MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: DEÁK JÁNOS

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások

  

 

 

Deák János Sajógömörön született 1883. január 11-én. Rozsnyóra járt középiskolába. Teológiai tanulmányait előbb Sárospatakon, majd Eperjesen, később ösztöndíjasként Halléban és Bázelben végezte, ahol 1907-ben bölcsészdiplomát szerzett.

Olyan neves teológusoktól tanulhatott, mint Csengey Gusztáv, Draskóczky Lajos, Szlávik Mátyás; valamint külhonban Orelli, Duhm, Bertholet, Kautzsch. Eperjesen lett segédlelkész, ezzel egyidejűleg az ottani teológiai akadémián először rendkívüli, 1916-tól pedig rendes tanárként szolgált. A Felvidék cseh megszállását követően, 1919–1923 között a Pozsonyból Budapestre menekült Teológia oktatója, 1923. augusztus 27-től pedig a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Karának ószövetséges professzora. Három ízben töltötte be a kar dékáni tisztét: az 1930/31-es, az 1934/35-ös és az 1939/40-es tanévben. Mintegy 45 éven keresztül tanította a lelkészi szolgálatra készülőket.

Néhai Muntag Andor professzorom tőle tanulta, és adta tovább a későbbi generációknak az egy éven át tartó, folyamatos bibliaolvasás tervét, miszerint napi három ószövetségi és egy újszövetségi fejezet elolvasásával egy tanév alatt elejétől a végéig tanulmányozhatjuk a Szentírást. Szívügye volt kezdetektől, tehát 1948-tól a bibliafordítás és a Károli-szöveg revíziójának ügye is: fordítási próbafüze-tecskéi bizonyítják, hogy haláláig folytatta e munkát, keresve a héber szavak jobb és korszerűbb magyar megfelelőit. Ennek a szolgálatnak igyekezett minél több fiatal lelkészt is megnyerni. Rendkívül nagy tudású és igényes teológus volt; és ugyanezt várta el diákjaitól is: a még élő lelkész tanítványai bizonyára sokat mesélhetnének szigorú osztályzásáról.

Különleges színfoltja tevékenységének, hogy elnöke volt az alkoholizmus ellen küzdő és absztinenciát hirdető hazai Kékkereszt Egyletnek, és szerkesztette annak folyóiratát, a „Józanság”-ot. Választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak és a Hallei Magyar Egyletnek. A finn–magyar kapcsolatok gondozásában úgyszintén elévülhetetlen érdemeket szerzett, akárcsak a Luther Társaság munkájában. Talán legjelentősebb műve a számtalan értékes biblikus munkája közül az „Ótestamentumi írásmagyarázat. Izrael története és az ótestamentumi bibliai theológia újabb irodalma és problémái”, melyet 1916-ban írt.

Éveken át szigorú fegyelemmel, de emberséges módon igazgatta a Teológus Otthont. A rá bízott teológusokat igyekezett felkészíteni a lelkészi szolgálat gyakorlati oldalára is. Kitűnő érzéke volt ahhoz, hogy észrevétlenül rávegye az egy-egy tantárgyban kimagaslóan teljesítő hallgatókat arra, hogy segítsék az azon területen gyengébbeket. Az ő ötlete, terve volt a gyenesdiási Kapernaum megvásárlása és felépítése, mellyel kettős célt kívánt szolgálni: egyrészt konferenciákat tartani a vonzó Balaton partján, másrészt a soproni Teológus Otthon veteménnyel és gyümölccsel történő ellátását biztosítani.

1950-ben vonult nyugdíjba, ezt követően főleg Gyenesdiáson élt. 1961. június 7-én hunyt el Marcaliban, orvos fiánál.

Gabnai Sándor

Az Evangélikus Élet 2002/50. számában megjelent írás.

 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage