|
MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: HOFFMANN PÉTER |
||||||||||||||
|
|
|
Felsőnána, 1790. XII. 6 - 1821. V. 21
Kevesen
ismerik az ő nevét, mert élete rövid. Ha hosszabban él, akkor talán ma
az ő nevéhez is kapcsolnánk a Deák téri evangélikus leányiskola és a
Fasori gimnáziumunk létrejöttét. Ilyen irányú tevékenysége kétségtelen. A
Tolna megyei Felsőnánán született 1790 december 6.-án. Pozsonyban
jár az evangélikus tanítóképzőbe. Istentől kapott feladatnak, hivatásának
érzi a pedagóguspályát, s ezért mindent megtesz a gyerekekért, hogy azok
előbbre jussanak a tudományban. Az
1786-ban alakuló pesti evangélikus egyház a templomépítéssel küszködik.
Az iskolaalapítás gondolata azonban állandóan jelen van a gyülekezetben,
s már 1798-ban kántor-tanítót alkalmaznak hogy a gyerekek evangélikus
iskolában tanuljanak. Figyelemre méltó, hogy nem csak fiúk járnak ebbe az
iskolába. Ez az egy tanerős iskola azonban akadozik. A
templom felépítése után 1811-ben két osztályt indítanak 53 tanulóval.
Úgy gondolják, hogy a káplán is taníthat az iskolába. A munka
folyamatosságát megtöri, hogy a káplánt Kolozsvárra hívják lelkésznek,
a kántor tanító is más beosztásba kerül. Ekkor határozza el a gyülekezet,
hogy főfoglalkozású pedagógust hív az iskolába. Így kerül 1814-ben az
iskola élére Hoffmann Péter. A két osztály elhelyezésével azonban probléma
van, s ezért emeletráépítéssel az iskolabővítés gondolatát veti fel a
gyülekezet gondnoka. A gyerekek lelkesen járnak az új tanítók keze alá.
Hoffmann Pesten
elsőkként alkalmazza
a Pestalozzi módszert a gyakorlatban. Ezzel jó eredményt ér el, és
látványos a tanulók
előrehaladása is. A tapasztalt pozitív visszajelzés fellelkesíti a
gyülekezetet, hogy noha még nem fizette ki a templomépítés adósságát,
de már merjen belekezdeni az iskola bővítésébe 1815
május 11.-én szentelik fel az új épületet imádsággal és Isten igéjével.
A gyerekek létszáma
már 97-re növekszik és szívesen tanulnak. Az
iskola hatásosan lép a gyülekezet elé 1817-ben , a reformáció 300 éves
évfordulóján. A templomban nyilvános bemutató tanítást és vizsgáztatást
rendez Hoffmann,
Luther kátéjának II. főrészéből , az Apostoli hitvallásból kérdezi
a gyerekeket. Korábban már elkezdték a hit elmélyítése érdekében az énektanítást
az iskolában, s ennek gyümölcseként
szépen énekeltek a gyerekek. Az ünnepségek keretében még Bibliát
és Kátékat is osztottak szét a gyerekek közt. Ez
tovább érleli és megerősíti a gondolat, hogy a gyerekeket tovább is
kellene tanítatni, gimnáziumba kellene küldeni. Az iskola egy ilyen előkészítő
funkciót vállal fel, amikor a 2 osztályos, de 4 éves elemi után beindítja
a két éves előkészítőt. Hoffmannra bízzák az osztályt, ahol
a latin tanítását végzi, továbbá
magyarul tanítja a természetrajzot és földrajzot, németül
a hittant, számtant, történelmet. A munka nehéz. A szerződésben
előirt napi 4 óra helyett 8 órában tanítja több csoportban a gyerekeket.
Az éjszakába nyúlóan készül az órákra. Végig gondolja, hogy hogyan
lehet hatékonyan végezni a tanítást. Nappal a gyerekekkel van, éjszaka a
tudománnyal foglalkozik. Így nem csoda, hogy egészsége megrendül. Egy
gyertyát nem lehet két végén egyszerre égetni. Már
korábban felvetődött a gondolat, hogy szükséges egy leányiskola felállítása
is, ahol ugyan latint nem tanítanak, mint a fiú gimnáziumban, de a leányok
képzése folyhatna. Ilyen iskola akkor Pesten nem volt, csak drága magánoktatás
folyt a lányok részére... Hoffmann és mások magvetése azonban eredményt
hozott, 1818 tavaszán
megnyitották az elemi iskolához kapcsolódó 4 osztályos
leányiskolát 19 tanulóval az első osztályban. Új tanítót
alkalmaz a gyülekezet, Hoffmann barátját Willerding Jakabot, aki a felsőbb
osztályokban vállalja a rajz oktatását is, felesége tanítja a varrást,
fonást, kötést . Az
új iskola felállítása szükségessé tette az iskolabővítés gondolatát
azzal, hogy egy újabb emeletet húznak az iskolára. A szülők és az egész
gyülekezet érzi , hogy kötelesek ezt a munkát és anyagi terhet vállalni,
hisz gyerekeiken olyan szépen látják
az iskolai oktatás eredményességét és belevágnak az újabb építkezésbe.
Ennek
a munkának az eredményét azonban Hoffmann már nem éli meg. A magát nem kímélő,
mindenben a gyerekek javát kereső nevelő egészsége megrendült. Még látta
az építkezés tervét, de egészsége nem bírta az éjt nappallá tevő
munkatempót. 1821 május 24-én 31 évesen elhunyt. A június 29.-én tartott iskolai gyásznapra külön éneket költöttek és azt kinyomtatták, hogy minden szülő és gyerek együtt tudja énekelni. Ennek utolsó verse:
|
||||||||||||