MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: HAAN LAJOS

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

 *

Békéscsaba Evangélikus Templom

Magyar Tudományos Akadémia egykorú ábrázolása

Szlovák énekeskönyv Rákoskeresztúrról

Sámsonháza, 1818 - 1891

A Nógrád megyei Sámsonházán született, ahol édesapja lelkész volt. De már a születése után következő hónapban Békéscsabára költöztek, apja új állomáshelyére, így ő már itt nőtt fel és élte élete nagyobb részét.

A tudományos élet történetíróként tartja számon. Joggal. Már gyermekkorában érdekelték a régi dolgok. „Ha csak tehettem – írja emlékezéseiben – elmulasztottam az iskolát s ott állottam az ótemplom ajtaja mellett és a templomba járó öregeket faggattam kérdéseimmel a régi Csabáról tudakozódván.” Böngészte édesapja hivatalában az anyakönyveket, régi krónikákat, amelyek feljegyzéseiről apjától szakszerű feleleteket kapott.

Négy és fél évtizedes munkásságával oroszlánrészt vállalt egy viharos múltú, a török uralom alatt úgyszólván „történelem nélkülivé” pusztult táj gyakran nehezen hozzáférhető adatokból való hiteles felvázolására.

A magyarság és a nemzetiségek békés együttélésének és barátságának tántoríthatatlan híve volt. Ő maga irodalmi szinten bírta a magyar és a szlovák nyelvet.

Tanulmányait Eperjesen, majd Jénában, Berlinben folytatta. Azok befejezésekor indította a békéscsabai egyház a magyar nyelv magasabb szintű oktatását és erre Haan Lajost hívta meg 1842-ben. Ő ezt kiválóan végezte, tanítványait is belevonta a munkába, és egészséges versengéssel törekedett az önálló ismeretszerzésre is.

Segédlelkészként is működött, 1848-ban tábori lelkészként részt vett a délvidéki hadjáratban. 1849-ben a nagylaki gyülekezet (Nadlac, Románia) hívta meg lelkésznek, ahol 1855-ig működött. 1856-ban a békéscsabai egyház választja meg. 1845-ben az ótemplom (ma Kistemplom) százados jubileumára kezdte írni Csaba város történetét, amit azután még évekig folytatott. Leírja – a ma már történeti jelentőségű – csabai szlovákság nyelvi sajátosságait, szokásait, népviseletét, erkölcsi felfogását. Az induló magyar gyülekezet istentisztelete számára Énekeskönyvet szerkeszt (1847). Megírja a szlovák énekeskönyv történetét Cithara Sanctorum (Szentek hárfája) címen. Feldolgozta Békés megye monográfiáját, oklevéltárát, kimutatta Albrecht Dürer atyjának származáshelyét (Ajtós, Gyula mellett). Jéna Hungarica címen megírta a 300 éves jubileumra az ott tanuló magyar diákok emlékezetét. 1858-ban a dorpati tudós társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta.

A szociális munka, az iskolázás ügye mindig a szívén volt. Élharcosa a békéscsabai evangélikus gimnázium alapításának, az első nyomda felállításának, az leső napilapok megjelentetésének Békéscsabán. Iskolai tankönyveket is írt. Az akkori filozófia nem lelkesítette. „Bizony hiában ráznak ezek mind azon életfát, mellynek gyümölcseiből ők is jól laktak, a Jézus tanát; az ő tanaikat az idő lassanként mind elsepri és elnyeli, de Jézus Krisztus tudománya megmarad mind örökké” – írja.  


 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage