya vonzotta, ezért 1940-től a Ludovika Akadémia hallgatója
lett. Hadnaggyá avatása után, 1943-ban Kassán kezdte meg hivatásos tiszti
szolgálatát. Magyarország német megszállását követően a frontra vezényelték,
ahol 1944 májusában szovjet hadifogságba esett. A fogolytáborban arra a
meggyőződésre jutott, hogy fegyverrel kell harcolnia hazája náci ellenségeivel
szemben. Ezért a szovjet csapatokat segítve partizánakciókban vett részt. 1945-ben
zászlóaljparancsnoki beosztást kapott az új magyar haderőben, s belépett
a Magyar Kommunista Pártba. Ekkor még őszintén hitt abban, hogy a
kommunizmus eszméinek megvalósulása a nemzet felemelkedését eredményezi.
A következő években gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán. Szolgált
a határőrségnél, rövid ideid a köztársasági elnök testőrségének
parancsnoka is volt. Egyéb beosztások mellett 1956 tavaszán megbízták a
Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok megszervezésével. A tehetséges és
munkájában mindig pontos fiatalember ekkor már ezredesi rangban állt. A
sztálinista diktatúra embertelenségeit tapasztalva azonban az 1950-es évek
folyamán egyre kiábrándultabbá és zárkózottabbá vált. A
forradalom kitörése Budapesten találta. Felettesei október 25-én a Kilián
laktanyába küldték, hogy ott rendet teremtsen. Maléter hamarosan meggyőződött
arról, hogy a felkelők tiszta és nemes célokért harcolnak, ezért október
28-án átállt az oldalukra. Magáévá tette a szabadságharcosok
demokratikus követeléseit, bár az emberarcú szocializmus megvalósíthatóságába
vetett hite nem ingott meg. Ettől kezdve a forradalom egyik katonai vezetője
volt, és nagy népszerűség vette körül. Kinevezték a honvédelmi
miniszter első helyettesévé, november 2-án pedig átvette a honvédelmi tárca
vezetését Nagy Imre kormányában. Ezzel egyidejűleg vezérőrnaggyá léptették
elő. Részt vett a szovjet haderő Magyarországról történő kivonásáról
kezdett tárgyalásokban. November 3-án éjjel a Tökölön levő szovjet főparancsnokságon
a megbeszélések újabb fordulójára érkezett magyar küldöttséget letartóztatták.
Maléter 1957 januárjának végéig volt a szovjetek fogságában. Akkortól
a magyar belügyi szervek végezték kihallgatását. Nagy
Imre és társai koncepciós perében Malétert „a népi demokratikus államrend
megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette” vádjával halálra ítélték.
A kommunista önkényuralom ellen és a nemzet szabadságáért folytatott küzdelem
vértanújává lett Maléter Pált 1989-ben rehabilitálták, posztumusz vezérezredesi
kinevezést kapott és ünnepélyes körülmények között temették újra. Lelőhely:
Horváth Miklós, Maléter Pál, Budapest, 1995. Dr.
Giczi Zsolt |
||||||||||||