|
MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: GÖMÖRI JÁNOS |
||||||||||||
|
|
Nyíregyháza, 1896 - Budapest 1993
A
Tarca - parti Athén, Eperjes (Preov - Szlovákia) utolsó magyar pedagógusa
és az evangélikus gimnázium igazgatója. Nyíregyházán
született 1896 május 12.-én. Özvegy édesanyja óvónői fizetésből
nevelte 5 árva gyermekét, ahol János a harmadik. Érettségi után a jófejű
gyerek rokoni kapcsolat révén Eperjesre kerül,
hogy papi pályára készüljön. A Kollégium része volt a teológián kívül
a jogakadémia, a gimnázium és a tanítóképző. "Az új környezetben
lassan megszűnt bennem a kishitűség, a magam kevésre becsülő érzés,
ami gimnazista koromban eluralkodott rajtam. Már a második szemeszterben
tandíjmentes lettem és a konviktusban ingyenes ellátásban részesültem.
Privát órákat szereztem. Így anyagi gondoktól mentesen tanulmányaimra
fordítottam szabad időmet " - írja önéletrajzában. A
kollégium bevégzése után Zelenka Pál, a tiszai egyházkerület püspöke
Greifswaldba küldi ösztöndíjasnak. A következő évben nevelősködik a
Gencsy családnál, hogy segítse Zsuzsa húga továbbtanulását, majd
beiratkozik a kolozsvári egyetemre, ahol 2 év alatt megszerzi a tanári
oklevelet. Ott találkozik Schneller Istvánnal, a pedagógia országos hírű
tanárával. "Tanácsai felejthetetlenek maradtak, befolyással voltak
tanári működésemre. Az ő közelében alakult ki a lelkivilágom, ami képesített,
ami rábírt, hogy önzetlenül, lelkes odaadással a magyar tanügy szolgálatára
áldozzam életemet.". 1897
szeptemberében megválasztják az eperjesi Evangélikus Kollégium Főgimnáziuma
történelem tanárának, majd 1903 szeptemberében igazgatójának. A tanári
kar közmegbecsülése ebben a tisztben 3 évente megújította 1927-ig, amíg
magyar nyelvű tanítás folyhatott Eperjesen. Közben
1907 őszén megszervezi az Országos Evangélikus Tanáregyesületet, melynek
titkárává választják. 1914 augusztusában létrehozza a Vöröskereszt
szervezetét Sáros megyében, s rögtön ápolónői tanfolyamot is indít
186 résztvevővel, mert az orosz
front az áttörés révén a közelükben húzódik s a városban több
tábori kórház működik 2000 ággyal. 1930-ban
tudomására jut, hogy a korábban evangélikus, de most katolikus
templomból exhumálják a Caraffa vésztörvényszék evangélikus áldozatait.
Rögtön megkezdi az újratemetés szervezését és november 12.-én az evangélikus
templomba való újratemetés egy országhatárt átlépő nagy ünnepséggé
lesz, amihez hasonló csak 1906-ban Rákóczi - Thököly újratemetése volt. 1931-ben
átköltözik feleségével Kassára. Ekkor kapja emlékül tisztelőitől az
Evangélikus Múzeumban látható 90 cm-es díszes "pálmaágat",
amelyet régi írótollnak is lehet tekinteni, s amelynek 193 levelén tisztelőinek
nevei olvashatók. Az
a terve, hogy visszavonul a közszerepléstől, de pedagógiai hajlama nem
hagyja. Kassán is bekapcsolódik a kultúréletbe. A Kazinczy Társaság
tagja lesz, majd annak főtitkára. Tevékenysége az egész városban közismert
és köztiszteletet szerez. A magyar evangélikus gyülekezet tiszteletbeli
felügyelőjének is megválasztják. 1947-ben
feleségével együtt áttelepítik Szlovákiából sok ezer magyar családdal
együtt. Sóskútra kerül, a világ végén fekvő kis faluba 288 Ft-os nyugdíjjal.
Szalatnai Rezső írja: "Nem törte meg, hogy falura került 78 éves korára
és elvesztette a városi világát.... Történelmi leckének vette, - már
ezért sem szabad elfelejtenünk hitét és pedagógiáját. Más talán elérzékenyedik,
ha belép a számára rendeltetett házba, melynek padlója behorpadt első lépése
alatt és teteje majdnem rászakad. Ez a kemény öreg ember szerszámokat
fogott, kőművest hozatott, együtt javították ki a házikót. Aztán
sietett a tanácsházba, mert a falu éppen a sóskúti letelepedés századik
évfordulóját és a szabadságharcot ünnepli. Előadásokat rendezett és
lankadatlan hévvel magyarázta, mit értsenek Sóskúton is Petőfi forradalmán".
Sóskúton
a falu könyvtárosa lesz, a falunak buszjáratot és villanyáramot szerez.
Mivel nem tudja megművelni a neki juttatott szőlőt és sovány földet, azt
a Tsz-nek adja. Ott írja meg könyvét: "Emlékeim egy letűnt világról",
ami 1964-ben jelenik meg Felesége
halála után Hidegkútra kerül a nyugdíjas pedagógusok otthonába, s
rendezi értékes
kéziratait, amik közül már megjelent "Eperjes és az evangélikus
kollégium története " az Evangélikus Múzeum kiadásában. Írásait
a felekezeti és nemzetiségi harcok felett álló, krisztusi szeretet hatja
át. 97
éves korában, teljes szellemi frissességben ment haza mennyei Atyjához. |
||||||||||