MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: GÖMÖRI JÁNOS

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások


Eperjes-Prešov

  

Az eperjesi Ó-kollégium

Eperjes a XVI. században

Nyíregyháza, 1896 - Budapest 1993

 

A Tarca - parti Athén, Eperjes (Prešov - Szlovákia) utolsó magyar pedagógusa és az evangélikus gimnázium igazgatója.

Nyíregyházán született 1896 május 12.-én. Özvegy édesanyja óvónői fizetésből nevelte 5 árva gyermekét, ahol János a harmadik. Érettségi után a jófejű gyerek rokoni kapcsolat révén Eperjesre kerül, hogy papi pályára készüljön. A Kollégium része volt a teológián kívül a jogakadémia, a gimnázium és a tanítóképző. "Az új környezetben lassan megszűnt bennem a kishitűség, a magam kevésre becsülő érzés, ami gimnazista koromban eluralkodott rajtam. Már a második szemeszterben tandíjmentes lettem és a konviktusban ingyenes ellátásban részesültem. Privát órákat szereztem. Így anyagi gondoktól mentesen tanulmányaimra fordítottam szabad időmet " - írja önéletrajzában.

A kollégium bevégzése után Zelenka Pál, a tiszai egyházkerület püspöke Greifswaldba küldi ösztöndíjasnak. A következő évben nevelősködik a Gencsy családnál, hogy segítse Zsuzsa húga továbbtanulását, majd beiratkozik a kolozsvári egyetemre, ahol 2 év alatt megszerzi a tanári oklevelet. Ott találkozik Schneller Istvánnal, a pedagógia országos hírű tanárával. "Tanácsai felejthetetlenek maradtak, befolyással voltak tanári működésemre. Az ő közelében alakult ki a lelkivilágom, ami képesített, ami rábírt, hogy önzetlenül, lelkes odaadással a magyar tanügy szolgálatára áldozzam életemet.".

1897 szeptemberében megválasztják az eperjesi Evangélikus Kollégium Főgimnáziuma történelem tanárának, majd 1903 szeptemberében igazgatójának. A tanári kar közmegbecsülése ebben a tisztben 3 évente megújította 1927-ig, amíg magyar nyelvű tanítás folyhatott Eperjesen.

Közben 1907 őszén megszervezi az Országos Evangélikus Tanáregyesületet, melynek titkárává választják. 1914 augusztusában létrehozza a Vöröskereszt szervezetét Sáros megyében, s rögtön ápolónői tanfolyamot is indít 186 résztvevővel, mert az orosz  front az áttörés révén a közelükben húzódik s a városban több tábori kórház működik 2000 ággyal.

1930-ban tudomására jut, hogy a korábban evangélikus, de most katolikus  templomból exhumálják a Caraffa vésztörvényszék evangélikus áldozatait. Rögtön megkezdi az újratemetés szervezését és november 12.-én az evangélikus templomba való újratemetés egy országhatárt átlépő nagy ünnepséggé lesz, amihez hasonló csak 1906-ban Rákóczi - Thököly újratemetése volt.

1931-ben átköltözik feleségével Kassára. Ekkor kapja emlékül tisztelőitől az Evangélikus Múzeumban látható 90 cm-es díszes "pálmaágat", amelyet régi írótollnak is lehet tekinteni, s amelynek 193 levelén tisztelőinek nevei olvashatók.

Az a terve, hogy visszavonul a közszerepléstől, de pedagógiai hajlama nem hagyja. Kassán is bekapcsolódik a kultúréletbe. A Kazinczy Társaság tagja lesz, majd annak főtitkára. Tevékenysége az egész városban közismert és köztiszteletet szerez. A magyar evangélikus gyülekezet tiszteletbeli felügyelőjének is megválasztják.

1947-ben feleségével együtt áttelepítik Szlovákiából sok ezer magyar családdal együtt. Sóskútra kerül, a világ végén fekvő kis faluba 288 Ft-os nyugdíjjal. Szalatnai Rezső írja: "Nem törte meg, hogy falura került 78 éves korára és elvesztette a városi világát.... Történelmi leckének vette, - már ezért sem szabad elfelejtenünk hitét és pedagógiáját. Más talán elérzékenyedik, ha belép a számára rendeltetett házba, melynek padlója behorpadt első lépése alatt és teteje majdnem rászakad. Ez a kemény öreg ember szerszámokat fogott, kőművest hozatott, együtt javították ki a házikót. Aztán sietett a tanácsházba, mert a falu éppen a sóskúti letelepedés századik évfordulóját és a szabadságharcot ünnepli. Előadásokat rendezett és lankadatlan hévvel magyarázta, mit értsenek Sóskúton is Petőfi forradalmán".

Sóskúton a falu könyvtárosa lesz, a falunak buszjáratot és villanyáramot szerez. Mivel nem tudja megművelni a neki juttatott szőlőt és sovány földet, azt a Tsz-nek adja. Ott írja meg könyvét: "Emlékeim egy letűnt világról", ami 1964-ben jelenik meg

Felesége halála után Hidegkútra kerül a nyugdíjas pedagógusok otthonába, s rendezi  értékes kéziratait, amik közül már megjelent "Eperjes és az evangélikus kollégium története " az Evangélikus Múzeum kiadásában. Írásait a felekezeti és nemzetiségi harcok felett álló, krisztusi szeretet hatja át.

97 éves korában, teljes szellemi frissességben ment haza mennyei Atyjához.  


 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage