MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: JAN KOLLAR

Mosóc, 1793 VI. 29 - Bécs, 1852 I. 24

A XX. század a különböző európai népek nemzeti öntudatra ébredésének az ideje. Hazánkban, a Kárpát-medencében ez a folyamat az 1848-as események előtti évtizedekben zajlik. Jan Kollar a szlávság, elsősorban a szlovák nép ébresztője volt. Munkásságát zömmel Pesten valósította meg, hisz harminc tevékeny év kötötte őt Pesthez. A Deák téri evangélikus templom szószéke volt az ő legfontosabb „munkahelye”. Így is nyilatkozott erről: „Engem Pest alakított Kollárrá”.

Turóc megyében, Mosócon (Mošovce) községben született 1793. július 29-én. A pozsonyi teológia elvégzése után Jénában tanult. Jéna döntő jelentőségű volt szláv-szlovák öntudatának alakításában. 1819-ben meghívták a Deák téri szlovák gyülekezetrész lelkészének. Deák téri lelkészként alkotta meg irodalmi műveit, amelyek által az európai írók élcsapatába emelkedett. Irodalmi irányára a romantika nyomta rá bélyegét. Fő műve a Dicsőség lánya (Slávy dcera) epikai, azaz elbeszélő lírai költemény. Eposzával a szlovák nép szunnyadó öntudatát, nemzeti önérzetét erősítette. Kollár a szláv népeket egy tőről fakadt, egységes népnek látta. Pánszláv volt, de ez a látásmódja a pángermán eszmék ellenében alakult ki. E látásmódjában azonban nem hirdetett gyűlöletet a nem szláv népek ellen. Ama szabadság mellett harcolt, amely minden népnek szabadságot juttat. Harcolt az erőszakos magyarosítás ellen. Hirdette: „Csak akkor lesz béke és nyugalom, igazság és egyetértés, ha minden nemzet szabadon lélegezhet”. Eszméit mély emberség, emberszeretet és a nemzetek szabadságának szelleme hatotta át. verseiben kifejtette, hogy csak az a nép érdemes a szabadságra, amelyik a másik nép szabadságát is értékeli. Az a nép, amelyik csak bilincseket készít a másik nép számára, az maga is rab és szolga. Németországi tanulmányútja során tapasztalta, hogy mekkora területekről tűnt el a szláv nép. Csak a földrajzi nevek emlékeztetnek az egykor volt népekre. A szlávok asszimilálódtak, és németekké váltak. A helyzetet állandó folyamatnak látta. Ilyen légkörben alakult nemzeti öntudata. Hirdette a szláv népek kölcsönös segítségét, a kulturális kapcsolatok kiépítését és elmélyítését.

Saját népe értékeit, a szlovák népdalokat gyűjtötte. Ezzel fölkeltette a cseh és a szlovák népdalok iránti érdeklődést.

Petőfi Sándort egy éven át tanította. Konfirmáló lelkésze is ő volt. 1848 őszén, amikor Jellasics fosztogató és gyújtogató csapatai Pest felé közeledtek, ő is ott dolgozott a sáncok között. 1849-ben Bécsbe került. Ott dolgozott az egyetem szlávisztikai tanszékén. Eszméinek hirdetésében Bécs egy magasabb pontot jelentett, ahonnan messzebbre hallatszó módon hirdethette eszméit. 1852. január 24-én hunyt el.  

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage