MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON:  JOHANNES HONTERUS

Brassó, 1498 - ?

Erdély reformátora és kiváló iskolaszervezője, szász ember lévén, nevét soha nem írta úgy, ahogy a címben adva van. „Johann Hynter”, „J. Honter” és 1533-tól „Johann Honterus” (latinosítva) változatok fordulnak elő.

Alakja több okból teljes homályban van. Magáról soha nem írt, utódai pedig nem maradtak, két fia, veje pestisben haltak meg. S a pestisjárvány után tűzvész volt Brassóban, melyben sok írás elégett. Egy bizonyos: tartalmas élete Brassóhoz kötődött. Itt született 1498-ban, s otthoni tanulmányai után 17 éves korában már a bécsi egyetem hallgatója. Esztendőket töltött itt, s elő is adott az egyetemen. valószínűleg itt hallott először a reformációról, s hatott rá annak tanítása. De megfordult Krakkóban, Baselben is. Itt jelent meg tanulásának és szorgalmának első gyümölcse: egy térkép Erdélyről.

Hazajötte után iskolaszervezőként, tanítóként lett neve elsősorban ismertté. Iskolai rendtartása 1543-ban jelent meg, s ebben mindenkinek a feladatát megszabja a rektortól a diákokig. Leírja a tanmenetet is: retorika, geográfia, versek tanulása, görög, latin, nyelvtan és muzsika a kiemelt tárgyai sok más mellett. Részletezi az iskola fegyelmét, de komoly hangsúlyt tesz az ifjúság önkormányzatára is. Alapjában a nürnbergi rendet vette át, amelyet mestere, Melanchthon állított össze. Egyre több iskola alakult Honterus rendtartása és szervezése alapján, s így lett erdélyieknek, elsősorban a szászoknak „praeceptora” (tanítója).

Irodalmi tevékenysége is ismert. Kiadott egy „Világ leírást” is: „te kis könyv, tartalmazod az eget és a csillagokat, a szelet és a folyókat, az országokat és a népeket…” Kiadott latin és görög nyelvtant, bőven fordította a latin és görög klasszikusokat. Egyháztörténeti alakok írásait is megjelentette, különösen Augustinus-szal foglalkozott sokat. Egy életrajzírója szerint 34 nyomtatott művet adott ki összesen.

Legkiemelkedőbb és legátfogóbb munkája 1543-ban jelent meg: a brassói gyülekezet reformációját szervező könyve. Ebből született meg 1547-re a „Reformatio ecclesiarum saxonicarum in Transsylvania” (A szász egyházak reformációja Erdélyben), melyben az egyházi szolgák munkájáról, a tanításról, az istentisztelet kérdéseiről, a feloldozásról, de az iskolák állításáról, a szegények segítéséről, a házasság megáldásáról, a vizitációkról, szinte minden akkori egyházi kérdésről szól. Később egy „Apologia” című írást is kiadott, nem a tanítás, hanem a reform gyakorlatának és szükségességének védelmére. Így lett Erdély reformátora, Luther véleménye szerint „Magyarország apostola”.

Ma is folyik a vita: humanista volt, vagy inkább reformátor? Egy életrajzírója szerint életében hol az egyik, hol a másik vonás kerekedett felül a szükség szerint. Személyében a tradíció, a humanizmus és a reformátori hit együtt hatott.

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage