MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: JÁNOSSY LAJOS
|
|
|
|
|
|
|
|
A gyakorlati teológia professzora. Komáromban, 1903. március 9.-én született. Teológiai tanulmányait Pozsonyban, Eperjesen, Sopronban, Rostockban és Uppsalában végezte. 1927-ben szentelték evangélikus lelkésszé Sopronban. A Pécsi Egyetem Soproni Hittudományi karán 1934-ben nyilvános rendkívüli, majd 1938. július 28.-án nyilvános rendes tanárrá lett kinevezve. Dékáni tisztet viselt 1946-tól 1949 tavaszáig.
Széleskörű nemzetközi kapcsolatai révén Prágában ő szervezte meg az ott tanuló magyar evangélikus egyetemi ifjúság lelkigondozását. Koppenhágában 1929-ben a II. Egyetemes Egyházi Konventben hivatalos delegátusa volt a felvidéki magyar evangélikusságnak.
Belföldi vonatkozásban törvényszéki bírája volt a Dunáninneni Egyházkerületnek, és tagja volt az Egyetemes Egyházi Lelkészképesítő Bizottságnak.
Első munkája 1932-ben jelent meg. "Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon". Rendkívüli tanári székfoglalóját 1936-ban publikálta "Az evangélikus gyülekezetek sajátos életformái a XVI. századbeli egyházi rendtartások nyomán" címmel. Számos publikációja jelent meg különböző egyházi folyóiratokban (Lelkipásztor, Keresztyén Igazság, Evangélikus Lap, Harangszó, Evangélikus Papnék Lapja, Luther naptár stb.).
A soproni fakultás megszüntetésekor 1950-ben, alig 47 éves korában nyugdíjazták 1951-1954 között kisegítő volt Sopronban, 1957-1961 között pedig Budapesten, többek között mint a skandináv nagykövetségek evangélikus lelkésze.
A liturgika kiváló oktatója 1976. november 21.-én hunyt el Budapesten.
